Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-02 / 27. szám
SZERDA, 2005. FEBRUÁR 2. •MEGYEI TÜKÖR« 7 A város szívének rendetlenségei meghatározzák a közérzetet Ha az asztal ragad, mi lehet a szőnyeg alatt? A fecsegő ellensúly Tartok tőle, egyre kevesebb embernek van tapasztalata a kétkarú mérlegekről. Piacon is alig látni már kétserpenyős kilót, amelyiknek az egyik tálkájába a hitelesített súlyt tették, a másikba meg a sárgarépát. Az elektronikus mérlegek korában ez már fatengelyes világnak számít. Egykori hadifoglyok mesélgették, hogyan grammozták széjjel hányfelé a kenyeret pálcikából eszkábált őskori mérlegükkel. Inkább a libikókát hoznám föl példának, a játszóterek billegő hintáját. Ha ráül az egyik végére egy duci gyerek, a másikra akár kettő is kapaszkodhat, hogy himbálózni tudjon. A súlyhoz kell az ellensúly. Faramuci dolog ez így is, mert másfajta ellensúly az, amiről szólni akarok. Olyanról, amilyen talán nincsen is. Azt mondja valaki a telefonba, rühelli nagyon, hogy valakit levettek a képernyőről. Mondom én, baráti körítéssel, annyira azért mégse sajnálom, mert szinte sütött ábrázatáról, hogy zagyvalékokkal van tele a feje. Vezéri posztra szeret törni az ilyen ember, és nincsen az a butaság, aminek követője ne lenne. Sok-sok követője! Talpra ugrik benne az indulat, és azt harsogja, ha ez meg ez a párt tarthat ügyeletes hülyéket, akkor ellensúlynak éppen jó a másik oldalon. Látszatra minden szava igaz. Nem nagy dicsőség azonban kimondanom. hogy minden pártot képes vagyok becsülni, ha okos gondolatokkal áll elő, és akármelyiket tudom kárhoztatni, ha tagjai szavaiban netán több a törek, netán a konkoly, mint a tiszta szem. (Most jut eszembe, a konkoly már szinte kiveszett a búzából, megterem viszont a politikai beszédben. A legvadabb gyomirtóval se lehet pusztítani.) Ahogy a buborékemberek is megtalálhatók szinte mindegyikben. Mi a buborék legfőbb jellemzője' Sokkal könnyebb a környezeténél, szinte súlytalan a vízben. Nem akarok fizikusok és kémikusok világhírére törni, de egy saját használatú törvényt azért szívesen idetennék: a súlytalannak nem lehet ellensúlya. A buborékembernek se. Ha annak a bizonyos libikókának az egyik felére zsákszámra rakjuk a légbuborékot, meg a másikra is ugyanannyit teszünk, talán meg se moccan. A piaci kiló két serpenyőjébe is hiába rakjuk a súlytalanság fölfújt tömegét, lukas kétfillérest se adnék érte. Azt mát csak magánszorgalomból teszem hozzá, hogy tele van a világ buborékemberekkel. Külön tenyészetekben szaporodnak. Vigasztalom magam a költő szavával: fecseg a felszín, hallgat a mély. Ha van még súlya a költőnek. H.D. Szerzetesek hálaadása a dómban Ha a Belvárosban lépten-nyomon taszító a látvány, mi lehet a körúton kívül? A MASZEK KOSZ |g| A magánterületek csúfságaitól - az ízléstelen kirakatoktól, táblaözöntó'l, fecnikre kézzel írt „Információktól", maszek kosztól - kizárólag a tulajdonosok óvhatnák meg városlakó társaikat és a turistákat. Ám amíg a közterületeken és a közszolgáltatásokban is ennyi az apró-rossz, addig nehéz magánrendezettségre ösztökélni. MUNKATÁRSUNKTÓL A Szegeden tevékenykedő szerzetesrendek papjai, szolgáló testvérei gyűlnek össze ma, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a dómban, hogy közösen adjanak hálát az este 6 órakor kezdődő szentmisén. Kondé