Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-05 / 30. szám

KULTURALIS MELLEKLET MINDEN SZOMBATON S ÍZ IE S ZiT!Ä. SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2005. FEBRUÁR 5. NAPI MELLEKLETEK Hétfő A PÉNZ BESZEL Kedd -m Szerda TOTT Csütörtök BIZALMASAN Péntek C* IAI .R WWW.DELMAGYAR.HU JÖVŐ HÉTEN CSÜTÖRTÖKTŐL VETÍTIK A MOZIK KOLTAI LAJOS FILMJÉT, A SORSTALANSÁGOT Ha megfordul a világ Befejeződött a Kertész Imre azonos című regénye alapján készült Sorstalanság fényképezése, a filmet a 36. Magyar Filmszemlén vetítik először, jövő héten csütörtöktől pedig a hazai mozikban, így Szegeden is látható. Az első kópiát, amelyen már együtt van a kép és a hang, Koltai Lajos rendező a múlt héten látta először. - Figyelem egy ideje, ahogy jön-megy a sajtótájékozta­tón, és nem tudom eldönteni, mitől szorong. - Közeledik az országos be­mutató és várom a fogadta­tást. A regény is megosztotta a véleményeket, a film is ezt fogja tenni... - Még mindig szemérmes az ország, amikor a holokauszt­ról kell beszélni? - Igen. És ha van valami, ami miatt meg kellett csinálni ezt a filmet, éppen az, hogy ne hall­gassunk róla. Nem a megoldást kínálom a miértekre, hanem a tisztánlátást a történtekre. Ha egyeden jelzővel illethetem a filmet, akkor az a tiszta. A tár­sadalom nem beszél sem a va­gonokhoz vezető útról, sem ar­ról, hogyan lehet visszatalálni a földre a pokol után. - A kertészi útmutatás és a Koltai-féle vízió egybecseng? - Imre nem azt kérte tőlem, hogy sorról sorra ragaszkodjak a regényhez, ő a víziómra volt kíváncsi. Bárhol, bárkivel megtörténhet ma is ugyanez. Ha az ember nem élheti azt a sorsot, amit a jóisten kiszabott neki, és amíg egy másik ember vagy rendszer átírhatja a sor­sot és sorstalanná tehet em­bereket, addig ezt a filmet meg kellett csinálni. - Ennyire rossz a világ? - Igen. És az irány is rossz, ahová tart. A film nem más, mint folyamatos felkészítés a rosszra. Itt és most nem a holokausztra gondolok első­Koltai Lajos: A film nem más, mint folyamatos felkészítés a rosszra sorban. A diktatúrát bizonyos bölcsességgel be lehet fogad­ni, meg lehet érteni, túl kell lépni rajta és túl lehet élni. - Anélkül, hogy prekoncep­cióval élnék, gyanítom, hogy a film két órája a Kertész-re­gény végkicsengését, a kon­centrációs táborokban megélt boldogságot alapozza meg... - Igen. Divat lett megvenni a regényt, de kevesen olvasták végig. Mikor a szereplőváloga­tást tartottam, ez kiderült. A boldogság és a szépség nem mond ellent azoknak a borzal­maknak, amiket átéltek ezek az emberek. A koncentrációs tá­borban is meg lehetett élni az érzést, hogy a naplemente szép. Hiába volt ott a szögesdrót, azon az estén a fiút átsegítette ez a pillanatnyi boldogság. Ezt a történetet csak szépen lehet át­adni. Mániámmá lett, hogy szép filmet csináljak belőle. - Most rajtakaptam, ön bol­dog... - ló volt rendezni ezt a filmet és igen, tényleg boldog vagyok. Ha megfeledkezem a bemuta­tó előtti szorongásról, nagyon tudok örülni a filmnek. - Nem volt szerepvesztése a forgatás alatt? - Alapvetően operatőr va­gyok, nem tudok másképp fil­met csinálni, mint kamerán keresztül. Mindig én akartam meghatározni a képet, és ez így is történt. Ez nem idegen tőlem, mert Szabó Istvánnal is így készítettük az első filmje­inket. Pados Gyula operatőr ezt megértette, és így is elvál­lalta a munkát. Miután meg­született a kompozíció ereje, hagytam, tegye a dolgát. Mű­ködött a dolog, nem vettem el az ő alkotói szabadságát, de si­került a képi világban is meg­jeleníteni az elképzeléseimet. WERNER KRISZTINA A FORGATÁS ALATT TITOKBAN TARTOTTÁK, HOGY A FŐSZEREPET NAGY MARCELL JÁTSSZA nagy alakítása Koltai Lajos több hónapot szánt ar­ra, hogy a legtökéletesebb arcot ta­lálja meg a Sorstalanság című film­hez. Járta az ország színházait, stú­dióit, több ezer fiút megnézett, fo­tózott. A jelöltek újabb és újabb ros­tán estek át. Nagy Marcellt már a második meghallgatáson kiválasztot­ta, de a végleges döntés három hét­tel a forgatás kezdete előtt született meg. Sok gondolkodás után a fiú elvállalta a szerepet, hitte, hogy min­den nehézsége ellenére meg tudja személyesíteni Köves Gyuri figuráját. - Mit kell tudni Nagy Marcellről? - Tizenhárom éves tanuló, aki sze­ret kosárlabdázni, fotózni, és gya­korlatilag ugyanazokat csinálja, mint más tizenhárom éves gyerek. - Ki lett Nagy Marcell, miután el­játszotta a Sorstalanság főszerepét? - Ugyanaz maradtam, csak kicsit felnőttebb lettem. Hamarabb, mint a gyerekeknél szokás. Sokan mondták, hogy komolyabb, érettebb lettem a forgatás