Délmagyarország, 2005. január (95. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-06 / 4. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. JANUÁR 6. "KAPCSOLATOK* 15 Postabontás plusz Tisztelt Olvasóink! Örömünkre nagyon megnőtt a szerkesztőségünkbe küldött olvasói levelek száma. Ezért a jövőben - alkalmanként - a Kapcsolatok hasábjain kívül, lapunk más oldalán is olvashatják a hozzánk eljuttatott írásokat. (A szerk.) Hatvan éve történt 1945 január l-jén alakult az első magyar demokratikus, önkéntes hadosztály a temesvári hadifogolytáborban, szovjet fennhatóság alatt 5500 fővel, 18-55 év közöttiek sorozása útján. Leveleket küldhettek, látogatókat fogadhattak Magyarországról, századonként szabadon munkába járhattak, gyakorlatoztak fegyver nélkül. 1945. április 23-án búcsúztatták a hadosztályt, azzal, hogy hazatérhetnek, a hadosztály zenekara eljátszotta a magyar és szovjet himnuszt. A vagonokba történő beszállás után az ajtókat bezárták, és nem haza, hanem a szovjet hadifogolytáborba szállították az egész hadosztályt. Temesvári táborban több 10 ezer hadifogoly volt és ezek közül sok ezer hadifogoly meg is halt. A Temesvári Városi Tanács emlékművet állítatott 2000 októberében. Erre a megemlékezésre meghívták az országos és Csongrád megyei vezetőket. Ezen a megemlékezésen mint hajdani hadifogoly én is jelen voltam, ezért kérem, hogy amennyiben lehetséges, önök is emlékezzenek meg ezen események 60. évfordulójáról. CSABAI ISTVÁN, A HADOSZTÁLY EGYKORI TAGJA, CSONGRÁD Szavazás a szegedi Kálvária sgt.-i idősek otthonában Fotó: Karnok Csaba Méltatlan hiba Sok kicsi sokra megy - mondja a régi, népi bölcsesség, ezért az apró rendellenességekre is oda kell figyelni. Ilyen, hogy (noha sehova egy fillért sem fizettem be erre a célra) rendszeresen bedobják hozzám a „Sárga RTV" televíziós újságot. A dolog pikantériája, hogy ugyanazon a napon (szombaton) megjelenik postaládámban a „Színes RTV" is, amit viszont szabályosan előfizetek. így kéretlenül és „érdemtelenül" egyszerre két televíziós lapot élvezhetek. Eszembe jut az „egyet fizet, kettők kap" reklám. Ott tudatos duplázásról van szó, nálam véletlen tévedés. A XXI. század arról híres, hogy digitális technikával a szuperbonyolult szervezési problémákat is megoldják játszi könnyedséggel. Ezért az ilyen apró, közönséges hibák nem méltók e korhoz. KÖVÉR KÁROLY, SZEGED Mi, akik megérhettük a 2005. esztendőt, öszszegzésként önkéntelenül is visszatekintünk 2004-re és az azt megelőző évekre. Tapasztalhatjuk, hogy demokráciánk, a másfél évtized alatt szépen szárba szökkent, terebélyesedett, mind több rajta a termőág. Azonban a termett gyümölcsök nem egyformán érnek be, egyik része jóízűen fogyasztható, a másik a vackorhoz hasonlatos, csaknem ehetetlen! Ez utóbbi termőágak vizsgálata közben tapasztalhatjuk, hogy a nehezen fogyasztható gyümölcsöket bizony vadhajtások érlelték, ebből erednek a mérhetetlen különbségek. Azt kell mondanunk, hogy e vadhajtások nyesegetésére szakosodott „kertészek" nem állnak hivatásuk magaslatán, végzett munkájuk sok-sok kívánnivalót hagy maga után! Ezek a nagy eltérések hozták létre, tették lehetővé a gazdasági életünkben a már alig mérhető gazdagságot egyesek részére, míg mások részére a mérhetetlen szegénységet adták osztályrészül! Néhány példa a nehezen fogyatható és emészthető gyümölcsökből: mindenekelőtt a munkához való jog mellett mint állandó jelenség található a néhány százezres munkanélküli állampolgár, az ezzel szervesen összefüggő hajléktalanok ezrei, a velünk élő és terebélyesedő drogfogyasztók tábora, az úgynevezett megélhetési bűnözés, a velünk együtt élő féllegális prostitúció. A vadhajtásból eredő, de nem a szegénységgel összefüggő újabb gond a fékevesztett petárdázás. Az 1989 novemberében kihirdetett Magyar Köztársaság Alkotmányának