Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-15 / 38. szám

MEGYEI TÜKÖR" KEDD, 2005. FEBRUÁR 15. 19, Többi nagy pénitár ittag* Évts infláció W 000 f4 M«ti m»9ttviyugdljp)ina*a)i • A b*f»k1ft«« (Xjünkí Mpjan b«OH bűne heum AtUont«k. • Mmüoyi XOtKmy »04,10 uAmOxn rrwqpbmwen 4d*tok ONM, i rrntmUn rOuvAnymigouUa fthíirtwve StémHU móefcw: ntgynUvM rv(*rana<ha«>nwk Uncuoriate I'iúmrtKtMrtUíitAc ONLINE • www.delmagyar.hu V "SX fV/rJri K fcií%crt--¿V fci w * f Im Nem kell márt tennie, ^ V0 mint kitölteni az itt található kupont, és visszaküldeni címűnkre! Ml A SZÉN-MONOXID KÉPLETE? • I+O 3CO • HjSO* Név: Cím TeWonsjám: EvytHlnilköéfi (art.ínirt; PANNON VINTIL tpiilctgépévxeti K.r.ilad.lml KH. Sng<4, fnévyiil út. I. 1,1,1«, 6J 5544)60 95 ÉV - 95 NAPBAN ELBESZÉLVE Májusban lesz 95 éve, hogy megjelent lapunk, a Délmagyarország első száma. Az évforduló alkalmából egy kis múltbeli kalandozásra hívjuk olvasóinkat. 95 lapszámon át szemelvényeket közlünk a 95 évfolyam fontos és érdekes írásaiból. És bár az ilyen válogatások szükségképpen esetlegesek, bízunk benne, hogy olvasóink örömüket lelik benne, és betekintést nyernek nemcsak az ország és Szeged közel egy évszázados történelmébe, hanem a Délmagyarország históriájába is. Hajat vennének A 30 centiméteresnél rövidebbnek a fele selejt - derült ki, mikor a „Hajat vásárolnék 40 centimétertől..." kezdetű hirdetés feladójával beszélgettünk. A parókakészítő fodrász egész Magyarország területéről gyűjti az alapanyagot. - Minimum 40 centis hajat kérek, mert a rövidebb hajkoronában sok a rövidebb szál - magyarázza F. Sz., a fodrásznő, aki teljes nevét nem árulta el. - Nem először próbálkozom ilyen módszerrel paróka-alapanyaghoz jutni. Az ország különböző pontjain adok fel hirdetéseket, és ottani ismerőseimet kérem meg, hogy találkozzanak a jelentkezőkkel. Őket is megtanítom arra, hogy például még a 30 centis hajnak is csaknem a fele selejt. Egy-egy paróka elkészítéséhez viszont legalább négy-öt „fejre" van szükségem. A vásárlás előtt alaposan megnézzük, mennyire ápolt a copf. Ugyanis kevesebbet ér, ha töredezett a vége vagy durva szálú, úgynevezett dróthaj. A feltételek sorolása közben kiderült, hogy nem a vastag, dús haj a legjobb, ugyanis parókához a selymeset keresik. Egy igazán tetszetős copfért akár 3 ezer forintot is fizetnek, ellenben a festett hajat nem szeretik. - A jelentkezővel az ismerősöm találkozik, mondjuk, a buszvégállomáson - folytatja a beavatást a parókakészítő. - Persze ne úgy képzelje, hogy ollóval megy és ott helyben lenyisszantja a frizura végét. Ezek a copfok többnyire nem is frissek. Akad olyan jelentkezőnk, aki éveken át a szekrényben őrizte a haját, és most válik meg tőle. Ez sem baj, hiszen ha papírzsákban tárolják, és molyirtóval vagy balzsammal kezelik a korábban levágott hosszú tincseket, az ilyen „emlék" akár húsz évig is ép marad. A parókakészítők között az itthoni haj keresettebb, mint az import. Bár tömegével érkezik hajszál Indiából és Kínából, de parókának kevésbé alkalmas. Ugyanis a távol-keleti lányok fenékig érő, sötét hajkoronája az ottani klíma és étrend miatt teljesen különbözik a magyar nőkétől. Az ottani puha, selymes haj levágva már sprőd, nehéz vele dolgozni, és nem szőkíthető teljesen, legfeljebb csak középbarna színű paróka lehet belőle. D.T. ING A*) ING MAGÁNNYUGDiJPÉNZTÁR minden mellette szól MáSjjriint azújság Időutazás a Délmagyarországgal: 1920, a kétségek éve (11. rész) Katasztrofális béke született Kétségek közepette kezdődött az 1920-as esztendő. Akinek volt rá szeme, láthatta, iszonyatos árat fog fizetni az ország a békekötés során. Sokan mégis még valami tisztességesebb megoldásban reménykedtek. Az élet viszont a háború és a forradalom után kezdett visszatérni rendes kerékvágásába. Május 30-án megszűnt a Délmagyarország, utóda augusztus 15-én Szeged címmel jelent meg újra. A város népessége december 31-én 119 ezer 109 fő volt. Az év már rossz hírrel kezdődött. Úgy látszik, nem új dolog az év eleji áremelés. A DM január 1 -jei száma arról tudósít, hogy „Gyógyszerínség fenyeget - Még jobban megdrágul a patika". Kecskemét előnyben Szeged számára hamarosan megaláz*') kormányzati döntés születik, melyhez hasonlók sorban követték azután egymást évtizedeken át. A sorból az elsőről így tudósít január 8-án a DM: „Kecskemétre helyezik a paprikatermelő-állomást - Vasárnap megalakul a paprikatermelők szövetkezete Budapest, M. T I. Rubinek Gyula földmívelésügyi miniszter a Kecskeméti Gazdasági Egyesülés által neki átnyújtott memorandum kapcsán kijelentette, hogy Szegedről Kecskemétre helyezik át a paprika termelési állomást." • És így folytatja a lap: „(Saját tudósítónktól.] Még élénken emlékezetünkben él az a nagyarányú mozgalom, amelyet a szegedi paprikatermelők feldolgozók és kereskedők a Friedrich-kormány paprika-rendelete ellen indítottak. Hasztalan volt a sok gyűlésezés és küldöttségjárás és nem vezetett eredményre a számtalan memorandum, mert Rubinek Gyula földművelésügyi miniszter magasabb állami érdekekre hivatkozva nem volt hajlandó visszavonni a szabad termelést és a szabad forgalombahozatalt kizáró rendeletet... A rendelettel elégedetlen termelőket és készítőket több ízben is azzal igyekeztek megnyugtatni, hogy a földművelésügyi minisztérium Szegeden a többtermelés és nemesítés előmozdítására mintaszerű beruházással és többmilliós költséggel paprika- és gyógynözönség hivatása eldönteni, hogy igyekezetünket mennyiben koronázta siker, nekünk ma, amikor egyidőre letesszük a tollat, egyetlen kötelességünk van: fejet hajtani és hálát mondani rnindazért a támogatásért, amely éltetett és azt a hitet keltette bennünk, hogy a célt, minél jobb lapot adni, ha nem is értük el legalább megközelítettük. A Délmagyarország megjelenése keddtől kezdve szünetelni fog." Augusztus 15-én megjelent a Szeged első száma. Idézzünk vezércikkéből: „A nyilvánosság szegedi kórusába a mai nappal új hang vegyül: a Szeged szava. Azok, akik fölfigyelnek erre a szóra, akiket az elborult magyar élet-halál harca lélekzetfojtóan érint, bizonyára azzal a komoly kíváncsisággal veszik kezükbe ezt az újságot: vájjon a közvéleménynek ez az új visszhangja, irányítója a sok közül melyik utat akarja róni, melyiken véli biztosan szolgálni az ország a mindnyájunk boldogulását. A néma kérdésekre feleljen íme a Szeged programja. Magyarország a régi határokkal rajzolódott a lelkünkbe s erről a mélyen bevésett vonalról nem akarunk, nem tudunk lemondani. Úgy érezzük: a csonka Magyarország az a talpalattnyi föld, amelyen lábunkat szilajon megvetve, a történelem legigazságtalanabb békéjét meg kell és meg fogjuk dönteni." Amit még érdemes hozzátenni: a lapot a Délmagyarország