Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-25 / 47. szám

SZOMBAT, 2005. FEBRUÁR 26. • MEGYEI TÜKÖR7 Lengyel András új könyve a „másik" Móráról A szerelmes szabadkőműves Verseket ír Tóni bácsi, a 70 esztendős nótagyűjtő hegedűs Saját lagziján is zenélt Betilthatják a higanyos hőmérőt és lázmérőt az Európai Unió országaiban, mivel a nehézfém a szervezetbe kerülve egészségkárosodást okozhat. Magyarországon legtöbben ma is higanyos lázmérőt vásárolnak. A nehézfémek súlyosan károsíthatják az emberi szervezetet és a környezetet, ezért a higanyos hőés lázmérőket néhány éven belül betilthatják, ha az Európai Unió elfogadja a beterjesztett javaslatokat. - A higany önmagában nem mérgező, csak ha oxidálódik. Akkor viszont nagy mennyiségben olyan erős méreg, hogy valamikor kivégzéshez is használták tudtuk meg Seres Lászlótól, a szegedi egyetem professzorától. A régi rómaiak is beszámoltak higanymérgezésről, Irakban és Oroszországban pedig halak közvetítésével tömeges megbetegedés történt. A higanymérgezés okozhatja az autizmus egy fajtáját, agyi és vesesérüléseket is. A fém a mikrobákat is elpusztítja, ezért a szépségápolásban és fülcsepp készítésénél is használták. Ha egy lázmérő eltörik, a kiömlő higany szétgurul, mivel a sűrűsége tizenkétszer nagyobb a víznél. Ha nem szedjük össze maradéktalanul, a résekben maradó fém párolog, s a higanygőz azokra veszélyes különösen, akik allergiásak rá. - A higanyra való érzékenységet több tényező befolyásolja, többek között a nem és az életkor is - folytatta a professzor. - Az uniós szabályozás célja, hogy folyamatosan tisztábbá tegyük környezetünket, és ahol nem szükséges, ne használjuk a higanyt. A szobahőmérőben például a higany helyettesíthető etil-alkohol festett oldatával is. G. ZS. AZ ÁR DÖNT A többség ma is higanyos lázmérőt vásárol, mivel jóval olcsóbb, mint elektronikus társa. A kisgyerekesek viszont szívesebben választják az utóbbit, vagy a fülhőmérőt, mert használata egyszerűbb és biztonságosabb - hallottuk a szegedi gyógyszertárakban. Labozár Antal több mint két és fél ezer dalt jegyzett fel Fotó: Tésik Attila csak otthon vette észre, hogy valaki egy százast gyömöszölt a mellénye zsebébe. - Inkább elővettem a hegedűt, minthogy táncoljak, mert azt nem igazán szeretek - nevetett. Miután 1990-ben nyugdíjba ment, jött egy újabb szenvedély: a versírás. Eleinte a családtagok, valamint ismerősök név- és születésnapjára születtek rövid köszöntők. Idővel azonban minden rimfaragásra buzdította. Például 2004 őszén felavatták a kutasi tejházat, hát Tóni bácsi versbe szedte ezt. Kedvence a brazil foci, Ronaldo, a futballkirály címmel megszületett a mű. De írt már az igási Koccintóról, különféle foglalkozásokról, a családjáról is. Lendületes kormányaink című költeménye pedig Gyurcsány Ferenc miniszterelnökről szól. Az új szerzemények első olvasója a fia. Mivel gyermeke Sopronban dolgozik, a kutasi faluházból (amit szintén rímbe szedett) e-mailen küldi el neki. - Sokat számít a véleménye - mondja mosolyogva. S míg fia az osztrák határ mellett olvasgatja verseit, addig Tóni bácsi Kutason iszogatja a tőle kapott, saját készítésű bort, a tréfásan csak Labikavérnek nevezett soproni kékfrankost. Az idős verselő zenész Almást István vásárhelyi alpolgármestertől kapott egy ötszáz oldalas nótáskönyvet. Ebbe írogatja be a dalokat. Miután még a zene is verselésre csábítja, nem egyszer fordult elő, hogy egy-két újabb strófával toldotta meg a nótát. 