Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-10 / 58. szám

16 «KAPCSOLATOK« CSÜTÖRTÖK. 2005. MÁRCIUS 10. AZ UGYVED VALASZOL Dr. Juhász György Tibor ? Tanúskodnom kell-e a fiam ellen < „Tisztelt Szerkesztőség! Fiam egy zűrös ügybe keveredett és most nyomoznak ellene. Az ügy részleteiről nem szeretnék írni. Én is idézést kaptam a rendörségtől. Mit tegyek 1 Menjek el és tegyek vallomást vagy ne? Tanúként idéztek, vihetek-e magammal ügyvédet? Nem szeretnék a fiamnak ártani, de a törvényt sem akarom megszegni. magamat sem akarom bajba sodorni." Tisztelt Olvasó! Az idézés alapján köteles az abban megjelölt időpontban és helyen az adott hatóság előtt megjelenni. Ez alól csak akkor mentesül, ha megjelenésének elháríthatatlan akadálya van, például kórházban fekszik. Erről köteles - lehetőleg még előzetesen - értesíteni a nyomozó hatóságot. Az akadály elhárulása után valószínűleg meg fogják hallgatni, ha vallomása az eljárásban szükséges. Ön, mint a terhelt, azaz a gyanúsított hozzátartozója, a tanúvallomást megtagadhatja. Erről a kihallgató személy köteles önt tájékoztatni és a tájékoztatás tényét a jegyzőkönyvben is rögzíteni. Amennyiben ez nem történne meg, vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. Ha a vallomástételt megtagadja, akkor az üggyel kapcsolatban egyetlen kérdésre sem köteles válaszolni, azt fel sem tehetik. Ebben az esetben a fiát mentő körülményeket sem tudja elmondani. Amennyiben nem él mentességi jogával, akkor viszont köteles elmondani, amit tud. Ez alól kivételt képeznek azok a kérdések, amik megválaszolásával önmagát vagy hozzátartozóját - jelen esetben fiát bűncselekmény elkövetésével vádolná. Ezekre a kérdésekre még akkor is megtagadhatja a válaszadást, ha általánosságban vállalta a vallomástételt. A hatályos büntetőeljárás szerint a tanú érdekében is eljárhat meghatalmazott ügyvéd. Az ügyvéd jelen lehet a kihallgatáson, a tanúnak felvilágosítást adhat jogairól, de más tevékenységet nem végezhet és a vallomás tartalmát nem befolyásolhatja. A kihallgatást követően az arról készült jegyzőkönyvet megtekintheti és észrevételeit előterjesztheti. Fentiekben leírtam leglényegesebb jogait és kötelezettségeit. Döntése meghozatalánál természetesen a jogi kereteken belül erkölcsi kérdéseket is meg kell fontolnia, ebben nem tudok segíteni, a felelősséget önnek kell vállalni. Ennek ellenére remélem, tudtam segíteni, kérdéseire ha nem is megnyugtató, de teljes körű választ adni. Sikerek az Arany-héten Az Arany jános Általános Iskola március első hetében az Arany-hét programjaként városi és országos versenyeket szervezett, amelyeken a következő eredmények születtek: Illusztrációs verseny: 5-6. osztály: 1. Bán Helga (Vörösmarty ált. isk.), 2. Magyari Bettina (Sárvári Endre Gyakorló Ált. Isk.), 3. Horváth Annamária (Kossuth L. Alt. Isk.) és Micziz Norbert (Béke Utcai Ált. Isk.) 7-8. osztály: 1. Pesti Andrea (8. o. Vörösmarty ált. isk.), 2. Nagy Zsófia 7. o. (Jerney ált. isk.), 3. Insperger Kitti 8. o. (Vörösmarty ált. isk.) Különdíj: Gubik Krisztina 6. o. (Arany J. Ált. Isk.) Irodalmi kávéház: Vers kategóriában: 1. Garamvölgyi Luca (Fekete I. Ált. Isk.), 2. Döme Zsolt (Vörösmarty ált. isk.), 3. Nagy Dávid (Kossuth L. Ált. Isk.) Próza kategóriában: 1. Csizmadia Georgina (Tisza-parti Ált. Isk.), 