Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-02 / 76. szám

10 SZIESZTA 2005. április 2., szombat A VÁSÁRHELYI ITALKERESKEDOK VESZTESÉGE A SZOVJET MEGSZÁLLÁS ALATT Kiitták a város bor- és pálinkakészletét Kiittak Vásárhely szinte teljes bor- és pálinkakészietét a várost 1944. október 8-án elfoglaló Vörös Hadsereg katonái. A városi tanács 1945 januári felmerése során 31 kereskedő 59 ezer 526 liter bor veszteséget vallott be. Évtizedekig ünnepelte az ország április 4-ét a felszabadulás ünnepeként, holott a hadműveletek az ország területén még 1945. április 6-án is folytak. Míg az ország felszabadításának dátuma bizonytalan, az kétségtelen, hogy Vásárhelyen már 1944. október 8-án véget ért a II. világháború. A felszabadítás-megszállás a városban érdekes eredménnyel is járt. Jelentősebb hadműveletek nem történtek 1944. október elején Vásárhelyen, hiába ásattak a magyar hatóságok és a német katonai parancsnokság futóárkot a város keleti határában. Október elején a Vörös Hadsereg első felderítői a településtől délre jelentek meg, aminek hatására a helyi közigazgatás és a tehetősebb polgárok jelentős része hanyatt-homlok elmenekült. Október 8-án a Hód tó felől, némi tüzérségi előkészítést kővetően, benyomultak a városba, s gyakorlatilag lényeges helyi ellenállás nélkül elfoglalták. A Vörös Hadsereg sem volt különb a történelem bármely megszálló erejénél, amit jól bizonyít az az 1945. január 17-i felmérés, melyet a városi tanács végeztetett „az italneműek sorsáról". Szovjet katonák táboroznak. Nem csak a tűz melegítette őket A korabeli jegyzőkönyv szerint - fogalmazta meg a témáról szóló tanulmányában Herczeg Mihály helytörténész - a Vörös Hadsereg 1944. októberi bevonulásakor ismeretlen tettesek feltörték a fogyasztási adóhivatal helyiségét, s ekkor 3024 adójegy elkallódott. Az ezt pótló januári felmérést a kereskedők kérték, lévén nem kívántak adót fizetni az után, amit elvittek tőlük. A felállított bizottság előre gépelt kérdőívet juttatott el az érintetteknek, melybe csak az elvitt mennyiséget kellett beleírniuk. Az így beszerzett adatok alapján született tanácsi határozat szerint 31 italmérőnek összesen 59 ezer 526 liter borát rabolták el az orosz katonák vagy „ismeretlen tettesek". Igaz, a bevallásban szerepeltetett mennyiséget mindenki saját lelkiismerete szerint tüntethette fel. A károsultak közül Patzauer Aladár szesznagykereskedő azt panaszolta, hogy az oroszok lefoglalták, s meg is itták 8492 liter pálinkáját. Kovács Gyula Szent István téri bornagykereskedő árnyaltabban fogalmazott, amikor azt mondta, hogy a Vörös Hadsereg bevonulásakor ismeretlen tettesek 25 ezer 321 liter borát vittek el. Kifosztották ugyanakkor Bandula Sándor Pálfly utcai kereskedőt, aki 65 liter bora és 40 liter pálinkája mellett italkimérő edényeit, mindennemű házi ingóságait, a családi fehérneműit, gazdasági terményeit és jószágait tehette saját veszteséglistájára. A városban egyébként 1945 elején elharapózott a magán-pálinkafőzés, igaz, az nem a megszállással, hanem még a magyar hatóságok egyik 1944-es rendeletével volt öszszefuggésben. A gazdákat ugyanis arra ösztönözték, hogy cukorcirkot, azaz méznádat vessenek a háborús körülmények miatt. A gazdák ebből, s a földeken maradt cukorrépából pálinkát főztek, hiszen a cukorgyárak nem működtek, s másként a termés kárba ment volna. A helybeliek a melasz-, majd a pálinkagyártást nagyüzemben művelték. Éppen ez lett két év múlva a baj, amikor a népi demokratikus hatóságok a zugfőzést már a kulákság bűnének tekintették, s azt nemcsak börtönnel, de teljes vagyonelkobzással is büntették. Hogy a korabeli szóhasználattal megszálló szovjetek számlájára végül is ténylegesen mennyi elkobzott szeszes ital írható, az biztosan nem derült ki. Annyi azonban valószínű, hogy a háborús károk közt ez volt a legkevesebb. KOROM ANDRÁS Virtuális öregítés Bárki szembenézhet öregkori