Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-04 / 29. szám

10 DÉLMADÁR 2005. február 4, péntek VENDÉGTOLL - NAGY BANDÓ ANDRÁS Minden eladó Hát kérem szépen, én valaha egy sarki fűszeres voltam, tetszik tudni, ott a Kossuth és a Petőfi utca sarkán, nem meszsze a Széchenyi tértől. Azt nem állítom, hogy túl jól ment az üzlet, de azért tudtuk, hogy a kevéske haszonért is érdemes kinyitni. Törzsvásárlóink voltak, akik minden reggel vagy délelőtt be tértek, és a vásárláson kívül jól el is beszélgettünk. Tudtam az életük folyásáról, néha még olyasmit is elmeséltek magukról vagy a családjukról, amit legföljebb a fodrászával beszél meg az ember. Aztán velem is ugyanaz történt, mint sok más sarki fűszeressel, azaz megnyíltak a nagy bevásárlóközpontok, és becsődültünk. Persze hajtott a vérem, kereskedőnek születtem, már a szüleim is azok voltak, előttem ők vezették a boltunkat, így aztán állás után néztem, s mit ad isten, egy ilyen bevásárlóközpontban találtam munkát. Alig egy hetet bírtam ki, s hogy ml volt az oka a felmondásomnak, azt most már nyugodtan elmesélhetem. Persze nem állítom, hogy mindegyikben ugyanez a helyzet, de ebben speciel így volt. Reggel mindig jóval nyitás előtt kellett bemennünk, mert a romlandó árukat egy kicsit rendbe kellett szednünk. Volt az osztályunkon egy úgynevezett szaglóember, aki végigszimatolt a fölvágottak, a virslik és a különféle húsok pultjainál, és ahol a normálistól eltérő szagot érzett, megkezdhettük a munkát. A kissé megizzadt, amolyan ragacsos hentesárut átmostuk ecetes vízzel. Sok múlt az ecet adagolásán, mert ha kevés ecet került a vízbe, megmaradt a szag, ha pedig sok, a vevők megérezték az ecet szagát. A legyengült, eladásra méltatlan csirkéket úszni tanítottuk, azaz megfürösztöttük az ecetes lében, és így visszanyerték frissességüket. Egy idő után persze már ez sem megoldás. Ilyenkor jött a darálás, de csak annyit adunk a jó minőségű húshoz, amennyit az még észrevehetetlenül elbírt. A másnapos, de még fogyasztható párizsit és virslit salátákhoz kellett adagolnunk, így azok sem maradtak az üzlet nyakán. Egyébként úgy tűnt, a saláták és a körözöttek bármit megoldottak, ebbe az összes gyanús árucikk belekeverhető, s bele Is kevertették a lejárt szavatosságú majonézt, a kissé illatos tejfölt és túrót, és ahogy mondtam, a felvágottakat. A nagyon kiszáradt juhtúrót tejföllel dúsítottuk, ha pedig bepenészedett valamelyik sajt, módszeresen levagdostatták a széleit, becsomagoltatták, és mehetett az előre csomagolt sajtféleségek pultjába mint akciós áru. A zacskós tej lejárt dátumát is letöröltették hipós rongyokkal, és újat nyomattak rá. A pékáruval túl sokat nem szórakozhattunk, de azért elvárták, hogy az egy-két napos kenyeret újradátumoztassuk az erre szakosodott sütőipari céggel. Ezeket estefelé pakoltuk ki a pultra, mert aki akkor vásárol, kapkod, siet, és általában azt hiszi, ő a hibás, mert a reggel kitett kenyér kicsivel szikkadtabb, s most ezt kell megvennie. Hát, most aztán bajban vagyok, mert melóm nincsen, de ez még mindig jobb, mint tovább csinálni ezt a nagyüzemi kereskedést. Ilyen a mi boltunkban nem volt soha. De nem bánom, inkább így legyen. Mert a végén nekem már nem a romlott fölvágottak szagától, hanem ettől az egésztől fordult föl a gyomrom. Most újrakezdem az életem. Eladó nem szeretnék már lenni, és legfőképp az étrendemen szeretnék változtatni. Ugyanis egyre nagyobb vonzódást érzek a vegetáriánus étrend iránt... Jelentkezés az IKEA-nal Jó napot! Rakja össze széket és foglaljon helyet! CAM4Ay Ptre SZERESS MOST! JOBAN-ROSSZBAN Viccmix Egy szőke és egy barna nő áll a buszmegállóban. A barna megkérdezi a szőkét: - Szia, te melyik buszra vársz? - A 2-esre, és te? - Az 5-ösre. Ekkor befordul a sarkon a 25-ös busz, mire felkiált a szőke nő vidáman: - Juj, de jó, nézd, mehetünk együtt! Két macska beszélget: - Te, Cirmi - mondja az egyik hová mennél legszívesebben nyaralni? - A Kanári-szigetekre. Nyuszika bemegy a háztartási boltba. - Jónapot! Kérek egy ecetet! - De nyuszika, ez festékbolt! - Akkor máshogy mondom! Kérek egy pamacot! Éjszaka baktat hazafelé egy úr. Egyszer csak érzi, hogy egy pisztolyt nyomtak a bordái közé. A rabló sziszegve mondja: - Ide a pénzét! - De kérem! - mondja erre az úr. - Nem tehet velem ilyet! Én parlamenti képviselő vagyok! - Igen? Akkor ide a pénzemet! Címszavak az Aser Enciklopédiából GERILLA: Fegyveres felkelőként harcoló, emberszabású majom. HEGED: Megcsonkított, de már gyógyulófélben lévő vonós hangszer. FARHÁM: Teljes nevén Abdul Szulejmán Farhám, a mesés