Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-26 / 71. szám

12 SZIESZTA 2005. március 26., szombat A SZEGEDI KONCERT UTÁN VARSÓBAN, MOSZKVÁBAN, PRÁGÁBAN ÉS NÉMETORSZÁGBAN IS FELLÉPNEK Omega - a legenda visszatér Kóbor János: Ha tudtuk volna, hogy lesz rendszerváltás, akkor a nyolcvanas években megpróbáltuk volna nemcsak félig, hanem teljesen bevenni az egész világot FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Az Omega együttes Csillagok útján címmel nagyszabású nemzetközi turnéra készül, amelynek első állomása Szeged lesz. Kedden este a sportcsarnokban ad koncertet a 45 évvel ezelőtt alapított zenekar, amelynek frontemberével, az énekes Kóbor Jánossal beszélgettünk. - Állítólag azért nem mennek Amerikába is koncertezni, mert nem száll repülőre... Miért? -1971 novemberében, amikor az első Yamaha Fesztiválra mentünk Tokióba, egy négymotoros Aeroflot géppel repültünk Moszkvába. Már a felszállás előtt gondok voltak, mert nem akart beindulni a motor. Az orosz személyzet leszállított bennünket, szereltek valamit, majd félóra múlva visszamehettünk ugyanarra a gépre. Húsz perc repülés után nagy zötyögést éreztünk, amire azt mondták: azért van, mert a Kárpátok fölött járunk. Amikor újabb húsz perc elteltével sem szűnt meg a probléma, már gyanakodni kezdtem, hiszen már rég a kijevi sztyeppék fölött kellett járnunk. Presser Pici ült mellettem, láttam, hogy beszélni kezd hozzám - ugyanakkor semmit sem hallottam. Iszonyatosan fájni kezdett a fülem, és kinézve az ablakon, láttam, hogy a négy közül három propeller áll. A felhők közül kiérve egyszer csak megláttuk a földet, szinte merőlegesen zuhantunk lefelé. Iszonyatos nyomást éreztem, azt hittem, szétdurran a fejem. A pilóta leállította a negyedik motort is, és sikerült szinte vitorlázó helyzetbe manővereznie a gépet. Iszonyatos sebességgel veszítettünk a magasságunkból, majd amikor közelről feltűntek a szántóföldek, és látszott, hogy kényszerleszállás lesz, újra beindult az egyik motor. Hatalmas lökést éreztünk, de az orosz pilóta úgy letette a repülőt a fagyos szántóföldön, hogy senki sem sérült meg. Azonnal el kellett hagynunk a gépet, és perceken belül megjelentek a szovjet katonák. Bevittek bennünket Kijevbe, onnan átkerültünk Moszkvába, és eljutottunk Tokióba is. Amikor végre hazaértünk, eldöntöttem, hogy soha többé nem ülök repülőre. Sikerek nyugaton - Nemcsak itthon adnak koncertet, hanem Bukarestben, Varsóban, Szentpétervárott, Moszkvában, Kijevben, Prágában és Németország több városában is. Ennyire népszerűek küljbldön ma is? - Az elmúlt rendszerben nem nagyon dicsekedhettünk idehaza a külföldi sikereinkkel. Már az sem volt jó pont, hogy a nyugati zenei kultúrát próbáltuk szocialista viszonyok között népszerűen közvetíteni. Nem tiltották ugyan, de támogatásról szó sem lehetett, legfeljebb a tűrt kategóriába tartozhattunk. Az Omegát annyira megbízhatatlannak és feleslegesnek tartották, hogy leginkább annak örültek volna, ha egyszer végleg kint maradunk. Nem tettük meg. - Nem is gondoltak rá? - Nem, de utólag rájöttünk, hogy milyen hülyék voltunk. Ha tudtuk volna, hogy lesz rendszerváltás, akkor a nyolcvanas években megpróbáltuk volna nemcsak félig, hanem teljesen bevenni az egész világot. Nem lett volna nagy rizikó. Akkor azonban nem vállaltuk, hogy idehaza mindent fölégessünk magunk mögött. Nyugat-német lemezcéggel volt szerződésünk, a sikereink is onnan indultak el. Népszerűek voltunk Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban, Skandináviában és Görögországban is. Nyugat-németországi sikereink annyira zavarták az NDK-t, hogy a lábunkat sem tehettük be többet az országba. Itthon is azt mondták: nyugati koncertjeinket nem kellene reklámoznunk. Ezért a közönség nem is hallott róla, milyen sok közös fellépésünk volt például az akkoriban népszerű Boney M együttessel vagy a Scorpionsszaí. Ma talán még elképzelhetetlenebb, hogy egy magyar együttes több tízezer embernek játsszon például Lisszabonban, Zürichben, Berlinben vagy Rotterdamban. Ez akkoriban nekünk természetes volt. Névadó 1962-ben - Az Omega-történet kicsit lefékeződött a nyolcvanas évek közepén. Miért? - Bár a gimnázium harmadik osztályában, már 1960-ban megalapítottuk az együttest, az Omega nevet csak 1962-ben ragasztották ránk, ezért attól kezdve számítottuk az együttes történetét. 