Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-05 / 30. szám

KULTURALIS MELLEKLET MINDEN SZOMBATON S ÍZ IE S ZiT!Ä. SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2005. FEBRUÁR 5. NAPI MELLEKLETEK Hétfő A PÉNZ BESZEL Kedd -m Szerda TOTT Csütörtök BIZALMASAN Péntek C* IAI .R WWW.DELMAGYAR.HU JÖVŐ HÉTEN CSÜTÖRTÖKTŐL VETÍTIK A MOZIK KOLTAI LAJOS FILMJÉT, A SORSTALANSÁGOT Ha megfordul a világ Befejeződött a Kertész Imre azonos című regénye alapján készült Sorstalanság fényképezése, a filmet a 36. Magyar Filmszemlén vetítik először, jövő héten csütörtöktől pedig a hazai mozikban, így Szegeden is látható. Az első kópiát, amelyen már együtt van a kép és a hang, Koltai Lajos rendező a múlt héten látta először. - Figyelem egy ideje, ahogy jön-megy a sajtótájékoztatón, és nem tudom eldönteni, mitől szorong. - Közeledik az országos bemutató és várom a fogadtatást. A regény is megosztotta a véleményeket, a film is ezt fogja tenni... - Még mindig szemérmes az ország, amikor a holokausztról kell beszélni? - Igen. És ha van valami, ami miatt meg kellett csinálni ezt a filmet, éppen az, hogy ne hallgassunk róla. Nem a megoldást kínálom a miértekre, hanem a tisztánlátást a történtekre. Ha egyeden jelzővel illethetem a filmet, akkor az a tiszta. A társadalom nem beszél sem a vagonokhoz vezető útról, sem arról, hogyan lehet visszatalálni a földre a pokol után. - A kertészi útmutatás és a Koltai-féle vízió egybecseng? - Imre nem azt kérte tőlem, hogy sorról sorra ragaszkodjak a regényhez, ő a víziómra volt kíváncsi. Bárhol, bárkivel megtörténhet ma is ugyanez. Ha az ember nem élheti azt a sorsot, amit a jóisten kiszabott neki, és amíg egy másik ember vagy rendszer átírhatja a sorsot és sorstalanná tehet embereket, addig ezt a filmet meg kellett csinálni. - Ennyire rossz a világ? - Igen. És az irány is rossz, ahová tart. A film nem más, mint folyamatos felkészítés a rosszra. Itt és most nem a holokausztra gondolok elsőKoltai Lajos: A film nem más, mint folyamatos felkészítés a rosszra sorban. A diktatúrát bizonyos bölcsességgel be lehet fogadni, meg lehet érteni, túl kell lépni rajta és túl lehet élni. - Anélkül, hogy prekoncepcióval élnék, gyanítom, hogy a film két órája a Kertész-regény végkicsengését, a koncentrációs táborokban megélt boldogságot alapozza meg... - Igen. Divat lett megvenni a regényt, de kevesen olvasták végig. Mikor a szereplőválogatást tartottam, ez kiderült. A boldogság és a szépség nem mond ellent azoknak a borzalmaknak, amiket átéltek ezek az emberek. A koncentrációs táborban is meg lehetett élni az érzést, hogy a naplemente szép. Hiába volt ott a szögesdrót, azon az estén a fiút átsegítette ez a pillanatnyi boldogság. Ezt a történetet csak szépen lehet átadni. Mániámmá lett, hogy szép filmet csináljak belőle. - Most rajtakaptam, ön boldog... - ló volt rendezni ezt a filmet és igen, tényleg boldog vagyok. Ha megfeledkezem a bemutató előtti szorongásról, nagyon tudok örülni a filmnek. - Nem volt szerepvesztése a forgatás alatt? - Alapvetően operatőr vagyok, nem tudok másképp filmet csinálni, mint kamerán keresztül. Mindig én akartam meghatározni a képet, és ez így is történt. Ez nem idegen tőlem, mert Szabó Istvánnal is így készítettük az első filmjeinket. Pados Gyula operatőr ezt megértette, és így is elvállalta a munkát. Miután megszületett a kompozíció ereje, hagytam, tegye a dolgát. Működött a dolog, nem vettem el az ő alkotói szabadságát, de sikerült a képi világban is megjeleníteni az elképzeléseimet. WERNER KRISZTINA A FORGATÁS ALATT TITOKBAN TARTOTTÁK, HOGY A FŐSZEREPET NAGY MARCELL JÁTSSZA nagy alakítása Koltai Lajos több hónapot szánt arra, hogy a legtökéletesebb arcot találja meg a Sorstalanság című filmhez. Járta az ország színházait, stúdióit, több ezer fiút megnézett, fotózott. A jelöltek újabb és újabb rostán estek át. Nagy Marcellt már a második meghallgatáson kiválasztotta, de a végleges döntés három héttel a forgatás kezdete előtt született meg. Sok gondolkodás után a fiú elvállalta a szerepet, hitte, hogy minden nehézsége ellenére meg tudja személyesíteni Köves Gyuri figuráját. - Mit kell tudni Nagy Marcellről? - Tizenhárom éves tanuló, aki szeret kosárlabdázni, fotózni, és gyakorlatilag ugyanazokat csinálja, mint más tizenhárom éves gyerek. - Ki lett Nagy Marcell, miután eljátszotta a Sorstalanság főszerepét? - Ugyanaz maradtam, csak kicsit felnőttebb lettem. Hamarabb, mint a gyerekeknél szokás. Sokan mondták, hogy komolyabb, érettebb