Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-26 / 48. szám

14 • MEGYEI TÜKÖR" SZOMBAT, 2005. FEBRUÁR 26. Időutazás a Délmagyarországgal: 1930, a növekvő gondok éve (21. rész) Felavatták a fogadalmi templomot 95 ÉV - 95 NAPBAN ELBESZÉLVE Májusban lesz 95 éve, hogy megjelent lapunk, a Délmagyarország első száma. Az évforduló alkalmából egy kis múltbeli kalandozásra hívjuk olva­sóinkat. 95 lapszámon át szemelvényeket közlünk a 95 évfolyam fontos és érdekes írásaiból. És bár az ilyen válogatások szükségképpen esetlege­sek, bízunk benne, hogy olvasóink örömüket lelik benne, és betekintést nyernek nemcsak az ország és Szeged közel egy évszázados történelmébe, hanem a Délmagyarország históriájába is. A fogadalmi templom a régi Palánk felől nézve Sok bajt hozott az év. A polgármester már január 15-én felhívással fordult a tehetős polgárokhoz: járuljanak hozzá a munkanélküliek megsegítéséhez, mert a város erre a célra szánt pénze elfogyott. Október 27-én pedig Szeged közgyűlése elrendeli a Fehér-tó egyes részeinek halastóvá alakítását, hogy szükségmunkát biztosíthasson az egy­re több munkanélküli számára, az egyetemen pedig további zsidóellenes akciók zajlanak. Ami jó: augusztus 28-án döntés születik a hittudományi főiskola alapításáról, szeptember 4-én először megszólal a dóm orgonája, ok­tóber 24-én pedig felszentelik a fo­gadalmi tcmlomot. Szeged népessége január l-jén: 135 ezer 071. A készülődő világválság egyre jobban ér­zékelteti hatását Magyarországon is. Az október 22-i Délmagyar két budapesti tudósításában is foglalkozik a nyomor enyhítésének lehetőségeivel. Nyomorenyhítő akciók Idézzünk az elsőből! „A képviselőház elnökének összehívására ma délelőtt fél 12 órakor pártközi értekezletre gyűltek össze a parlamenti pártok vezetői. Az ér­tekezlet tárgya Rassay Károlynak az a ja­vaslata volt, hogy az országgyűlés képvi­selőházának tagjai a nyomorenyhítő ak­ciót folytassák. A pártközi értekezlet egyhangúan helyeselte azt a gondolatot, hogy a parlament tagjai elől járjanak a nyomorenyhítő akció megszervezésé­ben és támogatásában..." Szóval, a pár­tok egyetértettek valamiben, pedig a po­litikai harcok akkor is legalább olyan élesek voltak, mint manapság. És a másik tudósítás: „A kormányzó az országos ínségakció élén" - szól a cím, majd jön a tudósítás Ernszt Sándor népjóléti miniszter Horthy Miklósnál tett látogatásáról. „Az országos ínségak­ció legfőbb irányítását a kormányzó úr felkérésemre magára vállalta - nyilat­kozta a miniszter. - Altalános nyomor­enyhítő akció megindításáról van szó, a már működő különböző akciók egysége­sítéséről és kiegészítéséről... Egy aggá­lyom van csak, hogy egy kissé elkéstünk a dologgal, hiszen már néhány nap múl­va novemberben vagyunk." Hogy az akciók milyen eredménnyel jártak, azt nagyjából ismerjük. Ünnep a Dóm téren Az október 22-i lapban a fogadalmi templom ügyével foglalkozik a DM. „Szeged városa 1880-ban tartott köz­gyűlésén akkori főispánja, Dáni Ferenc indítványára elhatározta, hogy az 1879. évi árvízkatasztrófából való szabadulás emlékére monumentális templomot építtet, amelyet fogadalmi templomul fog emelni. Bár Szeged város közönsége egy pillanatra sem feledkezett meg Is­tennek tett fogadalmáról, a fogadalom beváltására az árvízkatasztrófát követő általános rekonstrukcó nélkül gondolni sem lehetett, s így a fogadalom az anyagi fedezet hiánya miatt két