Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-12 / 36. szám

SZOMBAT, 2005. FEBRUÁR 12. •MEGYEI TÜKÖR7 Sárközi Attila a stroke után Akinek kell egy kis áramszünet Megszólalt a Kulácska testvérek édesanyja Nem mondott le a gyerekeiről jobb féltekében érelzáródás történt, aminek hatására lebénult a bal oldalam. Attila két hétig feküdt a klinikán, majd az l-es kórházba került, ahonnan azonban hamarosan' saját felelősségére távozott. A párjával keresett egy gyógytornászt és egy beszédtanárt, az ő segítségükkel igyekezett felépülni. Kemény küzdelemmel elérte, hogy már december elején elkezdhette a tréninget az együttessel. - Egyelőre tartok kicsit az igazán komoly, megerőltető mozgástól, és a beszédemen is hallható még kicsit, hogy nincs tökéletesen rendben. Kedvesemnek, Gabriellának, aki némettanár a Gábor Dénes gimnáziumban, hihetetlenül sokat köszönhetek. Mindvégig mellettem állt. Mondtam is neki: elmehetne pszichológusnak, olyan türelemmel és szakértelemmel segített. Az orvosok szerint szokatlanul gyorsan felépültem, persze kontrollra még járok, és véralvadás-gátlót is kell szednem. Egyelőre csak tréningezek, de számítanak rám, asszisztensként is szeretném folytatni a pályám. Rengeteg telefont kaptam a betegség után a barátoktól, ismerősöktől és a közönségtől. Szeretnék mihamarabb fellépni, mert számomra a színpad olyan, mint az ópium. A mozgásom hamarabb rendeződött, a beszéddel többet kellett küzdenem. Nagy tanulsága volt számomra a betegségnek: nem szabad túlhajtanunk magunkat. Fogadjuk meg, amit Hofi énekelt: „Kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek!" Ez lett a mottóm. Rengeteg stressz ért a betegségem előtt, túl sokat vállaltam, kávéval és cigivel próbáltam lazítani. De jelzett a szervezetem, hogy meg kell állnom - mondja Sárközi Attila, akinek művésztársai biztatása mellett a magyar kultúra napján a várostól kapott Kölcseyérem is erőt adott a küzdelemhez. HOLLÓSI ZSOLT „Megrázott Pista halála, sajnálom mint embert, de ma sem bánom, hogy nem mentem hozzá feleségül" - mondta lapunknak Szabó Zsuzsanna, Kulácska István gyerekeinek anyja. Az asszony üzenetünkre válaszolva megkereste a szerkesztőséget, hogy elmondja: ő hogyan élte meg a történetüket. Most egymaga neveli negyedik, kétéves kislányát egy vásárhelyi albérletben, és naponta látogatja a három másik gyermeket, akiket a gyámhatóság az ő egyik ismerősénél helyezett el. Vásárhelyen, egy kertes ház hátsó épületének 12 négyzetméteres szobácskájában lakik másodmagával a Kulácska gyerekek édesanyja, Szabó Zsuzsanna . Az asszony maga neveli a Kulácska Istvántól született negyedik, kétéves gyermekét, Dianát. István, mint megírtuk, januárban balástyai tanyájukon öngyilkosságot követett el. A nő azt bizonygatja, ő a többi három gyerekről sem mondott le. - Nem igaz, hogy nem látogattam a Pistánál lakó három gyermekemet, hiszen minden hét végén, de sokszor még hét közben is elmentem hozzájuk mondta Szabó Zsuzsanna. - És láttam azt is, hogy hiába lakik vylük az édesanyám, borzasztó körülmények között élnek. így végül én kezdeményeztem, hogy vegyék el tőle a gyerekeket, s helyezzék el annál az egyedülálló vásárhelyi nőnél, akit ismerek. Pedig Szegeden is akadtak volna nevelőszülők, naponta bementek a gyerekekhez, amikor azok kórházba kerültek. Szabó Zsuzsanna csupán élettársi kapcsolatban élt Kulácska Istvánnal: először Szegeden, majd amikor eladták az ottani házukat, a balástyai tanyavilágban, egy 12 négyzetméteres hétvégi házban. A három gyermek már megszületett, amikor az aszszony úgy döntött, hogy elfogad Az egyetlen helyiség sarkában áll a „konyha" egy fővárosi munkát, s elköltözik. Azt állítja, ebbéli döntését nagyban befolyásolta István akkori életmódja. Kimondta: a férfi ivott, játékgépezett, s volt rá eset, hogy a kicsikre is kezet emelt. Az asszony ennek ellenére később mégis vissza-visszajárt élettársához, s két éve megszületett negyedik gyermekük. - Megrázott Pista halála, sajnálom mint embert, de ma sem bánom, hogy nem mentem hozzá feleségül. Úgy