Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-25 / 47. szám
10 DÉLMADÁR 2005. február 25., péntek Misemoslék A falusi templomba betéved egy parasztbácsi. Leül, és elkezd nézelődni. Amikor elérkezik a mise ideje, a pap megkérdi tőle: - Csak egyedül van itt, azért megtartsam a misét? Erre a bácsi: - Én nem vagyok nagyon okos, de ha kimegyek az ólba, és csak az egyik disznó jön a vályúhoz, azért megetetem azt az egyet is! A pap erre megtartja a misét, egészen belelkesedik, cifrázza kedvére. Két óra múlva megszólal az öreg paraszt: - Hát atyám, én nem vagyok egy okos ember, de azt tudom, hogy ha csak egy disznó jön a vályúhoz, azért nem adom neki az összes moslékot. A csend monostora Mária Katalin nővér belépett a csend monostorába. A főpap közölte vele: - Nővér, ez a csend monostora. Itt maradhatsz, ameddig csak akarsz, de nem beszélhetsz addig, ameddig azt nem mondom, hogy beszélj. Mária Katalin öt éve élt már a monostorban, amikor a főpap így szólt: - Mária Katalin nővér, öt éve vagy itt. Most szólhatsz két szót. Mire Mária Katalin: - Kemény ágy. - Sajnálattal hallom - mondta a főpap. - De kerítünk neked egy jobb ágyat. Újabb öt év után Mária Katalint hívatta a főpap. - Újabb két szót szólhatsz, Mária Katalin. - Hideg étel - mondta Mária Katalin, és a főpap megnyugtatta, hogy az étel jobb lesz a jövőben. Mária Katalin tizenötödik évfordulója közeledett a monostorban. Eljött a nap, és a főpap megint az irodájába hívatta Mária Katalint. - Két szót szólhatsz ma mondta a főpap. - Most kilépek - mondta Mária Katalin. - Ez a legjobb, amit tehetsz felelte a főpap. - Mióta itt vagy, csak az állandó nyavalygásodat hallani. A magyar nemzeti tizenegy Kapus: Lékó Péter (ritkán mattolják). Hátvédek: Lagzi Lajcsi (nehéz mellette elmenni), Máté Krisztina (nála „Nincs kegyelem!"), Vágó István (sok embert késztetett már megállásra), Friderikusz Sándor (mindenhol ott van). Középpályások: Grespik László (ha a labdát is olyan szorgosan adja be, mint a bírói keresleteket...), Kiszel Tünde (az Activityben számtalanszor megcsodálhattuk a ,,Passz"-szát), Stohl András (kedvére száguldozhat), Csatárok: Simek Kitty (a gyilkos lövések nagymestere), Erdei Zsolt (egy az egyben bárkit megver), Dévényi Tibor (pontos labdák + bármit kér tőle Lothar Mattháus, Tibi bácsi elintézi!). Akciós képtelenségek Ahogy a költő mondja: ,Az vagy nekem, mint testnek a ropi.. Praktikus. Otthonosságát annak köszönheti, hogy faház, ahol viszont a tűzveszélytől sem kell tartani, hiszen fémből van Ez itt a szex helye Idős házaspár, 50. házassági évforduló, veranda, naplemente, hintaszék, ahogy kell. Egyszer csak feláll a mama, s egy jókora balegyenest mér az öreg arcára. - Ezt miért kaptam? - ámuldozik az ember. - Azért, mert belegondoltam, hogy miattad az elmúlt ötven évben egy jó szexünk sem volt. Az öreg feltápászkodik, visszaül a székbe. Nem telik el azonban öt perc, felpattan, s hátba rúgja az asszonyt. - Ezt miért kaptam? - kérdi az asszony. - Azért, mert tudod, mi a jó szex. Kőkorszaki technika Mi ez???!!! Kezelési sorrend A parancsnok szemlét tart a gyengélkedőben. - Betegsége? - Jelentem, aranyerem van. - Kezelés, amit kap? - Ecsetelés. - Kérése? - Nincs. Elhalad vagy tíz baka előtt, a sor végén áll egy nyeszlett baka. Ezt is megkérdezi. - Betegsége? - Jelentem, mandulagyulladás. - Kezelés, amit kap? - Ecsetelés. - Kérése? - Ha lehet, akkor nálam kezdjék. Hurrá, utazunk! Három katona bemegy az állomásra. Tíz perc van a vonat indulásáig. Bemennek a peronra, és elkezdenek iszogatni. Addig iszogatnak, amíg le nem késik a vonatot. A következő vonat 2 óra múlva indul. Csak tíz másodperccel a vonat indulása előtt kapnak észbe és ketten felszállnak, a harmadik lekési a vonatot, de éktelen röhögésbe kezd. Megkérdezi a vasutas: - Mit röhög, maga félkegyelmű!? Lekéste a vonatot! - Az lehet! De a másik kettő csak engem akart kikísérni! Belami panelértékelője És magának, Belami úr, semmilyen véleménye nem alakult ki? - kérdezte, enyhén álmosan, halk szóval és borvirágos orral Snájdig Pepi a Zsibbadt brigádvezetőnek örök emléket állító lakótelepi kiskocsmában. Mivel a Zsibiben kivételes csend honolt, ahogy az már lenni szokott, igencsak