Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-10 / 34. szám

MEGYEI TŰKOR CSÜTÖRTÖK, 2005. FEBRUÁR 10 Somogyi kanonok egykori adománya Szegednek örök tulajdona Békésen egymás mellett A lényegi feladatokban nagy különbségek vannak az egyes könyvtártípusok között, nem véletlenül működnek egymás mellett külön városi, megyei, intézményi könyvtárak minden nagyobb településen - fogalmazták meg sokadszor a két szegedi „szomszédvár", a Somogyi-könyvtár és az új épületébe nemrég beköltözhetett egyetemi könyvtár vezetői. Ennek ismételgetésére azért kényszerülnek, mert fel-felröppennek „összevonási gondolatkísérletek". - Gyakran érzem úgy, hogy legalábbis valamiféle rivalizálásba igyekeznek kényszeríteni bennünket egyes szegedi véleményformálók, pedig ez teljes abszurditás - mondja Szőkefalvi-Nagy Erzsébet, a Somogyi-könyvtár igazgatója. - Nemcsak azért nem lehetünk versenytársak, mert az egyetemi könyvtár épülete újonnan épült és 21. századi technikával fölszerelt, mi pedig egy húsz évvel ezelőtti épületben és szerényebb informatikai felszereltséggel működünk. De azért sem, mert a dolgunk is más, a feladataink és szolgáltatásaink nem összehasonlíthatók. Mégis, óhatatlanul is a hatása alá kerülünk ennek a rivalizálási pszichózisnak. Például, mióta beköltözött az egyetemi könyvtár az új épületébe, mi működésbe helyeztünk egy számlálót, hogy pontos adatokkal tudjuk bizonyítani: a látogatottságunk nem csökken drasztikusan. - A világ nagy könyvtárainak bizonyos szakmai normáknak kell megfelelniük - magyarázza dr. Mader Béla, az egyetemi könyvtár főigazgatója. - Ha szigorúan vesszük, a mi új könyvtárunk sem képes megSzőkefalvi-Nagy Erzsébet és Mader Béla Fotó: Schmidt Andrea, Káinok Csaba felelni annak az előírásnak, mely szerint a „célközönség" 10-15 százalékát egyidejűleg kell tudni kiszolgálni. Mert ha a 30 ezer körülire tehető szegedi egyetemista létszámot tekintjük, azt kell mondanunk, nem tudjuk egyszerre leültetni a 15 százalékukat. Persze városi közönségünk is van, ám jobbára a tudományos érdeklődésű, kutatói feladatokat ellátó értelmiségi körökből. A közkönyvtár funkció, a nagy tömegek, a lakosság minden rétegének ellátása a Somogyira hárul - ez igen nagy tömegű könyvet és sok helyet igényel. Az intézményvezetők példával is igyekeztek megvilágítani a feladatok másságát. Bárha Nobel-díjas írónk Sorstalanság című művét minden egyetemistának is ismerni illik, az egyetemi könyvtár kettőnél több példányt nem tud beszerezni szépirodalmi művekből, még a Sorstalanságból sem. A több példány beszerzésének kötelezettsége a városi könyvtáré, és az érdeklődő teljes városi lakosság mellett - egyetemi városról lévén szó - bizony a bölcsészek is a Somogyiba járnak szépirodalmat olvasni. - Speciálisan a közkönyvtár feladata a település dolgairól tájékoztatni, amire a helyismereti gyűjteményünk szolgál. Évi 9 ezren vesznek részt a gyermekprogramjainkon, a középiskolások oktatását rendkívüli órákkal, könyvtári foglalkozásokkal segítjük - sorolja tovább a sajátos feladatokat Szőkefalvi-Nagy Erzsébet. - A mi esetünkben ráadásul van egy, a többi városi közkönyvtártól eltérő körülmény, nevezeSZ0BESZED ELLEN A két szegedi „szomszédvár" vezetői ki nem ejtenék a szájukon: összevonás. Nem akarnak holmi tájékozatlanságból eredő szóbeszédet akaratlanul is fölerősíteni. Úgy vélik, ha mindenki számára világos lesz, mennyire különbözik egymástól a két könyvtár feladata, ez a „gondolatkísérlet" szintjén