Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-14 / 61. szám

4 • AKTUÁLIS" CSÜTÖRTÖK, 2005. MÁRCIUS 17. KORKÉP ALGYÖ. Holnap reggel 9 órakor kezdődik az ünnepi szentmise az algyői római katolikus templomban. 9 óra 50 perctől koszorúzzák meg a templomkertben Széli Ambrus honvéd sírjelét. A koszorút a képviselő-testület nevében Piri lözsef polgármester helyezi el. 10 órakor kezdődik az ünnepség az országzászlónál, zenés-irodalmi műsort adnak elő az Algyői Általános Iskola diákjai. Ezt követi a koszorúzás. Este 6 órától Algyői Pilvax Kávéházat rendeznek a faluház színháztermében: rend hagyó időutazás a kor kultúrtörténetében. Az esten fellépnek a helyi előadók, művészeti közösségek, szólisták, az Algyői Tollforgatók Köre. Bemutatkozik a vásárhelyi Dél-alföldi Hagyományőrző Kossuth Társaság, az érdeklődők megismerhetik a korszak jellegzetességeit, gasztronómiai bemutatót is tartanak. ÁSOTTHALOM. Ma délután fél 6-kor kezdődik a koszorúzás a Petőfi Sándor Könyvtár falán elhelyezett Petőfi-domborműnél. Ezt követően gyertyás, fáklyás felvonulást szerveznek a művelődési házba, ahol ünnepi műsort adnak az általános iskola tanulói, a könyvmolyklub tagjai, az ásotthalmi fiatalok, a Borostyán nyugdíjasklub valamint a gondozási központ képviselői. BORDÁNY. Március elején jelentek meg az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram és a Dél-alföldi Regionális Ifjúsági Tanács 2005-ös pályázati felhívásai. A bordányi Teleház Információs és Szolgáltató Központ és a Bordányi Ifjúsági Információs Pont térítésmentesen nyújt segítséget minden helyben működő civil ifjúsági szervezetnek, közösségnek a pályázati űrlapok letöltésében, illetve az interneten történő pályázásban. FORRÁSKÚT. Ki mit tud? vetélkedőt hirdet a forráskúti művelődési ház. Nevezni lehet vers, próza, jelenet, tánc, zene, ének és minden egyéb, színpadra termett műsorszámmal. A nevezéseket március 17-éig várják a művelődési házban. A Ki mit tud? vetélkedőt március 19-én, szombaton délután 5 órától rendezik meg. Egyéni és csoportos produkciókat egyaránt várqak, a versenyzők több műsorszámban is indulhatnak. A nevezés díjtalan, a műsorszámok hossza maximum 15 perc lehet. A zsűri dönt arról, hogy kik képviselik Forráskutat a pusztamérgesi szomszédolón. RIIZSA. Március 15-én 10 órakor kezdődik az ünnepi megemlékezés a Kopjafánál az Alkotmány téren. A Himnusz elhangzása után ünnepi köszöntőt mond Papp János polgármester, ünnepi beszéd mond Bánfi Tamás alpolgármester. Ezt követően ünnepi műsor hangzik el Hej regö rejtem! El ne felejtsem! címmel Petőfi Sándor forradalmi verseiből és a Kormorán együttes dalaiból, szövegeiből. A műsort összeállította Majorosné Baráth Márta drámapedagógus. Közreműködnek a Napköziotthonos Óvoda óvodásai, az Őszirózsa Asszonykórus, a Weöres Sándor Általános és Alapfokú Művészeti Iskola kamarakórusa és furulya tagozata, valamint versmondói, Tanács Gábor, Sádt Nóra, Gárgyán Viktória, a Móra Ferenc Művelődési Ház és Könyvtár Kesztyű Kör színjátszó csoportja. A megemlékezés koszorúzással zárul. Tizenhatodik alkalommal adták át a Szegedért Alapítvány díjait A város igazi értéke a fejekben van A Szegedi Nemzeti Színházban szombaton este megrendezett reprezentatív gálán tizenhato­dik alkalommal adták át a város legjelentősebb civil szervezeté­nek, a Szegedért Alapítványnak a díjait. MUNKATÁRSUNKTÓL A civil szféra egyik legjelentő­sebb eseményévé vált az elmúlt másfél évtized során a Szege­dért Alapítvány díjátadó gála­estje, amit mindig március kö­zepén, az 1879-es nagy árvíz év­fordulójához közeli napokban rendeznek meg a nagyszínház­ban. Szombaton