közel járva a hónap és a pénz végéhez, e megjegyzés is ágyúdörgésként hasogatta a füleket Többen fel is kapták fejüket, no meg sörüket, s afelől érdeklődtek, vajh miféle véleményt is kellene Belaminak kialakítani, februárnak szürke-borús napján. - Az ország sorsa, meg az elmúlt esztendő eredményei. Hát azokat miért nem veszi számba, ha már olyan jó a beszélőkéje. Hiszen mostanság értékelt itt kormányfő, ellenzék, baiközép, jobbközép, centrum, skála, hogy aztán cáfoljon, kifogást keressen, megmagyarázzon, átütemezzen, aláhúzzon, és minderre még hangsúlyt is fektessen. Én például innen tudtam meg a múlt hétfőn, hogy jól élek, majd szerdán, hogy rosszul. Gondoltam, Belami úr majdcsak megmagyarázza, hogy boldog legyek a saját bőrömben, vagy keressek másik bőrt magamnak? - Na, majd éppen Belami találja meg erre a választ - legyintett Smúz apu. És mielőtt még a külváros nyugalmazott szépfiúja jól pofon vághatta volna, a vén Smúz kifejtette: egy Belami félének halovány lila gőze se lehet arról, hogyan él meg a 43 ezerforintos nyugdíjból egy panellakó ebben az országban, ha egyszerre rohan rá gázszámlás, villanyszámlás, közös költség papírjait lobogtató, nagyon közös képviselő, meg még a fűtésért is fizetnie kell, mielőtt megvenné magának a havi gyógyszeradagját - Éppen maga panaszkodik? - rikkantott ekkor Plüss Eta, s hosszas mondókába kezdett arról, hogy egy ifjú párnak, mint amilyennek az ő gyermeke, meg annak ritka szépségű és fogú hitvese is számít, ezerszer több baja lehet az élettel. Mert hogy nekik otthont kell teremteni egy olyan országban, ahol tízmillió alatt még agyonhasznált panelt se lehet kapni, miközben kettőjük fizetése nettóban a százhúszezret is alig éri el. - Miért nem tanult jobban a maga drágalátos fia, hogy elvégezhessen egy egyetemet? Akkor most jó zsíros állások között válogathatna - jegyezte meg Link Egon. Na, lett is e szófordulatra akkora röhögés a Zsibiben, hogy Béla légy azt hitte, valaki száz eurósokkal kínozza az ivócimborákat. - Egyetemet? Hát akkor most aztán bolyonghatna az munkaügyi központok környékén, mert hogy sok minden jut mifelénk egy egyetemistának, ropogós hótól a híd aljáig, csak éppen munkahely nem. Vagy maga nem is hallott arról, hogy ebből a megyéből a frissen végzett diplomások úgy szaladnak Budapest, meg a Dunántúl felé, mintha ostorral hajtanák őket Mert hol is találna magának állást a Tisza vidékén, mondjuk egy tanár, egy jogász? - kérdezte Minek Dönci. - Pedig kár rohanniuk, mert hogy minimálbérért akár még tébét, meg adót is csalhatnának egy-két kisvállalkozó segítségével, aki feketén azért csak belenyomkodna a zsebükbe még húsz darab ezrest, hadd érezzék: ha nem is Tahidra, de egy szoláriumbérietre mégiscsak összegyűjthetik a pénzt - kontrázott Link Egon. Aki meg sem merte kérdezni panelértékelés ügyében Zsugabubust arról, hogyan érzi magát, mert úgyis azt a választ kapta volna, mint húsz éve mindig: Hát hogy? Magyarországon. - Én meg azt mondom, akkor is jobb nekünk itt, a panelban, mint a parasztembernek a faluban, mert hogy mégsem kell tüntetni járni - kereste meg a sok rossz között a halovány reménysugarat nyújtó kisebbet Cink Enikő. - Naná, hogy nem, hiszen mikor lenne nekünk pénzünk tüntetésre alkalmas traktort venni? vágott vissza Snájdig, s akkora könnyet eresztett abból a szép bazedovos szeméből, hogy két felmosórongyért is egyszerre rohant Józsi csapos. Ám Belami csak hallgatott. Majd szép lassan felállt a székéből, s így szólt. - Nem a panellal van a baj, nem is az országgal, de még csak nem is az értékeléssel. Hanem velünk. Mert sok kínunk között csak nem akarjuk észrevenni, hogy kőbányai savanyú helyett mégiscsak márkásabb sört vedelünk, nem Trabantra várunk öt évet, hanem használt Opelt kritizálunk, robbanós Videoton tévé helyett kép a képben tévére gyűjtünk, kínai dorkó helyett dizájnolt sportcipőben vágtat a gyerekünk, és ki tudja, hány millió mobiltelefonon sírjuk el egymásnak panaszainkat, amikor kicibáljuk a dévédét a szupermarketból - mondta Belami, s eltávozott. Mint hírlik, „Rongyos gazdagság" című szakdolgozatát vitte volna a Magyar Tudományos Akadémiára, csak éppen vonatjegyre nem volt pénze. bátyi zoltán