1987-ben a Kisstadionban tartottuk a 25. jubileumi koncertünket. Azután úgy éreztük, egy kicsit pihennünk kellene. Nem hagytuk abba a zenélést, de leálltunk a koncertezéssel egy időre. Közben megtörtént a rendszerváltás. 1994-ben kezdtük újra a fellépéseket a Népstadionban, amit négyszer is sikerült az elmúlt évtizedben megtöltenünk. Mostanra jutottunk el újra addig, hogy külföldön is koncertet adjunk. „Mi voltunk a fekete ló" - Van érdeklődés? - A honlapunkat idehaza és Németországban is közel félmillióan keresték fel eddig. Az Egyesült Államokból 380 ezren, Lengyelországból több mint 300 ezren látogatták. Nemrégiben kaptam meg a németországi koncertjeink plakátját, amelyen hatalmas betűkkel hirdetik: Omega - a legenda visszatér. Ott is egyfajta mítosz övez már bennünket, remélem, meg is tudunk ennek felelni. Ismerve a mai nemzetközi élvonalat, az Omega ma is képes erre. Annak idején mindenhol mi voltunk a fekete ló: sokszor úgy léptünk fel, hogy nem ismertek bennünket. Mindig akkora hatásunk volt, hogy utánunk már más zenekar nem nagyon tudott színpadra lépni. Bízom benne, hogy ez a legenda még mindig él nemcsak Németországban, hanem Lengyelországban is, amit annak idején második hazánknak tekinthettünk. HOLLÓSI ZSOLT FARKAS CSABA HORGÁSZROVATA Haljelölés, -telepítés A Horgászegyesületek Csongrád Megyei Szövetsége az idén is nagy mennyiségű hallal gazdagítja az atkai holtág és a Maty-éri tározó vizét. Kora tavasszal itt is elsősorban fehér halakra érdemes horgászni. A Maty-éren haljelölési akció is indul. A megyei szövetség saját nevelésű (az ecsegfalvi-tógazdaságból származó), összesen 40 mázsányi, háromnyaras ponttyal kezdi a telepítést a két vízen - mondja Láda Gáspár ügyvezető elnök. Ezután, a hagyományokhoz híven, a Tisza Halászati Szövetkezettől vásárolt, minél nagyobb mennyiségű keszegre kerül sor. Amint „kezelhető" méretűvé válnak az idei ivásból származó csuka- és süllőivadékok, azokat is telepítik - apró csukából 50-60 ezer, süllőből 100 ezer darab jut a két vízbe. A ragadozóknak természetes szaporulata is mutatkozik, de mesterséges állománypótlás is mindenképp szükséges. A Maty-éri víztározóba nagy, ikrával-tejjel telt pontyok is kerültek tavaly, az ívási időszak előtt, ezek behelyezésével a természetes szaporodást igyekezett elősegíteni a vízkezelő. S az eredmény? Csak remélni lehet: a múlt évben észlelt egynyaras kispontyok között természetes ivásból származók is voltak, a telepítetteken túlmenően. Sajnos, teszi hozzá az ügyvezető elnök, több esetben előfordult, hogy horgászok hazavitték a zsákmányolt nagy pontyokat, pedig a szövetség fölhívta a figyelmet: ezek szaporítási célból kerültek a vízbe. Egyébként a Maty-éri tározóba az év során folyamatosan kerül különböző mennyiségű ponty. Mire, hol, mivel érdemes horgászni az Atkán, illetve a Maty-éren, tavasszal? Fehér halakra, a sekély részeken, minél finomabb fölszereléssel. - Atkán olyankor, egy-két hétig óriási kárászok jönnek, rejtély, máskor hol vannak - halljuk. És végül: az idén a Maty-éren jelölt halakat is telepít a városi sportigazgatósággal együtt a szövetség. Az egyedi azonosításra alkalmas jeleket, akár megtartja a horgász a zsákmányt, akár visszaereszti, óvatosan le kell szedni a halról, s beküldeni, akár a megyei horgászszövetséghez, akár a sportigazgatósághoz; a beküldők értékes díjakban részesülhetnek. Ha ti betegek vagytok! Mert mit csinál egy fontos gyárigazgató, ha megbetegszik? Mit csinálna, hát telefonál. Fölcsörgi Marikát, a világ legjobb titkárnőjét, és elmondja a teendőket. Tárcsázni a jóistent, akit aznap tízre várt, későbbre halasztani a tárgyalást, lemondani a déli pokolüzemi látogatást, az angyalalkatrészeket átvenni, kirúgni a háromkirályokat, satöbbi. A fontos gyárigazgató a végét már csak hörgi, de Marika nem azért a világ legjobb titkárnője, hogy a mrrr, brrr, kdvvw, óöőőő, dzsdsz, hangcsoportok hallatán nem tudná nyomban, a