sem merül föl többé. tesen, hogy a Somogyi: alapítványi könyvtár. Az alapító által Szeged város „örök és elidegeníthetetlen" tulajdonába adott muzeális gyűjteményben igen magas színvonalú és egyedi régi tudományos anyag található. Ilyen nincs máshol. S. E. Megjelent Kovács Miklós Hazatérése Hazatérés címmel a Szegedért Alapítvány támogatásával a Bába Kiadó gondozásában jelent meg a Kovács Miklós összegyűjtött verseit tartalmazó kötet. MUNKATÁRSUNKTÓL Kovács Miklós első írása 1957 tavaszán jelent meg lapunkban, amelyben attól kezdve évtizedeken át külső munkatársként rendszeresen publikálta verseit. A Bába Kiadó gondozásában nemrégiben jelent meg Hazatérés című kötete - ebben azokat a költeményeit is összegyűjtötte, amelyek először a Délmagyarországban láttak napvilágot. Kovács Miklós Abádszalókon született 1930-ban, Szegeden és Budapesten szerzett egyetemi diplomát. Volt tanácsi hivatalnok, könyvtáros, majd harminc év elmúltával főiskolai tanárként lett nyugdíjas - immár több mint egy évtizede. „A költészetem-verseim olvastán ez kiderül - Petőfi, József Attila, Ilylyés nyomvonalán jártam; eszményeiket is maradéktalanul vállalom, ezért azt tartom, hogy a költészet is legalább sóhajtson - Dosztojevszkij szavaival - a világ megalázottjaiért. Lehetőség szerint a líra kétezer éves vívmányainak eszközeivel" - vallja a szerző. A kötetet Kalmár Márton szobrászművész rajzai illusztrálják. Egyedülálló kutatás az Ágota Alapítványnál Kothencz János példakép lett Példakép-díjjal jutalmazta Kothencz Jánost (képünkön), a szegedi Ágota Alapítvány vezetőjét a Pannon GSM Példakép Alapítvány A díjazott most olyan állami gondozottakat felzárkóztató program kidolgozásával foglalkozik, amely tudományosan megalapozza a mindennapokban már bevált nevelő módszert. Több mint ezer jelölt közül kuratórium választotta ki a három példaképet, Kothenz János mellett Madarász Anitát, a szentlőrinckátai óvoda vezetőjét és Sárai Ritát, a Gördülő Tánccsoport művészeti vezetőjét. - Nem tekintem magam példaképnek. Meglepett a díj, a jelölésről is csak később értesültem, ugyanis a munkatársaim adták be az alapítványhoz az önéletrajzomat - hangsúlyozta Kothenz János, aki kilenc éve működteti alapítványi formában az állami gondoskodásban élő, veszélyeztetett fiatalokért tevékenykedő szervezetet. - Egy vasárnap a játszóházunkhoz hívtak, azt hittem krízishelyzetről van szó. Itt tudtam meg, hogy beneveztek, és már csak néhányan vagyunk versenyben a díjért. Aztán a vizsgaidőszakom végén kaptam a hírt arról, hogy nyertem. Örültem neki, de a munka fontosabb. Nyaranta országos találkozókat, év közben számos más programot szervezünk. Az állami gondozottak felzárkóztatását segítő program kidolgozásával foglalkozunk a következő időszakban, amely alátámasztja, hogy a mindennapos gyakorlatban már bevált módszerek szakmailag is rendben vannak." Az állami gondozásban felnőtt Kothenz János elmondta, az alapítvány a saját pedagógiai módszereivel a társadalmi beilleszkedésben kíván segíteni. A cél az hogy a gyerekek saját szeretetreméltóságába vetett hite kiteljesedhessen. A módszertan kidolgozását kutatatómunka előzi meg, melyet egy német katolikus szervezethez beadott pályázatuk révén valósítanak meg. A pályázathoz Mádl Dalma asszony, a köztársasági elnök felesége és Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens főpásztora is a nevét adta.A családügyi minisztérium, valamint a Szegedi Tudományegyetem három