Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-26 / 71. szám

12 SZIESZTA 2005. március 26., szombat A SZEGEDI KONCERT UTÁN VARSÓBAN, MOSZKVÁBAN, PRÁGÁBAN ÉS NÉMETORSZÁGBAN IS FELLÉPNEK Omega - a legenda visszatér Kóbor János: Ha tudtuk volna, hogy lesz rendszerváltás, akkor a nyolcvanas években megpróbáltuk volna nemcsak félig, hanem teljesen bevenni az egész világot FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Az Omega együttes Csillagok útján címmel nagyszabású nemzetközi tur­néra készül, amelynek első állomása Szeged lesz. Kedden este a sport­csarnokban ad koncertet a 45 évvel ezelőtt alapított zenekar, amelynek frontemberével, az énekes Kóbor Já­nossal beszélgettünk. - Állítólag azért nem mennek Ame­rikába is koncertezni, mert nem száll repülőre... Miért? -1971 novemberében, amikor az el­ső Yamaha Fesztiválra mentünk To­kióba, egy négymotoros Aeroflot gép­pel repültünk Moszkvába. Már a fel­szállás előtt gondok voltak, mert nem akart beindulni a motor. Az orosz sze­mélyzet leszállított bennünket, szerel­tek valamit, majd félóra múlva vissza­mehettünk ugyanarra a gépre. Húsz perc repülés után nagy zötyögést éreztünk, amire azt mondták: azért van, mert a Kárpátok fölött járunk. Amikor újabb húsz perc elteltével sem szűnt meg a probléma, már gyana­kodni kezdtem, hiszen már rég a kijevi sztyeppék fölött kellett járnunk. Pres­ser Pici ült mellettem, láttam, hogy beszélni kezd hozzám - ugyanakkor semmit sem hallottam. Iszonyatosan fájni kezdett a fülem, és kinézve az ab­lakon, láttam, hogy a négy közül há­rom propeller áll. A felhők közül kiér­ve egyszer csak megláttuk a földet, szinte merőlegesen zuhantunk lefelé. Iszonyatos nyomást éreztem, azt hit­tem, szétdurran a fejem. A pilóta leál­lította a negyedik motort is, és sikerült szinte vitorlázó helyzetbe manőverez­nie a gépet. Iszonyatos sebességgel veszítettünk a magasságunkból, majd amikor közelről feltűntek a szántóföl­dek, és látszott, hogy kényszerleszál­lás lesz, újra beindult az egyik motor. Hatalmas lökést éreztünk, de az orosz pilóta úgy letette a repülőt a fagyos szántóföldön, hogy senki sem sérült meg. Azonnal el kellett hagynunk a gépet, és perceken belül megjelentek a szovjet katonák. Bevittek bennünket Kijevbe, onnan átkerültünk Moszkvá­ba, és eljutottunk Tokióba is. Amikor végre hazaértünk, eldöntöttem, hogy soha többé nem ülök repülőre. Sikerek nyugaton - Nemcsak itthon adnak koncer­tet, hanem Bukarestben, Varsóban, Szentpétervárott, Moszkvában, Ki­jevben, Prágában és Németország több városában is. Ennyire népsze­rűek küljbldön ma is? - Az elmúlt rendszerben nem na­gyon dicsekedhettünk idehaza a kül­földi sikereinkkel. Már az sem volt jó pont, hogy a nyugati zenei kultúrát próbáltuk szocialista viszonyok kö­zött népszerűen közvetíteni. Nem tiltották ugyan, de támogatásról szó sem lehetett, legfeljebb a tűrt kate­góriába tartozhattunk. Az Omegát annyira megbízhatatlannak és feles­legesnek tartották, hogy leginkább annak örültek volna, ha egyszer vég­leg kint maradunk. Nem tettük meg. - Nem is gondoltak rá? - Nem, de utólag rájöttünk, hogy mi­lyen hülyék voltunk. Ha