Délmagyarország, 2005. január (95. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-27 / 22. szám

• IP lt.« '• • I.1L WJ. l immm un. m B.1 .'i —i'ii. 16 «KAPCSOLATOK» CSÜTÖRTÖK, 2005. JANUAR 27. Högyhúzó és fagerendely A szegedi nagy táj két, egymástól teljesen különböző termőtalajból áll: a szurkos-szalonnás-ragadós feketéből és a homokból, melyek közé itt-ott barna föld is járul. Ezek a talajkülönbségek határozták meg régen a gazdasági eszközök minőségét és anyagát is. Csupán érdekességként: a tápaiak vas lőcsös kocsit csináltattak, mivel a kompba menéskor gyakran eltört volna az egyébként Szegeden és környékén használt falőcs. A szegedi homokbuckák széttolására valamikor fából ácsolt högyhúzókat használtak. Ma tolólapnak mondanánk, amelyhez hasonlóval dúrják traktorok és teherautók télen a havat. A högyhúzónak két karját egy ember fogta és aszerint emelte, vagy eresztette lejjebb, hogy milyen adag homokot akart véle elhúzatni a lovakkal. Ilyen - egy- vagy kétlovas eszköz kettő is van a szegedi múzeumban, az egyik tolólapja deszka, a másiké vaslemez. Egyetlen az elsimított talajra hintett homokba nyomott szalma kezelésére használatos eszközünk a szakmahenger. Ez szolgált a homok megkötésére. A múzeum gazdasági szerszám- és eszközgyüjteménye gazdag. Fagerendclyes eke és fatengelyes tanyiga több is van, mint ahogyan megtalálható a fatengelyes szekér, számos kocsi is. A kocsik legtöbbje homokra készült könnyű fa- és vasszerkezetű. A gazdasági szerszámok nagy része is homoki művelésre valók voltak. Ezek között elsőként a szőlő művelésére valókat - ásókat, nyitókapákat, szőlőmetsző késeket (kacorokat, a metszőollók őseit) említjük. A kacorpenge éle félholdalakú, melynek fokán az erősebb venyigéket és gyümölcsfa ágat levágására alkalmas baltaszerű része van. A dohánytermesztés és szárítás, fűzés, illetve a palántázás és locsolás eszközei közüj a palántalocsolót, az úgynevezett lyuklocsolót emeljük ki, amely egy óriási, a fazekasoknál használt írókázóra hasonlít. A paprika Szeged egyik ipari különlegessége. A hozzátartozó szerszámok és eszközök a kapa, a palántázó vagy ültető fúró más ültetvényeknél is használt volt és maradt. A palánták kiültetésekor úgynevezett utalóval - gereblyére emlékeztető, de mindössze három, egymástői 30 centire lévő foga van - a csíkokba fúrt lyukakba helyezték a palántákat. A megérett fűszerpaprikát leszedték és madzagra fűzést követően tanyák horogfáinak végére erősített farudakra, másutt erre a célra épített paprikagórékba aggatták. Száradás után hasították, majd lábbal mozgatható, famozsaras paprikakülükben zúzták össze. Szeged-Alsóvároson, Röszkén és Szentmihálytelken szinte minden háznál foglalkoztak paprikatermesztéssel és kikészítéssel, sőt kofasággal (kereskedéssel) is. A gazdálkodás gyűjteményeszköz anyag között megtalálhatók a különböző alakú kapák, fa- és vasvillák. A favillák közt van némötvilla (fogait beléjük csapolt ék kapcsolja össze) és magyar vella, amelynek fogai a hasított nyélből erednek, de a középső idegen fából való és a nyaknál fogja egybe őket egy kovácsoltvas pánt. Kasza, sarló, marokszedő kukafa, szárvágó kasza. Üllő és kalapács, kaszakő tartó szerű és bádogtok a benne lévő kaszakővel és megannyi más kisebb-nagyobb eszköz mellett az ópusztaszeri géppark aratógépeket, cséplő gépeket és traktor vontatású ekesorokat is őriz gyűjteményünk. Ezek időszakos, vagy éppen állandó használata