szociológusa, Feleky Gábor, Lőrinczi János és Rácz Attila is segíti a programot. A Hittudományi Főiskola neveléstudományi tanszékéről Sdvai János támogatja az alapítvány 270 fős karitatív segítői csapatát. A megyei gyermekvédelmi szakszolgálatok igazgatói, a családotthonok gyámjai szintén partnerek az úttörő jellegű kutatásban, melyet tanárok, pszichológusok, szociális munkások végeznek. A kutatás attól egyedülálló, hogy az összes állami gondoskodásban nevelkedő fiatalra kiterjed. G. ZS. Fotó: Karnok Csaba Hétfőn Valentin-nap, a szerelmesek napja Egyetlen lépést sem tehetünk már a városban anélkül, hogy ne látnánk mindenütt piros szívecskéket. A szerelmesek - és a kereskedők - készülnek: hétfőn, február 14-én Valentin-nap. Magyarországon 1990-ben határozta el Szakmai Egyesülete, hogy meghonosítja a Magyar Virágkötők, Virágkereskedők hazánkban a szerelmesek napját. - A Valentin-nap a világ virágünnepe. Ekkor kel el a legtöbb csokor világszerte - mondta az egyesület elnöke, Gombás Attila. - Amikor 15 évvel ezelőtt a Kongresszusi Központban megrendeztük Valentin-napi virágkiállítáGémes Márta szerint Valentin-napon évek óta kevesebb virág fogy. Szív nélkül nincs igazi szerelemcsokor Fotó: Miskolczi Róbert sunkat, az emberek csodálkozva fogadták az új ünnepet. Azóta viszont itthon is jeles napként tartják számon. Virággal, apró ajándékkal fejezzük ki szeretetünket. A szegedi Mákvirág üzletben Gémes Márta azt mondta, az utóbbi években alábbhagyott a Valentin-napi virágvásárlás, inkább desszertet, parfümöt adnak ajándékba. A legtöbb virág náluk nőnapkor kel el. A jeles nap előtt az üzletek akciós árakkal csábítják az ajándékvadászokat, s kínálat van bőven. Valentin-nap alkalmából szinte minden eladható, amin szíves minta van. Vehetünk piros szívecskés ágyneműhuzatot 1999 forintért, szívmintás törülközőt 599-ért, szív alakú párnát 359 forintért. Kelendők a plüssfigurák, az elmaradhatatlan mackót pedig 1290 forintért vásárolhatjuk meg, természetesen szívvel a kezében. Egyesek mobillogót küldenek kedvesüknek, mások vacsorázni viszik szerelmüket, és szívesen ajándékoznak illatszereket. Az egyik belvárosi üzletben 20-30 százalékkal adják olcsóbban a parfümöket. Kerekes Bálint épp a barátnőjének választott egy „visszafogott illatot". - A Valentin- vagy Bálint-nap nekem nem elsősorban névnap, hanem a szerelem ünnepe. Büszkén mondhatom, az elmúlt három évben ugyanannak a lánynak vehettem ajándékot. Az ár nem számít, a lényeg, hogy örüljön. Vannak olyanok is, akik úgy vélik: a Bálint-'vagy Valentin-napnak nincs helye a magyar ünnepek sorában, számukra ez erőltetett. Hodhász Barbara nem tartja jeles napnak február 14-ét. - Nem értem, miért kell nekünk egy olyan ünnep, ami nem is magyar. Csak arra jó, hogy a virágüzletek meg a bevásárlóközpontok jól járjanak. Akit szeretek, azt az év többi napján is szeretem, és ezt ő tudja is, mert jelét adom az érzéseimnek nap mint nap. NYEMCSOKÉVA VALENTIN-KULTUSZ Az egyik eredetmonda szerint Valentint a II. században a keresztény üldöző II. Claudius császár börtönbe záratta. A rab beleszeretett a börtönőr vak lányába, s meggyógyította: visszaadta a látását. Február 14-én mégis kivégezték. Halála előtt egy rövid üzenetet küldött szerelmének, amely így szólt: „A te Valentinod". Az angolok már 1446-ban ünnepelték e napot, az 1700-as években pedig divatossá váltak a Valentin-verseskötetek. A 19. században üdvözlőkártyákat küldtek az emberek szeretteiknek.