Délmagyarország, 2005. január (95. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-21 / 17. szám

10 DÉLMADÁR 2005. január 21., péntek Jelek, amelyek arra utalnak, hogy végérvényesen felnőttél: 1. A szobanövényeid mind életben vannak, és egyet sem szívtál el belőlük az utóbbi 5 évben. 2. Szex a franciaágyon? Ugyan már... 3. Több ételt tartasz a hűtőben, mint sört. 4. Reggel 6 órakor kelsz - nem pedig akkor fekszel, mint régen. 5. A telefonközpontok fiatalkorod kedvenc zenéit játsszák. 6. Mindig megnézed az időjárás-jelentést. 7. A barátaid házasodnak és elválnak, nem pedig felszedik és kirúgják őket. 8. A farmer és a pulóver már nem jelent számodra „kiöltözést". 9. Te vagy az, aki kihívja a rendőrséget, mert a szomszéd „büdös kőikéi" nem hajlandók lehalkrtani a zenét. 10. Elfelejtetted, hogy a McDonald's zárva is tart időnként. 11. A kötelező biztosításod olcsóbb, a fizetnivalóid drágábbak lettek. 12. A kanapén alvástól megfájdul a hátad. 13. Egy mozi és egy vacsora a teljes randi, nem pedig a randi kezdete. 14. A gyógyszertárba hashajtóért jársz, nem pedig óvszerért és terhességi tesztekért. 15. A reggelit reggel eszed. 16. A „mingyá' rókázok" szöveget felváltotta a „köszönöm, de nem kérek többet'". 17. A számítógép előtt töltött időd kilencven százaléka tényleges munkával telik. 18. Végigolvastad ezt a listát, és most kétségbeesve keresed azt a pontot, amely nem Illik rád... Munkavírus Megjelent egy új vírus, amelynek neve: munka. Ha munkát kapsz valamelyik kollégádtól vagy a főnöködtől e-mailben, semmilyen körülmények között ne nyúlj hozzá! Ez a vírus teljesen megsemmisíti a magánéleted. Ha kapcsolatba kerülsz a vírussal, azonnal vedd a kabátod, szólj két barátodnak és menjetek egyenesen a legközelebbi kocsmába vírust irtani. Rendeljetek 3 italt, ismételjétek meg 4-szer, ezután majd tapasztalhatod, hogy a munka teljesen kitörlődött az agyadból. Azonnal küldd el ezt a figyelmeztetést legalább 5 barátodnak! Ha azt veszed észre, hogy nincs 5 barátod, akkor te már megfertőződtél a vírussal és a munka irányítja az egész életed. Belami családi pótléka És akkor a döntés megszületett-e már? Megegyeztek-e a feleségével arról, hogy a harmadik gyereknek mégis hol vesznek telket, s mekkora házat építenek rá, ha egyszer kinő a pólyából? fordult fondorlatos, de leginkább a Zsibiben ülők számára teljesen meglepő és érthetetlen kérdéssel Snájdig Pepi Ló Elekhez. A meglepetés pedig azért volt akkora, mert egyrészt az elfogyasztott alkohol mennyisége tűnt annyinak, hogy fiatalkorúak szóba se kerülhessenek, másrészt a Panel Pál-lakótelep méltán neves kocsmájában a népek úgy tudták, Lóéknál mostanság szóba sem került a család gyarapítása. Merthogy a Ló család momentán arról volt híres, hogy két gyermek neveltetésével is gyakorta akadnak financiális gondjaik, mint mondjuk kétmillió családnak még az országban. Elek se disznót, sokkal inkább értetlen képet vágott azon a délutánon, ám Snájdig nem hagyta kihűlni a témát. - Már csak azért mondom, mert államunk, ami nagy hangsúlyt fektet a családokra, arra, hogy megálljon végre a népesség fogyása meg az elöregedés, ebben az esztendőben újabb nagy segítséget nyújtott polgáraiknak. Ha nem tudnák, megint nőtt a gyereknevelés segítését szolgáló családi pótlék. Valami nagyon csúnyát jelenthetett ez a szó a Zsibi-lakók előző életében, mert a családosnak minősülő emberek elkezdtek úgy káromkodni, hogy egy