Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-31 / 74. szám

NOITAKTIKAK ES PRAKT1KAK minden csütörtökön ——• • / i*^ ' napi mellékletek BIZALMASAN Péntek DÉLMADÁR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGY ÍR Szerda LÉGYOTT SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, SZABÓ CSILLA • 2005. MÁRCIUS 31. WWW.DELMAGYAR.HU NINCS KÍSÉRTÉS, A MAGÁNÉLET TABU Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJEK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! ¡Sed») Qhruó! i mgtteKÁM í beküldő egyviéríáén kiiúi e képen iélbefó SKmély {klikoriitknkl > ¡örvényes képviselő) hoirkjéreli» »iisigti DÉLMAGYARORSZÁG DÉLVILÁG —— OTTHON VAN! A DÉLMAGYARORSZÁG 8S a DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T-Mobile Rt. Partner Ipar) vállalkozás TERÜLETI KÉPVISELŐKET KERES Délkelet-Magyarország területére. Elvárásaink: jó kommunikációs készség. B kategóriás jogosítvány. Fényképes pályázataikat az alábbi címre várjuk: „Kereskedelmi képviselő" 6601 Szentes, Pf. 307. 1 niocrvirfl Dani mosolya FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT Gyalogtúra a csúcs meghódítására Szabó Csilla FOTÓ: KARNOK CSABA Egy ilyen utazás alkalmával ezer színnel gazdagodik a lélek - mondta Szabó Csilla, akinek Ecuadorról készített fotói még láthatók a szegedi Klauzál téren. A harminckét éves hölgy a Méh Rt. általános vezérigazgató-helyetteseként fontosnak tartja, hogy értékeket teremtsen, és halmozzon fel maga körül. Hogy hogyan fér össze a hulladékgyűjtés és a Huorani törzs, vagy a páradús, buja dzsungel és a vezetéselmélet? Nehéz kérdés, bevallom, a válasz nekem sem ment elsőre. Még áll a szegedi Klauzál téren az a fotókiállítás, melyet a tavaszi fesztivál keretében nyitottak meg a közelmúltban, és ahol két utazó, Molnár Gábor és Szabó Csilla legutóbbi útjáról, Ecuadorról készült fotói láthatók. Érdekes képek egy távoli országról, ott mintha még az ég is kékebb, a folyó is tisztább és a fák lombjai is zöldebbek lennének. - Azok is! Rendkívül gazdag a színvilága ennek az országnak, a milliárdnyi kis színes virágra és a türkiz árnyalatú krátertóra emlékszem talán a legélénkebben. A civilizációtól érintetlen természetet, a terek és fennsíkok monumentalitását és egyben lágyságát, a dzsungel semmihez sem fogható hangulatát és az emberek kedves életteliségét a képek adják vissza leghűbben - utalt a rendhagyó „utcakiállításra" Szabó Csilla, aki a közelmúltban ötödmagával három hetet töltött a varázslatos Ecuadorban. Itt ismerte meg a A kecsuák földje ma még mindig fúvócsővel vadászó és a világ számára csak húsz éve felfedezett Huorani törzset, akik megbonthatatlan egységben élnek a természetben, és tudnak róla mindent, ami ember számára tudható. Mint mondta, útjuk során a világ legmagasabb működő vulkánját, a Cotopaxit szerették volna megmászni, ami önhibájukon kívül sajnos nem sikerült: pár száz méterre a csúcstól, 5500 m-nél lavinaveszély miatt visszafordították a csoportot. Ezt a mászást megelőző gyalogtúrájukon a szinte sziklakertszerű környezetben olyan sűrű volt az aljnövényzet, hogy ropogott a fű a lábuk alatt. - Meggyőződésem, hogy egy ilyen utazás alkalmával ezer színnel gazdagodik a lelkünk, miután hazajöttem, még hónapokig a hatása alatt állok, és az emlékéből élek foglalta össze Csilla, aki a kirándulás során egy kis kötetté dagadó útinaplóba jegyezte a csodálatos élményeket - hogy el ne vesszenek. Merthogy az európai ember már csak ilyen, útja végén visszatér oda, ahonnan időnként menekülni kénytelen, a modern és zaklatott világba, az otthonába. Szóval, hogy hogyan fér össze a hulladékgazdálkodás és a Huonari törzs? Ez csakis egyetlen módon lehetséges: ha pihenésképpen a törzs életét és környezetét vizsgáló szegedi nő figyelme otthon a hulladék újrafelhasználhatósága, az autóroncsok és az elektronikai hulladékok körül forog. Ez női szemmel elég rémesen hangzik, de igaz. Szabó Csilla ugyanis édesapja, Szabó Jenő után a második ember a FOTÓ: SZABÓ CSILLA szegedi Méh Rt.