Délmagyarország, 2005. január (95. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-13 / 10. szám

14 • KAPCSOLATOK" CSÜTÖRTÖK, 2005. JANUÁR 13. Vigasztaló idő Utolsó televíziós beszélgetésén már mindenről múlt időben szólt. Mintha a túlvilágról üzent volna, a mennyei színház valamelyik teraszán ülve és töprengve a gyorsan lepergő évekről. (Csak a közeli akácfák és a simogatást váró kutyák jelezték a földi délelőttöt.) A fiatal riporter gyönyörű mondatokat csikart ki a búcsúzótól: „Nagy szerepeim nem vesztek el - felelte percnyi csend után Bessenyei-, itt vannak bennem... Széchenyi, Kossuth, Bánk vállára hajtott fejjel halok meg." Azután már csak a némaság, a fáradt, öreg arc, az oszlopos tanya, a távolodó kép. Utoljára még fölemeli karját és visszaint mosolyogva: „Edöseim, vigyázzatok magatokra!"- súgja a távolból. A hódmezővásárhelyi születés, a gyermek- és ifjúkor élményei meghatározták pályáját. A kedves tájról hozta magával a magyar vidék tiszteletét, a természet örök szeretetét, a vén fűzfák, vadvirágok, gyönyörű lovak iránti rajongását. Hatalmas akarat és kitartás munkált benne. És játék. Mindig győzni akart, kivételes erejével és eget zengető hangjával. A vásárhelyi faszínházban sokan megcsodálták énekét a kórusban és később a fergeteges színdarabokban... Bessenyei Ferenc a szegedi, a miskolci és a pécsi teátrumban járta ki igazi iskoláját. A budapesti Nemzeti Színházban teljesedett ki és ívelt fölfelé suhanó csillagként - pályája a teljes diadalig. Németh László és Illyés Gyula tüzet gyújtó drámáiban, Madách és Katona József örök-szép üzeneteiben mondta a gyönyörű magyar szót... és Szophoklész, Shakespeare, Csehov, Hauptmann, Pirandello, Brecht, Neil Simon gondolatait, hogy néhányat kiragadjak a sok közül. A vígjátékokban is otthon érezte magát. Háry János volt Kodály daljátékában, Bagó a János vitézben. Játszott Huszita Jenő és Kálmán Imre operettjeiben, ő volt Higgins professzor a My Fair Ladyben, és a felejthetetlen Tevje, a Hegedűs a háztetőn hazai bemutatóján. Ady, Berzsenyi, Petőfi, Vörösmarty verseit mondta szépséges tisztasággal. Megszámlálhatatlan filmben és televíziós sorozatban ábrázolta tökéletes megformálással hőseit. „Ha ma lennék pályakezdő, nem biztos, hogy ebben a szakmában szeretnék elhelyezkedni" - nyilatkozta a közelmúltban. Régi panasza lett keserűbb, mikor arról beszélt, hogy az Otelló bemutatóján a nézőtéren csupa Jágó ült. Jól érezte már akkor, hogy a lobogó, tiszta érzések és indulatok, a nagy példák eltűntek a rivaldában. Nem kellenek a kivételes hősök, a magasztos erkölcsi eszmények.' Szegény lett és kiüresedett a világ. Kiveszett a szépség és a nagyság. Bessenyei megkeseredettsége azonban nem volt végleges. Mindig őrizte a megmentett, biztató mosolyt az arcán, a föl-föltámadó reményt, hogy sokan megtalálják - meghallják és értik - a hazát és embert féltő szavait! Élethimnuszát. Korholásait és vidámságait. Mert színészete tele volt játékossággal és könnyedséggel is. Bessenyei Ferenc teljes, szép életet élt. Hatvannégy évet töltött a színpadon, emberfáklyaként égetve magát, hogy naponta eleget tegyen ifjan megfogalmazott ars poeticájának: „A színház: ennek a népnek a szolgálata. Ha a színész egy néptanító erkölcsi színvonalára felküzdi magát, már nem élt hiába." Ezért küzdött hosszú életében. Hatalmas templomról álmodott, ahol elfér nemzete és lélekben gazdagodik. Mert felvilágosodásra és újjászületésre van szükségünk, és ez még nem történt meg. Késik hosszú évtizedek, évszázadok óta. A közösséget, a közös gondolkodás boldogságát kell megteremtenünk - Bessenyei belénk halt reményével -, az egymás felé forduló tekintet örömét, hogy enyhüljön a gyűlölet, és életünk harmóniába szövődjön. FENYVESI FÉLIX LAJOS, BUDAPEST Alapvető szükségletek híján Hallottam miniszterelnökünk felhívását, hogy aki tud, erejéhez mérten adakozzon a szökőár sújtotta területeken az életben maradottaknak. Magam is mély meghatottsággal láttam a rengeteg hajléktalanná vált embert, felnőtteket és gyerekeket egyaránt. Azt is