Kelet legendás fogathajtója, aki a kedvenc lova hátsójára csatolt szíjakba gabalyodva lelte halálát. HŰSÉG: A „hülyeség" rövidített alakja. HELIKON: Dohányzásra kijelölt hely a görög ókorban. Belami pályázata Na most akkor azt mondják meg nekem, hogy mi vakok vagyunk, vagy csak bátrak, mint ama nevezetes roma ember lova, aki falnak ment? kérdezte Smúz apu a Zsibbadt brigádvezető nagytermében. Majd az öreg egyszólamú szóömlésben közölte, hogy Magyarország már megint foci Eb-t akar rendezni, meg hogy most a horvátokkal pályázunk, mivel talán már csak ők nem tudják Európában, hogy velünk közösködni fociügyben több bajt jelent, mint három, kocsi előtt átvágtató fekete macska, meg két kiló, egyszerre kézbesített fizetési meghagyás. - És ha pályázunk? Miért ne tennénk? Ide nekünk az oroszlánt, meg a foci Eb-t, aztán majd csak kezdünk vele valamit - kiabált bele a cigifüstös térbe Ló Elek, akinek annyi köze volt ugyan a labdarúgáshoz, mint hajdúnak ama bizonyos harang kiöntéséhez, de semmivel sem több. Ezért aztán nem is értette, hogy a rögvest két pártra szakadt tudományos vitakör, mi immár vagy két évtizede osztja a zsibbadt igazságot a Zsibbadt brigádvezetőben, miért ment előbb ölre, majd vécére, hogy törött kezével megtörölje a véres orrát. Pedig a helyzet roppant egyszerű volt. Snájdig Pepi kifejtette: ebben az országban soha az életben nem lesz annyi pénz, amennyiből tisztességesen felkészülhetünk egy ilyen világeseményre. Merthogy nálunk mindenből újat kéne építeni, legyen szó pályáról, sztrádáról, televíziós központról, reptérről, de még tökmagárus bódéról is, ugyanis a húgyszagú budik, amikkel honi, stadionnak nevezett romjaink rendelkeznek, momentán nem számítanak EU-kompatibilisnek. - De hát ezt látták már a korábbi két pályázat idején is a vizsgálódók, ezért is mentek ki fenékkel az országból, hogy aztán a határon átlépve jót röhöghessenek rajtunk - mondta Snájdig. - Rajtunk csak ne röhögjön senki - kiabált Bika Jenő -, mert igenis tehetséges nép vagyunk, s majd összekapjuk magunkat. - Gondolja? - érdeklődött Cink Enikő merthogy pillanatnyilag a magyar fociban az a kérdés, hogy be tudja-e fejezni a profinak mondott bajnokságot mind a 16 csapat, meg lekapcsolják-e a villanyt a Budapest Honvéd pályáján, ami csak azért nem dől össze, mert még ahhoz is fáradt. - És az új stadionokról még nem hallott? Mert olyanok is épültek ám! - kiabált valaki a pult mögüli fedezékéből. - Hallottam, hogyne hallottam volna - replikázott Encike, majd hozzátette: eme új stadionokban éppen kétezer ember lézeng, mármint jobb esetben, s közülük is ezer csak azért megy ki, hogy kipróbálja, részegen hány káromkodást tud elröppenteni, mielőtt megkezdi ökölharcát az ellenfél ultráival. - A helyzet persze rossz, de talán mégsem reménytelen - próbálkozott ekkor Belami békésebb hangot megütni, merthogy Ló Elek megütésével már végzett. - Ez az ország csak fejlődik, gyarapodik, stadionmakett-építésben már jók is vagyunk, meg aztán éppen az MLSZ elnöke mondta, hogy levonták már az összes tapasztalatot a korábbi pályázatok hibáiból, ezért aztán most már van esélyünk a nyerésre. - Persze kétszáz méteres sült csülökben. Abban tengernyi az esélyünk, csak éppen nem versenyszám - mondta ki a frankót Smúz apu. Egyben emlékeztetett arra, manapság annak örülhetünk leginkább, hogy Nyugat-Szamoa nemzeti tizenegye még nem előz meg minket a világranglistán. - Vagy nem hallották, mit mondott Piatini úr, amikor Pesten járt, s azt kérdezték a futballban igencsak jártas szakembertől, ismer-e egyetlen magyar focistát a maiak közül. Mert ha nem, elárulom, egyetlen név se jutott eszébe. - Na és, számít ez? - kérdezte Heveny Béci, aki hirtelen focirajongó lett, bár tizenhat éve nem volt egyetlen meccsen sem. - Nem, ez valóban nem számít. Mint ahogy mifelénk futballügyben lassan már semmi sem számít. Ugyan ki törődik már azzal, hogy a csapatok úgy költöznek egyik városból a másikba, mint szorgos gólyák, ha jön a hidegfront? Ki rendül meg, ha azt hallja, csőd közelben a Videoton, a Zalaegerszeg, de még a Fradika se tudja, miből fizesse ki játékosait. És ki veszi észre a hatalmas pályázós buzgalomban, hogy egyetlen nagy stadionunk, mi Puskás, s lánykori neve Nép vala, minden eresztékben recseg és ropog - motyogta Snájdig, s felrúgta az asztalt, jelezvén, részéről a vitának vége. Többen is így gondolhatták, mert amikor Belami még mindig a biztató jelekről beszélt, már csak Józsi csapos tartózkodott a kocsmában, hogy kiverje Firnájsz Egonból a szuszt, meg hosszú ideje halmozódó adósságát. BÁTYI ZOLTÁN