előszavai között ez található: „Alkotmányunk ma már nem állam-, hanem állampolgárközpontú. Szakít a pártállam mindenhatóságának gondolatával, az állampolgárokat nem atyáskodó jóindulattal kezeli, hanem érdekeik megvalósításának szolgálatában áll." Mintha ez a törvényi elhatározás ma még nem érvényesül maradéktalanul sem a munkahelyek teremtése, sem a hajléktalanság felszámolása tekintetében. Mert ugye azt nem gondolhatjuk komolyan, hogy a szóban forgó személyeket állapotukból kiránthatjuk azzal, hogy néhány jótékonysági szervezet megpróbál nekik enni adni, kisebbik hányaduknak éjszakai szállást biztosítani. Vagy jeles ünnepeken, mint például a szeretet ünnepének kikiáltott karácsonykor, államunk egyik vagy másik vezetője látogatást tesz a tévé jelenlétében. * ...tehát ezeket az elkövetőket a könnyű pénzszerzés lehetősége csábítja a bűnözés útjára! Soós János Ez még gesztusnak is szegényes, nem több porhintésnél, egyesek lelkiismeretének csendesítésére alkalmas, de megoldást nem nyújt. Egyesek a szűkös munkalehetőségekkel magyarázzák a megélhetési bűnözés terjedését, ha ez így lenne akkor minden hajléktalannak és munkanélkülinek bűnözővé kellene válni, de szerencsére ez nem így van, tehát ezeket az elkövetőket a könnyű pénzszerzés lehetősége csábítja a bűnözés útjára! Ezzel együtt is az a véleményem, hogy az egymást váltó kormányok, gazdasági lehetőségeik függvényében sokkal többet tehetnének e réteg szűkítésére, felszámolása érdekében! Azt gondolom, hogy a terjedő drogfogyasztók nem a szegénység velejárója, hanem inkább a társadalmi rend, vagy inkább rendetlenség szüleménye. Az érintettek nagy többsége már nem tanul, munkahellyel nem rendelkezik, idejükkel rosszul gazdálkodó, erkölcsileg erőtlen, gyenge személyek, családi kötelékekből vagy saját akaratukból, vagy szülei, hozzátartozói kiközösítése miatt lebegnek a világban! A társadalom terhére válnak, egy részüket mind a család, mind a társadalom végérvényesen elveszíti. Kár értük! A vadhajtás egy másik formája a prostituáltak jelenléte a társadalomban, éppen úgy, ahogy más államokban is. Különbségek csak abban vannak, hogy van, ahol legálisan, van, ahol féllegálisan működik. Nálunk tizenöt éve kínlódnak e jelenség megoldásán, holott volt, van és lesz, míg igény lesz rá. Lehetne itt erkölcsi, valláserkölcsi kérdésekre hagyatkozni, a kérdés még mindig kérdés marad, mindaddig, míg a kérdés akarattá nem válik. Egyesek szerint a prostitúció legalitását egy korábban aláírt New York-i szerződés akadályozza. Csakhogy azóta már államformát is tudtunk változtatni. Ezen nem tudnánk változtatni?! Addig is, míg az illetékesek elhatározásra jutnak, ezekből a személyekből úri módon élnek a stricik, kapcsolódhat ide a drogterjesztés kérdése is. Jelenleg az egész ügylet csaknem teljesen kiesik a rendszeres egészségügyi ellenőrzés keretéből. Nem beszélve arról, hogy az itt állhattok, ott állhattok rendelkezések alatt az állam elesik egy igen tekintélyes bevételi forrástól! Utolsóként ejtek szót egy balkáni jelenségről, az állandóvá vált petárdázásról. Már csak a fegyverropogás hiányzik, de ha így haladunk, az is meg lesz belátható időn belül. Azt gondolom, hogy a múlt év végi időszak minden várakozást felülmúlt. Egész nap zengett a város, sírtak a gyerekek, félelmükben vonítottak a kutyák, beindultak a gépkocsik szirénái. Ma már ott tartunk, hogy egy valamirevaló lakodalom nem múlhat el petárdázás nélkül. Mindez egy teljesen át nem gondolt rendelkezés miatt! Üdvös lenne, ha ez az egész tűzijátékkérdés visszakerülne az értékesítés megtiltása mellett az erre szakképzett emberek hatáskörébe. Állampolgáraink körében mind jobban terjed az a nem teljesen alaptalan nézet, hogy törvényeink egy része hiányos, nem mindig az állampolgárokat szolgálja, a demokrácia téves értelmezéséből adódóan