Délmagyarország, 2005. január (95. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-29 / 24. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. JANUÁR 27. •AKTUÁLIS" 3 Mihály János beteg borjút vásárolt az állatpiacon. Úgy érzi, becsapták Fotó: Tésik Attila Beteg borjút vett a kisteleki vásárban egy mindszenti gazda. Mihály János tudja, nem lett volna szabad megvennie a jószágot, hiszen erről és az egészséges másik borjúról sem tudott azonnal járlatot - igazolást adni a kereskedő. A vírusos, fertőző hasmenéstől szenvedő jószág az ő teheneit is megfertőzte. A hatósági állatorvos állítja: egy eladót sem engednek be a vásárba, aki nem mutatja föl a járlatot. Az azonban nem derült ki, hogy ezek a borjak hogyan juthattak be a kapun. A kisteleki állatvásárból hazaérve vette észre a mindszenti Mihály János, hogy a vett két borjú közül az egyiknek valami baja lehet. A rokkantnyugdíjas férfi a helyi állatorvoshoz fordult, s kiderült: a néhány hónapos jószág tényleg beteg, sőt nem is biztos, hogy életben marad. A bajt az is tetézte, hogy a gazda többi tehenét is megfertőzte a kisborjú. A szerkesztőségünket felkereső Mihály János felháborítónak tartja, hogy beteg állatokat engednek be a vásárra. - Akitől a borjúkat vettem, egy Barkas kisteherautóból és egy utánfutóról árulta a jószágokat - magyarázta a férfi. - A piacon ügyeletes állatorvos valószínűleg csak az utánfutón lévő lovat ellenőrizhette, a Barkas belsejét, ami le volt takarva, nem - véli a vevő. Az üzlet megkötésekor már kiderült, hogy hiányzik a jószágok járlata, azaz a származásukat igazoló dokumentum. A kereskedő azonban megnyugtatta Mihályt, hogy napokon belül eljuttatja hozzá a papírt. Bár a mindszenti gazda tudta, hogy ez így szabálytalan, jóhiszeműen úgy gondolta, nem lehet baj, s így is hazavitte a borjakat. A kereskedő három nap után el is küldte postán a beteg jószág marhalevelét. Ebből az derült ki: a borjúnak semmi baja. A gazdának ezután az is megfordult a fejében: ez a járlat nem is ezé a borjúé. - Becsapottnak érzem magam, nem beszélve arról, hogy a beteg jószágra, na meg a telefonálgatásra több tízezer forintot költöttem mondta a rokkantnyugdíjas. - Amikor annak idején apámmal vásárokba jártunk, az állatorvos még a jószágok száját is megnézte, hogy nincs-e valami bajuk. Azt sem értem, hogy lehet papír nélkül, úgymond becsempészni az állatokat. A vásárban többször is ellenőriztek, kifizettem-e a helypénzt. A jószágokra, úgy tűnik, nem voltak ennyire kíváncsiak - jegyezte meg Mihály János. A kisteleki vásáron a balástyai dr. Gombos László volt az egyik, hatóságilag kirendelt állatorvos. - A kapuban állunk és az a dolgunk, hogy megnézzük, minden állatnak megvan-e a gondosan kiállított marhalevele, valamint a fülszáma - nyilatkozta az állatorvos. Az nem tisztjük, hogy komplett egészségügyi vizsgálatnak vessék alá az eladásra szánt szarvasmarhákat, vagy más háziállatokat. Amúgy a tulajdonos kötelessége, hogy szóljon, ha állatával valami baj van. Számos esetben előfordult, hogy vissza kellett fordítani azokat az eladókat, akik járlat, vagyis hivatalos okmány nélkül akarták jószágaikat a vásár területére vinni. A kora hajnali nyitástól kezdve egészen délelőtt kilenc óráig a kapuban maradnak az állatorvosok, ellenőrzik az okmányokat. A marhalevélen szerepelnie kell, hogy a jószág átesett-e már valamilyen betegségen, illetve milyen az állapota. - Ezt a részt az állat tulajdonosának állatorvosa tölti ki - tette hozzá az orvos. Gombos László szerint sem jár el megfelelően az, aki papír nélkül ad el, vagy vesz állatot: ez olyan, mintha forgalmi engedély nélkül vásárolna valaki kocsit. T. A.