véletlenül betévedt kocsis szégyenpírral az arcán kezdett bele aznapi imájába. Aztán kiderült, szó sincs itt előző életről, csupán a Zsi-bi-lakók is pontosan tudtak e kedélyt irtózatosan javító intézkedésről. így aztán nem volt titok előttük, hogy eme emelés egy gyermeket nevelő család esetében 200 forint, két gyermeknek otthont adó famíliákban gyerekenként 300 forint, míg ha három, vagy több gyerek nyúl a családi asztalnál kanál után, akkor gyerekenként az emelés összege szintúgy 3 darab kopogós százas. - Ezt nevezi maga segítségnek? - rikoltozott Plüss Eta. - Hiszen két százasból lassan egy kiló kenyeret se lehet megvenni. Én inkább azt mondanám: megalázó ez az emelés, inkább ne adtak volna semmit. - Csak lassan a testtel, naccsád, mert volt olyan is, amikor nem adtak! - állította meg a várható panaszáradatot Minek Dönci, kinek gyakorta sikerül közgazdászaggyal gondolkodni, még négy feles után is. - Maga nem tud össznemzeti összefüggésekben gondolkodni? Mit gondol, egy ilyen kicsiny ország teherbíró képessége mégis mekkora? Összeszámoita-e már, hogy annyi lurkó esetében, amennyi nálunk koptatja az iskolapadot, mégis mekkora kiadás a családi pótlék? - Hát éppen ez a baj, hogy egyre kevesebb koptatja. Ha nem tudná, Magyarország lakossága egy kisvárosnyi emberrel csökken évente, s gyanítom, ha az elmúlt években nem érkezett volna annyi áttelepülő hozzánk, dehogy lennénk mi már 10 millióan - sajnálkozott Bika Jenő, s felrémlett előtte Józsi csapos pénzt követelő tekintete, ami még inkább elhatalmasította rajta az aggódást. - Jól hallom? Teherbíró képesség? - kiabált ekkor már kórusban a Zsibi „Röpülj, nagyfröccs" énekkara. - Hát ez a teherbíró képesség nem akadály, amikor százmilliókért vásárolják a hivatali gépkocsikat a politikusoknak, amikor a gazdaság elbírja, hogy milliárdokat sikkasszanak el, nejlonszatyorban cipeljék ki a bankokból a pénzt? Amikor úgy fizetünk kl milliárdokat autópályákért, hogy azt se tudjuk, igazából mennyibe is kerül egy kilométer négysávos aszfalt? Amikor annyi millió megy el tanácsadókra, végkielégítésekre, jutalmakra veszteséges állami cégeknél is, hogy Tiszát lehetne rekeszteni a pénzzel? - keringtek a kérdések a Zsibiben, s eme rossz hangulat annyira átragadt Béla légyre is, hogy eldöntötte: van itt akkora baj, hogy jobb lesz, ha a budiba menekül. A vita persze Béla röppályája miatt nem szakadt meg, sőt egyre nagyobb parasztlengők indultak meg azok Irányában, akik mégiscsak megpróbálták megmagyarázni a két-, meg háromszáz forintos boldogítást. A csatazajban csupán Belami érezte úgy, hogy ideje véget vetni a hajcihőnek, és a körömvágó ollóval fenyegetőző Cink Enikő, valamint a tűsarkú cipőjét harcba szólító Plüss Eta közé vetette magát. - Emberek! Ha így folytatják, ma estére még vagy tízzel lesz kevesebb a magyarság. Próbálják inkább pozitívan felfogni az ügyet. A családi pótlék nőtt, egy gyerek után immár 5 ezer 100 forintot kap egy família. Az már valami, nem igaz? - kérdezte Belami. Majd elhallgatott. Merthogy fogat kiverő horogütés után még egy olyan sokat tapasztalt vitázónak sincs kedve szólni, mint Belami. BÁTYI ZOLTÁN A tanítvány és a tanár Volt egyszer egy tizenéves vitorlázópilóta-növendék. Első egyedül repülése alkalmával jól eltévedt, elvesztette a magasságát, és kényszerleszállást hajtott végre egy legelőn. Semmi gáz, előfordul az ilyesmi, betelefonált a repülőtérre, és kérte, hogy küldjék kí a