este Weöres Sándor három szegedi versével Székhelyi fózsef színidirektor nyitotta az ünnepi műsort, majd az est háziasszonya, An­dódy Olga saját élményeit és Wass Albert egyik meséjét osz­totta meg a közönséggel. Sze­csódi Ferenc hegedűművész, az 1991 -es év művészeti díjazottja és a gálák rendszeres fellépője Hubay Jenő Hullámzó Balaton című művét játszotta. Bécsből az ünnepi alkalom kedvéért tért haza Faragó Márk zongoramű­vész, aki egy Liszt-átiratot ját­szott. - Akik Szegedre látogatnak, sok képet vihetnek magukkal: a téli Tisza partján didergő sirá­lyokét, a tavaszi Széchenyi té­A Szegedért Alapítvány díjazottjai: Gábor Miklós, Tóth Sándor, Vörös László és Czúcz Ottó Fotó: Karnok Csaba ren nyíló tulipánfákét, a nyári éjszakákon felcsendülő fanfáro­két, a szeptemberben a tereket elözönlő diákokét. Szeged ne­künk többet jelent: az ottho­nunk, a miénk - mondta ünne­pi köszöntőjében Tráser Ferenc, a Szegedi Tüdományegyetem gazdasági és műszaki főigazga­tója, a Szegedért Alapítvány so­ros elnöke, aki azt is hangsú­lyozta: a kitüntetettek, akik va­lamilyen módon általában kö­tődnek az egyetemhez is, elvi­szik a város jó hírét a nagyvi­lágba. Az alapító tagok halálá­val jelentős veszteség érte az el­múlt években a civil szerveze­tet, amelynek ugyanakkor egy­re több új támogatója is akad. A tudományos kuratórium díját Békési Imre nyelvészpro­fesszor Gábor Miklós farmako­lógusnak, a művészeti kurató­rium díját Sándor János rende­ző Tóth Sándor szobrászmű­vésznek, a társadalmi és állam­polgári kuratórium díját Gel­lérfy László televíziós szerkesz­tő Vörös László irodalomtörté­nésznek adta át. A fődíjat TLá­ser Ferenc Czúcz Ottó jogász­professzornak, az Európai Bíró­ság első magyar bírájának, a szegedi egyetem tanárának nyújtotta át. Váradi Zita operaénekes fellé­pésével zárult a műsor első fele, majd a gálaest második részében Horgas Eszter fuvolaművész és együttesének dzsesszes Car­men-produkcióját élvezhette a közönség. A Szegedért Alapít­vány a Tisza Szálló nagytermé­ben adott állófogadást a kitünte­tettek tiszteletére. - A városnak nem ásványkincseiben, hanem a fejekben vannak az igazi értékei - mondta pohárköszöntőjében Botka László polgármester, aki gratulált a díjazottaknak, köszö­netet mondott az elismerést élet­ben tartó támogatóknak, és hangsúlyozta: a jövőben egyre nagyobb szükség lesz a Szegedért Alapítvány által képviselt szelle­miségre. A tizenhét éves diáklány már kétszer álmodott a Klauzál téri szónoklatról Szilágyi Barbara a fiatalság erejét jelképezi A márciusi ifjú holnap húszperces beszédet mond Fotó: Frank Yvette A mai fiatalok célja sem lehet más, mint amit a márciusi ifjak tűztek ki maguk elé 1848-ban: egy korszerű, európai, polgári ország megteremtése. Március 15-én a szegedi Klauzál téren Szilágyi Barbara mond ünnepi beszédet. A 17 éves diáklányt pályázat útján választották ki. A szegedi önkormányzat - Ma­gyarországon egyedülálló módon - úgy döntött, hogy középisko­lásra bízza az ünnepi beszédet március idusán a Klauzál téren. A pályázaton a 17 éves Szilágyi Barbara győzött. A tíz nappal ezelőtti ered­ményhirdetés óta még jobban felgyorsult Barbara amúgy is mozgalmas élete. - A lányom, amit elvállal, azt lel­kiismeretesen végrehajtja. Sokol­dalú, jólelkű, különleges diák, mindenben lehet rá számítani. Amit elhatároz, azért harcol, és véghez is viszi - jellemezte az édes­anyja, Szilágyi Albermé Barbarát. A Karolina gimnázium tizen­egyedikes tanulójának az isko­lában szinte mindenki gratu­lált, nem tudott úgy végigmen­ni a folyóson, hogy a diáktársak ne állították volna meg. A szer­vezkedésből azt