tudtuk volna, hogy lesz rendszerváltás, akkor a nyolcvanas években megpróbáltuk volna nemcsak félig, hanem teljesen bevenni az egész világot. Nem lett vol­na nagy rizikó. Akkor azonban nem vállaltuk, hogy idehaza mindent föl­égessünk magunk mögött. Nyu­gat-német lemezcéggel volt szerződé­sünk, a sikereink is onnan indultak el. Népszerűek voltunk Spanyolország­ban, Portugáliában, Franciaország­ban, Skandináviában és Görögország­ban is. Nyugat-németországi sikereink annyira zavarták az NDK-t, hogy a lá­bunkat sem tehettük be többet az or­szágba. Itthon is azt mondták: nyugati koncertjeinket nem kellene reklámoz­nunk. Ezért a közönség nem is hallott róla, milyen sok közös fellépésünk volt például az akkoriban népszerű Boney M együttessel vagy a Scorpionsszaí. Ma talán még elképzelhetetlenebb, hogy egy magyar együttes több tízezer embernek játsszon például Lisszabon­ban, Zürichben, Berlinben vagy Rot­terdamban. Ez akkoriban nekünk ter­mészetes volt. Névadó 1962-ben - Az Omega-történet kicsit lefé­keződött a nyolcvanas évek köze­pén. Miért? - Bár a gimnázium harmadik osztá­lyában, már 1960-ban megalapítot­tuk az együttest, az Omega nevet csak 1962-ben ragasztották ránk, ezért at­tól kezdve számítottuk az együttes történetét. 1987-ben a Kisstadionban tartottuk a 25. jubileumi koncertün­ket. Azután úgy éreztük, egy kicsit pi­hennünk kellene. Nem hagytuk abba a zenélést, de leálltunk a koncertezés­sel egy időre. Közben megtörtént a rendszerváltás. 1994-ben kezdtük új­ra a fellépéseket a Népstadionban, amit négyszer is sikerült az elmúlt év­tizedben megtöltenünk. Mostanra ju­tottunk el újra addig, hogy külföldön is koncertet adjunk. „Mi voltunk a fekete ló" - Van érdeklődés? - A honlapunkat idehaza és Né­metországban is közel félmillióan ke­resték fel eddig. Az Egyesült Államok­ból 380 ezren, Lengyelországból több mint 300 ezren látogatták. Nemrégi­ben kaptam meg a németországi koncertjeink plakátját, amelyen ha­talmas betűkkel hirdetik: Omega - a legenda visszatér. Ott is egyfajta mí­tosz övez már bennünket, remélem, meg is tudunk ennek felelni. Ismerve a mai nemzetközi élvonalat, az Ome­ga ma is képes erre. Annak idején mindenhol mi voltunk a fekete ló: sokszor úgy léptünk fel, hogy nem is­mertek bennünket. Mindig akkora hatásunk volt, hogy utánunk már más zenekar nem nagyon tudott színpadra lépni. Bízom benne, hogy ez a legenda még mindig él nemcsak Németországban, hanem Lengyelor­szágban is, amit annak idején máso­dik hazánknak tekinthettünk. HOLLÓSI ZSOLT FARKAS CSABA HORGÁSZROVATA Haljelölés, -telepítés A Horgászegyesületek Csongrád Megyei Szövetsége az idén is nagy mennyiségű hallal gazdagítja az at­kai holtág és a Maty-éri tározó vi­zét. Kora tavasszal itt is elsősor­ban fehér halakra érdemes hor­gászni. A Maty-éren haljelölési akció is indul. A megyei szövetség saját nevelésű (az ecsegfalvi-tógazdaságból szár­mazó), összesen 40 mázsányi, há­romnyaras ponttyal kezdi a telepí­tést a két vízen - mondja Láda Gáspár ügyvezető elnök. Ezután, a hagyományokhoz híven, a Tisza Halászati Szövetkezettől vásárolt, minél nagyobb mennyiségű ke­szegre kerül sor. Amint „kezelhe­tő" méretűvé válnak az idei ivás­ból származó csuka- és süllőiva­dékok, azokat is telepítik - apró csukából 50-60 ezer, süllőből 100 ezer darab jut a két vízbe. A raga­dozóknak természetes szaporulata is mutatkozik, de mesterséges ál­lománypótlás is mindenképp szükséges. A Maty-éri víztározóba nagy, ikrá­val-tejjel telt pontyok is kerültek ta­valy, az ívási időszak előtt, ezek be­helyezésével a természetes szapo­rodást igyekezett elősegíteni a víz­kezelő. S az eredmény? Csak remél­ni lehet: a múlt évben észlelt egy­nyaras kispontyok között természe­tes ivásból származók is voltak, a telepítetteken túlmenően. Sajnos, teszi hozzá az ügyvezető elnök, több esetben előfordult, hogy hor­gászok hazavitték a zsákmányolt nagy pontyokat, pedig a szövetség fölhívta a figyelmet: ezek szaporítá­si célból kerültek a vízbe. Egyéb­ként a Maty-éri tározóba az év so­rán folyamatosan kerül különböző mennyiségű ponty. Mire, hol, mivel érdemes hor­gászni az Atkán, illetve a Maty-éren, tavasszal? Fehér halak­ra, a sekély részeken, minél fino­mabb fölszereléssel. - Atkán olyan­kor, egy-két hétig óriási kárászok jönnek, rejtély, máskor hol vannak - halljuk. És végül: az idén a Maty-éren jelölt halakat is telepít a városi sportigazgatósággal együtt a szövetség. Az egyedi azonosításra alkalmas jeleket, akár megtartja a horgász a zsákmányt, akár vissza­ereszti, óvatosan le kell szedni a halról, s beküldeni, akár a megyei horgászszövetséghez, akár a sport­igazgatósághoz; a beküldők értékes díjakban részesülhetnek. Ha ti betegek vagytok! Mert mit csinál egy fontos gyárigazgató, ha megbetegszik? Mit csinálna, hát telefonál. Fölcsörgi Marikát, a világ legjobb titkárnőjét, és elmondja a teendőket. Tárcsázni a jóistent, akit aznap tízre várt, későbbre halasztani a tárgyalást, lemondani a déli pokolüzemi látogatást, az angyalalkatrészeket átvenni, kirúgni a háromkirályokat, satöbbi. A fontos gyárigazgató a végét már csak hörgi, de Marika nem azért a világ legjobb titkárnője, hogy a mrrr, brrr, kdvvw, óöőőő, dzsdsz, hangcsoportok hallatán nem tudná nyomban, a fontos gyárigazgató második számú szeretőjének névnapja lesz, és ezért bonbont, virágot kell küldetni a hölgynek, plusz a szokásos utal­vány. A híres pornósztárok sokat sportolnak, egészségesen étkeznek, rendesen látogatják a sportorvosi rendelőt, nagy sétákat tesznek a tavaszi és az őszi ligetekben, ám sajnos ők is lebetegedhetnek, hascsikarásuk vagy éppen kólikájuk lehet, és ilyesfajta állapotban valóban nagy merészség lenne forgatni. Szegény híres pornósztá­rok tehát szomorúan mondják le az aznapi forgatást a producerük­nél, aki persze dühöng, fenyegetőzik, könyörög, dupla gázsit ígér, végül beletörődik a megváltozhatatlanba. Holott közös a bánat, hi­szen a művésznő aznap a híres Zakariás ikrekkel dolgozott volna, akik ketten háromszáz kilós fiúk, mindent tudnak, mindent több­ször is tudnak, és a Holdba akasztja a körmét az ember, annyira jó velük. Ha egy professzor megbetegszik, mert a legutóbbi előadáson le­vette a zakóját, és egészen belemelegedett az Auditórium Maxi­mum amúgy fűtetlen termében, amikor a Kecel