Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-14 / 61. szám

amis 15. A DÉLMAGYARORSZÁG és a DÉLVILÁG ünnepi melléklete • Szerkesztő: Hegedűs Szabolcs KIRÁLY ZOLTÁN AZ 1989-ES MÁRCIUSRÓL, A PÁRTÁLLAMI POLITIZÁLÁSRÓL ÉS A POLGÁROKAT SZEMBEÁLLÍTÓ KÖZÉLETRŐL Köztisztviselő lett a politikus fenegyerekből Tizenhat évvel ezelőtt, 1989. március 15-én ezrek fogad­ták dübörgő tapssal, amikor Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum előtt elmondta ünnepi beszédét. Ma köztisztvise­lő, a magyar parlament egykori fenegyereke kilépett a po­litikából. Király Zoltánt nemzeti ünnepünk kapcsán arról kérdeztük: mi adott neki erőt ahhoz, hogy a nyolcvanas években jószerével magányos hősként viaskodjon a pártál­lami országgyűlésben, s mi késztette tíz év elmúltával ar­ra, hogy a hétköznapi emberek életét válassza. Mondjam azt, első ránézésre semmit sem változott? Mert ez az igazság. A korán őszülő Ki­rály Zoltán már a múlt század nyolcvanas éveiben is éppen olyan deresedő hajjal mondo­gatott oda a hatalomnak, mint amilyen szürke fürtök alól néz a mai világra. Majd amikor múltidézésbe fogtunk, az is egyértelművé vált számomra, lehet, hogy Király mára hig­gadtabb lett, de a világról al­kotott nézetei semmit nem változtak, baloldaliságát vál­lalva elemzi a történéseket. Baloldaliság. Milyen furcsán is hangzik ez Király Zoltán esetében, hiszen 1985-ben, amikor harcba indult, hogy le­győzze a parlamenti válasz­tásokon Csongrád megye urát, Komócsin Mihályt, a megyei pártbizottság első titkárát, ép­pen ezt a baloldaliságot kér­dőjelezte meg a hatalom. - Nyakas, makacs kiskun vol­tam világ életemben, s amikor a törvény 1983-ben lehetővé, sőt kötelezővé tette a többes jelölést a parlamenti választá­sokon, arra gondoltam, miért ne mérhetném meg magam a politikában. A közélet mint az MTV Szegedi Körzeti Stúdiójá­nak szerkesztő-riporterét min­dig is nagyon érdekelt, s úgy éreztem, azt a rendszert, amit mi szocializmusnak hívtunk, lehet egészen más módszerek­kel, megújulva, az emberek számára elviselhetővé téve is építeni. Jómagam párttag vol­tam akkoriban, sőt kollégáim megválasztottak a stúdió párt­titkárának, s mivel többen is győzködtek, fontos dolgokat tehetek, ha netán bizalmat ka­pok, elvállaltam a jelölést ­emlékezett politikai karrierjé­nek kezdeteire Király Zoltán. „Rúgják már ki ezt a Királyt" Az ma már helytörténeti tény, hogy az ifjú riporter a vá­lasztások első fordulójában oly súlyos vereséget mért Komó­csin Mihályra, hogy a volt me­gyei első titkár a második for­dulótól vissza is lépett, míg a harmadik jelölt, Árendás Jó­zsef, a mihálytelki téesz elnöke sem volt ellenfél Király számá­ra. A második szavazáson az­tán a MÁV szegedi igazgatóját, Lovász Lázárt küldte ringbe a párt, akit a szavazatok több mint 80 százalékát összegyűjt­ve vert meg a tévériporter. Nem csak az idősebbek em­lékezhetnek arra, mennyire új stílust vitt az országgyűlés éle­tébe Szeged új képviselője. Bár többször is megpróbálták el­tántorítani kemény hangú fel­szólalásaitól, Király Zoltán nem hátrált meg. - Mint akkoriban megtud­tam, Lázár György miniszterel­nök egyszer dühösen így fakadt ki: rúgják már ki ezt a Királyt, de végül is komolyabb bántódá­som nem esett. Azt is csak nap­jainkban tudtam meg, hogy megfigyeltek, lakásomban ku­takodtak, ám semmilyen, rám nézve kompromittáló anyag­hoz nem juthatott az állambiz­tonság - mesélte Király Zoltán, így aztán a riporteri munka mellett mindig maradt ideje ar­ra, hogy vagy az áldatlan tele­fonhelyzetet kérje számon az ország vezetésén, vagy a bürok­ráciát bírálja, fellépjen a romá­niai falurombolás ellen, kiköve­telje, hogy az országgyűlés hoz­zon létre egy 300 millió forintos letelepedési alapot, amivel a Ceausescu terrorja elől mene­külő magyarokat segíthetik, s részt vegyen az MDF lakitelki alakuló gyűlésén is. - Aztán 1988-ra megelégel­ték a ténykedésemet, s beke­rültem a „négyek bandájába", vagyis Bihari Mihály, Bíró Zol­tán és Lengyel László mellett engem is kizártak a pártból. Az eljárás nagyon bántott, de bús­komor nem lettem emiatt. An­nál inkább nem, mert az orszá­got járva mindenhol tapasztal­hattam az emberek szeretetét - mondta Király, aki ekkoriban szárnyalt a népszerűség csú­csaira. Nem csoda hát, hogy az 1989. március 15-i ünnepség Király Zoltán népszerűsége csúcsán, a köztársaság kikiáltásának napján, 1989. október 23-án a budapesti Kossuth téren szónokának