önmagával, méghozzá ingyen, egy skóciai laboratórium számítógépes szolgáltatásának köszönhetően. Sok honlap ígéri már jó ideje a ráklikkelőnek, hogy rendelésre - képileg - megfiatalítja az érdeklődőt legalább tíz évvel, de csak egy van eddig, amely öregítést kínál. Ez a Saint Andrews skót egyetem Perception nevű laboratóriuma (www.perceptionlab.com). A központ kutatói kifejlesztettek ugyanis egy szoftvert, amely megmutatja milyen lesz egy ember arca, amikor megöregszik. A szolgáltatás ingyenes, talán azért, mert kevesen fizetnének ilyen élményért. Referenciaként a laboratórium közszemlére tette korán meghalt hírességek feltételezett öregkori arcát, így például Marilyn Monroe-ét, James Deanét. Utóbbi esetében ügy számoltak, hogy valószínűleg hajbeültetéshez, némi ránctalanításhoz folyamodott volna az ifjú évek elszállása után. Hasonló „fantomképeket" már készítettek kézzel a 60-as évek végén a Beatles tagjairól, a When I'm 64 című daluk kapcsán - sajnos John Lennon és George Harrison nem érte meg ezt a kort -, 1976-ban pedig a Led Zeppelin A dal ugyanaz marad című koncertfilmjének egyik fantázia-képsorán Jimmy Page öregedett meg számítógépes trükk segítségével. A programhoz a csapat először sok fiatal és öreg arc átlagának matematikai paramétereit állította össze, majd megvizsgálta, milyen átalakulások mennek végbe, míg a fiatal arcból öreg lesz. Nagyvonalakban ezek az átalakulások figyelhetők meg bármilyen arcnál - írja az El País című spanyol napilap. PODMANICZKY SZILÁRD Huszonnégy évszak (tavaszi napló) A tavasz első jele a viccelődés. Télen a legkisebb az egy köbméterre esó viccmennyiség. Tavasszal valahogy az emberek is kirügyeznek. Például így. Vettem a piacon tíz darab tojást, de az asszonyságnál csak tizenötös tartó volt. ami így súlypontját vesztve nyitogatott. Mondom neki. hogy tenne rá egy gumit, nehogy a táskámba szórjam mind. Azt mondja erre nevetve, hogy a csudába van ez, nem a férfinál van a gumi? De. többnyire igen, mondtam, csak aztat nem a tojásra húzzák. Az elsó melegbe én is kimentem mászkálni, de akkora por van mindenütt, hogy három porzsák is megtelne egy délután. Hát mit csináljon kint ilyenkor az ember? Fulladozik. • Érdekes dolgok derültek ki a virágokról. Az, hogy nincsen rajuk garancia. Ha veszel egy virágot, mondjuk egy drágát, mert mártó éve nem vettél virágot, és most bepótolod, akkor az a te felelősséged. De ha ez a virág másnapra elszárad, vagy legyünk reálisak, egy hét múlva elszárad, akkor az is a te sarad. Még akkor is, ha a boltos utasítása szerint jártál el. Arról meg nem is beszélve, hogy egyazon üzletben a másik boltos mást mond. Az egyik azt, hogy öntözzed, a másik azt, hogy ne. És amikor visszaviszed, hogy kiszáradt azt mondják közösen, hogy az Ön hibája, mert vagy túlóntözte, vagy nem adott neki elég vízeL Nos. egy elegáns eladó itt nem áll meg, nem vágja cserepestül fejedhez a virágot, hanem széttáija a karját és elnézést kér, de konkrétan tehetetlen az ügyben, ám hogy fájdalmad enyhítse, ad egy szál rózsát, vagy egy szép sárga tavaszi primulát. De nem, nem ad semmit Nincs hozzá készsége. Nincs hozzá szíve. Amikor elkezdődött nálunk a kapitalizmus, úgy gondoltam, hogy ilyen esetben, ha az ember elégedetlen, azon túl, hogy a vérnyomását túráztatja, fogadalmat tesz, és többé nem megy abba a boltba. Na már most, ha a többi vásárié is elégedetlen és nem megy többé abba a boltba, akkor nálunk virágzik a szabad versenyes kapitalizmus, és az ilyen igénytelen boltos tönkre megy. De úgy látom, hogy ezt csak én gondoltam ilyen naiv, elsóáldozós kapitalistaként mert ha 15 éve fogadalmat teszek, akkor manapság egy testrészemen megszámolnám, hová lépek be szívesen. Csak akkor az a kérdés, hogy ezt miért nem csinálja így más is, vagy legalább páran. A válasz lehangoló. A fent leírt elv nyilván működik, a vásárló élteti a boltost Akkor viszont csak az lehet hogy ezek a bottok az