2004-ben átvehette a Székkutasért díjat. KORMOS TAMÁS Az eltartási szerződés felbontását kéri az idős házaspár Perben, haragban a szőregi Vargáné A két évvel ezelőtt megkötött eltartási szerződés felbontását kéri a bíróságtól a szőregi Varga Györgyné. Az idős asszony azt állítja, hogy az eltartó nem gondoskodott róluk, sőt meglopta őket. - A kálváriánk 2002 decemberében kezdődött. Akkor kötöttünk eltartási szerződést egy hódmezővásárhelyi asszonnyal - kezdett történetébe Varga Györgyné. Elmondta: az eltartójuk nem gondoskodott róluk, nem törődött velük, semmit nem vitt nekik, sőt még meg is lopta őket. Két és fél évvel ezelőtt egy házaló asszony egy kisgyermekkel csengetett be a Szőregen élő Vargáékhoz. A hódmezővásárhelyi nő paplant, zoknit és papucsot árult. - Bár mondtam a nőnek, hogy nem kérek semmit, a kisgyermeket marasztaltam, mert nekünk sajnos nem született gyermekünk - mesélte Erzsi néni. Vargáné és a házaló beszélgetni kezdtek. Az idős asszony elmondta, hogy beteg férje mellé elkélne a segítő kéz. A terveket tett követte, 2002. december 17-én aláírták az eltartási szerződést, amelyben a vásárhelyi nő vállalta, hogy gondoskodik Vargáékról, s haláluk után - az eltartásért cserébe - megkapja az idős házaspár házát. Eddig a pontig mindketten hasonlóan emlékeznek a történtekre. Később azonban - legalábbis Erzsi néni szerint - az asszony nem törődött velük, nem segített sem a háztartásban, sem a beteg férj ápolásában, sőt több alkalommal meg is lopta őket. Kabátot, kesztyűt, készpénzt vitt el a házból. Az eltartást vállaló vásárhelyi asszony - aki kérte nevének titokban tartását, tekintettel arra, hogy az ügy még a bíróság előtt van - viszont azt állította, hogy Erzsi néni nem mond igazat. Szerinte az idős asszony az öszszes szomszédjával haragban áll, mindenkivel veszekszik. Annak idején figyelmeztették is a szomszédok, hogy jól gondolja meg, mit vállal, ö azonban megkötötte a szerződést Vargáékkal. Erzsi néni tavaly nyáron adta be a bírósághoz a kérelmét, hogy az eltartási szerződést bontsa fel a testület. Az ügyet hamarosan tárgyalja a szegedi bíróság. NY. É. Nem élhet nótaszó nélkül a 70 esztendős székkutasi Labozár Antal; egy ötszáz oldalas könyvben több mint két és fél ezer dalt jegyzett már fel. Ha álmából felébresztik, legalább ötszázat el is tud énekelni közülük, s a mai napig hegedül. Másik különleges adottsága, hogy szinte nincs olyan téma, ami ne ihlette volna már versírásra. Székkutason, a vasúti síntől nem messze lévő házból mindig vidám muzsikaszó hallatszik. A 70 esztendős Labozár Antal még most is előveszi az 1800-as évek végén készült öreg hegedűjét, s játszik valamit óriási repertoárjából. - Zeneszerető családból származom. Nagyapám az 1920-as években neves citerás volt. Édesapám cimbalmozott, édesanyám pedig a maga által gyűjtött nótákat énekelte - mesélte. Tóni bácsi az ötvenes években már egy ötfős bandában hegedült. Az ifjú Antalt 1955-ben katonának vitték. Bakaként részt vett az 1956-os mohácsi árvíz okozta károk helyreállításában, majd októberben a budapesti forradalomban is. A zenélésről azonban egyenruhában sem mondott le. - Az egyik tisztünk szólótáncos volt, s őt kísértük mindenfelé a katonazenekarral folytatta. Több mint 150 zenésszel lépett már fel eddig, s csak Székkutason 1972 és 1978 között nyolcvanhárom nótaénekest kísért. A sóshalmi tanyavilágból származó férfi a faluba 1962-ben került. Az ÁFÉSZ üzemeltette vendéglőben játszott egy zenekarral. Eleinte kontrásként szerepeltem, aztán Tóth Pista bácsi kiöregedett, s én lettem helyette a prímás - tette hozzá. A többi zenésszel ellentétben ő nem óvta az ujjait. Éjszaka