látom, hogy öngyilkossága csak magának jelentett megoldást, kibújt a felelősség alól - mondta. Szabó Zsuzsanna jött rá arra is, hogy a férfit miért nem találták hosszú időn át odahaza, a balástyai tanyán. Igaz, a kisfia már napok óta mondogatta, hogy halott van a padláson, sőt le is rajzolta. De ezt csak amolyan gyeFotó: Tésik Attila rekeknek - mutatta a háromzsáknyi ruhát -, az édesapjuk ugyanis mindent eladott, még a játékaikat is. Ahogy elment az a több millió forintnyi adomány is, melyet az egyik tévéműsor után adtak össze számukra az emberek. Nem maradt nekik csak az a ruhájuk, ami rajtuk volt, s hárman két pár cipőn osztoztak. Zsuzsáék azért Vásárhelyre mentek otthonról, mert korábban már befogadta őket az itteni anya- és gyermekszálló. Innét vitte magával annak idején a három nagyobb gyereket a férfi a balástyai tizenkét négyzetméteres nyaralóba, az otthonukba. Zsuzsa azt bizonygatja, sosem akart lemondani a kicsikről. - Mindennap találkozom velük, s bízom abban, majd csak lesz velünk valami - teszi hozzá. KOROM ANDRÁS rekbeszédnek gondolták. A férfi ugyanis általában későn ment haza. Az asszonynak akkor lett gyanús a dolog, amikor felfedezte, hogy a létrát valaki odatámasztotta a padlásfeljáróhoz, s annak furcsán van becsukva az ajtaja. Rosszat sejtett, de a padlásra nem mert fölmenni, így élettársa holttestét annak öccse találta meg. - A gyerekeket azonnal elvittük onnét - suttogta az asszony. - Mégis pszichológushoz kell járniuk. Az asszony bizonygatja: minden vágya, hogy mind a négy gyerekét nevelhesse. Csakhogy a jelenlegi lakásban nem férnének el, így abban reménykedik: valami nagyobb albérletet talál magának. Március elsején pedig ismét munkába áll. - Semmijük sem maradt a gyeA szegedi balettegyüttes táncosa, Sárközi Attila öt hónapja rosszul lett a próbateremben. Korunk egyik népbetegsége, a stroke érte utol - fél oldala váratlanul lebénult. Küzdeni tudásának köszönheti, hogy felépült és újra tréningezik. Nemrégiben művészeti elismerést kapott a várostól. Sárközi Attila a Szegedi Balett egyik alapító táncosa volt, 1987-től dolgozott Imre Zoltán társulatában. Amikor Juronics Tamás 1993-ban Szegedi Kortárs Balett néven újjászervezte az együttest, akkor is a csapat egyik meghatározó táncművésze maradt. Az elmúlt években nívódíjjal, közönségdíjjal és a Dömötör-díjjal ismerték el munkáját. Ősszel, az évad kezdetén azonban váratlan dolog történt. - Szeptember 18-án a próbateremben épp a Carmina Buranát próbáltuk, amikor megszédültem. Már előtte két nappal is fájt a fejem, de nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki. Am a szédülés fokozódott, és úgy éreztem, mintha a kezeim nem is az enyémek lennének - emlékszik vissza az eseményekre a táncos. - Juronics Tamásék rögtön látták, hogy baj van, ezért megkérdezték, hívjanak-e mentőt. Csak bólogattam, mert beszélni már nem tudtam, a fél arcom hirtelen lebénult. Mint később kiderült, stroke-om volt, elakadt az agyamban egy vérrög, és ezért a Sárközi Attilát nemrégiben Kölcsey-éremmel tüntette ki Szeged Fotó: Karnok Csaba A pedagógusokat megosztja a Koltai-filmmel kapcsolatos kiadvány Útmutatót adtak a Sorstalansághoz Megosztja a szegedi pedagógusokat az a kiadvány, amelyet a Sorstalanság című film kapcsán juttattak el a középiskolai tanárokhoz. Egyesek szerint a módszertani útmutató a tanárokkal szembeni bizalmatlanság jele, mások úgy vélik: a dokumentum segíti a munkájukat. „A témának elő kell kerülnie a történelemórákon, akár nyolcadik, akár tizenkettedik évfolyamon. Irodalomból a nagyobbakra érdemes gondolni. (...) Érdemes osztályfőnöki órákon is beszélni az európai és magyar holokauszt történetéről: a múlt feldolgozása, közös múltunk máig fájó kérdései az osztályfőnöki órák fontos témái lehetnek." - áll a Sorstalanság tanítási lehetőségei című fejezetében annak a kiadványnak, amelyet a napokban juttatott el a Sorstalanság című film forgalmazója a középiskoláknak. Az összeállítást a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, Fenyő D. György