érzi, hogy az is­kola minden tanulója ott lesz a téren. Barbara elárulta, hogy a szöve­gen kicsit finomított, s magyar­tanárával, Vass Szilviával napon­ta gyakorolták a közel húszper­ces szónoklatot. S hogy szokja a légkört, az osztályának és a ki­lencedikeseknek már előadta a beszédet, ami nagy tetszést ara­tott. - Már többször álmodtam a Klauzál téri szónoklattal. Két­szer is rémes szituációba keve­redtem, hiszen akárhogy igye­keztem, nem értem oda a már­cius 15-i megbeszélt időpont­ra az emelvényre. Ez holnap nyilvánvalóan nem fordulhat elő, de bevallom, kicsit izgu­lok. Persze ha elkezdem a szö­veget, akkor megnyugszom ­mesélte Szilágyi Barbara, aki­nek borzalmas álmához bizo­nyára történelmi tanulmányai adták az alapot, hiszen a visz­szaemlékezések szerint a már­ciusi ifjak többsége nem jelent meg az előre megbeszélt idő­ben a Pilvaxban, így majdnem lekésték saját forradalmukat. CS. G. L. Mister X és a vésztői fenegyerekek Gáttalan programáradat cím­mel a szegedi belvárosi plébánia és a cserkészszövetség szerve­zésében árvízi emléknapokat rendeztek a hét végén a Dóm téren. Gáttalan programáradat várta szombaton és vasárnap a csa­ládokat és a cserkészszerveze­teket a szegedi Dóm térre. Az árvízi emléknapok eseményei hidegen szikrázó, tavaszias napsütésben folytak. A Tar­hosról kiránduló iskolás, Pá­kozdi Melinda és Miklós Niko­lett nemezeléssel töltötte az időt. A gázmelegítő fölött a bajai cserkészapróságokkal, Zolival, Rolival és Kornéllal gömbölygették együtt a szap­panos nemezpamacsokat. - Egyáltalán nem fázik a ke­zünk - bizonygatták a fiúk dide­regve,' és közelebb húzódtak a lánghoz. A szomszédos sátorban a szegedi Schindler Peti ujjai nyomán nőtt hatalmas béka­szeme a zöld fakanálnak, mia­latt nővére, Barbi az élénk szí­nű kanálméhecskéjére kere­sett reptető szárnyakat. A tér túlsó végéről ostorcsattogás hallatszott. Két ifjú úgy pat­togtatott, hogy a szíjak egy­másba csomózódtak. A pro­dukciót bámuló vésztői legé­nyek is próbára tették magu­kat. - Rá kell érezni, hogy melyik pillanatban kell visszarántani a szárat - magyarázta Varga Zoli, és amíg ujjait lazította a következő bemutatóhoz, fele­akkora társa, a kis vasgyúró Balogh Alex mindnyájukat le­főzte. A pici legény magabizto­san suhintott. Mellettük Mister X, azaz La­urinyecz Mihály atya, a „nyo­mozóiroda főnöke" éppen já­tékra osztotta be gyerekeket. A nagyok Szeged-szerte por­tyáztak, és a játékos árvízi műkincsmentés 30 milliós ko­ronájának forró nyomát kutat­ták, a kisebbek pedig csapa­tokba verődve az ügy tanúit keresték. Aki pedig egyik fel­derítőcsoportba sem fért be, más érdekes feladatot kapott: a Szeged, a királyok városa cí­mű detektívjátékban ügyeske­dett. DOMBAI TÜNDE Élet, erő... Kígyózik a sor a pénztár előtt. Már a szatyorba pako­lom a portékát, amikor a hátam mögött hetvenes műszőrsapkás férfi tolakszik be az asszonyok elé. - Tessék, itt az üvegblokk, itt a pénz. Két üveg sörért én nem állok sorba. A pcnztároslány szeme elkerekedik. - Kérdezze meg a hölgyet, maga elé engedi-e! Fagyos csend. - Én beteg ember vagyok, nem állok sorba ­sürgeti a lányt a műszőrsapkás, és megint orra alá dugja az üvegeket. Egy hátrébb várakozó asszony menti meg a helyzetet. -Fizessen már, és haladjunk! - Ha annyira beteg ember, minek a sör? - tá­mad fel egy férfi vevő igazságérzete. - Meglásd, kint megvárlak! - fenyegeti meg a műszőrsapkás válasz helyett. - Biztosan ezt írta fel az orvos - legyint a hát­rébb várakozó asszony. Nevetnek. De nem mind­annyian. D.T. A Dóm téri kézműves-produkciók a legkisebbeket is elbű­völték Fotó: Frank Yvette

Next

/
Thumbnails
Contents