-K. T. Emlékszik-e még valaki arra, milyen látvánnyal kellett szembesülnie, amikora 90-es évek végén végigsétált Öreg-Rókus utcácskáin ? Fel tudja-e még idézni, mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy a szegedi romházak környékén bandukoljon • Mert bizony igazán embert próbáló feladat volt eltűrni a látványt, a házakhói kiáramló szagokat is, nem beszélve egynéhány lakó nejlonbortól bátorodó káromkodásáról. Nagyot fordult a világ a Hunyadi tér környékén is, nem kis részben annak köszönhetően, hogy a lakásfoglaló lumpenek számára oly vonzó épületeket ledózerolták. S lám, ma Rókus Szeged egyik legdinamikusabban fejlődő városrésze, összesen két olyan építmény áll már csak e körzetben, amit - a remények szerint - hamarosan csákányok végeznek ki. Legalábbis ez derül ki abból a listából, amit az IKV Rt. állított össze a halálra ítélt, önkormányzati tulajdonban lévő házakról. Ugyanis örömünk még nem lehet teljes - Szegeden (s vélhetően a megye összes többi településén) akad még bőven olyan ház, amire már egy fillért sem érdemes költeni. Ezekben az otthonoknak ahgha nevezhető házroncsokban sok mindent lehet tenni, csak éppen emberhez méltó módon élni nem. Márpedig legtöbbjüket lakják, s korántsem csak önkényes beköltözők. Sajnos Szeged városa nincs olyan anyagi helyzetben, hogy a lakókat - pontosabb közülük mindazokat, akik igazolni tudják, hogy jogszerűen vették birtokba a penészfoltos, dohos, rozzant épületeket - egy csapásra összkomfortba költöztesse. Ám az elmúlt években tapasztalt bontási buzgalom azt mutatja, a megoldhatatlannak látszó helyzet is csak megoldható - a lakók, a város, a sétálók örömére. A tervek szerint 17 épület kerül mostanság sorra, vagyis 17, beépítésre alkalmas telekkel lesz gazdagabb Szeged városa. így például eltűnik a föld színéről a repülőtéri főépületnek becézett építmény is, ami a Bajai út mentén hirdeti Szeged kapujában: azért a napfény városában sem süt mindenkire egyformán a nap. Hogy csákányokkal a szegénységet azért csak nem lehet lebontani/Szent igaz. De annyira csak legyünk már tehetősek, hogy a legszegényebbeknek se csupán olyan ház jusson, ahol a lakónak az ön- és házpusztításon kívül más eszébe sem juthat, faj, dehogy az Európai Unió követeli meg tőlünk ezt a gondoskodást. Csupán az emberség, a segítő, jobbító szándék. Biztosra veszem: egy olyan polgára sem akad e városnak, aki a romok helyére emelt épületek árát kidobott pénznek tartaná. Csak költsük hát szorgosan a bontásra, építésre szánt forintokat. Hosszabít az APEH Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) valamennyi központi ügyfélszolgálata hétfőn, 2005. január 31-én hosszabbított nyitvatartási időben fogadja az adatszolgáltatást benyújtani szándékozókat. Az adóhatóság közölte: a zökkenőmentes ügyfélforgalom lebonyolítása érdekében hosszabbítják meg az irodák nyitva tartását. Az APEH felhívja a figyelmet, hogy az adatszolgáltatások kitöltéséhez szükséges program legújabb verziója elérhető a www.apeh.hu weboldalon, amely segítségével a kitöltött nyomtatványok mágneslemezre rögzíthetők. A 2004. évről szóló munkáltatói és kifizetői adatszolgáltatások kizárólag gépi adathordozón - mágneslemezen vagy CD-n történő benyújtási határidejének utolsó napja 2005. január 31. Olyan, mintha forgalmi nélküli kocsit vett volna Beteg borjú Kistelekről Rombontók BÁTYI ZOLTÁN Nevelőanya és kislánya: kitöltik egymás életét Dzsenifer kétszer született Február végén írják ki a Nemzeti civil alapprogram újabb pályázatait Ide ért Európa, első helyre sorolódott a régiónk Tavaly a dél-alföldi régióból érkezett a legtöbb pályázat, idén valamivel több mint 500 millió forintot osztanak szét a Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megyei nonprofit szervezetek között. A Nemzeti civil alapprogram második alkalommal ad támogatásokat. Az érdeklődő Dzsenifer Fotó: Miskolczi Róbert MUNKATÁRSUNKTÓL Csongrád megyében több mint ezer bejegyzett civil szervezet működik, amelyek tagsági díjból, pályázatokból, valamint a személyi jövedelemadók 1 százalékából tartják fenn magukat. A Nemzeti civil alapprogram (NCA) második alkalommal kínál számukra támogatást oly módon, hogy a tavaly megalakított regionális kollégiumok írják ki a pályázatokat, és döntenek az összegek nagyságáról. - Ide ért Európa a civilek számára is - fogalmazott Bakai Csaba. A Dél-alföldi Regionális Kollégium Csongrád megyei bíráló bizottságának elnöke szerint annak ellenére, hogy e fórumot az utolsó pillanatban hozták létre, látványos sikert ért el: tavaly e régióból érkezett