Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-05 / 54. szám

SZOMBAT, 2005. MÁRCIUS 5. "MEGYEI TÜKÖR* 7 Ipari célú egyetemi kutatásokra: 722 millió A kozmetikumtól a biogázig Egy sikeres pályázat eredményeként a következő három évben 722 millió forintot fordítanak ipari célú élet- és anyagtudományi kutatásokra a Szegedi Tüdományegyetemen és a vele együttműködő cégeknél. A Gazdasági Minisztérium versenyképességi operatív programjában kiírt pályázaton nyert tavaly a Szegedi Tudományegyetem: ipari partnereivel együtt a következő három évben összesen 722 millió forintot fordíthat a gazdaságban hasznosuló kutatásokra és fejlesztésekre. A feladatra új szervezet alakult: a Dél-alföldi Elet- és Anyagtudományi Kooperációs Kutató Központ (KKK) nem önálló jogi személy, de önállóan gazdálkodik, összehangolja az egyetemi kutatóhelyek és az ipari partnerek működését. Jelenleg az SZTE innovációs igazgatója, Búzás Norbert látja el az új, virtuális kutatóközpont vezetői teendőit is. - Öt kutatási hányban dolgoznak együtt az egyetemi kutatócsoportok és ipari partnereik tájékoztatott. - Részben már korábbi együttműködések továbbfejlesztéséről van szó, másrészt új ipari partnereket is kerestünk hasznosíthatónak gondolt kutatási témákhoz. Az orvosi képalkotó diagnosztikai eszközök és módszerek fejlesztésében Szabó Gábor akadémikus és kutatócsoportja már korábban dolgozott a General Electric magyarországi vállalatával. A berendezések optikai és informatikai továbbfejlesztése a KKK keretében folytatott egyik kutatásfejlesztési hány. A másik a Kemény Lajos professzor vezette bőrklinika kozmetológiai programja, amelyben a szegedi Florin Rt.-vel dolgoznak együtt. A harmadik téma a megújuló és kihasználatlan energiaforrások, újfajta energiahordozók, tárolási technológiák kutatása, amelyet az Erdőhelyi András professzor által vezetett szilárdtest és radiokémiai tanszék kutatócsoportja a Démásszal és a Dégázzal együttműködésben végez. - A negyedik - folytatta Búzás Norbert - a Kovács Kornél professzor vezetésével már korábban is folyó kutatás, amelyben megfelelő baktériumok „segítségével" biogázt állítanak elő. Több más cég mellett ebben is érdekelt a Démász, jelenleg félüzemi méretű biogáz előállító művét üzemi méretűre fejlesztik a programban. Az ötödik irány a hulladékhasznosítás, ebben a Kiricsi Imre professzor által vezetett kutatócsoport a nagy menynyiségben képződő kohászati, olajipari hulladékok hasznosítására dolgoz ki eljárásokat az Olajipari Karbantartó, Fejlesztő és Tervező Kft.-vei. Az összesen 722 millió forint értékű kutatásfejlesztést felerészben finanszírozza az állam a szerződést a napokban írják alá. Az összeg másik felének forrásai: az ipari partnerek mintegy 300 millió forintos megrendelései, illetve az egyetemi önrész. A Szegeden eddig is erős élet- és anyagtudományi kutatásokat minden valószínűség szerint „megdobják" a KKK keretében végzett, újfajta, ipari partnerekkel közös, kifejezetten gazdasági hasznossági szempontokat előtérbe helyező, és - legalábbis három évre biztos finanszírozású fejlesztések. Az eredményekből a régióban működő cégek profitálnak - erősödhet a Dél-Alföldön a tudásalapú, azaz versenyképes gazdaság. S. E. Hetvenöt éves iskola Hetvenöt évvel ezelőtt, 1930. október 25-én avatta fel a szegedi Rókusi Altalános Iskolát az akkori kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó és Horthy Miklós kormányzó. A kultúrpolitíkus rendelete alapján öt év alatt ötezer oktatási épületet, azaz tantermet és tanítólakást adtak át főként az ország déli