Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-14 / 86. szám

NŐI TAKTIKÁK ÉS PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN NAPI MELLÉKLETEK Péntek DÉLMADÁR Szombat SZIESZTA BIZALMASAN Hétfő A DÉL SPORTJA A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGY ÍR Szerda LÉGYOTT SZEGEDI DIVATISKOLA Az öltöztető A MODELL: VÖRÖS GABRIELLA,.A MÓRA FERENC MÚZEUM MEGYEI IGAZGATÓJA A diszkrét elegancia bája Várjuk kedvenc fotólkat rövid szöveggel! KÜLDJÉK RE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! IM« (Hnsti t ítiegiciufieshei > bcküídc sgyeMttéssn kiiiil i kepen UM wady nmkcnnln»!«I¡»lény« képiistlö) hoizsjarulása szükséges. DÉLMAGYARORSZÁG délvuág A DÉLMAGYAR0RSZA6 és a DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T-Mob!!e Rt. Partner 8 órás munkaidő, ingyenes nyelvoktatás, étkezési hozzájárulás Jelentkezni az alábbi elérhetőségeken lehet. HUMÁN RENT MAGYARORSZÁG KFT. 6722 Szeged, Londoni krt. 22/b Telefon: 06 (62) 540 »48 Szolgáltatásaink díjmentesek! Intézmény akkreditációs lajstromszám: 0906 OKÉV nyilvántartási szám: 07-0002-04 Nyilvántartásba-véteii szám: 6394 4/2005 0100-233 www.humanrent.hu SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, SZABÓ CSILLA • 2005. ÁPRILIS 14. WWW.DELMAGYAR.HU Élelmiszer-kereskedelmi partnercégünk számára keresünk munkatársakat az alábbi munkakörbe: ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS CSOMAGOLÓ FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Vörös Gabriellára, a Móra Ferenc Múzeum megyei igazgatójára Ecker Szilvia (képünkön), a Szegedi Divatiskola harmadéves növendéke válogatott egyéniségében és stílusában hozzá illő öltözéket. Ecker Szilvia a fővárosból hat éve költözött Csongrád megyébe, ebből ötöt Szegeden töltött, jelenleg pedig családjával Hódmezővásárhelyen él. Az eredetileg ruhaipari technikusi végzettséggel rendelkező hölgy korábban elvégezte még a Könynyűipari Műszaki Főiskola divattervezői tanfolyamát, majd ide költözve, a Szegedi Divatiskolában folytatta tanulmányait, ahol most végzős hallgató. Korábban különféle ruházati üzletekben üzletvezetőként dolgozott, jelenleg pedig Gyeden van hat hónapos kislányával, Tündével. - Mindkét nagymamám varrónő volt, rám is korán „átragadt" ez a tevékenység. Arra emlékszem, hogy kicsi koromban már babaruhákat varrtam - utalt Szilvia a kezdetekre és letagadhatatlan kézügyességére, ugyanis az iskolában már sorban nyerte a különféle rajzversenyeket. És innen már csak egy ugrás a divattervezés. Nem igaz? - Vörös Gabriellára öröm volt ruhát választani, magával ragadó, karizmatikus személyisége rögtön megfogott. Az önbizalmát kellett talán picit erősítenem, és a benne lévő harmóniát kifejeznem a meleg színekkel és az öltözék laza, mégis elegáns stílusával - fogalmazott Szilvia, majd hozzátette: a modell egyébként nagyon kedveli a pasztellszínű, visszafogott ruhákat. A mostani választásnál Gabriella nőiességét próbálta hangsúlyozni. Ez az öltözék kiválóan alkalmas egy kiállítás megnyitójára, konferenciára éppúgy, mint bármilyen hétköznapi alkalomra. A kalap pedig nem is lehetett kérdéses, a modell sötét hajához remekül illett a bordós-feketés árnyalat. L. G. Folytatjuk sorozatunkat, melyben kérésünkre ismert szegedi nőket öltöztetnek fel egy-egy alkalomra a Szegedi Divatiskola jelenlegi vagy végzett növendékei: Vörös Gabriellára, a Móra Ferenc Múzeum megyei igazgatójára Ecker Szilvia álmodott stílusában hozzáillő, elegáns, mégis visszafogott öltözéket. A modell a számára teljesen újszerű helyzetben cseppet sem jött zavarba, sőt... Motorizált, felgyorsult és lüktető életünkben hiánycikké vált az önzetlen emberi melegség, a másik, akár ismeretlen iránti nyitottság és kedvesség. A hétköznapokban jelenlévő egyszerű szeretet. Világhiány mondják picit fellengzősen az okosok. Mindez talán mára valamiféle antik régiséggé vált, aminek múzeumban a helye? - morfondíroztam hangosan, amikor Vörös Gabriella nyílt és sugárzó szemébe néztem, és kezébe adtam három kalapot, hogy válasszon belőle. Ugye, tréfál velem? - A múzeum valóban egy kincsesbánya, de azért mindennek nem itt van a helye, szerencsére. Ugye, tréfál velem? - nevette el magát a Móra Ferenc Múzeum megyei igazgatója, aki kérésünkre vállalta a modell szerepét: Ecker Szilvia, a Szegedi Divatiskola harmadéves növendéke egy stílusában és egyéniségében hozzá illő öltözéket választott számára a szegedi Impulzus Kft. üzletében. A betérő vásárlók csak ámulni tudtak a fotósra mosolygó, valahonnan ismerős, mégis ismeretlen modell természetességén. A kiválasztott feketés-bordós kalap pedig amolyan igazi Vörös Gabriellá-s hangulatot teremtett a Margit Kalapszalon jóvoltából. És hogy milyen ez a hangulat? Előkelő és méltóságteljes, van benne valami jó értelemben vett nagyasszonyos. Ezt az eleganciát otthonról hozta? - A családban édesapám sokat adott az öltözködésére, még édesanyámat is ő öltöztette, ő választotta ki a ruháit. Remek ízlése és csodálatos kalapjai voltak. Tiszaalpár iskolaigazgató-tanítójaként a tanyán 6 képviselte az értelmiséget: az életben szigorúan elvárta a helytállást, ugyanakkor rendkívüli közvetlenséggel fordult az emberek felé. Ezt nagyon megtanultam tőle - folytattuk a beszélgetést már az igazgatói irodában, aminek ajtaja köztudottan bárki előtt nyitva áll. Gabriellát sokan keresik fel személyesen: van, aki eladó műtárgyat kínál fel, más tanácsot kérni jön, ha ideje engedi mindenkit meghallgat. Kedvesen, mosolyogva és segítőkészen. Még akkor is, ha mint elárulja, a munka végeztével sokszor a múzeum éjjeliőreitől kell elbúcsúznia. - Hogyan teremti meg önmagában a harmóniát? - Van bennem harmónia? -Van. - Nagyszerű. - Most ugye viccel velem? - hangzott rövid riposztunk ismét, és az íróasztalán lévő virágcsokorra mutatott: Látja ezt? Míg nem voltam itt, egyik munkatársam meglepett vele, mert tudta, hogy ezzel engem boldoggá lehet tenni. Ennyi az egész. Valójában én az életben sose vágytam sokra. A kiegyensúlyozottság az alapfeltétele, hogy az ember elégedett legyen. Már tizennyolc éves koromban, amikor tanyáról elsőre felvettek a szegedi egyetem magyar-történelem szakára, úgy éreztem: mindent megkaptam az élettől. Azt mondtam magamban, nekem most már elégedettnek kell lennem, és az is vagyok. A többi, ami ezután jött: a régész szak, a doktori, a nyelvvizsgák, a három gyerek, a szentesi, majd a mostani igazgatóság mind-mind csak ráadás. Nyolc év után még mindig, ha leszállok a troliról és meglátom a múzeum épületét, megilletődök - hangzott a vallomás, és itt már nem a dámás nő beszélt, hanem a közszolga, aki csak szenvedéllyel és szeretettel tudott mesélni a hivatásáról, a közgondolkodással ellentétben állandóan változó múzeumról, aminek alkalmazkodnia kell a kor kihívásaihoz és elvárásaihoz. Hiszen Gabriella szerint nem pusztán elviselni, hanem élni kell saját korunkat. Rossz taktikát Vörös Gabriella: sokat tanultam édesapámtól választ az, aki csak elszenvedi a rá mérteket, legyen szó, mint jelen esetünkben, egy intézményről. Ha valaki nem képes mindennap megújulni, és mindennap megtalálni a számára szépet, akkor nehéz helyzetbe kerül. Férfiak kizárva És még nem is beszélgettünk Vörös Gabriella barátnőiről, akik tizenöt éve egyszer egy évben meglátogatják őt, és az a nap csak az övék. Férfiak kizárva. Ilyenkor egy finom FOTÓK: SCHMIDT ANDREA vacsora után jön a nagy beszélgetés: egymásról, a világ dolgairól, könyvekről és művészetekről. Ami csak szóba jön. - Olyan intenzitással tudunk ekkor beszélgetni és egymásra figyelni, mintha csak egész évben erre a napra vágynánk. És talán így is van - tette hozzá vendéglátóm, aki Márait idézve a barátságot a legnagyobb kincsnek tartja, mert abban önzetlenség van. Hát mondom, hogy a múzeumban van a szeretet. LÉVAY GIZELLA