-nél: tavalyelőtt nevezték ki általános vezérigazgató-helyettesnek. Pályáját nem itt kezdte, öt évig szociális munkásként dolgozott a Pulz utcai neuropszichiátriai rehabilitációs osztályon, emellett pedig tíz évig tevékenykedett a tini lelkisegély telefonos szolgálatnál. - Hivatásom volt a másokra figyelés, a problémamegoldás, és a különböző nehézségekkel küzdők egy adott cél felé való irányítása tette hozzá a harminckét éves szakember, aki a jogi diploma megszerzése után még további két szakirányú diploma elérése érdekében jelenleg is tanul. A szegedi cég kilenc megyében van jelen, Csilla pedig lassan vette át az irányítást, édesapja már legfőképpen csak a főbb stratégiai döntésekben vesz részt. - A hulladékgazdálkodás nagyon is férfias szakmának számít, hogyan boldogul? - vetettem fel, a válasz gyorsan jött: - A céghez hét évvel ezelőtt marketingesként léptem be, azóta sikerült elfogadtatnom magam. Senki se gondolja, hogy könnyű helyzetben voltam és vagyok: meg kellett vívnom saját harcaimat, és ki kellett alakítanom saját szakmai arculatomat és presztízsemet. Ez a folyamat jelenleg is tart. Szabó Csilla, mint mesélte: a természetközeli Huorani törzs tagjaival töltött pár nap is abban a hitében erősítette meg, hogy semmi nem lehet olyan fontos az életben, mint amit az ember értékként maga körül megteremt, és felhalmoz. Mint például egy csodálatos ecuadori utazás emlékét - fotókon és naplóban. LÉVAY GIZELLA Torres Dániel latin dallamai A II. Szegedi Tavaszi Fesztivál nyitó napján latin gitárzene csalogatta a szegedieket a belvárosba. A Klauzál téren Szabó Csilla és Molnár Gábor képeiből nyílt fotókiállításon Torres Dániel adott mintegy háromnegyed órás koncertet. A Megasztár-jelöltet a koncert után megrohamozták az autogramkérők. - Sok a teendője, készül a hétvégi tévés döntőre. Miért mondott igent a szegedi felkérésre? - Imádok zenélni, nagyon szeretem az egy szál gitáros koncerteket. A nehézsége egyrészt abban rejlik, hogy technikailag nehéz behangosítanl, másrészt most a kezünk is lefagyott, de ennek ellenére élveztük a koncertet. Egyébként van egy zenekarom Is, mind a két felállásban szívesen játszom. A szegedi meghívást első szóra elfogadtam, nemcsak azért, mert játszhattam, hanem arra Is kíváncsi voltam, az egyik hazám, Ecuador hogyan jelenik meg a képeken, a fotók hogyan adják vissza a kecsuák földjét. - Hol van az otthon? - Itt nőttem fel Magyarországon, hatéves koromban költöztünk haza az édesanyámmal, magyar gyerek vagyok. Bár kint sem vagyok elveszett ember. - A legfiatalabb rajongója, aki itt Szegeden tapsolt most önnek, talán hétéves lehet, de nagymamakorú hölgyek is megálltak, hogy hallgassák a zenét. Hogyan viseli a közönség szeretetét? - A szeretetet csak jól lehet viselni. Ilyenkor, a fellépéseken látom, hogy az emberek érzik, és élvezik a zenét, amit játszom, és ez számomra mindennél fontosabb. - Latin dalokat játszottak, néhány angol és egy magyar nyelvű számot. Kevés a magyar nyelvű zene? - Egyáltalán nem, sőt nagyon sok jó magyar nyelvű nóta van. Most a kiállítás képeihez Igazítottuk a dalokat, ezért főleg latinos muzsikát játszottunk. - Perceken belül utazik vissza Budapestre, a Megasztár-házba. Felkészült már arra, mi lesz, ha kiszavazzák a műsorból? - Fel, persze. Mi lenne? Zenélünk tovább. - Lemeze lesz? - Mindenképpen. Lehet, hogy saját kiadásban, lehet, hogy másként, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb megjelenik. » - A magánéletére tabuként vigyáz. Nincsenek kísértések? - Nincsenek. Az emberek szeretnék, ha a magánéletem közügy lenne, én viszont egyáltalán nem akarom. Vigyázok rá. Én is csak egy ember vagyok, remélem, ezt tiszteletben tartják, és megértik a rajongóim. - Végül egy találós kérdés. A Kispál és a borz zenekar énekel az egyik nótában valamiről, ami öt betű, és a szívhez szól. Tudja, ml az? - A gitár. NYEMCSOK ÉVA