készítette, aki - mint előszavában is utalt rá - egyfajta módszertani segítséget kíván nyújtani a tanároknak a film és a könyv feldolgozásához. A szegedi Eötvös József Gimnázium történelem-földrajz szakos tanára, Dobóné Németh Éva úgy véli, soha nem lesz nagykorú az értelmiség, ha nem adják meg neki azt a lehetőséget, hogy önállóan formáljon véleményt bizonyos kérdésekben például a Sorstalanság című filmről. Nem ért egyet azzal, hogy az elmúlt rendszert idéző kiadvánnyal befolyásolni próbálják, mit és hogyan mondjanak a gyerekeknek a film és a könyv kapcsán. Pozitívumként viszont megemlítette: a toleranciáról szóló fejezet valóban hasznos. - Vállalom, hogy nem vagyok irodalomértő, de szeretem a művészetet, és jogom van arra, hogy saját véleményem legyen fogalmazott Dobóné Németh Éva. - Számos holokauszt témájú filmet láttam, kedvenceim közé tartozik A napfény íze és a Schindler listája. A gyerekekkel évek óta járunk moziba, a Sorstalanságot is meg fogjuk nézni, nem kellett volna egy szerintem - szerencsétlen kiadvánnyal ellenérzéseket ébreszteni a pedagógusokban. Hasonló véleményen van több tanár is. A megkérdezettek - akik nevük elhallgatását kérték - úgy vélik: nem várható el, hogy mindenki pozitívan vélekedjék a filmről. Elmondták: Kertész Imre irodalmi Nobel-díját senki nem kérdőjelezi, kérdőjelezheti meg. - A tanárok nagyon sok szélsőséggel találkoznak, az órákon gyakran szó esik a zsidóüldözésről. Megértem a kiadvány készítőinek szándékát, de pont az ellenkezőjét érték el annak, amit szerettek volna: a tanárok dühösek, hogy a szájukba akarják rágni, a Sorstalanságot szeretni kell - fogalmazott egy szegedi, magyar-történelem szakos pedagógus. Mások viszont úgy vélik: hasznosan tudják forgatni a módszertani útmutatót. - Kifejezetten örültünk annak, hogy ezzel is segítik a munkánkat - mondta Petemé Szabó Irén, a Csonka János szakközépiskola igazgatója. - A magyar irodalom érettségi összeállításakor lehetőség van arra, hogy a tételsorba kerüljön egy-egy kortárs könyv és film. A kollégáim közül többen azt javasolták, hogy a Sorstalanság kerüljön bele a tételsorba. NYEMCSOK ÉVA het fejezetben A kiadvány hét fejezetben gyűjtötte össze a filmmel és a holokauszttal kapcsolatos információkat. Egy fejezet tárgyalja a könyv és a film tanításának lehetőségeit problémáit. Olvashatunk a filmről, a regényről, Kertész Imréről és a koncentrációs táborokról. A kiadvány kronologikus rendben taglalja a holokauszt történetét, és a téma iránt érdeklődőket ajánlott irodalommal is segíti. Az egyik fejezetben a szerző azt is javasolja, hogy a történet élményszerűvé tételének eléréséhez az iskolák vigyék el a diákokat kiállításokra, és lehetőség szerint Auschwitzba, illetve más koncentrációs táborokba. Szentesen február végén búcsúzik a tél A szentesi tavaszköszöntő karnevált február 25-26-án rendezi meg a város önkormányzata. Tavaly nyolcezren vettek részt a közös ünneplésen. A polgármester egyelőre nem árulta el, hogy idén milyen jelmezt ölt magára. Tavaly mackó volt. A karnevál igazi látványosság lesz. Február huszonötödikén, pénteken, délután kettőkor kezdődik a kidobolás a városházától egészen a Penny-parkolóig, ekkor jönnek a boszorkányok és egyéb rettenetek, akik riogatják Szentes népét. Aznap délután négytől a Kertvárosban, öttől a belvárosban folytatódik a program, a Luther téren adnak műsort a szlovéniai busók. Szombaton a sportcsarnok mellett gasztronómiai udvar várja az éhes embereket, különleges népi ételek kerülnek terítékre, köztük az elmaradhatatlan farsangi fánk. Az óriásbábok, fogatosok, gólyalábasok között itt lesz Gurmai Ferenc álarckészítő, a Néprajzi Múzeum munkatársa, közreműködésével a gyerekek is álarcot kaphatnak. A sportcsarnokbeli jelmezverseny győzteseit este hirdetik ki, a Kurca-parti tábortüzes téltemetés után. A tűzzsonglőrök között tavaly Szirbik Imre szólt néhány szót, mackónak öltözve; a polgármester a minap megtartott sajtótájékoztatón nem akarta elárulni, az idei karneválon a jól bevált jelmezben mutatkozik-e újra. B. G.