a legtöbb pályázat, amely hűen tükrözi, a térségben jelentős a civil tevékenység. - Az NCA országos tanácsa 2004-ben 6,2 milliárd forintot bocsátott a regionális kollégiumok rendelkezésére. Akkor Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megye civil szervezetei 301 millió forintot igényeltek. A régióból pályázó 535 civil szerveződése közül 214 Csongrád megyében dolgozott - tette hozzá az elnök. Bakai Csaba elárulta, petícióval fordultak az országos tanácshoz, amelyben jelezték: aránytalanul kevésnek tartják azt a támogatást, amely a vidéki civileknek jut. Akkor az elnök és munkatársai azt a választ kapták, idén az elvégzett munka arányában osztják el a pénzt, így nagy sikerként könyvelhető el, hogy a tavalyi maradványösszeggel együtt 2005-ben több mintegy félmilliárd forinttal támogathatják a három megye társadalmi szervezeteit. Ezzel az országos tanács a régiók sorában a dél-alföldit az első helyre sorolta. - Nagy sikerként könyvelhetjük el azt is, hogy ígéretet kaptunk arra: idén már nem csak működési költségre pályázhatnak a civilek, az NCA programok szervezését is KÉPVISELŐK TÁMOGATTAK A CIVILEKET H A regionális kollégiumban Csongrád megyét hárman képviselik, Bakai Csaba, Zsoldos Sándor és Török Gábor. Mindhárman lemondanak a költségtérítésükről valamely civil szervezet javára. támogatja, ráadásul lehetőség lesz hiánypótlásra is. A civil szervezetek legnagyobb hiányosságának Bakai Csaba azt tartja, hogy rossz az információáramlás. Ezért már létre hozták a www.civilhirek.hu honlapot, amelyen nem csak az NCA pályázatai olvashatók majd, hanem a civil szervezeteket érintő összes információt is megtalálhatják az érdeklődők. Hamarosan megjelenik a portállal azonos nevet viselő nyomtatott kiadvány. A pályázatokról, az alap működéséről, a civileket érintő döntésekről a www.nca.hu honlapon is találhatnak tájékoztatást az érdeklődők. Bakai Csaba úgy fogalmazott, az a vonat, amelyre a civilek felültek, elég jó sebességgel halad ahhoz, hogy utol érjék a hasonló, nyugat-európai szerveződéseket. Folytatás az 1. oldalról - Az első perctől kezdve tudja a kislány, hogy én nem az igazi anyukája vagyok - mondja Zsuzsa. - Ezerszer el kellett már mesélnem neki, hogy láttam én őt meg először az intézetben, hogyan került hozzám. S hogy milyen is volt az nap? Vagy milyen volt az azt megelőző időszak, amikor egy válás után Zsuzsa megbeszélte saját magával és az édesanyjával, hogy szeretne egy kislányt magához venni, mert nem akar egyedül élni? Ma már minden kudarc, idegeskedés a feledés homályába merült, csak az számít, hogy ők ketten nagyon jól megvannak egymással. A gyerekre mellesleg csaknem tíz évet kellett várni, akkorra érlelte meg a hivatal a döntést, hogy az egyedülálló varrónő alkalmas a nevelőanya szerepére. Az intézetben Dzsenifert „ajánlották" a figyelmébe, és Zsuzsa azonnal elfogadta, holott a történetet utólag nem lehet a szerelem első látásra kategóriába sorolni. Állítólag két hétig kellett bejárnia, hogy szokják egymást: az idő alatt az összes gyerek odament hozzá, és megkérdezte, ő-e az anyukája, csak Dzsenifer nem. Zsuzsa több mint egy évtizedig dolgozott egy bőrdíszműves cégnél, amelyet később felszámoltak. Ma egy kft.-nél varrónő és nagyon örül, hogy van munkája. Büszke arra, hogy lakást tudott vásárolni, amelyet fenn tud tartani. Az eleven kislány kitölti az életét: munka után érte megy a Dózsa-iskolába, majd igyekszik a kislányt mindenre megtanítani, amit fontosnak tart. Dzsenifer - noha a tantárgyak közül csak a tesit szereti -, jó eszű gyerek, aki nyitott a világra, szeret verset mondani, úszni, korcsolyázni. Otthon mosogat és seper, a főzésnél segít: már megtanult rántott levest és tükörtojást készíteni. F. K. skodához segítette olvasónkat •j Gonda Dzsenifer számára szülinapi meglepetésnek szántuk a Délmagyarország ajándékát, egy csokitortát, kilenc szál gyertyával. Sikerült neki örömet szereznünk. Kiderült, hogy Dzseni volt az a kislány, aki 2002-ben, az előfizetőinknek tartott sorsoláson kihúzta a szerencsés nyertes nevét: forráskúti olvasónk neki köszönhette a Skodáját.