Lajostól, a székesegyház plébánosától megtudtuk: a misét Gyulay Endre megyés püspök celebrálja, a szertartásba a jelen lévő szerzetesek is bekapcsolódnak. A hálaadás egyébként nyitó rendezvénye a szegedi szerzetesség múltját és jelenét bemutató, egész éves, a dóm felszentelésének 75., az egyházmegye alapításának pedig 975. esztendejét ünneplő rendezvénysorozatnak. Ha idegenként érkezel egy városba, a rendezettsége vagy a rendezetlensége határozza meg az ítéletedet. Apróságokat jegyzett fel egy városképért felelősséget érző csapat Szegeden, még decemberben. Mi lett a lajstrom sorsa? A napsütéses december eleji délelőttön a szokásosnál is erősebben ütötte meg a szemet a szemét, a falfirka, a kosztól ragadó utcai ülőhely, a málló plakát(t)enyészet. A szegedi Belvárost járó csapat összeírta a közérzetrontó apróságokat. Mozdult a táblafront - Arra gondoltam, ha a megfelelő cégek felelős embereinek a figyelmét célzottan lehetne ráirányítani a rossz dolgokra - amelyek apróságnak tűnnek, de öszszességükben nap mint nap rontják a városlakók és az idelátogatók közérzetét ha kis lépésekben is, de lehetne javítani a helyzeten - fogalmazta a Belváros „bejárását" megszervező Polgár Antal a célt. A szegedi polgármesteri hivatal turisztikai referense főként önkormányzati cégek vezetőit, valamint a városrész képviselőit kérte meg, tegyenek vele egy belvárosi sétát. Talán a sokkhatásban reménykedett... - Van már eredmény! - örült meg tegnap a kérdésnek és elsorolta, mi az, ami decemberben még látszott, de mostanra eltűnt. Például az SZKT táblái nem csúfoskodnak már a Széchenyi téren és az Anna-kútnál, se riasztó megjelenésükkel, se félretájékoztató tartalmukkal nem zavarnak. A Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. is elszállította a rettenetes Y-állványokat, amelyeknek minden oldalára tökéletesen elavult várostérképek voltak applikálva, a dezinformációk angol és német nyelvű fordításaiban pedig hemzsegtek a nyelvi hibák. - Tavaszra összesen 18 helyszínre kerülnek ki új turisztikai irányítótáblák. Egy-egy oszlopon átlagosan négy-öt nyíl felirata - a magyar mellett angolul - és ikon mutatja majd a gyalogos turistáknak a nevezetes helyszíneket és látnivalókat. A két és fél millió forintért megtervezett és kivitelezett egységes rendszer egy belvárosi, állandó sétaútvonalat jelöl, amelyet már sokan hiányoltak. Lesz térképes útbaigazítás is, de ennek előkészítésével még nem állunk olyan jól, mint a sétaútvonal tábláival. Tart a plakátmizéria Sehogyan sem állnak a plakátmizéria megoldásával. Decemberben hiába állapították meg ezredszer, hogy visszataszító a belvárosszerte ötletszerűen választott helyeken a málló, foszladozó plakátok látványa - egyelőre nincs megoldás. Polgár Antal azt mondja, a Démász kandeláberei, trafóházai és minden más ragasztót tűrő felület csak akkor tisztul majd meg, ha lesznek jól megválasztott, tervszerűen kijelölt plakátolási felületek. Akkor lehet majd terelni a ragasztási ingert. Ehhez pénz kellene, de nincs. Nincs orvosság a falfirka ellen sem, hacsak nem a megújult és máig tisztán maradt Anna-fürdő példája: kamerák és 24 órás őrszolgálat. Viszont a legfrekventáltabb helyeken - például a Kárász utca Széchenyi tér felőli végén - tavaszra lecserélik az Fotó: Gyenes Kálmán agyonmatricázott közlekedési