évtizeden át va­lósággal elhanyagolódott." Mindenesetre végül elkészült a dóm. Az október 23-i lap már arról tudósít, hogy az avatás ünnepére Szegedre érke­zett Angelo Rótta tápai nuncius. Az október 24-i lap vezércikkében így köszönti az eseményt: „Az avatás, mely­nek ünnepén a hivatalos Magyarország és a katolikus egyház találkozik a foga­dalmát beváltó és az egyetemnek ott­hont adó Szeged város közönségével, nemcsak a fogadalmi templomnak, az egyetemnek, az árkádok sorának és az árkádok alatt elhelyezett pantheonnak szól, hanem megilleti a várost is, a terei­ben, uccáiban, épületeiben, szobraiban látható, polgárainak lelkében, szívében élő harmadik Szegedet." Az avatás ünnepe valóban nagyszabá­sú volt. Itt volt Dohnányi Szegedi misé­jének ősbemutatója, volt hercegprímási szentmise és jelen volt Horthy Miklós is. Mellesleg - ahogyan a lap október 24-i számának egyik címe szól: „A kor­mányzó díszes katonai pompa között vette át a Mars-téri laktanyában szegedi ezredét." Atrocitások az egyetemen A numerus clausussal elindított folya­mat és a fajgyűlölet egyre keményebben érezteti hatását az egyetemen. A DM november 11 -i száma vezércikkben fog­lalkozik a legújabb atrocitással, imí­gyen: „A szegedi egyetem három fakul­tásán hétfőn megint ütlegeltek zsidó hallgatókat. A jogi fakultáson sorfalat álltak, s pofonokkal és rúgásokkal adták egymásnak tovább a kézre került zsidó­kat. A pofonokat és a rúgásokat túlnyo­mó számban a vidéki urak szolgáltatták az egyetem kultúrtörténetéhez, míg a szegedi babérok hervadhatatlanságáról legtevékenyebben Gábriel Tibor gondos­kodott." Az ironikus hangú vezércikket belül természetesen követte a tudósítás is, melynek elegendő, ha címeit idézzük: „Hétfőn délelőtt verekedést rendeztek a szegedi egyetemen - Másfél éves szünet után, a kultuszminiszter szegedi látoga­tásának idején, hétfőn ismét eltávolítot­ták a zsidó vallású diákokat - A zsidó vallású hallgatók emlékiratot nyújtanak át dr. Klebelsbergnek - Megállapították a verekedő névsorát - A rektor a legszi­gorúbb rendszabályokat ígéri." Hogy az általános állapotok közepette mennyire elégtelenek lehettek az ígért rendszabályok, azt a következő évtized történéseiből sejthetjük. (.Folytatjuk) ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZÁVAY ISTVÁN A regényes sorsú Endrey család regényes sorsú sarja Ma már Ásotthalmon él, de vásárhelyi maradt Nem mindennapi család sarja a ma már 92. életévében járó End­rey Antal, aki ugyan ma is vá­sárhelyinek vallja magát, ám év­tizedekig Ausztráliában élt, s jelenleg Asotthalmon lakik. Sú­lyos agyvérzéséből felépülve a napokban jelentette meg nyol­cadik hazai kiadású könyvét. Fordított sorrendben kezdte írni és kiadni a magyar történelemről szóló háromkötetes munkáját Endrey Antal, aki maga sem pa­naszkodhat, hogy unalmas sor­sot szabott volna ki számára az élet. Édesapja, Endrey Antal ugyanis főrendházi tag volt, míg édesapjának öccse, Endrey Béla előbb Hódmezővásárhely tör­vényhatósági jogú város aljegy­zőjeként, majd jegyzőjeként dol­gozott, majd Soós István polgár­mestersége idején alpolgármes­ter, végül 1936. január 1. és 1944. április 27. között a város polgármestere volt. - Már dédapám sorsa is bővel­kedett a váratlan fordulatokban ­mondta Endrey Antal. - Ő ugyanis mérnökként a Lánchíd építésekor a budai hídfőnél a víz alatti munkálatokat irányította, majd az 1848-as