révén jut el mindennapi betevő falatunk az asztalra. IFJ. LELE JÓZSEF, SZEGED Hódmezővásárhelyi emlékpark, fák, gyermekzsivaj A Szellő sori emlékpark két végén építési telkeket alakítottak ki Fotó: Tésik Attila A lap január 24-i számának Postabontás rovatában Bakosné Herczeg Zsuzsanna és Szakái István „Emlékparkból építési telek Vásárhelyen" címmel megjelent olvasói levéllel kapcsolatban néhány kiegészítést szeretnék tenni. Bizonyára a levélírók is tudják, hogy városunk az Alföld legmélyebben fekvő települése, egyben - a fővárost is beleértve - az ország területileg második legnagyobb helysége. Tereinkre, parkjainkra büszkék vagyunk, s azokat évről évre gondozva, ápolva próbáljuk szebbé, élhetőbbé tenni. Ennek érdekében rendszeresen gondoskodunk közterületeink kitermelésre ítélt fáinak pótlásáról. Bármennyire is szükséges az, hogy településünkön minél nagyobb zöld felület legyen, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a belterületen lévőek jelentős része csak időlegesen, beépítésükig maradnak ezen hasznosítási formában. Önkormányzatunk 1996-98 között három „emlékpark" létesítéséhez nyert támogatást a földművelésügyi minisztérium erdészeti hivatalához benyújtott pályázat alapján. A Szellő sori emlékpark létesítéséhez 200 ezer Ft támogatást kaptunk 1997-ben. A levélírók által említett, 1,2 hektáros terület közepén nyert elhelyezést az emlékpark, amely természetesen a jövőben is megmarad, hiszen az 1,2 ha-os területen, amely egyébként téglalap alakú, a téglalap két végénél 4-4 építési telek lett kialakítva, amely az összterület mintegy 32%-át érinti, tehát 4 ezer négyzetmétert, vagyis 8 ezer négyzetméter továbbra is közterületként funkcionál, középpontjában az emlékparkkal. Mint bizonyára tudják a levélírók, Hódmezővásárhely közgyűlése 2004. évben a város béketelepi részében ingyenes kiosztásra kialakított 28 építési telket, amelyre fiatal - 35 év - alatti házaspárok pályázhattak, akik 2 vagy több gyermeket nevelnek, és megfelelő saját erővel rendelkeznek családi ház építéséhez. A 28 családot 60 pályázó közül választotta ki egy szakbizottság. Miután igen nagy az igény ilyen - ingyenes - építési telkekre, a Kincsestelepen is ki tudott a város alakítani 27 házhelyet, amelyet hasonló feltételekkel kívánunk kiosztani, amely után igen nagy az érdeklődés. A levélírók által történt fogalmazás már jócskán meghaladja a csúsztatás fogalmát, hiszen írásuk szerint „Ezerszáz fát ..." ültettek oda 1997-ben. Ezzel szemben a korabeli dokumentumok szerint a Szellő sori pihenőparkba összesen 48 fát ültettek. Valóban, ezen fák közül több az építési telkekre kerül, ami nem egyenlő azok kitermelésével, ez majd az oda építkező döntésétől függ. Nem hiszem azonban, hogy ha az épület létesítésének tervei megengedik, az új tulajdonos kivágja az árnyat adó és hűvöst biztosító növényeket. A levélíró bizonyára elfeledte már, mekkora öröm volt annak idején számára is, amikor alig 20 éve tartós földhasználati joggal építési telket kapott, amely 1987-ben átalakult tulajdonjoggá. Tény és való, hogy 1985-ben az ott kialakított telkekért fizetni kellett az ott építkezőknek mintegy 25-30 ezer forintot egy összegben, míg a fennmaradó kb. 60 ezer forintot 10 év alatt, havi 600 Ft-os részletekben kellett törleszteniük. Úgy tűnik, az nem probléma számukra, hogy 20 évvel ezelőtt oda építkeztek, és biztos vagyok abban, hogy akkor is volt olyan növényzet azon