Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-03 / 282. szám

CSÜTÖRTÖK, 2004. DECEMBER 2. • MEGYEI TŰKOR* 13 Félve írom le, mert biztosra veszem, volt róla szó, csak kimaradt. Azért is nehéz szólnom, mert nagyra tartom azt az újságot, ame­lyik valami miatt kihagyta. Azért pedig még nehezebb, mert isme­retlenül is nagyra becsülöm azt az orvosi csoportot, amelyik embe­ri alkatrészeket cserélve gyógyítja a sors keze által már-már halálra ítélt betegeket. Ha viszont nem szisszennék föl, szégyellném ma­gamat. Bocsánat a kettős szorításért. Biztosra veszem tehát, szóba jött a Magyar Transzplantációs Tár­saság november 25-27-én Szegeden rendezett kongresszusán, hogy az első magyarországi veseátültetés 1962. december 21-én történt. Talán az is elhangzott, hogy Szántó István nyomdászon. (Velem lenne egyidős.) Az esztendő legsötétebbjének mondják ezt a napot, de van, aki hozzá szokta tenni: ettől kezdődik a világoso­dás. Ha ez igaz a természetre nézve, igaz a veseátültetésekre is. Ez maradt le kedves újságom (Szegedi Egyetem, 2004. november 29.) interjújának az elejéről. Úgy kezdődik, hogy a nyilatkozó mondja: ., 1979-ben aktív résztvevője voltam a veseátültetések újraindításá­nak. " Azt hiszem, kevés olyan részletes műtéti jelentés készült, mint az elsőről. Az operáció nehezét végző adjunktus, dr. Németh And­rás írta napló formájúra szerkesztve, szintén sok évvel később. Meg is jelent könyvben, a címe: 79 nap remény. Alcíme pedig: Az első magyar veseátültetés története. Maholnap negyvenkét esztendeje lesz. Azért szisszentem föl, mert többször megesett már, mert sokan voltak, akik nagyvonalúan elfelejtkeztek erről az elsőről, és előállt az a furcsa helyzet, hogy nálunk, magyaroknál volt a legtöbb első. Attól tartok, sokak elméjében ez a mondat ver gyökeret: Azóta - te­hát 25 éve - végzünk veseátültetéseket a sebészeti klinikán. Közkézen forgó dokumentumértékű alkotás szerint 42 év óta, kényszerű kihagyással persze. Örömmel olvastuk, hogy a világ első veseátültetése, a bostoni ötven évvel ezelőtt történt. Ezrek áldják nálunk is azok kezét, akik 25 éve, mégiscsak folytatva az elsőt, rendszeresen mentik a betegeket. Szenohradszky Pál klinikai főor­vosét is. Gratulálunk. H.D. Mérnöki kamara Bodor az új elnök Műhold ellenőrzi, mekkora területet művelnek a termelők. Felvételünk illusztráció Fotó: Schmidt Andrea Az ígéretek szerint a decembertől járó, hektáronként 17 ezer forintos uniós területalapú támogatás háromnegyedét előlegként már októberben megkapták volna a termelők a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól (MVH). Eddig azonban csak az igénylők egytizede jutott hozzá az összeghez. Az MVH a késést a szigorú uniós ellenőrzéssel magyarázza. MUNKATÁRSUNKTÓL Bodor Dezsőt választotta elnökké a Csongrád Megyei Mérnöki Ka­mara a minap Szegeden tartott tisztújító taggyűlésén. A megye mérnökeinek köztestülete titkos szavazással döntött új vezetőjé­ről. Az alelnöki feladatokkal is­mét Körmöczi Ernőt bízták meg. Az ülésen csaknem tízéves ve­zetői munka után leköszönt tisztségéből Medgyesi Pál. A gyű­lés a makói vízimérnököt a ka­mara tiszteletbeli elnökévé vá­lasztotta. Az MVH októberben azt ígérte, hamarabb hozzájuthatnak a hek­táronkénti 17 ezer forintos terü­letalapú támogatások 80 százalé­kához, közel 14 ezer forinthoz a gazdák. December helyett