lettem a forgatás végére. Én is így érzem: más lett a gondolkodásmódom, a hozzáállásom a legtöbb dologhoz. Rendező és pótapa - Jó „felnőttnek" lenni? - Más. Fél éve érzem, hogy másként kell élnem, mint a korosztályomnak. Forgattunk, sokat dolgoztam, most elkezdtem interjúkra járni. A figyelem középpontjába kerültem. Ebben a pillanatban ezt még élvezem. Lehet, hogy tizenhárom év múlva fogok keseregni azon, hogy milyen jó lett volna még gyerekként élni. - A szüleid felelőssége és döntése volt, hogy elvállaltad ezt az embert próbáló szerepet. Nem volt olyan pillanat, mikor nagyon féltettek és megbánták? - Nagyon aggódtak a szüleim, mert hiszen, ha valakik, akkor ők tudják, hogy milyen zárkózott fiú vagyok és mindent magamban dolgozok fel. Sutyi bácsinak (Koltai Lajos) a személye rávette őket arra, hogy hagyjanak benne élni a filmben. Az ő kezébe adtak, rábíztak a forgatás idejére. - Nemcsak rendeződ, hanem pótapád lett? - Nagyon-nagyon sokat beszélgettünk kettesben. Az összes problémámat, lelki gondjaimat neki mondhattam el. A forgatás ideje alatt nagyon keveset beszéltem otthon a filmről. Tudtam, hogy az egész csak rajtam és Sutyi bácsin múlik, kettőnk között kellett megszületnie. - Ez nagyon súlyos kijelentés, hiszen ezzel felvállaltad, hogy a film „fele" a tiéd... - Igen, de ezt így is gondolom. A film egy ember lelki leépüléséről szól, ezért volt fontos, hogy kronológiai sorrendben vegyük fel a jeleneteket. A fizikai leépülést meg tudtuk volna valósítani, de a lelki leépüléshez fontos volt, hogy lépésről lépésre, napról napra átéljem, ami Köves Gyurival történt. Érdekes, sokan kérdezik, mennyit fogytam a forgatás ideje Nagy Marcell: A filmes pályára tudatosan készülök, a színészire nem. Operatőr szeretnék lenni alatt, de ez valójában csak egy-két kiló. Hirtelen megnőttem és emiatt tűnik úgy, hogy soványodtam. A Sorstalanság komoly, koncentrációt igénylő, nagy munka volt. Eleinte furcsa volt, hogy én vagyok a középpontban, sokan állnak körülöttem, de ez később már fel sem tűnt. Sokat segített a szüleim és egyes stábtagok jelenléte. Találkozás Kertész Imrével - Köves Gyurit megszeretted? - Ez érdekes kérdés, ezen még nem gondolkodtam. Hiányzik, mert jó volt másnak a bőrébe belebújni. Ha lehetne, újrakezdeném. Leginkább az viselt meg, hogy vége lett a forgatásnak. Egy-két hónap kellett ahhoz, hogy túltegyem magam ezen, de hamar rájöttem, most egy teljesen új fejezete kezdődik az életemnek, melyben szerencsére szerepet kapnak azok az emberek is, akikkel szoros kapcsolatba kerültem a munka során. Különleges viszony alakult ki köztem és Koltai Lajos között, valamint szoros barátságba kerültem a Citrom Bandit alakító Dimény Áronnal, aki Kolozsváron él és játszik. - Lenne, amit másképp csinálnál? - Most, hogy láttam a filmet, mindenképp. Bár azt mondják, éppen attól hiteles a szerep, hogy nem színészként játszottam, hanem emberként átéltem. - Kertész Imre ugyan egyetlen forgatási napra ellátogatott, a nagy találkozás és szembesülés még várat magára... - Sajnos azon a forgatási napon nem tudtam vele hosszan beszélgetni, csak annyi időm volt, hogy dedikáltassam a könyvemet. Tudom, hogy vár rám egy újabb találkozás vele. Hogy mit mondok, azt még nem tudom. -A rád bízott feladatot elvégezted, Nagy Marcellre milyen folytatás vár? - Olyan szellemiségű iskolába járok, ahol mindenki olyan fiúként kezel, mint a film előtt. Nagy változás a magánéletemben nem lesz. Ugyanúgy fognak telni a napjaim, mint más iskolásnak. Hacsak nem jön valamilyen másik szerep... - Titkon vágysz a folytatásra? - A filmes pályára tudatosan készülök, a színészire nem. Operatőr szeretnék lenni. A fotózást mindig is kedveltem, most megadatott, hogy három nagyszerű operatőr munkáját figyelhettem. Most éppen színházi fotókat készítek és egy barátommal filmet forgatunk, amelynek én leszek az operatőre. A célokért küzdeni kell - Kevés ember mondhatja el magáról, hogy barátja és „szakmai tanácsadója" Koltai Lajos. A legjobbat találtad meg. - Igen, ezért hálás is vagyok, hiszen ilyen fiatalon kevesen kérhetik ki az ő véleményét. Apukám mindig azt mondja, hogy ha van egy cél, akkor azt mindig alázattal kell szem előtt tartani, és annak mindent alá kell rendelni. - Apukád szigorú veled, sokat vár egy tizenhárom éves fiútól. - Sportolók voltak a szüleim és mindig kitartónak neveltek. Komolyan gondolják azt, hogy a célokért küzdeni kell. Nekem ez a film volt az, amiért mindent megtettem, alázattal. Apukámat meg is leptem. W. K.