kiadó nyomdája állítja elő. Az új lap augusztus 19-i számában Trianon katasztrofális következményeivel foglalkozik 7500 menekült van Szegeden címmel. „Az Aradról jövő menekültvonatok Kürtös és Lökösháza közötti 81. számú őrháznál vétetnek át. Ugy a román, mint a jugoszláv területekről rengeteg a kiutasítottak száma... E hóban eddig 128 vagon menekült érkezett összesen 6 vonatban. ...mintegy 200 vagonban laknak, többnyire a Szeged pályaudvaron, míg a rókusin csak 8-10 menekült-vagon áll." Az egyik vagon lakói nagyszüleim voltak. (Folytatjuk) ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZÁVAY ISTVÁN A magánnyugdljpénztári befektetések terén 2004-ben az ING Magánnyugdíjpénztár várhatóan a legnagyobb hozamot érte el a nagy pénztárak* közül, így kiemelkedő reálhozamot biztosít pénztártagjai számára. Referenciahozamok** 2004 királyság területe a régi határok között 325.000 négyzetkilométerre zsugorodik össze, 8 millió lakossal. A terület vesztesség 222 négyszögkilométer területen több, .mint 11 millió lakos. Eszerint tehát Magyarország területének és lakosságának több mint kétharmadát veszítené el. A lakosságnak 37 százaléka, a területének 29 százaléka maradna meg." Igaz, május 29-én még újjáéled a bizakodás a wilsoni vétó következtében, amiről így számol be a DM: „Telefon, távirat. Wilson vétója. New-York, május 28. Wilson elnök Németországgal és Ausztriával való kötött béke elleni vétóját azzal indokolja, hogy a békekötésnek ez a módja az Egyesült Államok becsületén örök foltot ejtene." Nyárra azonban Trianonban kiderült, hiú volt a remény. DM helyett Szeged Május 30-án szomorú közlemény jelent meg a lapban: „Keddtől kezdve szünetelni fog a Délmagyarország megjelenése. Elháríthatalan akadályok, amelyekkel képtelen voltunk megbirkózni, arra késztették a Délmagyarország kiadóhivatalát, hogy a lap szüneteltetését határozza el. Május 22-én múlt tíz éve, hogy a Délmagyarország első száma, országszerte szenzációt keltve, megjelent. A szerkesztőség és a kiadóhivatal mindvégig azon volt, hogy a várakozást, melyet az első szám nyomán működéséhez fűztek, kielégítse. A köING TeleCenter: 06-40/464-464 nyugdijpenztar@ing.hu www.ing.hu vény-kísérleti állomást fog létesíteni, amiből a szegedi termelőknek és kikészítőknek nem különben a városnak sokkal nagyobb haszna lesz, mint amenynyi állítólagos kárt okozott nekik a kormány paprika-rendelete. Hideg zuhanyként hat ilyen körülmények között Rubinek Gyula földművelésügyi miniszternek az a kijelentése, hogy a paprikatermelési állomást Szegedről-Kecskemétre helyezik át." Mindezek után ki tudja, menynyire örültek a termelők a jó hírnek, amit május 29-én tett közzé a DM: „...a paprika belföldi forgalmát teljesen szabaddá teszik és forgalomba csak a vegyvizsgáló-állomások által ólomzárú paprika kerülhet. Kivitelre engedélyt kap minden legális kereskedő, termelő és feldolgozó, illetve ezeknek egyesülései." A megcsonkított ország Szeged bajai háttérbe szorulnak a körvonalazódó országos tragédia mellett. A DM már január 18-án a következőket írja: „A békeföltételek szerint az ország határai összeesnek a Clemenceau-féle határvonallal." Ez pedig mindennek mondható, csak jó hírnek nem. A január 20-i lapban pedig már adatok is szerepelnek: „Budapest, január 19. P. H. jelenti: A magyar Paprikaárus. A fűszer forgalma szabaddá lett r. Il