a területen, amely áldozatul esett az építkezésnek. Vagy talán az zavarja, hogy most ismét gyermekzsivajtól lesz hangos az emlékpark, hiszen az ott építkezők kisgyermekekkel fognak odaköltözni? ALMÁSI ISTVÁN ALPOLGÁRMESTER, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Egy édesapa emlékére Mélységes megdöbbenéssel olvastuk a tragikus hírt: elhunyt Kulácska István édesapa, a Volán dolgozója. Mindannyian abban reménykedtünk, hogy ez nem igaz, hiszen nemrégen még a terveiről beszélt. Istvánt akkor ismertük meg, amikor bölcsődés korú gyermekei nevelésében teljesen magára maradt, s valaki, talán az őrangyala hozzánk vezette. Rajongással szerette három gyönyörű, okos gyermekét, büszke volt rájuk. Egyedül is vállalta őket. Reggelenként gyakran elérzékenyülve, sírva búcsúzott tőlük: „...gyertek, hadd öleljelek meg benneteket" - mondta, s átölelve, szorosan tartotta őket. Dolgozott, sokat vállalt, nagyon-nagyon sokat, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt, hogy sorsuk ¡óbbra fordulhasson. Erősnek tűnt, s azt akarta, hogy mindenki, a gyermekei is erősnek lássák. Elszánt és nagyon érzékeny embervolt. Nem kért, mert kérni a legnehezebb. Talán úgy gondolkozott, mint a költő: „Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem." Segítségünket elfogadta, megköszönte. Gyermekeivel törődő, gondoskodó, jó apának, anyaszívűnek ismertük meg. Ertetlenül állunk a történtek előtt: miért döntött így, milyen keserűség uralkodott el rajta, hogy ezt az utat választotta? Milyen világban élünk, hogy ez megtörténhetett? Vajon akadnak-e gondoskodó kezek, akik felépítik azt a gyermekparadicsomot, amit István megálmodott? Szomorú szívvel búcsúzunk tőle: A GYÍK UTCAI - VOLT BENTLAKÁSOS - BÖLCSŐDE DOLGOZÓI ÉS KISSNÉ FAZEKAS IBOLYA PEDAGÓGUS Eredményesen kell(ene) fellépni a galambok ellen A galambok óriási károkat okoznak ürülékükkel Fotó: Frank Yvette A lap a közelmúltban elég terjedelmesen foglalkozott a galambüggyel. Ahhoz kívánok hozzászólni. Az újság megemlíti a galambok okozta károkat, melyek hosszú évtizedekre vezethetők vissza, - az is meglehet, hogy évszázadokra, de megoldást nem kínál. Illetve szól arról, hogy az önkormányzatnak nincs átfogó tervezete ez ügyben. Pedig lehetne! Furcsának gondolhatom azt, hogy meglehetősen ötletszegények, ám az ellenük való, de mégis sikertelen védekezésben a költségek túlléptek az egymilliós határon. Ami kárt okoznak ürülékük szennyével épületeken kívül és belül is, már az súlyos összegeket igényelne, ha rendszeres takarítanák azokat, de nem foglalkoznak vele. Azt is tudjuk, hogy járványok terjesztésére is képesek. Ezek mellett az épületek vakolatát is megbontják, mert begyük az apró homok- és kavicsszemcséket használja a táplálék őrléséhez. Egyszer valahol azt olvastam, hogy a galambok hozzátartoznak a városképhez. Én azt mondom, ne tartozzanak hozzá, megvagyunk nélküle, és ezt (legyen dicséretükre mondva!) bizonyítja a szegedi polgárok 89%-os igen véleménye, 11% ellenében. Végül is mi lehet a megoldás? Az már biztos, hogy a riasztásos hálós védekezés teljesen eredménytelen, ez olyan, mintha az aktát csak odébb tolnák. Egy igazán alapos, és valóban eredményes megoldás az lenne, ha csapdával befognák a sok-sok ezer nem kívánatos madarat. Ezek a galambok, illetve az őseik mind valahai tenyészetekből szöktek el, és itt a városokban hatalmas tömegekben elszaporodtak, nem kevés bosszantásunkra. Ezek nem