területein. Ezek sorában ötezredik létesítményként készült el a rókusi iskola. Klebelsberg 1926-ban határozott a tanyákon és községekben élők érdekeit szolgáló népiskolák építéséről és fenntartásáról. A megvalósításukhoz szükséges pénz nagyobb hányadát az állam biztosította, a másik részét a helyi hatóságok fizették. Egymásnak és a betontömböknek ütköztek az autók Röszkén Balesetek a senki földjén Vidóczi Gábor mondja. A taxisofőr több százezer forintra becsüli a kárát Fotó: Miskolczi Róben Egymásnak és az utat szegélyező betontuskóknak ütköztek az autók a röszkei határátkelőhelyen - a senki földjén. Amit a vámparancsnok helyettese szerint takarítanak, a balesetet szenvedett panaszos szerint viszont nem. - Ha száznegyvennel elszállok a havas-jeges úton, az az én hibám, azt bevállalom. De amikor hússzal megyek, és a tükörjégen csúszva nekiütközöm a hajtűkanyarban egy betontuskónak, akkor felmerül bennem: miért nem takarítják rendesen az utat a határon, ki ezért a felelős? - kérdezte elkeseredve Vidóczi Gábor, aki a napokban törte össze hárommilliós amerikai autóját a rösz kei határátkelőhelyen. A szegedi taxisofőr elmondta, tudomása szerint aznap nyolcan szálltak el a ködben a magyar és a szerb ellenőrzési pont közötti területen a senki földjén. Volt, aki csak koccant, másba hátúból belerohantak a kanyarban, mert nem tudott megállni a jeges úton. Vidóczi Gábor az utat szegélyező betontuskónak csapódott a háromtonnás Chevrolet Suburban terepjárójával. Számítása szerint a kára több százezer forint. - Mint ahogy a háztulajdovatal parancsnokhelyettese az eset kapcsán lapunknak elmondta: a határátkelő egész területén 20 kilométeres sebességkorlátozás van érvényben. A nyomvonal változásait - a kérdéses 180 fokos kanyarban is - a több mázsás betonterelő-elemekre szerelt halszálkás táblák jelzik. - Bár betontuskók és terelőtáblák jelzik az út végét, illetve azt, hogy éles kanyar következik, sokan csak az utolsó pillanatban lassítanak le mondta Csóti. Érzése szerint panaszosunk valószínűleg nem kellő körültekintéssel és nem az útviszonyoknak megfelelően hajtott, hiszen az ütközéskor 3-4 méterrel tolta arrébb a kanyarban elhelyezett betontuskót. A havat mindig eltakarítják a határon, még a senki földjén is. A hókotrást és sóshomokos jégtelenítést részben saját eszközeikkel, részben a megyei közútkezelővel együtt végzik. A százados elmondta, hogy a kérdéses napon három-négy gépkocsi koccant, tört össze a hajtűkanyarban. - Egyetlen ember kifogásolta az útviszonyokat, aki lapunknak jelezte az esetet. Bár felajánlottuk, nem kért rendőri intézkedést, hanem elhajtott a határról - mondta Csóti Gábor. sz. c. sz. nosoknak kötelező elsöpörni a havat a portájuk előtt, mert különben megbüntetik őket, úgy ezt a határátkelőhelyen is meg kellene tenni. Vagy pedig egy táblán jelezni, hogy veszélyes útkanyarulat következik. De nem sóztak és nem tettek ki táblát, amit felháborítónak tartok. A mázsás betontuskókat szalagokra is cserélhetnék az éles kanyarokban - javasolta a szegedi férfi, aki közölte: nem fog pereskedni az ügyben. Röszkén 2002 áprilisa, az új épületkomplexum átadása óta a magyar ellenőrzési ponttól a szerb határátkelőhelyig egy ideiglenes útvonalon lehet eljutni. Csóti Gábor százados, a vámhiCsóti Gábor százados szerint Vidóczi nem az útviszonyoknak megfelelően hajtott Egy csongrádi halász a híd tövében Vígh Mátyásnak a Tisza a szomszédja Matyi bácsi télvíz idején sem hagyja el folyóparti otthonát Fotó: Bíró Dániel Tizenkét éve él egyedül, de nem magányosan a csongrádi