láthattam, hogy máris sokan gyűjtést szerveztek e nemes cél érdekében, adakozókat toborozván. Nem sokkal ezután arra kényszerültem, hogy igénybe vegyem a magyar egészségügyi intézmények szolgáltatásait. Meglepő vagy sem, azt tapasztaltam, hogy a mellékhelyiségekből hiányoznak az alapvető higiéniai eszközök (pl. vécépapír). Ezen helyiségekből a tisztálkodáshoz alkalmas eszközök hiányán már nem is csodálkoztam annyira. Nem hiszem magamról, hogy túlzottan önző lennék, mégis megfogalmazódott bennem, hogy először a magunk háza táján kellene rendet teremteni. Ha a magyar intézmények el lesznek látva megfelelő eszközökkel, akkor lehet segíteni, és kell is, akár a távoli országokban bajbajutottakon is. Csak hát hazánkban is emberek élnek, és nagyon sokan közülük a legalapvetőbb szükségletek híján. Nem kellene előbb magimkon segíteni ahhoz, hogy aztán módunk nyíljon arra is, hogy mások felé nyújtsuk segítő kezeinket? Hiszen a gyenge ember azzal együtt eshet el, akin éppen segíteni akar. TÓTH ANTAL, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY A szűrő lyukait nem betömködni kellene A Csongrádi sgt. és a Rókusi krt. forgalmát tovább terhelik a kerülő útra terelt autók Fotó: tyiskolczi Róbert Hónapok óta bizonygatják nekem, hogy Rókuson az autóközlekedés - a szakemberek és az önkormányzat bölcs döntései nyomán egyre jobb. Mivel én itt lakom (a Nádas utcában), azóta kutatom, miért is jobb nekem. Miért jobb, hogy a Nádas utcából a Körtöltés utca és a Rókusi körút sarkán lakó nagylányomékhoz a Makkoserdő sor és a Körtöltés utca legrövidebb útvonala helyett városnézésre kényszerülök, és hatalmasat kerülve a Csongrádi sugárúton Sándorfalva felé véve az irányt, a tömött, túlzsúfolt Rókusi körútra, balra kanyarodva tudok csak eljutni hozzájuk? Bocsánat. A „csak" nem állja meg a helyét, mert dönthetek úgy is, hogy a Csongrádi sugárútra jobbra kanyarodok ki, azután ráfordulok a nagykörútra, onnan a Kossuth Lajos sugárútra, majd a Rókusi körútra, és hipp-hopp, már ott is vagyok, miután általában a második zöld jelzésre átjutok egy-egy kereszteződésen. Miért jobb, hogy a Klapka téren lakó középső lányomhoz a Gyöngytyúk utca pár száz métere helyett csak úgy tudok csomagokat átvinni, ha kimegyek jobbra, a Csongrádi sugárútra, onnan jobbra, a nagykörútra, és onnan vissza a Klapka tér Jakab Lajos utcai sarkára? Miért jobb, hogy a legkisebb lányomnak, aki rendszeresen jár a Damjanich utca és a Szatymazi utca sarkán lévő intézménybe, és a Körtöltés utca, Damjanich utca célszerű útvonal helyett a Csongrádi sugárút, Berlini körút, Kossuth Lajos sugárút, Damjanich utcai keringőt kell állandóan eltáncolTudom, nem mindenki híve a bevásárlóközpontoknak, de ezeket mégiscsak azért építették, hogy bevásároljunk ott. Nos, ha én arra vetemedek, hogy a Tescóban szeretném beszerezni a családomnak szükséges dolgokat, a néhány százméteres Makkoserdő sori és Körtöltés utcai útvonal helyett egy-egy bevásárlás alkalmával 4-5 kilométert kell megtennem a „fél város" megkerülésével, tovább terhelve a Csongrádi sugárút és a Rókusi körút állandóan zsúfolt, kamionokkal telt forgalmát. Szóval nem értem, miért jobb nekem. De nem értem azt sem, miért jó ez a Nádas utcaiakon kívül például a Tündér, a Gyöngytyúk, az Árva, az Ősz, a Vág, az Ács, a Cső utcai lakóknak. De ha nekünk nem jó, kinek jó? Nos, a térképre tekintve egyértelmű. Az új lakóparkban lakók egy részének. Akik nem óhajtják, hogy a lakóparkot határoló utcában gépkocsiforgalom legyen. Hogy is van ez akkor? A célszerű közlekedés arról szólna, hogy mindenki a legrövidebb útvonalon, a legkisebb légszennyezéssel, leghamarabb eljusson az úti céljához. Jelenleg ezen a környéken ez nem így van. Szeged gépkocsiforgalmának növekedése minden városrészt érint. A néhány évvel ezelőttig csendes utcácskákban is nő a forgalom. Egy nagyvárosban ezt el kell viselni. Akik évtizedekkel ezelőtt itt ingatlant vásároltak, s nyugodt életüket az időközben megnőtt forgalom zavarja, mind követelhetnék, hogy az átmenő forgalmat megtiltsák. A lakópark