fontos gyárigazgató második számú szeretőjének névnapja lesz, és ezért bonbont, virágot kell küldetni a hölgynek, plusz a szokásos utalvány. A híres pornósztárok sokat sportolnak, egészségesen étkeznek, rendesen látogatják a sportorvosi rendelőt, nagy sétákat tesznek a tavaszi és az őszi ligetekben, ám sajnos ők is lebetegedhetnek, hascsikarásuk vagy éppen kólikájuk lehet, és ilyesfajta állapotban valóban nagy merészség lenne forgatni. Szegény híres pornósztárok tehát szomorúan mondják le az aznapi forgatást a producerüknél, aki persze dühöng, fenyegetőzik, könyörög, dupla gázsit ígér, végül beletörődik a megváltozhatatlanba. Holott közös a bánat, hiszen a művésznő aznap a híres Zakariás ikrekkel dolgozott volna, akik ketten háromszáz kilós fiúk, mindent tudnak, mindent többször is tudnak, és a Holdba akasztja a körmét az ember, annyira jó velük. Ha egy professzor megbetegszik, mert a legutóbbi előadáson levette a zakóját, és egészen belemelegedett az Auditórium Maximum amúgy fűtetlen termében, amikor a Kecel polgármestere és a magyar szonett tárgykörben okított. Ha tehát a professzor tüdőgyulladást kap, szépen otthon marad, fölmagasítja az ágyát, és a betegsége alatt elolvassa a Krúdy, Mikszáth és Jókai kritikai öszszest, amit már régóta tervezett. De persze még üzen a csoportjának, hogy ne legyenek kétségbeesve az elmaradó szeminárium miatt, a hallgatók tegyék túl magukat a szörnyű megrázkódtatáson, ha ezen a héten nem találkoznak, ígéri, hogy a jövő héten tovább tartja az órát, amikor is a Kecel polgármestere és Homérosz lesz a téma. Egy nyomozó beteg? Na bumm, legfeljebb késik néhány napot a kerületi szatír elfogása, aki valamilyen rejtélyes okból kizárólag dobermanokkal sétáló, negyven feletti, aranyszőke, enyhén molett, a bal ajkuk tövében anyajegyet viselő, diplomás hölgyeket molesztál, igaz, belőlük már megerőszakolt huszonötöt és felet. Egy borzasztó napon, reggeli, ebéd, vacsora, hármat is. A nyomozó priznicelés közben arra gondol, talán sikerül megúszni újabb bűneset nélkül, míg föl nem gyógyul, lévén a kerületi hölgyek bernáthegyi kutyusokra, és halálspánielekre kezdtek váltani, majd a felesége után kiált. S mivel nem kap választ, eszébe jut, hogy az asszony szólt néhány perce, hogy leugrik, az ő asszonya, aki tegnap volt negyven és éves, aki... Úristen!... az asszony levitte a dobermant sétálni. Ha egy sebész nem dolgozik, majd más megműti a politikust, aki véletlenül lenyelte a motoros fogkeféjét, és az két napja folyamatos működés után elérkezett az utolsó béiszakaszhoz, ám ott megakadt, és a többi el lehet képzelni. Apropó, egy politikus is lehet beteg, de persze ő ilyenkor is az ország gondjain tűnődik, lámpavasakat rajzolgat, bajuszos bácsikat rajzolgat, szőlőfürtöket, narancsokat, kókuszdiókat rajzolgat a kórház ágyon, míg meg nem érkezik a beöntés, az infúzió vagy a nemzeti színekben pompázó drazsés dobozka. Betegen nem dolgozik a kalauz, a postás, a nyúltenyésztő, a vagy, hoppá, a főszerkesztő. Mert mindenkinek van helyettese. Egy főszerkesztőnek olykor három is, tökéletes a bebiztosítás, egy főszerkesztő nyugodtan lehet beteg, sőt kijár neki egy kis betegség, nem is rendes főszerkesztő az, aki kéthavonta nem lesz beteg, és nem marad otthon túlzott diéta, másnaposság vagy. Az olvasó lehet beteg? Naná, az is, az olvasó otthon marad, és nem olvas, mert magas a vérnyomása, a cukra, mert lábgombája van, mert megőrült. Hanem mit tehet az úgy nevezett „kolumnista", a tárcaíró, akinek reggelre tésztafeje lesz, tüsszög, mint a végtelenített hangzású gyárduda, fájnak a karjai, hasogatnak a lábai, vörös az orra, minta kommunizmus, szédül, végtelenül elesett, izzad, ennélfogva büdös is, és különben nem lát, vak, vak, vak, de, és ez lenne a lényeg!, egész félelmetes mivoltában föléje tornyosul a cikkleadás határidejének borzasztó réme, amikor már nincs több haladék. Nincs félóra, perc, add máris az anyagot, barátom, különben elvész a világ, vagy mi. Hát persze. A világ nem veszhet el. Nos, a tárcaíró, irigykedik a többiekre, mint egy gonosz öreg néni, és betegen is dolgozik. És megírja ezt itt. SZÍV ERNŐ