Tisza-parton Vígh Mátyás. A halász naplójában rögzíti a vízállást és a rendkívüli eseményeket, nemrég például egy kutyát látott átsétálni a másik oldalra. Öt évvel ezelőtt elöntötte a két kezével épített házikót a víz, akkor is kitartott otthona mellett. Hazafelé tartottam a csongrádi hídon át, és csak a pillér tövében épült házikó kéményét figyeltem: vajon füstöl-e. Amint biztossá vált, hogy odalenn valaki rakott a tűzre, kihasználtam a szokatlan márciusi hideget, és a kopogósra fagyott ártéri földúton nekilódulva meglátogattam Vígh Mátyást a Tisza 239-es folyamkilométerénél. - Nem bánt, jöhetsz nyugodtan - biztatott az öreg halász, mikor a kutyaugatástól kicsit megszeppentem. Nem ismert, de úgy tett, mintha már találkoztunk volna. Amikor bemutatkoztam, egyből névrokon cimboráival rukkolt elő - biztosan egyiknek vagyok a fia. Csak ráztam a fejem, de ő rám se hederített, zokszó nélkül visszament az éppen javítás alatt álló varsához, és baráti hangon folytatta a csevegést. - Nem vagyok én elítélt, azért mert itt lakom. Csupán egyszerű a dolgom: abból élek, amit fogok - fogta rövidre. Aztán elújságolta, hogy a nyugdíja is folyamatban van, azaz előbb vagy utóbb lesz, hiszen a Tisza Halászati Szövetkezet hatvanéves kistermelőjeként hamarosan jár majd neki. De emiatt nem fáj a feje. 1993 óta éh a maga ártéri életét a csongrádi Tisza-híd lábánál, a bal parton, a maga építette házikóban. Csak a 2000-es nagy árvíz idején öntötte el kunyhóját a szőke folyó, akkor harminchét napon keresztül a gáton töltötte a nappalokat, de éjszakára mindig visszatért otthonába, és a szárazon maradt galéria zugába húzódva várta az apadást. Aztán egy új történetbe kezdett, ami őt magát is meglepte, pedig látott már egy-két érdekességet a 239-es folyamkilométernél. Naplója szerint február 20-án 15 órakor egy fekete kutya ment át a Tisza beállt jegén, a szentesi oldalról a csongrádira. Megjegyezte, olyat látott már, hogy uszadékfán kóbor kutya tutajozott le a folyón, de ilyet még nem. Kalendáriumában egyébként mindennap feltünteti a vízállás változását, és az egyéb jelenségeket. A február 23-i bejegyzésben az áll: „két kiló keszeget fogtam, és megindult a zajlás". - Az nem tétel, odaadtam a macskáknak. Egyébként, mivel a pék is megeszi a kenyeret, én sem vetem meg halat - mondta közömbösen. A mindennapi betevő beszerzéséről elárulta, vízért a szentesi tiszai strandra szokott járni, át az ártéri rengetegen, de ha a folyó útjába áll, akkor biciklivel kénytelen közlekedni, egészen Szentesig. Amikor ideje engedi, bemegy a városba vásárolni, főzni viszont magára főz. Egyedüllétét nem magányként éli meg, hiszen mindig van egy jó koma, aki kilátogat hozzá. Kétségtelen, ilyen cudar időben kevesebb a barát, mint nyáron. Talán nem meglepő, hogy mikor a szakma fortélyai felől érdeklődtem, a korábbinál is tömörebb, sejtelmesebb megfogalmazásra váltott. - Csendes vizeken - hangzott a válasz a tuti helyek fellelhetőségét firtató kérdésre, s ezt még megtoldotta annyival, hogy ennél a mesterségnél nem a halász szabja meg a feltételeket, hanem a folyó. Egyetlen kivételként a ciánszennyezést említette. A katasztrófa után lényegesen csökkent a fogott halmennyiség, s mára sem állt vissza a Tisza egyensúlya, az 1998-ban varsába akadt ötvenöt kilós harcsáknak pedig egyelőre még nyomuk sincsen. - Ettől függetlenül panaszra nincs okom. De aki azt mondja, jó dolga van a halásznak, annak fogalma sincs róla, hogy miközben a hajnali órán egyik oldaláról fordul a másikra, én már begyűjtöttem az aznapi zsákmányt. BÍRÓ DÁNIEL