sok szükséges törvény nem, vagy késve születik meg. A hozott törvények betartása, betartatása nincs ellenőrizve, ha van is, nem mélyreható, nem számonkérő! Örömünkre szolgálna, ha ez év végére azt tapasztalnánk, hogy politikusaink egész évi szorgos munkája eredményeképpen a felsoroltak már az enyészeté lennének. SOÓS JÁNOS, SZENTES Boldog ember, aki féli az Urat - aki az Úrnak ösvényén halad! Az év első napján az emberek boldog új évet kívánnak egymásnak mindenütt a földön. Szép dolog, kellemesen hangzik a fülnek, hogy ezen a napon ezzel a jókívánsággal köszöntik egymást az emberek. Az már kevésbé jó, hogy sok esetben formális ez a jókívánság. Nem is gondolnak arra, hogy mik a feltételei annak, hogy boldog, boldogabb legyen az új esztendő. Örülök annak, hogy karácsony napjaiban sokan láthatták az MTV egyes csatornáján Zefirelli Jézus élete című filmjét, amely megrázó erővel mutatta be, milyen boldogságot teremtett maga körül az Úr ösvényén járó Mester. Bizonyára boldogságot, örömkönnyeket ajándékozott sok-sok embernek a film. De azt is láthatták, hogy ezen az ösvényen való járás sok áldozattal jár. Igaz, tőlünk nem vár akkora áldozatot az Úr, mint a fiától, mégis sokan azért nem vállalják ezt az ösvényt, mert nehéznek találják azt az utat. Nem ismerik az ösvényen való járás boldogságát. Nem kapnék elég segítséget az ösvény megismeréséhez. Még kevésbé kapják meg a biztatást és a pozitív segítséget ahhoz, hogy legyen bátorságuk erre az ösvényre lépni. Másrészt nem ismerik a széles úton való járás veszélyeit. Élvezetes a széles úton való járás, amely pillanatnyilag sok élvezetet kínál, de a következményei sokszor nem ismertek. Ezért választják sokan. Az említett film megnézése is csak akkor ad indítást az Úr ösvényén való járáshoz, ha megfelelő vallási ismeretekkel rendelkezik a néző, és ha ez fiatal vagy gyermek, a felnőttek támogatására is szükség van ahhoz, hogy elinduljon ezen az úton. Milyen jó lenne pótolni ezeket a hiányzó ismereteket és megadni a támogatást is a fiataloknak, hogy vállalni tudják a nehéz, de a maguk és mások boldogságához is elvezető utat, amit a zsoltáros és Jézus is ajánl. KATONA PÁL PLÉBÁNOS Népszavazás Szilveszteri buli a szegedi Kárász utcán - rendőri „felügyelettel" Fotó: Frank Yvette 2004. december 5-én népszavazást erőltetett ki az a fél, aki előkészületek nélkül tett fel rossz kérdéseket. Nem mérték fel azt, hogy a szavazók bele vannak fáradva az állandó gyanúsításokba és nem tudták elfogadni a végeredményt. Nem hittek a saját maguk delegált honfitársaik jó munkájuknak, a magyar állampolgárokat bele erőltették több milliárd forint túlköltekezésbe. Ezt szégyenteljes és alantos dolognak tartom, és remélem még sok honfitársam, kik józan gondolkodással élnek hazánkban. Most nemcsak a hazánk népét, de a világ magyarjait is szembe állították egymással, ami minden magyar anyanyelvű embert megbotránkoztatott, kit hogy. Ez nem játék, ez a magyar nép szétzilálását és egymás gyűlöletét eredményezheti, mely nem méltó a népünk jövőjének megalapozásához. Vezetőink szeme előtt ne az lebegjen, hogy azok, akik ezt kitalálták esetleg ily módon megszerzik a hatalmat. Az országunk és népünk jólétéért dolgozzon úgy a baloldali, mint a hatalomra vágyó jobboldali politika, polarizáló pártok, és fogják össze a világ minden területén élő jó érzésű magyar anyanyelvű embereket minden mellékgondolatok nélkül. Beszéljék meg azokat a politikát kiszolgáló emberek munkáját, akik anyagi javakért vagy társadalmi munkával elősegítik elgondolásukat. Éljünk békében, erősítsük a világ minden területén élő, magyarnak valló emberek összetartozását a szülőföldjükön, és segítsük egymást, ne engedjük, hogy bárki gyűlöletet keltsen közöttünk. Ezt ajánlja és kívánja elérni a Nyugdíjasok Pártja szegedi szervezete SARNYAI ISTVÁN ELNÖK