végére. Én is így érzem: más lett a gondolkodásmódom, a hoz­záállásom a legtöbb dologhoz. Rendező és pótapa - Jó „felnőttnek" lenni? - Más. Fél éve érzem, hogy másként kell élnem, mint a korosztályomnak. Forgattunk, sokat dolgoztam, most elkezdtem interjúkra járni. A figye­lem középpontjába kerültem. Ebben a pillanatban ezt még élvezem. Le­het, hogy tizenhárom év múlva fogok keseregni azon, hogy milyen jó lett volna még gyerekként élni. - A szüleid felelőssége és döntése volt, hogy elvállaltad ezt az embert próbáló szerepet. Nem volt olyan pillanat, mikor nagyon féltettek és megbánták? - Nagyon aggódtak a szüleim, mert hiszen, ha valakik, akkor ők tudják, hogy milyen zárkózott fiú vagyok és mindent magamban dolgozok fel. Sutyi bácsinak (Koltai Lajos) a sze­mélye rávette őket arra, hogy hagyja­nak benne élni a filmben. Az ő kezé­be adtak, rábíztak a forgatás idejére. - Nemcsak rendeződ, hanem pót­apád lett? - Nagyon-nagyon sokat beszélget­tünk kettesben. Az összes problé­mámat, lelki gondjaimat neki mond­hattam el. A forgatás ideje alatt na­gyon keveset beszéltem otthon a filmről. Tudtam, hogy az egész csak rajtam és Sutyi bácsin múlik, kettőnk között kellett megszületnie. - Ez nagyon súlyos kijelentés, hi­szen ezzel felvállaltad, hogy a film „fele" a tiéd... - Igen, de ezt így is gondolom. A film egy ember lelki leépüléséről szól, ezért volt fontos, hogy kronológiai sorrendben vegyük fel a jeleneteket. A fizikai leépülést meg tudtuk volna va­lósítani, de a lelki leépüléshez fontos volt, hogy lépésről lépésre, napról napra átéljem, ami Köves Gyurival történt. Érdekes, sokan kérdezik, mennyit fogytam a forgatás ideje Nagy Marcell: A filmes pályára tudatosan készülök, a színészire nem. Operatőr szeretnék lenni alatt, de ez valójában csak egy-két ki­ló. Hirtelen megnőttem és emiatt tű­nik úgy, hogy soványodtam. A Sorsta­lanság komoly, koncentrációt igény­lő, nagy munka volt. Eleinte furcsa volt, hogy én vagyok a középpontban, sokan állnak körülöttem, de ez ké­sőbb már fel sem tűnt. Sokat segített a szüleim és egyes stábtagok jelenléte. Találkozás Kertész Imrével - Köves Gyurit megszeretted? - Ez érdekes kérdés, ezen még nem gondolkodtam. Hiányzik, mert jó volt másnak a bőrébe belebújni. Ha lehetne, újrakezdeném. Leginkább az viselt meg, hogy vége lett a for­gatásnak. Egy-két hónap kellett ah­hoz, hogy túltegyem magam ezen, de hamar rájöttem, most egy teljesen új fejezete kezdődik az életemnek, melyben szerencsére szerepet kap­nak azok az emberek is, akikkel szo­ros kapcsolatba kerültem a munka során. Különleges viszony alakult ki köztem és Koltai Lajos között, va­lamint szoros barátságba kerültem a Citrom Bandit alakító Dimény Áron­nal, aki Kolozsváron él és játszik. - Lenne, amit másképp csinálnál? - Most, hogy láttam a filmet, min­denképp. Bár azt mondják, éppen attól hiteles a szerep, hogy nem szí­nészként játszottam, hanem ember­ként átéltem. - Kertész Imre ugyan egyetlen for­gatási napra ellátogatott, a nagy találkozás és szembesülés még várat magára... - Sajnos azon a forgatási napon nem tudtam vele hosszan beszélgetni, csak annyi időm volt, hogy dedikáltassam a könyvemet. Tudom, hogy vár rám egy újabb találkozás vele. Hogy mit mondok, azt még nem tudom. -A rád bízott feladatot elvégezted, Nagy Marcellre milyen folytatás vár? - Olyan szellemiségű iskolába já­rok, ahol mindenki olyan fiúként ke­zel, mint a film előtt. Nagy változás a magánéletemben nem lesz. Ugyan­úgy fognak telni a napjaim, mint más iskolásnak. Hacsak nem jön vala­milyen másik szerep... - Titkon vágysz a folytatásra? - A filmes pályára tudatosan ké­szülök, a színészire nem. Operatőr szeretnék lenni. A fotózást mindig is kedveltem, most megadatott, hogy három nagyszerű operatőr munkáját figyelhettem. Most éppen színházi fotókat készítek és egy barátommal filmet forgatunk, amelynek én leszek az operatőre. A célokért küzdeni kell - Kevés ember mondhatja el ma­gáról, hogy barátja és „szakmai ta­nácsadója" Koltai Lajos. A legjobbat találtad meg. - Igen, ezért hálás is vagyok, hiszen ilyen fiatalon kevesen kérhetik ki az ő véleményét. Apukám mindig azt mondja, hogy ha van egy cél, akkor azt mindig alázattal kell szem előtt tarta­ni, és annak mindent alá kell rendelni. - Apukád szigorú veled, sokat vár egy tizenhárom éves fiútól. - Sportolók voltak a szüleim és mindig kitartónak neveltek. Komo­lyan gondolják azt, hogy a célokért küzdeni kell. Nekem ez a film volt az, amiért mindent megtettem, alázat­tal. Apukámat meg is leptem. W. K.

Next

/
Thumbnails
Contents