átlagos igényeknek megfelelnek. • Úgyhogy saját kezűleg vettem két primulát Az egyik lángbordó, a másik barátságos (nem bugyi!) rózsaszín. A primula legjobb esetben is három hétig bírja, aztán megadja magát szegénykém. Kihozza az összes bimbót, irul-virul, végül úgy néz ki, mint hosszú hétvégén a csomagtartóban felejtett salátakosár. • És ha már így belementem a virágosba, mondom, a piaci bevásárlás csúcsa a virágválasztás. Főleg tavasszal. Nem is tudom, húsz év múlva lesznek-e még ilyen képek: Égy darab nyolcvanhárom éves néni öl kendőben és metsző szélben, előtte kávéspohár, s benne két csokor hóvirág vóben. S amikor nem veszek, még ó sajnálkozik, hogy az ibolya már elfogyott Aztán jön a jácint- és a nárciszkorszak. Az idei jácintfölhozatal szépnek mondható, sokszínűek, fehérek, kékek és rózsaszínek, az illatuk a tavalyinak pontos mása. Viszont tartósabbak, mint tavaly. Vagy jobb vödörbe nyúltam. A száruk is erősebb, hosszabb, néha olyan hatalmas a fejük, hogy kifordulnak a vázából. A nárciszok között sincs most annyi hókadt, sót találtam különlegességet, a vörös nárciszt. Egyesek szerint festett, vagy festéket szívattak vele. De nem hinném. Mondjuk a génmanipulált mennyivel lenne jobb? A valóságról szólj nékem, múzsa! Múzsa ilyen hülye pofát még nem vágott. Ennyi szerelvényigazítás után jöhetnek a tulipánok. A választék színskálán és méretskálán két végtelen között játszik. A fekete tulipánnak már a neve is kalandos, hátha még tényleg koromfekete lenne. De az igazi tulipán a piros. Ezt most mondjuk nem tudom, honnan vettem, de az bótos, hogy ha otthon feng shuit játsszunk, akkor a piros szín hiányzik a legtöbb lakásból, méghozzá úgy, hogy kellő távolságból a szemsík alatt rátekinthessünk. Drótozott tulipánt valahogy nincs szívem venni. Kicsit olyan, mint a fogszabályzós gyerek. Minek a virágra drót? Hogy összetartsa a fejet Tehát már kinyílt. Az csak szélsőséges eset ha véletlenül mind így nyílt bele a drótkerítésbe. Különben is, ha virághoz drót kell, az már koszorú. # És ha már tényteg ennyire vagyunk a zöldben, elmesélem, hogy tíz évvel ezelőtt parányi cserépben kaptam egy lantlevelű fikuszt Az évek alatt mindenben kedvére tettem, már ahogyan tőlem tellett, ám lassacskán vékony törzse főikopaszodott, s igazi langaiétához méltóan a fejem fölé nőtt, bár már csak pár tevéilel. Ugyanebben az időben kaptam egy másik fikuszt is. az szobafikusz címen fut annak meg az volt a dilije, hogy oldalt hozott egy ágat, a törzsre merőlegesen, s mint egy forgalmi rendőr végtelen keze haladt előre a szobában. Nincs az a hentes, aki ilyenkor fűrészért nyúl, de mert mindkét fikusz helytelen útra tért, már csak a fűrész segíthetett Ám mindketten más személyiségek. A lantJevelöröl levágott ágak és levelek most újra hajtanak, az eredeti törzs megerősödött és pompás leveleket hozott, ám a szobarendór megmakacsolta magát. Se a levágott levélnyél, se az ágak, semmi nem hajt, ő maga pedig úgy áll ott ahol áll, mint egy megcsonkolt madárijesztő. Mivel el, már csak az a kérdés, hogy meddig duzzoghat egy virág. • Mikor a primulák elsatátásodtak, kinéztem egy jó fej boglárkát. Rajta félig rryflt bordó bimbó, a másik három szigorúan zárva még. Jöhet rá a tavasz többi része. Azon gondolkozom, hogyan keletkezik a szépség és kellemesség ingerenciája a virág látványától. Mert van sok színes floppy az asztalomon, piros, sárga, kék, de nincs az a növényi elragadtatás. Nyáron Lillafüreden az árnyas biciklitámasztónál állt egy öreg. bicskájával forgácsokat hántott le egy fáról. A mellette álló kész termékekből kiderült, hogy az egyforma, szerpentines, csúcsos háncsokat egyik végén összeköti, majd festékbe mártva pálcát dug bele. Vettem tőle egy élénk pirosat, a faháncshoz képest borsos áron. Itthon a szétálló zammia földjébe szúrva rejtettük. Kevesen állják meg szó nélkül. Pedig csak színes faháncs. A színe, a formája viszont egy virágé.