Délmagyarország, 2005. január (95. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-20 / 16. szám

10 BIZALMASAN 2005. január 20., csütörtök LEVÉLFÉLE - BAYER ILONA A GYERMEKNEVELÉS SZÉPSÉGEI JÓL FŐZ, HÁZIAS, INTELLIGENS ÉS SZÓRAKOZTATÓ A modern kori nő „Az élet szép, tenéked magyarázzam?" a lobogó szívű ifjú. Egy közúti felüljáró felső szegélye a maradandó „hirdetőoszlop". Elképzelni sem tudom, hogyan oldotta meg az akrobatikus feladatot, de kétségkívül sikerült. Ahogyan a világgá kürtölés is, hisz minden autósnak megakad rajta a szeme. Az érzékenyebb széplelkeket (mint e sorok íróját például...) a röpke meglátásnál tovább foglalkoztatják a látottak. Eltöpreng azon, miféle túlfűtött érzelmek kellenek egy ilyen akcióhoz. Micsoda elhatározás, találékonyság, ügyesség, bátorság? Csupa olyan dolog, amelyekre nagy szükségünk van az életben a szerelmen kívül is. Továbbgondolom a mondat történetét. E heves és látványos érzelemnyilvánítás nem marad viszonzatlanul. Kisvlrág is szereti a fiút, szerelmük tartósnak bizonyul. Habos-fátylas esküvő, nászút, nagy boldogság. Az ünnepek után jönnek a hétköznapok. Meg a gyerekek. El kell tartani a családot. Nagy a hajtás a munkahelyen, meg kell felelni. Sok az átszervezés, mi lesz, ha tönkremegy a cég? Korai indulás, késel érkezés. Reggel rohanás a kicsivel a bölcsibe, a nagyobbal az iskolába. Szigorú egyeztetés. Ki hozza haza a kicsit, ki viszi edzésre a nagyot? A beosztás néha napközben is borul. Klsvirág munkából hazaesve fáradt már főzni, a férj meg nem evett egész nap semmit. Mire megjön, a felesége már alszik. Szerelmük hajnalán nem volt ilyen rohanós a világ. Azt hitték, munka után laza, teázós esték jönnek, amikor szépen megbeszélik a napot. Mesélnek a gyerekeknek, és nem ők alszanak bele a Jancsi és Juliskába. Kisvirág minden évben megfogadja, már legkésőbb szeptemberben keresgélni kezdi a karácsonyi ajándékokat. Hogy ne legyen bolondéria. Hetekkel előtte bevásárol majd, megsüti a nem romlandó aprósüteményt. Sőt: a gyerekekkel együtt formázzák majd a mézest. Fahéj- és szegfűszegillatú nyugalomban friss vacsorával várják a papát. Klsvirág nem újévkor, hanem karácsony előtt határozza el, hogy jövőre új életet kezd. Aztán... Aztán marad minden a régiben. Telnek-múlnak az évek, a gyerekek cseperednek. Egyre gyakrabban jut eszébe nagyanyja mondása: kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Kisvlrág hajdan éjfekete haja mintha kicsit mákos lenne. Dereka sem olyan karcsú, termete se törékeny, mint szerelmük hajnalán. Ha nevet, kék szeme körül szertefutnak a szarkalábak. Az ura is megemberesedett. Mackósabb a mozgása, nehézkesen kutyagol fel a negyedikre, ha elromlik a lift. Hol van már az a hetyke, csupa izom tizenéves, aki - még mindig nem tudom, hogyan - csupa nagybetűvel a felüljáró homlokzatára írta fel azt a rövid, egyszerű kijelentő mondatot. Álmában nagyritkán újra éli. Akkor közelebb bújik asszonyához, és halkan azt motyogja: „Szeretlek, Kisvirág..." Régen az ideális nő fogalma mást jelentett, mint napjainkban. Az ideális nő ugyanis minden tekintetben nő volt - és háziasszony. Nem több és nem is kevesebb. Gondosan ellátta a házimunkákat, nevelte a gyermekeket és harmóniát s nyugalmat teremtett a családi életben. A ház köriili teendők, a kert és az úgymond női munkák tartoztak mindennapos feladatai közé, amelyek valóban