nemrég épült. Akik itt vásároltak lakást, tudták, hova költöznek. Minden épület, építmény, Tesco stb. már megvolt. A Körtöltés utca évtizedek óta szolgálja, bocsánat, szolgálta a Rózsa utca és a Makkoserdő sor kapcsolódását a Rókusi körúthoz. Úgy gondolom, senkinek sincs joga egy átkötő utat, amely közterület, eltorlaszolni azért, mert zavarja a forgalom, és nincs joga ezer embert állandóan kerülő útra kényszeríteni ennek minden következményével együtt (pl. pénz- és időveszteség). Arról nem is beszélve, hogy az eltereléssel a forgalom más utcákra tevődik át, ami a zajt és a légszennyezést tovább növeli, hiszen a kerülő út miatt több és nagyobb a kibocsátás. Ilyen alapon az érintett körút és sugárút lakói is utcára vonulhatnának, hiszen már-már elviselhetetlen zajban és benzingőzben élnek. Én nagyra becsülöm Kalmár Ferenc képviselő úr rendezésre való törekvéseit, lakossági fórumot is többször rendezett már ez ügyben, de látnia kell, a módosítások nem érték el a céljukat. A szűrőn, ha egy lyukat betömnek, a többi lyukon folyik át a víz, s minél több lyukat tömnek be, a víz annál nehezebben és lassabban folyik át rajta. S akkor még figyelmen kívül marad, hogy ha a víz mennyisége folyamatosan nő, az előbb vagy utóbb már felül fog kibuggyanni. Úgy gondolom, a szűrő lyukait nem betömködni, hanem kitisztítani kellene. A „tömítő" betonoszlopokat minél hamarabb ki kellene szedni, a Körtöltés utca burkolatát ki kellene szélesíteni, és rendbe kellene tenni. Ennyire egyszerű a megoldás. SZALÓKYNÉ VÁRKONYI MÁRIA, SZEGED Vannak még segítő emberek November 15-én a házunk teteje teljesen leégett. Két iskolás gyermekkel maradtunk fedél nélkül. A kárt milliókban mértük, pedig csak hat éve lakunk benne. Önerőből építettük. Most teljesen fel kellett újítani. Az önkormányzattól 130 ezer forintot kaptunk segélyként, melyből 50 ezer forintot kell visszafizetni. De nagyon hálásan gondolunk mindazokra, akik valamilyen módon segítettek. A tűzoltók lelkiismeretes munkát végeztek, de az építési vállalkozó, a szobafestő, a tüzelő- és építőanyag-kereskedő, valamint a villanyszerelő is nagyon korrektül járt el. Ok ugyanis hitelre is vállalták az épület rendbehozatalát. így a karácsonyt már a lakásunkban tölthettük. Örömünkre a biztosító még a múlt évben rendezte az ügyet, így a hiteleink nem csúsztak át erre az évre. Nem halt ki az emberség ebből az embertelennek tűnő világból. DANKÓ ERIKA ÉS CSALÁDJA, FORRÁSKÚT Szigorúbb büntetést érdemelne Úgy vélem, az enyhe bírói döntéseknek nincs visszatartó, elrettentő hatásuk. Hogyan lehet enyhítő körülményt találni annak az embernek, aki éveken át erőszakolta meg naponta a saját gyerekét annak 8 éves kora óta. Nem törődve a kislány segélykiáltásaival, szenvedéseivel, bele kell gondolni, mit érezhetett az a kislány, akit éppen az gyötört rendszeresen, akitől segítséget várt. Miért enyhítő körülmény az, ha az ilyen „kemény legény", amikor lebukik „énekel", mint a pacsirta? Miért számít büntetlen előéletűnek az, aki több százszor követi el ugyanazt a bűncselekményt annak tudatában, hogy ilyen szörnyű dolgot tesz? Jóval szigorúbban kellene eljárni az ilyen bűncselekmények esetében. SECSNIK L. SÁNDOR, SZEGED Autóspihenő Döbbenetes látványt nyújt az lítmenti szemét - magyar módra! Klárafalva előtt - Makó irányában - így néz ki egy 21. századi, EU-tagország egyik autóspihenője. Évek óta ingázok ezen az úton, és azóta sem változott semmi. Fertőzésveszélyes és környezetszennyező! Az itt elhaladó külföldiek el vannak ájulva ettől a látványtól és viszik a „jó hírünket". Kell ez nekünk? Igaz, tavasztól mindent benő a növényzet és akkortól már alig látszik valami ebből a disznóólból. Javaslataim a jobbításra: - Cseréljék ki azt az ütött kopott minikonténert - Állítsanak már fel végre egy illemhelyet - Kerítsék el az erdősávot a pihenőhelytől, hogy ne tudják a deszkiek itt lerakni a szennyüket - Kapják el a szemetelő vandálokat és hozzák a nevüket a deszki és a klárafalvi polgármester tudomására, hogy tudjanak szankcionálni. JÓZSEF PÁL