őt kérték fel az el­lenzékiek Szegeden. Beszéd a múzeumnál Miközben a Klauzál téren az MSZMP a Hazafias Népfront és a KISZ ünnepségén Grasselly Gyula akadémikus szólt az egy­begyűltekhez, a Móra Ferenc Múzeumnál a szegedi Galiba Kör, a Körgát Klub, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Szo­lidaritás Szakszervezeti Mun­kásközösség, a Fiatal Demok­raták Szövetsége, a Független Kisgazda és Polgári Párt, vala­mint a Magyar Demokrata Fó­rum rendezett nagygyűlést - ír­ta másnapi számában a Dél­magyarország. A lap beszámolt arról is, hogy amikor híre ment, megérkezett az ünnepség szó­noka, Király Zoltán, imitt­amott hangos felkiáltásban tört ki a tömeg: Éljen Király! Aki dü­börgő taps kíséretében mikro­fonhoz lépve így beszélt: „Évtizedek után most ismét őszintén, nyíltan és büszkén emlékezhetünk meg történel­münk legdicsőbb eseményéről. Nem feledhetjük, hogy az NEV1EGY Király Zoltán 1948-ban született Kiskunfélegyházán. Kecske­méten érettségizett, majd a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Fő­iskolán.szerzett diplomát népművelés-pedagógia szakon. Később elvégezte az újságíró-iskolát és a külkereskedelmi főiskola PR-szakosítóját is. Volt népművelő, KISZ-funkcionárlus, majd kül­sősként bedolgozott a televíziónak, s 1978-ban került Szegedre, a Magyar Televízió Körzeti Stúdiójába. Két ciklusban lehetett or­szággyűlési képviselő, ma köztisztviselő. Elvált, két házasságából két fia és két lánya született. Ma már nagyapa, két unokája van. 1948-tól meghatározó politikai hatalom kisajátította legna­gyobb ünnepünket. Most, 1989. március 15-én joggal mondhatjuk: mi, magyarok ma egy új politikai vállalkozás ré­szesei lehetünk. Magyar modell formálódik, magyar és európai. Közös célunk csak egy lehet: a valóságos és minél teljesebb demokrácia megteremtése." Szólt még képviseleti demok­ráciáról, parlamentarizmusról, olyan Magyarországról is, ahol az állam polgára szabadon fejt­heti ki véleményét szóban, saj­tóban, szabadon alakíthat pár­tot, egyesületet, szabadon bí­rálhatja a hatalmat. - Máig nem tudom feledni, milyen rendkívüli volt érezni a szegediek túláradó szeretetét. Azon a napon pontosan érez­tem, jó úton indultam el 1985-ben, s reménykedtem: valóban olyan lehetőségek or­szága lesz Magyarország, ahol minden polgárra szebb élet köszönt majd - kommentálta az 1989-es eseményeket Király Zoltán. Fekete bárány maradt Majd szavaiból kiderül: sze­rinte közel sem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt ifjonti hév­h§f h j^c • W ¿¡Ü 1 í*i W Jair^ Az egypártrendszer országgyűlésében ­nézetei semmit sem változtak Kádár János figyelmétől kísérve ­és ma. Higgadtabban beszél, de a világról alkotott FOTÓ: MAGYAR HÍRLAR FRANK YVETTE vei remélte. Karrierje ugyan folytatódott, a szabadon vá­lasztott parlamentben is kép­viselő lett függetlenként, MDF-támogatással. Ám nem tudta megemészteni, hogy a párt irányította parlamenta­rizmust - mint fogalmazott ­paktumpolitizálás követte, s hangot is adott elégedetlen­ségének, amikor az MDF és az SZDSZ a parlament megke­rülésével egyezkedett. Gyor­san éreztették vele az MDF-esek: a szocialista or­szággyűlés fenegyereke az új érában is fekete bárány lett. - Az 1994-es parlamenti vá­lasztásokon a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnö­keként indultam, de pártunk nagy kudarcot vallott, s én le­vontam a konzekvenciákat: le­mondtam. Négy évvel később az MSZP színeiben mérettem meg magam, de ismét alul­maradtam. Ezután amerikai tanulmányút következett, ám hazatérve be kellett látnom: gyermekeimet veszíthetem el, ha továbbra is a politika tölti ki az életemet. Márpedig ma úgy érzem, nincs az a párt, amiért érdemes feláldozni a család biztonságát - fogalmazott Ki­rály Zoltán, aki 2000 decem­bere óta köztisztviselő, a po­litikától visszavonultan, a Sze­rencsejáték Felügyelet főosz­tályvezetőjeként dolgozik Bu­dapesten. - Hogy visszatérek-e valaha a közéletbe? Az a nemzetet megosztó politizálás, ami je­lenleg uralkodik Magyarorszá­gon, csöppet sem vonzó szá­momra. De azt sem tudom megemészteni, hogy a szép álmokból egy gazdaságilag szétszakadt ország lett, amely­ben milliók szegénységben tengődnek, míg nagyon ke­vesek, ki tudja, milyen úton szerzett milliárdok gazdái. Mindent összevetve, azt mondhatom: jelenleg nem ké­szülök visszatérni a politikába - köszönt el Király Zoltán. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents