Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-06 / 284. szám

4 • AKTUÁLIS" HÉTFŐ, 2004. DECEMBER 6. Csongrád megyei politikusok és közéleti szereplők a népszavazásról Eltérő értékelések az eredményekről Rotka László Géczi József Lázár János Nógrádi Zoltán Gyulay Endre Gregor József Székhelyi József A közjogi és a politikai kérdéseket feszegető népszavazás eredménytelen­ségének ismeretében hét Csongrád me­gyei politikust cs közéleti szereplőt kértünk arra, értékelje a történteket. MUNKATÁRSAINKTÓL Botka László, Szeged polgármestere, or­szággyűlési képviselő (MSZP): - Az ala­csony részvételi arány azt mutatja, hogy a választópolgárok nem kívántak vála­szolni a rosszul feltett kérdésre, így in­kább távol maradtak a voksolástól. A népszavazás bebizonyította: érzelmi manipulációval nem lehet eredményt elérni a modern, európai Magyarorszá­gon. Remélem, hogy a jobboldal levonja a következtetéseket, és visszatérünk a felelős, konszenzusos nemzeti politizá­láshoz. Mi megszavazzuk a Szülőföld programot és a határon túli magyarok kiemelkedő támogatását. A kórházakat sohasem kívántam privatizálni, ellen­tétben fideszes elődömmel. A moderni­zációs folyamatra, a külső töke bevoná­sára szükség van az egészségügyben. Géczi József, országgyűlési képviselő (MSZP): - Az emberek többsége úgy döntött, hogy nem kíván „csapdakér­désre" válaszolni, így távol maradt a sza­vazástól. A kettős állampolgárság kérdé­sének kezdeményezőjét, Patrubány Miklóst több jobboldali is provokátor­nak tartotta. Hamis volt, hogy ezek után a jobboldal felkarolta az ügyet. Bár tu­dom, hogy a határon túli magyarok ke­serűen veszik tudomásul az eredményt, ne vonjanak le belőle messzemenő kö­vetkeztetést, hiszen ez a belpolitikai vi­szonyokat tükrözi, nem pedig a velük szembeni érzelmeket. Lázár János, Hódmezővásárhely pol­gármestere, országgyűlési képviselő (Fi­desz-MPSZ): - Szeretném megköszönni a város polgárainak, hogy ilyen szép számban elmentek szavazni, s hogy or­szágosan is példamutató, értékes dönté­seket hoztak. Úgy gondolom, hogy a vá­ros számára kötelező érvényű a népsza­vazás: a vásárhelyi kórház sorsa eldőlt. Ameddig az önkormányzat létezik, ad­dig nem kívánja azt privatizálni. A ket­tős állampolgárság ügyében a vásárhe­lyieket a kormánynak nem sikerült fél­revezetnie, felelős döntést hoztak az összefogás jegyében. Sajnálom, hogy or­szágosan ebben az ügyben ezt a döntést hozták a magyar választók, meggyőző­désem szerint ennek beláthatatlan kö­vetkezménye lesz. Önkormányzatunkra továbbra is nagy felelősség hárul: figyel­nünk, támogatnunk és segítenünk kell a határon túli magyarokat. Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgár­mestere, országgyűlési képviselő (Fi­desz-MPSZ): - Az egészségügy privati­zációjával kapcsolatosan egyértelmű eredmény született. Annak ellenére döntöttek így a polgárok, hogy a kor­mányzat abszurd, negatív hangulatkel­téssel kampányolt. A kettős állampol­gársággal kapcsolatosan üzenem a hatá­ron túli magyaroknak: ne keseredjenek el, mert ezzel a vita nem ért véget, sőt most kezdődik. A kormány a kérdés megoldásának teljes felelősségét magára vonta. Egy negatív félretájékoztatás zaj­lott. Ennek az lett az eredménye, hogy az emberek nem tudtak eligazodni az ér­vek és ellenérvek között. A népszavazás legfontosabb üzenete: az emberekben nagyon komoly létbizonytalanság és eg­zisztenciális félelem él. Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök: - Szomorú vagyok a népszava­zás eredménytelensége miatt, mert eb­ből számomra az derül ki, hogy Magyar­országon még nincs demokrácia. Ha Svájcban kiírnak egy népszavazást, ak­kor nem fordulhat elő, hogy a szavazás­ra jogosultak háromnegyede ne menjen el. A kettős állampolgársággal kapcsola­tosan azért születhetett ilyen végered­mény, mert olyan hangulatot keltettek az országban, hogy az államnak sokba fog kerülni. Az emberek úgy gondolkod­tak, ha nekem kevés jutott, akkor azt a keveset nem osztom meg másokkal. A kórház-privatizációnál pedig azért lett több az igen, mivel ott a saját bőrünkről volt szó. Gregor József operaénekes: - Siral­masnak tartom, hogy eredménytelen a kettős állampolgárságról szóló népsza­vazás, mert ez azt jelenti, ennyire nem érdekli az embereket a határokon túl élő magyarság sorsa. Akiket a szó szoros ér­telmében arcul csapásként ért ez a vég­eredmény. De már az nagy hiba volt, hogy a kérdésről népszavazást írtak ki, hiszen a politikusok dolga lett volna megoldást találni. A helyzetért egyértel­műen Patrubány Miklóst terheli a fele­lősség, aki nem ismeri eléggé az itthoni helyzetet, a realitásokat. A másik, kór­ház-privatizációról szóló kérdés jelentő­sége az első mellett szinte eltörpült, és végül az erről szóló népszavazás is ered­ménytelennek bizonyult. Székhelyi József, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója: - A kettős állampolgár­sággal kapcsolatosan nekem eleve az volt a véleményem, hogy egy hebehurgyán, gyar­lón feltett kérdéssel kapcsolatban kellett vé­leményt mondani. A bölcs magyar válasz­tópolgár demonstratíve megintette az egész politikai osztályt. Az ellentmondó és önös érdekből önellentmondó, hatalomsóvár nyomulók csattanós választ kaptak a na­gyon is nem intelligens kérdésfelvetésre. Az eredménytelenség üzenete tömören annyi, hogy többféle intelligens válasz létezik, de a kérdés nem ez, a kérdés az: vajon intelh­gens volt-e a kérdés. A mozgásukban korlátozottak már várták, hogy szavazhassanak A jogosultak egyharmada nyilvánított véleményt Magyarcsanád voksolt: nemek és igenek A szokásos volt a szavazási haj­landóság tegnap Csongrád me­gye egyik legszínesebb, romá­nok, szerbek és magyarok által is lakott községében, Magyar­csanádon. Volt, aki nemzetiségi hovatartozására is gondolt, amikor az ikszét behúzta. A közel ezerhatszáz lelkes, ma­gyarok, románok és szerbek által évszázados békességben lakott falunak mindössze két szavazó­köre van. Az egyik szavazóhely az iskolában működik, amikor benézünk, az emberek szinte egymást váltják a fülkénél. Ké­sőbb kiderül, azért a viszonylag nagy aktivitás, mert akkor ért vé­get a mise, és a templomból kijö­vet sokan ragadták meg az alkal­mat a voksolásra. A szavazatsze­dő bizottság elnöke, Baráth Lász­lóné azt mondja, ottjártunkig ­dél előtt nem sokkal látogattunk hozzájuk - semmilyen rendkívü­li esemény nem történt, a részvé­tel pedig a szokásos, bő tíz száza­lék körüli. Az egyik szavazó, a hatvankét éves Kiss Mihály AZ épületből ki­lépve nem kertel: ő bizony nem­mel szavazott mindkét kérdésre. A mezőgazdasági munkákból, főként bérszántásból élő férfi azt mondja, mi magunk sem tudunk megélni, semmi szükség rá, hogy másokat is ide fogadjunk. A gyil­kosok is odaátról jönnek egytől egyig - jegyzi meg nem kis indu­lattal. A második kérdést azon­ban valószínűleg félreérthette, mert amikor elutasításának in­dokairól kérdezzük, azt mondja, azért tiltakozott, mert úgy gon­dolja, nem szabad eladni a kór­házakat. A másik szavazóhelyiségben, a művelődési háznál elsőként találkozunk a hetvenöt eszten­dős Pópa Viktóriával, aki - mint mondja - nem anyanyelveként tanulta meg a magyart, egy Bé­kés megyei kis faluban, román családban látta meg a napvilá­got. Ő minden szavazásra el­A hetvenöt esztendős Pópa Valéria románnak vallja magát, ő támogat­ta a határon túli magyarok kettős állampolgárságát Fotó: Karnok Csaba ment eddig is, bár megjegyezi: az élete egyiktől se fordult jobb­ra. Még most is dolgozik, aho­gyan kisgyerekkora óta - mint ahogy a faluban oly sokan - a mezőgazdaságban. Határozot­tan mondja: mindkét kérdésre igennel szavazott. Családjában békésen élnek együtt románok, magyarok, és ennek a szeretet­nek a jegyében döntött a ma­gyarok kettős állampolgársága mellett. A beszélgetésünk alatt érkező férfinak románul köszönt, vál­tottak is pár szót anyanyelv­ükön, majd együtt mentek be voksolni. Az illető Szűcs János, a makói posta vezetője, aki ugyan­csak románnak vallja magát, lé­vén mindkét szülője az. Ő azt mondja: nemzetiségi hovatarto­zásának