vontatót. Oktatója is felszállt egy másik géppel, hogy megkeresse. Mivel a srác egy nagy mezőn szállt le, mondta neki, hogy várja meg, ő is leszáll majd mellé, és majd mindkét gépet felrakják a vontatóra. Az oktató hamar meg is találta a növendéket. Az égről lenézve azonban valami nem stimmelt neki. A kényszerleszállt gép egy aprócska gyepen állt, magas fák között. Azt a kutya mindenit, gondolta az oktató, hát csak nem fog ki rajtam egy ilyen zöldfülű! Ha ő le tudott oda szállni, akkor én is! Azzal lenyomta a botot, lespirálozott, és behelyezkedett a landoláshoz. Sikerült is, csak a nyúlfarknyi terület kevés volt ahhoz, hogy megálljon. Bumm, berongyolt a fák közé, szarrá törte a gépet, még jó, hogy neki nem esett baja. Kikászálódott a roncsokból, megvakarta a fejét, és csodálkozva nézett az odarohanó növendékre: - Te meg hogy a fenébe szálltál le ide géptörés nélkül, amikor még nekem se sikerült? - Én? Én nem ide szálltam le, hanem a szomszédos mezőre, csak áttoltam ide a gépet, hogy neked több helyed legyen... Sütemény a rendszergazdának - Papa, jó az arcmemóriád? - Igen, kisfiam. - Akkor jó, mert eltörtem a borotválkozótükrödet. • A rendőrnek gyereke születik. - Tudtam, hogy fiú lesz ujjong az újdonsült apa. Mire a gyereket fogó nővér: - Nem fiú ez, hanem kislány, és tessék már elengedni a kisujjamat! • Két pulyka filozófiáról beszélget: - Szerinted van élet a karácsony után? - kérdezi az egyik. Kérdés - felelet 1. Munkád célja, hogy egy ismeretlen tulajdonos ismeretlen termékét ismeretlen országokba ismeretlen embereknek eladd. 2. A külföldi főnökök azért jönnek ide, mert otthon sokkal rosszabbak a nők, vagy mert nem tudtak róla, hogy nálunk is létezik felsőoktatás. 3. Hiába van angol neve a munkakörödnek és hiába dolgozol egy fiatal, dinamikus csapat tagjaként, ha minimálbérért napi 12 órában a kukákat kell ürítened. 4. Az internacionalizmus és a multinacionalizmus között csak annyi a különbség, hogy az internacionalizmus alatt lehetett inni a munkahelyen. 5. A csapatépítő tréning lényege, hogy akiket napi tíz óra alatt megutálsz, azokról elhidd, hogy a hétvégére sem találhatsz náluk jobb embereket. 6. A teljes leépülés ott kezdődik, ha könnyeket csal a szemedbe, amikor meglátod a képed a férfiklotyó melletti büszkeségfalon. 7. A kihívás általában olyan feladat, amit a számítógép önállóan nem tud elvégezni, a főnök pedig nem kíváncsi rá. 8. Lehetsz lojális a cégedhez, de Kínában akkor is olcsóbb a munkaerő... Egy magyar és egy amerikai utazik a buszon. A magyar elővesz egy barackot. - Mi ez? - kérdi az amerikai. - Hát barack - feleli a magyar - 0, ez nálunk dupla ekkora szokott lenni - mondja az amerikai. A magyar elővesz egy banánt. - Mi ez? - kérdi az amerikai. - Hát banán - feleli a magyar. - Ó, ez nálunk dupla ekkora szokott lenni - fanyalog az amerikai. A magyar elővesz egy szőlőt, de már ideges. Az amerikai megint kérdez. - Szőlő - feleli óvatosan a magyar. - Ó, ez nálunk dupla ekkora szokott lenni - hangzik a válasz. A magyar ekkor elővesz egy görögdinnyét. - Ez meg mi? - kérdezi az amerikai. - Borsó! - vágja rá a magyar. A legújabb fényképezős telefon Rövidek - Minek nevezünk egy jól megkötözött férfit? - Megbízhatónak. e - Mit csinálsz, ha a legjobb barátnőd a férjeddel megcsal? - Sajnálod a barátnődet. • - Hogy nevezzük azt a nőt, aki minden este tudja, hol az ura? - Özvegynek. Nyolc alapszabály a multinacionális cégnél