Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-28 / 49. szám

8 • MEGYEI TÜKÖR" SZOMBAT, 2005. FEBRUÁR 26. Egyelőre titok hogy milyen nemzetközi tárlatot rendeznek ősszel Szegeden Egyre többen járnak múzeumba Pénzt és ötvenes cipőt kértek tőlük Ejjeh csotores Éjfél előtti órán minden rendes embernek ágyban a helye, de az éberség se árt. Bajban lettünk volna, ha már aludtunk volna. Kimondhatatlan szerencse, hogy legkisebb szobánk radiátora alá vetettem csalfa szemeimet. Honnan jön ide a víz?Kéznél van egy vajaspikszis, aláteszem, és elugrok egy nagyobbért, aztán egy még nagyobbért, végül a vájlingért, és a másik vájlingért. Mire visszaérek, mindig tele az egész. Ugrás le Lacihoz, ő tud a legtöbbet ebben a szakmában. Csön­• getek, kopogok, meglátszik az ajtón keresztül is, ebben a lakás­ban rendes emberek vannak. Alszanak már. Ha hagynám őket, perceken belül nyakukba csorogna a víz. Iön föl Laci, szeméből dörgölve az álmot, és azt mondja, ha ő ehhez hozzányúl, még na­gyobb lesz a baj. Kikétszerketözzük, a főfútűnek ügyeletének is lennie kell. Tekerem a telefont, kinő a szakállam, mire bejelent­kezik valaki. A víz meg csak folyik. Filozófus lélek lakik a vonal túlsó végén, mert belekezd: magá­tól nem indul el a víz se nappal, se éjjel. Hebegek-habogok, még csak szúrós szemmel se néztem rá. Hogy volt-e közben földren­gés, vagy nem, nem tudhatom, és azt se, mennyit mozog az épü­let a maga törvényei szerint. Újabb tézissel bővül a filozófia: ha leeresztik a vizet, nem lesz fűtés, ha nem eresztik le, elázik a ház. Kitűnő stúdium lehetne ez akármelyik kiscsoportos szeminá­riumon, de a víz itt folyik a szemem előtt. Ja, hát erről van szó ? Hogy szerelő éppen nincsen bent ? Nagy nehezen ígéretet kapok, azonnal indulnak, és meglátják, mit lehet tenni. Addig fölverem a fölső szomszédot, megkérem, el ne aludjon még egy kicsit, és a fű­tést addig is zárja el. Kiderül, hogy a főcsap az alsó tárolóban van, ajtószomszédomat is fölverem - ő is a rendesek táborát alussza már -, és elkérem a kulcsot. Megbékélve kegyetlen sorsával meg is érkezik az éjszakai ügye­let két embere. Egyikük a filozófus, de most nem látszik meg raj­ta. Föltekintik a helyzetet, egyikük fölmegy a fölső szomszédhoz, másikuk le a főcsaphoz, még egy kis telefonos eszmecsere, és máris elhárítva a közvetlen veszély. Van Isten éjfélkor is! Holnap jönnek a szerelők. Addig még álmodhatom is csurgó csapokról. H. D. A legtöbben pénzt kérnek az Elszegé­nyedés Elleni Nemzeti Mozgalomtól Vásárhelyen. A közhasznú szervezet anyagilag nem tud segíteni a rászo­rulókon, viszont a raktárjukban ta­lálható tetemes mennyiségű, mint­egy száz mázsa ruhából bárki válo­gathat. A teremőr nem mindig ilyen magányos Nőtt a látogatottság a Csongrád me­gyei múzeumokban. Általában diákok járnak a kiállításokra. Ők ingyen me­hetnek he a tárlatokra. Az év második felében a szegcdi Móra Ferenc Mú­zeumban nemzetközi jelentőségű tár­latot rendeznek, aminek anyagát egy­előre titokban tartják. Szombat délután a ragyogó napsütés ki­csalogatta otthonukból a szegedieket. Sokan sportos viseletben sétáltak a Bel­városban. A járókelőket - turistának ál­cázva magunkat - arról kérdeztük, hol található a Móra Ferenc Múzeum, a Fe­kete Ház, a Kass Galéria vagy a Varga Mátyás szinháztörténeti kiállítás. A Móra-múzeumot az információk alap­ján bárki megtalálta volna, hiszen pon­tos leírást kaptunk az útvonalról, sőt a legtöbben azt is tudták, hogy most te­kinthető meg az Erdélyről szóló fotótár­lat, valamint a 120 éves Csillag börtön­nel kapcsolatos emlékkiállítás. A fiata­labbak a Kass Galéria és a Fekete Ház említésekor nagyrészt azt válaszolták, „itt van valahol a környéken". Az idő­sebbek viszont pontosan meghatároz­ták, hol van a Vár utca, ahol állandóan láthatók Kass János grafikusművész al­kotásai. A nagyposta előtt álló 68 éves Virág Laci bácsi így igazított útba: „Ha követi a villamossíneket arra, akkor az első megállónál, a sarkon megtalálja a Fekete Házat. Előtte majd lát egy lepusztult épületet, az a valamikori Hági étterem. Szeged egyik szégyenfoltja. Ha benéz a kapun, maga is meggyőződhet róla." El­mondta, hogy a Varga Mátyás díszletter­veinek és grafikáinak helyet adó Bécsi körúti házat már nehezebben találjuk meg. Vörös Gabriella múzeumigazgató ar­ról számolt be, hogy felméréseik