2. Mészáros Tímea (Hunyadi jános Ált. Isk.), 3. Officír Petra (Fő fasori Ált. Isk.). Városi szavalóverseny 1-2. osztályos korcsoport: 1. Balogh Barbara (JC.YTF Ált. Isk., f. t.: Lódiné Szabó Katalin), 2. Posta Mirtill (Hunyadi I. Ált. Isk., f. t.: Csikósné Monostori Erzsébet), 3. Kelemen Ádám (JGYTF Ált. Isk., f. t.: Szalai Jánosné), 4. Tari Balázs (Weöres S. Ált. isk., f. t.: Csizmadia Béláné), 5. Papp Sándor (Karolina Ált. Isk., f. t.: Vilmos Zita) Országos képregényverseny: Fotós kategória: 1. Széchenyi I. Gimnázium (csoportos) Budapest, 2. Falusi Sándor 8. o. (Arany J. Ált. Isk., Szeged), 3. József A. Gimn. (csoportos) Makó. Különdíjas: Bednárik Dénes 8. o. (Arany J. Ált. Isk. Szeged). Rajzos kategória: 1. Krémer Zsuzsa (Szeged, Ságvári E. Gyak Ált. Isk.), 2. Major Mátyás (Vonyarcvashegy), 2. Rakonczai Rebeka (Makó, József A. Gimn.), 3. Kormos Kata (Jászalsószentgyörgy), 3. Barna Noémi (Makó József A. Gimn.) Különdíjas: Magyar Ágoston (Makó József A. Gimn.) K1SSNÉ GERA ÁGNES IGAZGATÓ Egy aktuálpolitikus emlékezetéről Havránek Ferenc munkáspárti képviselő úr kijelentette, mindent megtesz (sic!) a tervezett vásárhelyi Emlékpont Oktatási Központ megvalósulása ellen. Magát az ötletet - hogy emlékeznünk kell - a képviselő úr ugyan jónak tartja, de mint írja, ne közpénzből építse a város a közös emlékezet Emlékpontját. Némi fejszámolás után hullnak a számok egy munkás 500 évnyi jövedelméről vagy 500 ember egyévnyi jövedelméről. A képviselő úrnak igaza van, ez valóban demagógia, és sajnos több is annál. Ha komolyan vennénk a képviselő úr gondolatmenetét, le kellene bontanunk a városházát, a Tornyai János Múzeum épületét, hiszen közpénzből készültek mind, tégláikból gyár (értsd munkahely) és lakóház épülne, sőt ott vannak a vásárhelyi iskolák, még több tégla, még több gyár és lakóház. Képviselőtársam olvasói levelében kifejti történészi prekoncepcióját, hogy szerinte miről szól majd az Emlékpont kiállítása. (Megjegyzem: ezen a koncepción jelenleg több mint harminc történész munkálkodik Vásárhelyen és Budapesten.). így jut el végül tulajdon szellemi magjához, kritikája végső tárgyához. Ami történészi kutatómunkával és sok száz vásárhelyi polgár személyes emlékezetével létrejön, az - állítja Havránek Ferenc hazugság lesz. Például azért, mert szerinte az átkosban jobb volt, hiszen - sejteti - a párttitkárok, tanácselnökök a nép szolgáiként alig kerestek, de sokat dolgoztak, bezzeg ma! Továbbá az Emlékpont nem Vásárhely polgárait gazdagítja, hanem a Fideszt, de ha a Fidesz túlságosan elvont fogalom volna, akkor itt egy nagy név, Fábry Sándoré. Zárásképp még viszszatér a régi toposz a „történelemcsúfoló hazugságról" és egy a magyar történelem békeharcos korszakát idéző ötlet: létesítsünk Emlékpontot a Kossuth téri rendelőintézetben. Bevallom, mindig keserű érzéssel tölt el, amikor a közös célokért folytatott eleven vita után úgy állok fel az asztaltól, hogy tudom, vitapartnerem tartotta magát eredeti célkitűzéséhez. Ez a célkitűzés pedig kizárólag arról szól, hogy semmit ne fogadjon el a másik fél álláspontjából. Igazság ezúttal is csak egy létezik, Havránek képviselő úré. Nem jó érzés ez, mert Magyarország majdnem ötven évig az egy álláspont országa volt, ahol minden más gondolat minimum figyelmeztetést, olykor börtönt érdemelt. A tisztánlátás kedvéért azonban vegyük sorba alapvetéseinket: 1. Történelmi korszakhatárok sorsfordító események között húzódnak. Az 1945-ös esztendő és 1990 ilyeneket jelöl. Meggyőződésem, hogy a két évszám határolta időszak bemutatásra érdemes, mégpedig úgy, hogy teret hagyunk utódainknak, akik később kijelölhetik az újabb korszakhatárt és folytathatják Vásárhely történetének bemutatását. 