is szerepe volt abban, hogy igennel voksolt. Bár sem ő, sem családja nem érezte hátrá­nyát még annak, hogy kisebbség­ben élnek, át tudja érezni azok­nak a határon túli magyaroknak a helyzetét, akiket kellemetlen­ségek, netán atrocitások érhet­nek. Hozzátette: minthogy sze­mélyesen is ismer Romániában élő magyarokat, tudja, hogy a kettős állampolgárság megadása számukra nagyon fontos gesztus lenne az anyaország részéről és abban is biztos, hogy ők nem az áttelepülés miatt szeretnék meg­kapni. SZABÓ IMRE A mozgóurna nyomában Árpi bácsi tegnap Szegeden el­keseredett hangon kért segít­séget a fülkéből, mert nem tu­dott kiigazodni a szavazólapon. A nővér azonban közölte: ncni léphet a függöny mögé. Lapunk stábja két mozgőurna nyomába eredt, hogy megtudja, hogyan szavaznak a szociális és egész­ségügyi intézményekben. Szegeden közel négyszázan kér­tek mozgóurnát a szavazás napja előtt - mondta lapunknak a helyi választási iroda vezetője. Mózes Ervin jegyzőtől megtudtuk, a leg­többen, 117-en a Kálvária sugár­úti szociális- otthonból jelezték igényüket. De kértek mozgóur­nát az Acél utcai idősek otthoná­ba és a Csillag börtön Dorozsmai üti részlegébe is. Az egészségügyi intézményekből nem érkezett ilyen jelzés. Tegnap délelőtt fél 9 után nem sokkal a Fidesz-MPSZ és az SZDSZ delegáltja, Odrobina László és Beregszászi Sándor bal­lagott át az urnával a Déri Miksa szakközépiskola egyik szavazó­köréből a Kálvária sugárúti szoci­ális otthonba. Az idősek közül néhányan már várták a társalgó­AZ IKSZ HELYE A Kálvária sugárúti szociális otthonban Szufalik József közhírré tette a fo­lyosón: „leszavazott", majd jó hangosan az is közölte, két nemmel voksolt. „A kórház-privatizáció kérdésében azért szavaztam nemmel, mert nem szeretném, ha külföldiek kezére kerülnének az egészségügyi intézmények, maradjanak állami tulajdonban" - magyarázta az idős férfi. Felvetésünkre, hogy akkor rossz helyre tette az ikszét, azt válaszolta: biztos abban, hogy jól döntött. ban - ahol két lefüggönyözött pa­ravánt is felállítottak -, hogy le­adhassák voksukat. - Ibiké, drága, segítsen már, mert nem tudok ezen kiigazod­ni! - kért elkeseredetten segítsé­get a fülkéből egy idős férfi. A nő­vér azonban közölte Árpi bácsi­val, hogy ő nem léphet a függöny mögé, mert azzal a választás tit­kosságát sértené. Árpi bácsi vala­hogyan megoldotta a helyzetet, mert nem szólt többet. A deszki tüdőszanatóriumban csíkos frottír fürdőköpenyben ágyán üldögélő Pupp Sándor már nagyon várta a mozgóurnát. A több mint két hete kórházban fekvő csongrádi férfinak édes­anyja szerezte be az igazolást. Ennek birtokában tegnap dél­A csongrádi Pupp Sándor igazolást és mozgóurnát kért, hogy leadhassa szavazatát a deszki tüdőszaiiatőriuinban Fotó: Karnok Csaba után Deszken is leadhatta vok­sát. - Azért kértem mozgóurnát, mert hozzá akarok járulni a vál­tozásokhoz - mondta a 29 éve rokkantnyugdíjasként élő férfi. Elárulta, a kórház-privatizáció és a kettős állampolgárság kérdésé­ben is igennel szavazott. - Ha fi­zetnem kell a betegellátásért, ak­kor végem, mert igen kevés pénz­ből kell megélnem. A határon tú­li magyarok segítését pedig ter­mészetes dolognak tartom - ma­gyarázta döntését Pupp, aki sze­rint úgy jő a magyar egészségügy, ahogy van. Betegtársa, Onódi Sándor nemmel szavazott volna a kér­désben, ő azonban igazolás hiá­nyában nem voksolhatott. Biz­tosan az urnák elé já­rult volna, ha hétvégére hazaengedik, de csütör­tökön egy új kezelést kezdtek el nála, ami után már nem volt ere­je az ügyintézéshez. A tüdőszanatórium csi­nos makói ápolónője sem tudott elmenni voksolni, mert ügyelet­ben volt. Ván Zita két igennel szavazott vol­na. Állította: a magáno­sítás nem tenne jót az egészségügynek. Dcszken hatan kértek mozgóurnát a szavazás napja előtt - tudtuk meg Szirbikné Makó Tímea megbízott jegyzőtől. Va­sárnap is ugyanennyien nyújtottak be igényt a községben mozgóurná­ra a szavazatszámláló bizottságoknál. sz. c. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents