Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-07 / 80. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. ÁPRILIS 7. •MEGYEI TÜKÖR" 7 A Sófi alapítvány díjai Adományok a tudományra Nyilvános konferencián mutatták be dolgozataikat tegnap az SZTE bioló­gus hallgatói - a legtehetségesebbeket magánalapítvány díjazta. Személyes indíttatásból, mint az SZTE egykori hallgatója hozta létre magánalapítványát 2001-ben Sófi Jó­zsef, aki azóta már tízmillió forintot áldozott arra, hogy a legtehetsége­sebb szegedi biológus hallgatókat tá­mogassa. Egy évvel ezelőtt még egye­dül volt, de így is 400 ezer forintos ösztöndíjhoz juttatott két egyetemis­tát. Ám a tavaly tavasszal megrende­zett alapítványi konferencia sajtó­visszhangjának hatására az idén már nyolc magánvállalkozás állt a nemes ügy mellé, így egymillió forint ösz­töndíjban részesülhetnek a biológu­sok. Sófi József továbbra évi 2 milliót fordít magánvagyonából az alapít­vány céljaira. Az SZTE aulájában tegnap megtar­tott konferencia alapján a kuratóri­um 16 hallgatónak juttatott díjakat. Botka László, Szeged polgármestere adta át a 250 ezer forintos ösztöndí­jat, a Greguss Pál-emlékérmet és az idén alapított Farkas Tibor-díjat a doktoranduszok kategóriájában a legjobb munkával szerepelt Szekeres András harmadéves PhD-hallgató­nak. A biológus alapképzésben részt­vevők kategóriájában az első lett ­ugyancsak 250 ezer forintos ösztön­díj, a Greguss-emlékérem és az újon­nan alapított Ferenczy Lajos-díj ki­tüntetettje - Dávid Réka ötödéves hallgató, aki professzorától, Kovács Kornéltól, az alapítványi kuratórium elnökétől vehette át díját. Az alapít­vány ezentúl „Az év szponzora" díjat is odaítéli támogatói egyikének, most ezt a Tabán Trafik Magyaror­szág Rt.-nek adta át Botka László. A Sófi alapítvány új támogatói kö­zött van a friss innovációs nagydíjas Solvo Rt., az Opel Rupesky, a HVB és az Erste Bank, a Fólcusz könyváru­ház, az Universum könyvesbolt, a Minimái-Szeged Kft., médiatámoga­tója pedig a Délmagyarország és a Délvilág. S. E. A pénteki gyásznapot tiszteletben tartva szombaton lesz a Dollárpapa premierje A pénz komédiája - 1917-ből Egy nappal elhalasztják a premiert: nem pénteken - a pápa temetésének napján -, hanem szombaton mutatják be a Szegedi Nemzeti Színházban a Gábor Andor-darabot, a Dollárpapát. Reméljük, Király Leventével a cím­szerepben, aki tegnap kórházba ke­rült. A háború előtti hazai színpadokon bo­hózatok szerzőjeként befutott Gábor Andor 1945 után a Ludas Matyi első fő­szerkesztője lett. A Ciklámen, a Szép­asszony, a Palika és nem utolsósorban a Dollárpapa szerzője - a nagy Molnár Fe­renccel együtt - amolyan példaadó ihle­tőjévé vált aztán a hatvanas években tu­catszámra született színpadi víg játé­koknak. Az 1917-ben írt darabból majdnem negyven évre rá film készült, Rajz János­sal a címszerepben. Az alacsony, vé­konypénzű, rekedtes hangú drámai szí­nész néhány esztendővel azelőtt, 1945 és 1950 között még a szegedi deszkákon ropta: itt volt ünnepelt táncoskomikus. Alkatilag az ő ellentettje a Dollárpapa mostani szegedi előadásának címsze­replője, Király Levente - aki néhány év­vel ezelőtt még a szegedi deszkákon rop­ta, ünnepelt táncoskomikusként. - Most mit mondjak erre, hogy ne tűnjek szerénytelennek? - kérdezett vissza Király Levente. -„Az" ügynök meg Tímár József volt a magyar színhá­zi életben... A dollárpapa: Rajz János. De hát ha az ember elég öreg és használható színész, akkor előbb-utóbb elérik a nagy szerepek. Hozzáteszem, azt én magam nem hagytam, anno, hogy az emberi kor végső határáig én legyek Szegeden a tán­coskomikus. Amikor kezdtem beleöre­gedni a szerepkörbe, azt mondtam, vagy elmegyek innen, vagy hoztok a helyem­re egy fiatalt. A kisujjukat sem mozdí­tották. Akkor én idehoztam Szolnoki Ti­bort, lett fiatal táncoskomikus, én pedig átsorolhattam a drámai „osztályba". A színpadon rengeteg ember tódul be Kercsebgethy Albin főispán hivatali szo­bájába: a külhonból hazatért és milli­omosnak mondott Hoffmann Tamás, alias Dollárpapa népes rokonsága, fakab Tamás, mint Kercsebgethy, főúri mo­A SZÍNHÁZ KÖZLEMÉNYE A Premier-bérletesek megértését kér­ve sajtóközleményben fordult a kö­zönséghez Székhelyi József főigazga­tó, melyben arról értesít, hogy kegye­leti okokból és tiszteletben tartva a gyásznapot a Dollárpapa bemutató előadását a Szegedi Nemzeti Színház nem tartja meg a tervezett időpont­ban, április 8-án. A premier másnap, szombaton este lesz. Az eredetileg ugyancsak szombatra tervezett dél­utáni előadást a Jávor-bérletesek számára május 21-én 15 órakor tart­ják meg Pataki Ferenc és Fekete Gizi a Dollárpapa főpróbáján Fotó: Frank Yvette dórban raccsol és rögvest fölkínálja a messziről jött embernek a polgármesteri széket. Nem számít, hogy az még fog­lalt, a regnáló városvezetőt - Galkó Ben­ce játssza - rövid úton meggyőzik a helyi potentátok: „Monnyon le!" Király Le­vente - Hoffmannak dunsztja sincs, mi folyik itt. Annál jobban ismeri a dörgést a rokon lány vőlegénye, dr. Szekeres. Pa­taki Ferenc játssza. Beáll Király háta mögé, s a takarásból súgja neki a fölkí­nált poszthoz illő lózungokat. Ez a dr. Szekeres tud valamit. Ó itt a királycsi­náló. Király Levente szerint a dolog arról szól, hogy „ahol van valami - oda megy valami". A város, mihelyst elterjed, hogy oda tért meg a dollármilliomos, so­ha nem látott mértékben elkezd fejlőd­ni. Dolgozik a legenda - a költött pénz valódit fial. - A történetnek vannak bizonyos ta­nulságai a mi jelenünkre is - mondja Bal József rendező -, pedig egyáltalán nem nyúltunk bele Gábor Andor eredeti szövegébe. Mert nagyon jó szöveg. Jó történet, jó az is, hogy sokszereplős, csa­patmunkát igényel. Ezért választottam. A föntieket a keddi próbaszünetben beszéltük. A színházi büfében a szegedi színészkirály kávét kortyolt, rágyújtott hozzá. Fájlalta a lábát, de igyekezett ügyet sem vetni rá. Király Levente azon­ban tegnap nem tudott próbálni: kór­házban vizsgálták az orvosok. Betegsége miatt a tegnapi próba nem maradt el, a direktor, Székhelyi József ugrott be he­lyette. SULYOK ERZSÉBET Állj elő, Polgármester! főn az árvíz, jön az árvíz, hangzék! Itt a belvíz, itt a belvíz, ez is hangzék. Itt a világvége, ez is hallatszik. Eddig azért jajveszékel­tünk, hogy igazi telek se tudnak lenni. Most végre volt majdnem akkora hó a hegyekben, amekkorának lennie illett a mi gyerekko­runkban is, ebből pedig katasztrófának muszáj ¡ennie. Erre va­gyunk érzékenyítve. Valamit föl kell kapnia a sajtónak, különben éhen hal. Nem kárhoztatok érte senkit. Ezt követeli tőlünk a haza. A mi vidékünkön az a természetes, hogy a hóból víz szokott lenni. Tóth Béla a 70-es árvíz küszöbén ezt írta: Postázik a Tisza. Uszadékfákat hoz, kinn hagyott petrencéket emel el, mindenféle zagyvalékot cipel. Most polgármester magyarázza a tévében, va­lahol a fölsőbb vidékeken, arról lehet megtudni, hogy árad, ha sű­rűbb a víz. Ha sötétebb. Idelenn postázik. Mit tehet a mai riporter, ha hiteles ember szájából köteles venni a rémisztő híreket. Állj elő, igen tisztelt Polgármester, és mondd el szépen. Amikor kevés volt a víz a mederben, akkor is előállítot­tak, és te elmondtad, évtizedes aszályok áldozatai vagyunk. Ami­kor növögetni kezd a folyó, állj elö akkor is. Állj elő, és mondd meg, miért teszi. Amikor elhangzik a vezényszó, hogy lapátra magyar. Polgármester, akkor is állj elő. Mondd el, mennyi homo­kot készítettetek a partra, mennyi zsákot hoztatok ki, és mennyi kellett volna, hány fáklyátok van, és mennyi kellene. Te mondd el majd a nyúlgátak