2. A közpénz közösségi célokra való fordítása nem új keletű találmány. Még a nem kifejezetten közcélokat szolgáló néhai Központi Bizottság, a pártbizottságok, a munkásőrség is közpénzből működött. Hogy mennyire nem közcélokat valósítottak meg, jól példázza, hogy egyetlen olyan közösségi projektet nem találunk, amely túlélte volna őket. 3. A polgármester és támogatói - szemben Havránek úr meglátásával - nem félnek. A demokrácia lényegét téveszti szem elől munkáspárti képviselőtársam, ha minden neki nem tetsző projekt esetében azonnali népszavazás után kiált. A képviseleti demokrácia lényege éppen az, hogy a választók megbízzák a számukra érdemeseket azzal, hogy véghez vigyék programjukat, és ha ezzel nem elégedettek, a soron következő választások alkalmával megvonhatják tőlük a bizalmat. Megjegyzem, erre hál' Isten, ma már négyévenként van lehetőség. Arra kérem tehát Havránek képviselőtársamat, legyen türelemmel, és következő választási programjában szerepeltesse bátran a rendelőintézet oktatási központtá alakítását, no meg a múzeumok, a zsinagóga és a vásárhelyi iskolák magánalapítványi finanszírozását, a téglajegygyűjtést. 4. Érthetetlen a vehemens kritika, mert a tisztelt képviselő úr 2004-ben nem emelt szót az azóta országos hírű vásárhelyi holokausztmúzeum létrehozása és a zsinagóga felújítása ellenében, pedig annak költségeit is közpénzből fedeztük mindannyiunk okulására és szellemi gyarapodására. Sőt örömömre szolgál, hogy velem együtt minden képviselőtársam - pártállástól függetlenül - osztozik abban az elismerésben, amit a városnak ez a projekt hozott. 5. Az olvasói levél tanúsága alapján be kell látnom, hogy Havránek képviselő úrnak nincsenek történelmi előítéletei, neki ítélete, kemény koncepciója van. így meg sem kísérlem itt kifejteni a fasizmus és nemzetiszocializmus társeszméjét jelentő másik XX. századi ordas eszmerendszernek, a kommunizmusnak a bemutatását. Képviselőtársam írásában megint csak sejteti, hogy szerinte nagy bűnök a rendszerváltást követő tizenöt évben történtek és nem annak előtte. Az Emlékpont - szerinte - erről kívánná elterelni a figyelmet. Csak jelzem: a jelenkor bűneiről független magyar bíróság ítélkezik, a múlt vétkeit azonban történészek tárják fel, míg ítélkezni az utókor fog. Fölöttem és képviselőtársam fölött is. Hiába minden futás. T. S. Eliot egyik mondata jut az eszembe: „Aki elfut a múltja elől, az mindig elveszíti a versenyt." Arra kérem hát képviselőtársamat, ne fusson el a múlt elől, nézzen szembe vele, beszéljen róla, hogy az ő gondolataival is gazdagodjon a majdani Emlékpont, mert Vásárhelynek minden segítségre szüksége van, az övére is. LÁZÁR JÁNOS POLGÁRMESTER, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Rendelet a némán kalapozó nincstelenek ellen Dickens-regénybc illő az az „érzékenység", amellyel a városházi Jcépviselök többsége meg akarja „tisztítani" a belvárost a koldusoktól. A „pálmát" talán a szocialista Szondi Ildikó „okfejtése" vitte el, amely szerint mindenki, aki pénzt ad a hajléktalan kéregetőknek, a halál felé taszítja őket... Aki nem ad, és még a koldulás esélyétől is megfosztja őket, az vajop hová taszítja őket? Csak nem az egészséges életmód felé? Álságos érvelés, hogy az intézkedés a másokat zaklató koldusok ellen irányul, mert ellenük a jelenlegi jogszabályok alapján is fel lehet lépni. Ezt a rendeletet a némán kalapozó nincstelenek ellen alkották, mert úgy látszik, a társadalom néhány jobban szituált tagja számára még ezeknek a páriáknak a puszta látványa is elviselhetetlen. Nem javasolnám, hogy a népmesei Mátyás király mintájára a képviselők is koldusok gúnyáját öltsék magukra, de legalább elképzelni próbálják meg, milyen a hajléktalan koldusok élete, ha ugyan életnek lehet nevezni azt, amiben ők tengődnek. A képviselőket nyilvánvalóan nem a gonoszság, hanem „csak" valami nagyon-nagyon rosszul értelmezett „rend" megteremtése iránti vak és ostoba túlbuzgóság vezérelte. Megosztott citromdíjat érdemelne érte Szőke Péter, Pintér Fefenc, Szondi Ildikó és minden képviselő, aki szabadságra küldte lelkiismeretét és együtt érző képességét, mikor hajlandó volt igennel szavazni erre az előterjesztésre. „De, ha már egyszer így történt, akkor ne bújjanak álszemérmesen a rendőrség mögé, ne velük végeztessék el a piszkos munkát! Vonuljanak ki kollektíven, öltönyben, nyakkendőben, aztán dekérvényesítő csoportjai közé tartozó politikusok fellépnek a legkiszolgáltatottabbak, a legszegényebbek, a legelesettebbek ellen. Bizonyára „bombasiker" lesz... Egyáltalán nem óhajtanám áldozati bárányoknak feltüntetni a hajléktalanokat. Gyakran ők maguk (is) okozói annak, hogy az életük ilyen tragikusan alakult. Sokuk személyisége annyira leépül, hogy egy esetleges lottóötös nyújtotta luxus is csak az agóniájuk „díszleteit" változtatná meg, maga az ember már menthetetlen. Farkastörvények uralkodnak közöttük, nincs bennük szolidaritás sem a társadalom más tagjai, sem egymás iránt. Ám ők nem „csupán" az alkohol és a dohányzás okozta betegségekbe halnak bele, hiszen még az egzisztenciával rendelkező nagyivók és erős dohányosok is jóval tovább élnek náluk. Korán befejeződő életük általában azon csúszik el, hogy a család, a barátok, a közösség, a munka világából kihullva nincs kire és mire támaszkodniuk, önmagukban pedig nem elég erősek ahhoz, hogy talpon maradjanak. A társadalom biztos egzisztenciával, különösen a jó egzisztenciával rendelkező egyes tagjai pedig hajlamosak azt hinni, hogy ilyesmi velük még véletlenül sem fordulhatna elő, következésképp ezek a sodródó, kallódó, feleslegesnek tekintett emberek csak azt kapták és kapják, amit „megérdemelnek". Csupán a tények kedvéért jegyezném meg, hogy eredetileg ezek az emberek sem hajléktalannak „készültek", és nem is mindig azt kapják, amit megérdemelnek. Például ezzel az önkormányzati rendelettel sem... KOVÁCS ATTILA, SZEGED söpörjék ki személyesen azokat a nyomorultakat- a belvárosból! Hívják ki az elektronikus sajtó képviselőit is, hadd lássa ország-világ, milyen „szép" is az, mikor a társadalom legjobb érA lecsúszott emberek a koldulás esélyét is elvesztik Fotó: Frank Yvette Az Andrássy út 34. szám alatt kap helyet az Emlékpont Fotó: Tésik Attila