forradalom és* szabadságharc alatt felcsapott Damjanich vörössipkásának, mégpedig közlegényként, majd a bukás után a család bújtatni pró­bálta, így került a Károlyi grófok hevesi birtokaira. Innét Szente­tornyára ment uradalmi mér­nöknek, s amikor nyugdíjba vo­nult, átköltözött a családjával Hódmezővásárhelyre, ahol köz­ponti pénztárosként dolgozott tovább. A család így került ebbe a városba, az 1890-es évek elején. Endrey Antal maga sem pa­naszkodhat unalmas életre, hi­szen miután summa cum laude jogi doktori oklevelet szerzett a budapesti Pázmány Péter Hido­mányegyetemen, közben két fél­évet a Külügyminisztérium ösz­töndíjasaként a berlini Friedrich Wilhelms Egyetemen is tanult. A második világháború alatt felcsapott önkéntesnek, s az utolsó hónapokban mint páncél­romboló esett szovjet fogságba, ahonnét a csodával határos mó­don sikerült megmenekülnie. Miután 1947 júliusában minősí­téssel tette le az ügyvédi vizsgát, ügyvédi irodát nyitott szülővá­rosában. Nem sokáig dolgozha­tott, ugyanis politikai tevékeny­sége miatt kénytelen volt disszi­dálni: 1949 áprilisában kivándo­rolt Ausztráliába. - 1956 áprilisában kitüntetés­sel végeztem el a Tasmania Egye­temet, s kaptam meg másodszor is jogászdiplomámat és az auszt­rál ügyvédi képesítést. Még abban az évben precedens értékű pert nyertem a tasmániai felsőbírósá­gon, a perirat az ausztrál dönt­vénytárba is bekerült - mondta. Endrey Antal jogászi pályája in­nentől felfelé ívelt, 1957-től már Melbourne-ben dolgozott. 1972­ben az ausztrál szenátus egyik bi­zottságának állandó jogi tanácso­sa, s mellette ügyvédként a legna­gyobb ausztrál és angol vállalatok képviseletét látta el. Számos to­vábbi ügye került az ausztál dönt­vénytárakba. Jogi érdemeiért 1975-ben elnyerte az angol királyi tanácsos címet. Munkája mellett 1971-ben családi hagyományként gazdál­kodni kezdett, törzskönyvezett búsmarha tenyészete országos mezőgazdasági kiállításon ka­pott díjat. 1973-ban ismerte el előző egyetemi tanulmányait a melbourne-i egyetem professzori kara alapfokú bölcsészdiplomá­nak. A rendszerváltás idején az­tán visszatért Hódmezővásár­helyre, ahol magyar ügyvédi gya­korlatot folytatott, s az End­rey-laposon maga is gazdálko­dott. Ausztráliában 11 könyve és egy 48 oldalas tanulmánya jelent meg, míg Magyarországon a je­lenlegi a nyolcadik kötete. 2000 januárjában súlyos agyvérzés ér­te, s miután felgyógyult, Ásott­halomra költözött. - Mindig is érdekelt a történe­lem. A magyar őstörténetet több füzetben is feldolgoztam már. Azt tapasztaltam azonban, hogy a mai embereket, különösen a fia­talokat jobban érdekli az, mi tör­tént az utolsó évszázadokban, mint az azt megelőző ezer évben. Azért kezdtem el időben visszafe­lé haladva megírni és megjelen­tetni a magyar történelmet - tette hozzá Endrey Antal, aki elárulta azt is, hogy a magyar történelmet feldolgozó monográfia második és'első kötetével is elkészült. KOROM ANDRÁS Megszűnt a civil szervezetek kiegészítő támogatása Csak a bérekre jut pénz Csak legelemibb kötelességeiket lesznek képesek ellátni a szegedi egyházi kezelésű szociális in­tézmények, ha az állami költségvetésből nem kapják meg a kiegészítő támogatást. Például a szegedi Harmat utcai szeretetotthonban idén még tisztasági festésre sem futja. Egy pénzforrás elapadhat abból a háromból, amely eddig a szociális feladatokat fölvállaló egyházi és ci­vil szervezeteket