szerint most sokkal több az érdeklődő, mint évekkel ezelőtt. A szegedi múzeum láto­gatóinak több mint felét a 11 és 19 év közötti fiatalok teszik ki. A látogatók hatvan százaléka családjával vagy barát­jával megy tárlatnézőre. Az érdeklődők zöme a régióból kerül ki, de meglepő módon jelentós a budapestiek száma is. A látogatók általában egy-két órát tölte­nek a Móra-múzeumban. - Hét közben általában a tanárok hozzák a gyerekeket, szombaton és va­sárnap inkább a családok látogatják a múzeumot. A diákok mindig ingyen jö­hetnek be. De minden hónap első szombatján bárki belépő nélkül láto­gathatja a kiállítótermeinket - tájékoz­tatott a Közművelődési Palota pénztá­rosa, Czapáry Miklósné, akitől szom­bat délután azt is megtudtuk, hogy ál­talában ebéd után jönnek többen. Most is így van ez. Bertókék Munkácsy Mi­hály Honfoglalás című hatalmas mére­tű képét keresik, de be kell érniük a többi remek kiállítási anyaggal, mivel a monumentális festmény a Nemzeti Galériába került, ahol nagyszabású ki­állítás nyílik áprilisban. A szegedi mú­zeum vezetése azt kérte cserébe, hogy a 21. század elvárásainak megfelelően restaurálják az alkotást. Nemes Éva és Nagy Tamás a betyárok fényképeit mustrálgatta, akik között ott van Rózsa Sándor, a zsiványok királya, akinek a lován - a hiedelem szerint ­„fordítva volt a patkó, hogy mikor megy, azt higgyék, hogy jön." A fiatalok bor­zongva álltak Richter Richárd elítélt nyilvántartási lapja előtt, akit 20 éve vé­Fotó: Miskolczi Róbert geztek ki, mert a Csillagban három bör­tönőrt megölt. A Fekete Házban is szívélyesen fogad­ták a vendégeket. Kerekesné Szentirmai Ibolya teremőr nagyon tapintatosan és kedvesen felhívta néhány kuriózumra a figyelmemet a jelvények nézegetése köz­ben. A Kecskemétről érkezett külföldi diákcsoportot ámulatba ejtették a 19. század végén készült öntöttvas kályhák, amelyek igazi míves munkák. - Az idén is olyan anyagokat muta­tunk be, ami közönségcsalogató: emlék­kiállítást rendezünk a száz éve született József Attiláról. A Női akt a 19-20. szá­zad magyar művészetében című tárlat is érdekfeszítőnek ígérkezik. Minden bi­zonnyal a gyerekek fantáziáját mozgatja majd meg a japán papírsárkányok és pörgettyűk témáját feldolgozó bemutató - tájékoztatott terveiről Vörös Gabriella igazgató, aki nem árulta el és a termek­ben dolgozók is titokban tartották, hogy az év második felében mi lesz az igazi meglepetés. A tárlatról egyelőre csak annyit tudni, hogy nemzetközi jelentő­ségű lesz. CS. GÁT LÁSZLÓ Ötvenes méretű cipőért is kopogtat­tak már az 1992-ben alapított Elsze­gényedés Elleni Nemzeti Mozgalom vásárhelyi adományraktárának ajta­ján. - Egy hajléktalan férfi könyörgött, hogy adjunk neki lábbelit, mert amit hord, az már teljesen tönkrement, s nincs miben járnia. Sajnos ilyen nagy méretű cipőt nem tudtunk keríteni ­idézte fel Gulyás lózsef az országos közhasznú szervezet elnöke, aki sze­rint az elmúlt évek alatt egyre többen szorulnak segítségre. - Mások búto­rért jönnek hozzánk. Az egyik vásár­helyi család szekrényei egy tűzesetben rongálódtak meg, pénzük pedig nem­hogy újra, még használatra sem futot­ta. Végül adománybútorokból rendez­ték be az otthonukat. A családfővel nemrégiben futottam össze, nevetve jegyezte meg: igazán kényelmes fotelt szereztünk neki - mesélte Gulyás Jó­zsef. Persze, a szervezet elnökének számta­lan ehhez hasonló történet van a tarso­lyában. Mint mondta, jó néhány megrá­zó emberi sorssal szembesült már. Ikrei­vel maradt egyedül egy fiatal édesanya, miután a párja közölte: csak egy gyere­ket szeretett volna. Az asszony gyakorla­tilag jövedelem nélkül maradt magára, a szervezet ruhákkal, háztartási cikkekkel segítette. A legtöbben mégis pénzt szeretné­nek kérni a szervezettől. Anyagilag azonban nem tudnak segíteni. Az ösz­szegyűjtött adományokból viszont bárki kedvére válogathat. Ezeket egy Szabadság téri társasház pincéjében tárolják. - Szeretnénk rendezettebb körül­mények között raktározni a mintegy száz mázsa holmit, mert az alagsor­ban bizony bedohosodnak a ruhák ­magyarázta Gulyás József. - Egyelőre csak álom a másik helyiség. A vásár­helyi önkormányzat viszont már többször segített rajtunk, s rendelke­zésünkre bocsátott egy teherautót, mellyel elhozhattuk az ország külön­böző pontjain összegyűjtött adomá­nyokat. T.A.

Next

/
Thumbnails
Contents