felölelték idejének nagy részét. Ma már teljesen másról szólnak egy nő hétköznapjai. Az emancipáció által kivívott jogok megsokszorozták a feladatait és a mai rohanó világban az állítólag (?) gyengébb nem is szeretne megfelelni az élet minden területén... Igen ám, de sokszor ez nem is olyan egyszerű. Hiszen az elvárások egyre csak nőnek, s miközben a hölgyek azon fáradoznak, hogy mindenben a legjobbat nyújtsák, kezdenek elfáradni. De tulajdonképpen ki(k)nek is próbálnak nap mint nap megfelelni? Először is a családnak, a társnak. Hiszen a modern nőnek mindig van ideje a párjára. Emellett jól főz, házias, ugyanakkor intelligens és szórakoztató. Kedvesét mindig képes felvidítani, s tökéletes gyorsasággal, alaposan elvégezni az otthoni teendőket. Gondoskodik családjáról, s nem utolsósorban a gyermeknevelés is főként az ő feladatai közé tartozik. Helytáll a munkahelyén, ahol azért meglehetősen sok időt tölt nap mint nap. Társadalmi életet él, rendszeresen találkozik a barátaival, képezi magát, művelődik, s megpróbál időt szakítani a hobbijára, vagy legalábbis olyan tevékenységére, amelyben feltöltődhet, s kicsit levezetheti feszültségét. Vannak, akiket hajt a vágy arra, hogy mindenben a maximálisat Hölgyek régen és ma: vajon melyik korban jobb nőnek lenni? nyújtsák. Ám mivel lehetetlen egyszerre minden területen kiemelkedőt nyújtani, sok esetben ez elégedetlenséghez vezethet. Az állandó időhiány, a feladatok kergetése és a folytonos megfelelési vágy következtében nem fog tudni örülni az apró sikereknek, a részteljesítménynek. Szakemberek véleménye szerint pedig pontosan ez az, ami nagyon is fontos lenne a hétköznapok során. Hiszen a boldog megelégedettség érzése energiával tölti fel az embert, s ellensúlyozza a stresszhormonok negatív hatását. Ha nem érezzük a sikert, egyre csak gyűlik bennünk a feszültség, fáradtabbak leszünk, ami lassan kimerültséghez, kedvtelenséghez vezethet. Mindezek megelőzhetők, ha néha egy kis időt fordítunk a pihenésre, a kikapcsolódásra. S erre egy mai, modern nőnek is szüksége van. Az aktiv pihenésre pedig számtalan lehetőség adódik. A sportolás például az egyik legkiválóbb módszere a feszültség levezetésének. A barátnőkkel való beszélgetés egy kávé mellett szintén elvezethet sok probléma megoldásához. Nagyon fontos, hogy néha nemet is tudjunk mondani. Ha fáradtnak, túlterheltnek érezzük magunkat, az a szervezet jelzése felénk. Figyeljünk rá, vegyük komolyan, s lazítsunk egy kicsit. Hiszen a boldog, kiegyensúlyozott, modern kori nő megteremtéséhez a pihenés is hozzátartozik... MALLER EMESE Lopjál, apa, lopjál! Köztudott, gyermeki lényünk egyik kedvenc időtöltése a fogócska, a kérdés csupán az, hogy azt milyen relációban játsszák a mindenkori apróságok: kutya csahol macska után, róka kerget nyulacskát, malacka vágtázik farkas elől. Nyári napsütésben nem a forróságtól, hanem az udvaron vidáman hancúrozó kislányom látványától olvadoztam, s szóltam neki: „Gyere, adj apának egy puszit!" „Nem adok" - jött huncutul a válasz. „Akkor csókot lopok" mondtam, s már szaladtam Is felé. Ő persze menekült előlem, de beváltottam „fenyegetésemet". A szituációs játék annyira megtetszett neki, hogy ezt követően már mindig ezzel a „csóklopós" körítéssel kellett a fogócskát abszolválni, bár tudtam, hogy emiatt előbb-utóbb kellemetlen szituációba fogok keveredni... Nagy vásárlás