táplálta. A személyi jövedelem­adók 1 százaléka és az önkormányzati támogatás mellett az állami pénzforrás felére csökkenhet, ha megszületik a döntés, melynek értelmében norma­tívát igen, kiegészítő finanszírozást nem kaphat­nak a nonprofit szervezetek. Ez a szeged-csanádi egyházmegye költségvetésében 117 millió forint mínuszt jelenthetne. A hiány érzékenyen érinthet­né az egyház Harmat utcai szeretetotthonát is, mely hetven idős embernek nyújt menedéket. Az idősek otthonának előterében Rózsika néni toporog, és várja az igazgatónőt. - A tévémet hozzuk be otthonról. A lakótársamé elromlott, most az enyémet fogjuk nézni - magya­rázza az idős asszony. - Tessék várni egy kicsit, nemsokára indulunk ­nyugtatja megLaluskáné Ritz Judit. A katolikus egyházmegye tartja fenn az otthont, másik három szegedi szociális létesítménnyel együtt. Nagyon sok a rászoruló jelentkező a várólis­tán, ezért náluk nem szempont az intézménybe ke­rüléskor, ki mely felekezethez tartozik. - A bekerülő időseket aszerint ápoljuk és gondoz­zuk, hogy melyiküknek mire van szüksége - vázol­ja intézményének helyzetét a vezető. - A lakóktól havonta egyelőre 41 ezer 500 forintot kérünk. De például a kötszer, a gyógyszer, az irodai felszerelés, a foglalkoztatás eszközeinek, a karbantartás és a bővítés árát az egyházmegye állja. Ám költségveté­sünket érzékenyen érintené a civil szervezeteket, így minket is érintő változások. A szeretetotthonban a napi program szabadon választható. Aki szeretné, reggeli után közös imád­ságon vesz részt, majd a foglalkoztató nővér felol­vas valamilyen tanulságos történetet. A könyvek sorában az Erőleves a léleknek címűt kedvelik a legtöbben. A gyógytestnevelő egyik nap a mozgá­sukban korlátozottakat edzi, másik nap a többiek­kel gyakorlatozik a tornaszobában. A foglalkoztató nővérek a gondozottakkal sétálni és kirándulni jár­nak, az otthon falai között pedig többnyire egyházi énekeket tanulnak és kézimunkáznak. A napok­ban tartották a farsangot. Ebéd után csendes pihe­Békés életkép az otthonból DM/DVfotó nő van, és mindenki eldöntheti, mivel tölti a dél­utánt. A tornaszoba egyik falára a közös könyvtá­rukat helyezték el, olvasás mellett lehet hozzá ze­nét hallgatni és beszélgetni. Estefelé tartják a mi­sét. - Nálunk él Kardos Mihály atya, aki sokoldalúan művelt és jó kedélyű ember - emeli ki Zsóka, a szo­ciális munkás. - Egyben lelki társ is, mert saját szenvedéseivel példát mutat mindenkinek. - A lakóknak és a látogatóiknak nálunk már nin­csen más dolguk, csak szeretniük kell egymást ­hangsúlyozza Laluskáné Ritz Judit, és búcsúzik, hogy még világosban odaérjenek a tévéért Rózsika néni házához. Az otthon szolgáltatásainak kiváló színvonalát a Délalföldi Regionális Tanács a na­pokban minőségi díjjal ismerte el. DOMBAI TÜNDE AZ 1SZAZALEKB0L P0T0LNI? Az egyházmegyei keretből csak az óvodák, Iskolák, kol­légiumok és szociális intézmények dolgozóinak bérére futja - vázolta a helyzetet Gyulay Endre megyés püs­pök. Tizenkét Békés és Csongrád megyei intézményü­ket ellehetetleníti, hogy az Idénre elfogadott központi költségvetésben nem szerepel az egyházi és civil szer­vezetek kiegészítő állami juttatása. Ebben a félévben a szegedi önkormányzat még 5 millió forinttal járul hozzá a költségeikhez, ám a többit, ha egyáltalán fedezni tud­ják, az adózók 1 százalékából kell kigazdálkodniuk.

Next

/
Thumbnails
Contents