hegedült, nappal pedig kőművesek mellett keverte a maltert. Később a kutasi gépállomásra került betanított villanyszerelőként, s a majorokba vezették be az áramot. Hat évig a téeszben raktárosként alkalmazták, s 1972-től lett belőle „főállású" zenész. Egyik legemlékezetesebb, s leghosszabb fellépése az Arad melletti Pécskán és Kisperegen egy lakodalmon volt. - Pénteken délután háromkor kezdtünk el játszani, egészen szombat hajnali kettőig. Délelőtt már az utcán húztuk, s a lagzi vasárnap délig tartott árulta el. Saját lakodalmán is hegedült, s SZÉKKUTASI TEJHÁZAVATAS 2Ö04-BEN 1» „Falu szélén az út mellett áll a régi tejház, Belől újítani kellett, diktált az EU-láz. Mindennapos vendégeit ünneplőbe várja, Kettős ajtót ütközésig előttünk kitárja. Nagy esemény zajlik most a megszépült kis házban, Munkával telt dolgos napok nem voltak hiába. Jó emberek, dolgos kezek egységes erővel E munkára szövetkeztek jó egynéhány fővel..." Elektromos hőmérőt kisgyerekesek vásárolnak Higanyellenes az Európai Unió Bevásárolhat lapunkkal Lapunk népszerű Telekosár-játékának e heti nyertese Hilák Lajosné szegedi olvasónk, aki 30 ezer forintos vásárlási utalványát jövő héten szerdán költi el a Metró Áruházban. A megbeszélt időpontban autóval megyünk érte, és haza is visszük. A játékra az újságban megjelenő jelentkezési szelvény kitöltésével és elküldésével nevezhetnek a Délmagyarország és a Délvilág nyugdíjas előfizetői. A higanyos lázmérő digitálissal helyettesíthető Fotó: Frank Yvette tulajdonába kerültek. A dokumentumokból - Lengyel András megfogalmazásában - kiderül: a versek íve a játéktól, a fürdőhelyen szokásos flörtöléstől, a beteljesedett szexualitáson át egészen a kapcsolat révén kibontakozó, s az egész személyiséget megérintő egzisztenciális élményig terjed. Az ívnek ez a teljessége adja e szerelem jelentőségét Móra életében; teszi többé unaloműző, időmúlató románcnál. Móra betegségéről és az azt övező társadalmi környezetről is érdekes adalékokkal szolgál a kötet. A régész-író állapota 1933 nyarán súlyosbodott, sárgaságot kapott. Ez már a hasnyálmirigyrák következménye volt, de erről még sem ő, sem orvosai nem tudtak. A Délmagyarország adott hírt először Móra romló egészségéről. A nyilvánosság innen tudta meg, a múzeumigazgató sárgaságban szenved. Néhány nappal később meg is műtötték - epekő gyanújával. A műtét során kiderült, nagyobb a baj, minderről azonban Mórát nem tájékoztatták, sőt Lengyel András szerint beindult a nyilvános félrevezetés. Az is ismeretes, a beteg még egy másik emberből származó epekövet is kapott sajátja gyanánt. Az orvosokon kívül mindenki úgy gondolta, Móra Ferenc epebeteg, s emiatt kapta a sárgaságot. A szabadkőműves Móráról írt tanulmány túlmutat a személyiségrajzon és a szabadkőműves gondolkodásról, a szimbólumaik és fogalmaik hátteréről is eligazítást ad. Eddig ismeretlen oldaláról mutatja be Móra Ferencet új kötetében Lengyel András, a szegedi múzeum irodalomtörténésze. A napokban megjelent könyvből a szabadkőművest, a modern médiaszemélyiséget, a szerelmes és a beteg írót ismerhetjük meg. •MUNKATÁRSUNKTÓL Lengyel András A „másik" Móra című új kötetének egyik legizgalmasabb fejezete a polihisztor író utolsó szerelméről szól. Móra Ferenc 1932 nyarán Balatonföldváron írta az Aranykoporsó című regényét. Ekkor ismerkedett meg a nála két évtizeddel fiatalabb Kalmár Ilonával. A szerelmi történet annak köszönhetően rekonstruálható, hogy a múzsa 1986-ban bekövetkezett halála után Móra Ferenc hozzá írott levelei, versei a szegedi múzeum A kötet borítólapja