után, tömött buszmegállóban vártuk a járművet. Persze egy hároméves kislányt nem köt le a várakozás, s adott helyzetben a Mikulás-sztorit is már rongyosra beszéltük, így elszaladt tőlem tíz méterre, majd elkiáltotta magát: „Lopjál, apa, lopjál!" Körülöttünk megfagyott a levegő, a csomagokkal „feldíszített" utasok szinkronizálva fordultak felém, hogy kl ez a gálád személy, aki nem titkolja gyermeke elöl, bizony a bűn rögös útjára tévedt, s ráadásul a csöppség is tudja, apja a buszon mire készül. Éreztem a felém irányuló negatív hullámokat, s másodszor Is a csöndbe hasított Drágaságom csatakiáltása: „Lopjál, apa, lopjál!" Vörösödött a fejem, jogtalanul vajon mit Is gondolhatnak rólam, de bíztam lányomban, hogy nem „A piros sapkás néni csillogó csomagját!" válasszal éget le teljesen a már színházi nézőközönséggé avanzsált várakozók előtt, hanem csupán a fogócskára fog utalni. „Virágszálam, mit lopjak?" - kérdeztem hangosan, a rám nézve pozitív válaszban reménykedve. Csöppségem döbbenten válaszolt, mondván, hogyan lehetek ennyire gyengeelméjű, elfelejtettem azt, amit olyan gyakran játszunk: „Hát csókot, apa, csókot!" Fellélegzős, nevetős moraj szaladt át a tömegen, hogy mégsem egy enyveskezű családdal készülnek közös járműre felszállni. Persze én is megkönnyebbültem, s széttárt karokkal repültem Drágaságom felé. Sikongatása közepette értem utol, de nem kellett küzdenem a puszijáért, azonnal tartotta hamvas bőrű arcocskáját. A busz befutott, s miközben furakodtunk fel rá, elgondolkodtam, sajnos eljön az Idő, amikor felnőttként ennek az igének a hangalakja nem az önfeledt játékot, hanem egy igencsak szomorú jelentést fog az ő elméjében is felidézni. o. J. P. „Szeretlek, Kisvirág". A rövid kijelentő mondatban semmi különös nincs. A rendkívüli csak a hely, ahová felpingálta azt A hidratálás reneszánsza szüksége lehet rá a vegyes típusú és a zsíros bőrrel megáldottak számára is. Ahhoz, hogy elég hidratált legyen a bőr, vízmegkötőket termel, amelyek a vizet bent tartják és megőrzik a sejtek belsejében. Ha a bőr túl sok vízmegkötőt veszít, szárazzá és érzékennyé válik. A vízhiányos bőrre kifejlesztett új mélyhidratáló krémek képesek újratermelni a bőr vízmegkötőit: az epidermis mélyére hatolva a sejtekben hosszan tartó tartalékot képeznek. Amikor a bőr elveszti vízmegkötőit, a Filladyn nevű, márkavédett hatóanyag stimulálja az újratermelést, és megtanítja e nagyon fontos, egész testünket beborító szervünket arra, hogy „saját maga" újraképezze ebbéli tartalékát. A gyógyvízzel kombinált hatóanyagot tartalmazó krém használata után - a gyártók szerint - egy hét után már rugalmasabb, simább, puhább tapintású lesz a bőr és csökken az irritáltsága. Az utóbbi években a kozmetikai laborok kutatói mintha kevesebb figyelmet fordítottak volna a hidratálásra, a bőr vízhiányának pótlására: helyette egyéb praktikákkal próbálták a bőr fiatalságát visszavarázsolni, de újabban ismét a víz pótlására irányulnak a kutatások. MTI Vitaminok, szója, olíva, gyümölcsök és gyümölcssavak, zöldségek, aranyszemcsék, igazgyöngykivonat nincs olyan trükk és adalékanyag, amelyet ne próbáltak volna ki az elmúlt évtizedben a kozmetikai világcégek laboratóriumaiban, hogy felvegyék a versenyt a plasztikai sebészek késével. Most úgy tűnik, ismét a hidratálás került előtérbe, amely nemcsak a száraz bőrűek számára fontos: ugyanúgy