polgármestere és a magyar szonett tárgykörben okított. Ha tehát a professzor tüdő­gyulladást kap, szépen otthon marad, fölmagasítja az ágyát, és a betegsége alatt elolvassa a Krúdy, Mikszáth és Jókai kritikai ösz­szest, amit már régóta tervezett. De persze még üzen a csoportjá­nak, hogy ne legyenek kétségbeesve az elmaradó szeminárium mi­att, a hallgatók tegyék túl magukat a szörnyű megrázkódtatáson, ha ezen a héten nem találkoznak, ígéri, hogy a jövő héten tovább tartja az órát, amikor is a Kecel polgármestere és Homérosz lesz a téma. Egy nyomozó beteg? Na bumm, legfeljebb késik néhány napot a kerületi szatír elfogása, aki valamilyen rejtélyes okból kizárólag do­bermanokkal sétáló, negyven feletti, aranyszőke, enyhén molett, a bal ajkuk tövében anyajegyet viselő, diplomás hölgyeket molesz­tál, igaz, belőlük már megerőszakolt huszonötöt és felet. Egy bor­zasztó napon, reggeli, ebéd, vacsora, hármat is. A nyomozó prizni­celés közben arra gondol, talán sikerül megúszni újabb bűneset nélkül, míg föl nem gyógyul, lévén a kerületi hölgyek bernáthegyi kutyusokra, és halálspánielekre kezdtek váltani, majd a felesége után kiált. S mivel nem kap választ, eszébe jut, hogy az asszony szólt néhány perce, hogy leugrik, az ő asszonya, aki tegnap volt negyven és éves, aki... Úristen!... az asszony levitte a dobermant sétálni. Ha egy sebész nem dolgozik, majd más megműti a politikust, aki véletlenül lenyelte a motoros fogkeféjét, és az két napja folyamatos működés után elérkezett az utolsó béiszakaszhoz, ám ott megakadt, és a többi el lehet képzelni. Apropó, egy politikus is lehet beteg, de persze ő ilyenkor is az ország gondjain tűnődik, lámpavasakat rajzolgat, bajuszos bácsikat raj­zolgat, szőlőfürtöket, narancsokat, kókuszdiókat rajzolgat a kórház ágyon, míg meg nem érkezik a beöntés, az infúzió vagy a nemzeti színekben pompázó drazsés dobozka. Betegen nem dolgozik a kalauz, a postás, a nyúltenyésztő, a vagy, hoppá, a főszerkesztő. Mert mindenkinek van helyettese. Egy főszerkesztőnek olykor három is, tökéletes a bebiztosítás, egy főszerkesztő nyugodtan lehet beteg, sőt kijár neki egy kis betegség, nem is rendes főszerkesztő az, aki kéthavonta nem lesz beteg, és nem marad otthon túlzott diéta, másnaposság vagy. Az olvasó lehet beteg? Naná, az is, az olvasó otthon marad, és nem olvas, mert magas a vérnyomása, a cukra, mert lábgombája van, mert megőrült. Hanem mit tehet az úgy nevezett „kolumnista", a tárcaíró, akinek reggelre tésztafeje lesz, tüsszög, mint a végtelenített hangzású gyár­duda, fájnak a karjai, hasogatnak a lábai, vörös az orra, minta kom­munizmus, szédül, végtelenül elesett, izzad, ennélfogva büdös is, és különben nem lát, vak, vak, vak, de, és ez lenne a lényeg!, egész fé­lelmetes mivoltában föléje tornyosul a cikkleadás határidejének bor­zasztó réme, amikor már nincs több haladék. Nincs félóra, perc, add máris az anyagot, barátom, különben elvész a világ, vagy mi. Hát per­sze. A világ nem veszhet el. Nos, a tárcaíró, irigykedik a többiekre, mint egy gonosz öreg néni, és betegen is dolgozik. És megírja ezt itt. SZÍV ERNŐ

Next

/
Thumbnails
Contents