énekes madarak, mert azok egészen mások...! Nyilvánvaló, hogy befogó csapdákat csináltatni és azokat eredményesen használni olcsóbb és sikeresebb. Abban is biztos vagyok, hogy állatkertek, vadaskertek átvennék őket, hiszen a ragadozóknak mindenképpen meg kell venniük a húsárut. Végezetül is úgy gondolom, hogy ezen ötletek után már az önkormányzat is tudja, mit kell tenni és végleges megoldást nyerhet az ügy. Ezt követően pedig már csak egy nagyméretű takarítás szükséges, hogy ismét tiszta lehessen városunk. BÍRÓ CSABA, SZEGED Egy ügyvéd gondolatai Bátká Ferenc pere kapcsán „A nyilvánosság erejében bízott csongrádi olvasónk, aki nemrégiben levelet juttatott el szerkesztőségünkhöz. Bátki Ferenc egy birtokháborítási perre hívta föl a figyelmünket, amely már három éve zajlik, de még most sem látni a végét. A leendő csongrádi elkerülő út nyomvonalán lévő gyep megszerzéséért folyó ádáz harc szereplői között van egy helyi politikus is." A Bátki Ferenc csongrádi vállalkozó peres ügyéről szóló tudósítás kezdő sorait idéztem, mely újságcikk név szerint több helyütt említ engem. Engedtessék meg, hogy a per kapcsán - de nem a folyó perről magáról - néhány gondolatomat megosszam a Tisztelt Olvasóval. Ad. 1. Praktizáló ügyvédként nem érthetek egyet azzal, ha valaki legyen az bármely elismert vállalkozó - a független magyar bíróság előtt folyó perét egy újság nyilvánossága útján kívánja megoldani, netán ezen nyilvánosság útján szeretne nyomást gyakorolni az eljáró bíróságra. Én magam - 23 évi ügyvédi működés után, annak tapasztalatai alapján - hiszek az igazságszolgáltatás jogszerű eszközeiben és intézményeiben, a független bíróságok pártatlan és szakszerű eljárásában. Az általam ügyvédként (nem pedig helyi közszereplőként) képviselt ügyeket a bíróság, vagy arra hivatott más hatóság előtt, nem pedig az újságok címoldalán szeretném sikerre vinni. Ad 2. Még kevésbé értek egyet azzal, ha ügyvédi tevékenységemet összemossák helyi önkormányzati képviselői munkámmal azt sugallva, hogy a közéletben betöltött szerepemnek köze lenne a konkrét perbeli eljárásomhoz. Ezzel szemben úgy hiszem, hogy ügyvédi praxisomat és Csongrád Város Önkormányzatában betöltött képviselői munkámat soha nem keverem össze, sem Bátki Ferenc úr perében, sem más esetben, ettől a jövőben sem kívánok eltérni. Ad 3. A dolgok rendje szerint a felperes természetesen nem kell, hogy szeresse az alperes ügyvédjét, és viszont. Ebből azonban nem következik, hogy Bátki Ferenc a maga által sikertelennek ítélt pereskedése okán engem kárhoztasson, hiszen ez valójában dicséret részéről: nem tettem mást, mint amire hivatásom kötelez, legjobb szakmai tudásom szerint képviseltem és védtem saját ügyfelem érdekét. Ad 4. Bátki Ferenc saját peréről akkor és azt nyilatkozik bármely médiának, amikor és amit jónak lát. Én azonban az ügyvédi titoktartás terhe alatt nem tudok és nem kívánok a továbbiakban sem a konkrét per részleteiről beszámolni, ahogyan azt tette Bátki úr. Meggyőződésem szerint a tényfeltárást a folyamatban lévő perben a bíróság, nem pedig a média hivatott elvégezni. Ad 5. Egy per gyors és eredményes befejezéséhez nem elsősorban és kizárólag bíróság kell, hanem a két fél józan esze, ítélőképessége, kompromisszumkészsége, mely leginkább képes előrevinni bármely vitás ügyet. Mindebben bízom továbbra is, s talán mindkét fél megelégedésére zárulhat le Bátki Ferenc pere. DR. TARR ÁGNES ÜGYVÉD