táblákat. Az újakat magasabbra helyezik, hátha nem érik el a rongálok. Folyó ügyek A sétálóutca tavaly lecsiszolt, újjávarázsolt, ám mostanra ismét koszfészkekké változott ülőpadjaira azonban nem lesz újra pénz, úgyhogy aki nem akar ott ragadni, legjobb, ha nem ül rájuk. Továbbra is kaotikus a WC-helyzet: az a kevés is túl rapszodikusan működik (érthetetlen például, hogy az amúgy pocsék kinézetű templom téri miért csak a szabadtéri idején), kibogozhatatlanok a tulajdonosi viszonyok. A legégetőbb a hiány a rakpart környékén: az ott parkoló kirándulóbuszokból kiözönlő diákoknak érthetően sürgős a hosszú utazás után, s eredménytelen keresgélést követően a lépcsőzetet árasztják el. Nem valószínű, hogy közben vendégbarát városnak gondolják Szegedet. S. E. A villanymotort bármilyen rokkantkocsira föl lehet szerelni A hosszútávfutó világszabadalma Rózsa Zoltán találmányával a mozgáskorlátozottakon szeretne segíteni Fotó: Schmidt Andrea Kínálat februárra Ősbemutatóra készül a színház A szegedi Rózsa Zoltán olyan olcsó elektromos meghajtóegységet fejlesztett ki, amelyet bármilyen rokkantkocsira és kerekes székre föl lehet szerelni. A gép nem számít gyógyászati segédeszköznek, ezért csak kocsival együtt kerülhet a támogatási listára. Hosszútávfutó korában tanult kitartással szorgalmazza a szegedi Rózsa Zoltán, hogy találmánya - a rokkantkocsikat és kerekes székeket meghajtó szerkezet - fölkerüljön végre az egészségbiztosító támogatási listájára, s így minél több mozgáskorlátozott számára váljék hozzáférhetővé. A feltaláló olyan elektromos motort fejlesztett ki, amely bármilyen utcai rokkantkocsira vagy otthoni használatra való tolószékre fölszerelhető. Az ötvenes években csakugyan válogatott atléta volt a ma már nyugdíjas géplakatos és autószerelő: közép- és hosszútávfutóként rótta a köröket. Mesterlevelei ott lógnak az alacsony mennyezetű udvari műhely falán, az alkatrészekkel zsúfolt polcok szomszédságában. A fatüzelésű román kályhában duruzsoló tűz barátságos hangulatot varázsolt a huzalok, szerszámok, satuk, menetvágók, és csak a házigazda tudja, miféle szerkentyűk világába, ahol még a Cézár névre hallgató, barátságos labradornak is jut hely, egy pokrócokkal letakart, régi rekamién. Rokkantkocsikkal csak nyugdíjas korában kezdett foglalkozni a szakember. Sokszor látta, hogy a szomszéd Hegedűs bácsi a maga erejéből nem bírja hajtani kerekes székét, s ekkor kezdett gondolkodni egy egyszerű, és mindenféle kocsin használható meghajtószerkezet tervén. A bácsit haláláig szolgálta az elektromos motorral fölszerelt tolószék. Egy év múlva, 1997. június 9-én 2058-as szám alatt bejegyezték a találmányi hivatalban a konstrukciót, amit azóta háromszor támadtak meg, hibákat keresve a szerkezetben, de Rózsa Zoltán mindannyiszor megvédte találmányát. Lapunk 1999-ben címlapon írt a konstrukcióról, a mester pedig szétküldte az ország szerkesztőségeibe a cikk fénymásolatát. Sikerült fölkeltenie az érdeklődést: a találmányról sokfelé beszámoltak, a televíziós tudósításokat tíz videokazettán gyűjtötte össze. Ami ennél is fontosabb: mozgássérültek is fölkeresték az Árva utcai műhelyt. A szakember anyagköltségen szerelte föl a rokkantkocsikra a meghajtó szerkezetet, amely annyira egyszerű, hogy már hamisítják is (a rendőrség vizsgálatot is indított az ügyben). Eddig legalább ötven-hatvan rokkantkocsira került Rózsa-féle elektromos motor. A gépezetről szakorvosok is nyilatkoztak, s könnyen kezelhetősége és irányíthatósága miatt javasolták a gyártás társadalombiztosítási támogatását. Egyelőre azonban hiába: a szerkezet önmagában nem gyógyászati segédeszköz. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár illetékes főosztálya szerint a meghajtó egységgel fölszerelt kerekes székkel együtt már részt vehet a támogatásról döntő ártárgyaláson. Az elbírálásról később döntenek. Itt tart az ügy, a találmányi hivatali bejegyzés utáni nyolcadik évben. A hetvenöt éves Rózsa Zoltán azonban, ahogy az egy hosszútávfutóhoz illik, kitartó, ígéri, addig nem hal meg, amíg célba nem ér; arról pedig, hogy külföldre adja el találmányát, szó sem lehet. NYILAS PÉTER HATVANEZER FORINT IH Rózsa Zoltán számításai szerint az elektromos meghajtó egység önmagában mindössze 50-60 ezer forintba kerül. Kocsival együtt 150-200 ezer forintból tudja kihozni; a feltaláló szerint konstrukciója felébe sem kerül a forgalomban lévő, hasonló segédeszközöknek. Szegedi zeneszerző darabjának ősbemutatójára készül a színház: Huszár Lajos operája, A csend jövő péntektől látható. A februári műsorkínálatban szerepel még St. Martin koncertje, a felolvasószínházi Válás Veronában és az Éjjeli menedékhely. Ebben a szezonban január 31-éig 123 előadást tartott a Szegedi Nemzeti Színház, amelynek saját jegybevétele megközelíti a 40 millió forintot - sorolta a sikeres működést igazoló tényeket Székhelyi József direktor a teátrum tegnapi tájékoztatóján, ahol bemutatták az új marketingvezetőt, Vozár Ágnest. Harminc évet kellett várni arra, hogy Vántus István Aranykoporsója után ismét szegedi zeneszerző ősbemutatójára kerülhessen sor a színházban. Darvasi László Balázs Béla meséjéből írt szövegkönyvére komponálta A csend című operáját az Erkel-díjas Huszár Lajos. A darabot Székhelyi József rendezésében, Molnár László dirigálásával, Andrejcsik István főszereplésével láthatja a közönség. Február 14-én este 8 órától rendezik meg St. Martin Valentin-napi koncertjét, ami egyben tizenegyedik lemeze, az Érintés bemutatója is. A latinos zenei világú CD érdekessége, hogy arányban van a szerzeményekben a pánsíp és a szaxofon - például Bach Air-je St. Martin pánsíp-szaxofon duettjeként hallható a korongon. A muzsikus sokoldalúságát bizonyítva új verseskötetét, a Továbbutazást is bemutatta. A színház és az SZTE Kulturális Iroda közös produkciójaként február 18-án 19.30-tól az egyetem aulájában Galkó Bence rendezésében felolvasószínházi előadásként hangzik el Gáli József hetvenes években többször is betiltott tragikomédiája, a Válás Veronában. Előtte a színház emeleti galériájában kiállítást rendeznek a 75 évvel ezelőtt született, az auschwitzi koncentrációs tábort is megjárt, majd 1956-ban halálra ítélt József Attila-díjas író emlékére. Gorkij Éjjeli menedékhelye tizenöt-húsz évenként visszatérő darab a szegedi színház repertoárján, ezúttal a drámaíróként is ismert Horváth Péter rendezésében mutatják be február 25-én. A sokat próbált, idős Luka szerepében ismét Király Leventét láthatják a nézők, mint ahogyan a Bárót is korábbi megformálója, a vendégként hazatérő fakab Tamás alakítja. Szatyint Székhelyi József, Vasziliszát Szilágyi Annamária játssza. H. ZS.