tetején, mekkora lenne a kár, ha netán átlöty­tyenne rajta. Meg azt is, hogy elfogyott a pénz. Amikor mégse hágja meg a gátakat, akkor is állj elő, végy egy nagy lélegzetet, és te mondd el, hogy megmenekültünk. Olyan vagy hajszálra, mint az adu a kártyában. Vagy az edző a sport­ban. Akár győzünk, akárvesztünk, te vagya magyarázó. Már-már pol­gármester-számlálást tarthatnánk a híradások alapián. Annál a bizonyos hetvenes árvíznél még nem a tanácselnököt állította ki az akkori tudósító, hanem a védelem vezetőjét. Aki, történetesen ugyanaz volt, és bizottság nevében nyilatkozott. Lett is akkora pánik végig a Tiszánál, nem győzött reszketni az or­szág. Magam minden reggel gumicsizmába ugrottam, és estig a partot jártam. Láttam az ott szorgoskodók hősi helytállását, és megnyugodtam. Igyekeztem megnyugtatni mindenkit. Meg is fe­nyegetett két kukucskáló mérnök, kirendelnek homokzsákot töl­teni. írtam továbbra is a „lapétpuskásokról", a cölöpverökről, a homokzsákot cipelő katonákról, a buzgárnál rogyásig rohanókról, a szivárgó vizek kiöntött áldozatairól, és a tajtékot hányó vaklár­mákról is. Tudósítottam a televíziót is. Csak a bizottságokról, és a tanácselnökökről nem írtam. Most a polgármester az adu. És a bűnbak is ő lesz, ha netán baj találna lenni. Vágás Pista vizesmérnök szokta idézgetni valame­lyik görög bölcs mondását: a vizek járása kiszámíthatatlanabb, mint a csillagoké. A többit majd meglátjuk. És vigyázzunk, de hig­gadtan, mert az ördög nem alszik. H. D. Nonprofit vállalkozásként öt éven át egy szegedi cég jelenteti meg a Magyar Kultúra Emlék­ívek sorozatát. A gyújtók köré­ben népszerű, képeslaphoz ha­sonló, különleges nyomatok for­galmazásából a kulturális köz­intézmények profitálhatnak. MUNKATÁRSUNKTÓL A nemzeti bibliotéka Budai Várba költözésének huszadik évforduló­ján rendezett emlékülésen az Or­szágos Széchényi Könyvtárban (OSZK) mutatták be a Szegedi Pa­pír Kft. által készített Magyar Kul­túra Emlékív sorozat első hét da­rabját. A 8x12 centiméter nagysá­gú vízjeles papírra készülő színes vagy monokróm digitáhs nyoma­tok a magyar kultúra és tudo­mány kiemelkedő egyéniségeit, például Balassi Bálintot, Jókai Mórt, Széchényi Ferencet, József Attilát, Szabó Ervint ábrázolják. A sorszámozott emlékivek majd­nem olyan népszerűek, mint a bé­lyegek vagy a képeslapok, Európá­ban több mint kétszázezer gyűjtő­jük van. A kiadói tevékenységgel tíz éve foglalkozó szegedi cég ve­zetője, Kollár Ferenc elmondta: a közelmúltban üzembe állított, csúcstechnikát képviselő digitáhs nyomdájuk tette lehetővé, hogy vállalkozhassanak a legfeljebb 200 példányos, sorszámozott mi­nőségi nyomatok elkészítésére. Egy négy darabból álló, tanúsít­vánnyal is ellátott emlékív-garni­túra tízezer forintba kerül - ezeket a profi gyűjtőknek szánják. Sor­számozatlanul kiadnak ötszáz fo­rintos emlékíveket is. A következő öt évben 20-25 te­matikus sorozatot bocsátanak ki a magyar kultúra pártolása jegyé­ben például híres politikusokról, írókról, művészekről, orvosok­ról, valamint nevezetes esemé­nyekről, templomókról, zarán­dokhelyekről és a magyar szen­tekről. A Magyar Kultúra Emlék­ívek sorozatát egy szerkesztőbi­zottság állítja össze, amelynek tagja többek között az OSZK és a Magyar Nemzeti Galéria főigaz­gatója, valamint Szőkefalvi-Nagy Erzsébet, a szegedi Somo­gyi-könyvtár igazgatója is. Az emlékíveket kulturális közintéz­mények, könyvtárak, múzeu­mok értékesítik majd. Mivel a vállalkozás nonprofit, a bevétel java része az intézményeknél marad - a pénzt programok, kiál­lítások szervezésére fordíthatják. A magyar kultúra kiemelkedő egyéniségei szerepelnek a nyomatokon Emlékívsorozat Szegedről A sorozat egyik darabja a 180 éve született Jókai Mórnak állít emléket

Next

/
Thumbnails
Contents