már októberben utalják az összegeket, mivel a hivatal addig végez az unió által előírt ellenőrzésekkel. Tegnap december l-jét írtunk, ám Csongrád megyében a 13 ezer 507 igénylő közül még csak alig több mint 1600 ügyfélnek, a várakozók egytizedének utalták át a pénzt. Nagy Béiáné sándor­falvi olvasónk azzal kezdi a nap­ját, hogy felhívja számlavezető bankját, megérkezett-e a pénze. Kérdésére tegnap is nemmel vá­laszoltak. A sándorfalvi családi gazdaságnak - noha mindössze 5 hektáros - szüksége lenne az összegre, hogy beforgassa a ter­melésbe, előkészítse a szükséges munkálatokat. Ráadásul a gaz­daság nemrég váltott, a gabona­termő területek egy részébe gyü­mölcsöst telepítettek, amelyre még sokáig költeni kell, mire ter­mést hoz. Nagy Béláné a falugaz­dásztól úgy tudja, Sándorfalván alig tíz termelő kapta meg a terü­letalapú támogatást. Az elmaradt kifizetésekről ér­deklődtünk az MVH szegedi ki­rendeltségén. Géczi Lajosné, a kirendeltség vezetője elmondta, nagyobb gondot okozott az előre­hozott kifizetés, mint amire szá­mítottak, ráadásul a hivatal szá­ÖSSZESEN 37 EZER FORINT A termelők területalapú tá­mogatás címén egy hektárra összesen 37 ezer forintot kaphatnak. Ebből 17 ezer forint az uniós támogatás (az EU-s átlag 25 százalé­ka), amit a magyar költség­vetés további 19 ezer forint­tal (az uniós átlag 30 száza­lékával) egészít ki. Idén má­jusban a költségvetési pénz­ből 8 ezret már kaptak a ter­melők, most várják az uniós összeg 80 százalékát, a fennmaradó hányadokat pe­dig 2005 elején folyósítják. mára 2004. „gyakorlóévnek" számít. Az eljárási rend szigorú és hosszadalmas, a kérelmek többszintű ellenőrzésen esnek át. Előírás, hogy azok 5 százalé­kát szúrópróbaszerűen a helyszí­nen kell ellenőrizni, az eleve hi­bás igényléseket - nagyobb terü­letre kérik a gazdák a támoga­tást, mint amekkorát valójában művelés alá vontak - pluszban le kell mérni a műholdas rendszer­rel. Ezt követően működésbe lendül az uniós „négy szem el­ve": ugyanazt az ügyiratot kct ember is megnézi. Géczi Lajosné elmondta: precí­zen kell dolgozniuk, máskülön­ben uniós ellenőrzést kapnak, és azt követően szankcionálhatják az országot. Akik hibátlan kérel­met nyújtottak be, vagy olyan szerencséjük volt, hogy közös „blokkjukban" se az ő hektárja­ikkal, s mások földjeivel sem volt probléma, például túligénylés, azok már megkapták a pénzüket. Ha egy adott blokkban egy vala­kivel gondok keletkeztek, az a többiek ügyére is kihatott. EK. Szösszenet, átültetésről Alig csordogálnak a területalapú támogatások A négy szem elve működik Mély nyomokat hagyott a résztvevőkben Szabó Dénes Galambkiállítást rendeznek Makón mesterkurzusa MUNKATÁRSUNKTÓL Szabó Dénes, a Nyíregyházán élő nemzetközi hírű karnagy az SZTE Zeneművészeti Főiskolai Karán tartott mesterkurzust. A Kossuth-, Liszt- és Magyar Örökség-díjas muzsikus nem csupán a főiskolai kar zeneművész hallgatói és oktatói, hanem a város szá­mos zenetanára, valamint a debreceni, kecskeméti, pécsi művészet­oktatási intézményekből érkezett aktív résztvevők jelenlétében tar­tott foglalkozásokat, amelyek egyikén a Tömörkény gimnázium Do­hány Gabriella vezette leánykara is közreműködött. Szabó Dénes igényessége, muzsikusi fantáziája, példaértékű em­bersége és humora mély nyomokat hagyott a kurzus résztvevőiben. Nemzetközi galamb- és kisállat-bemutatót rendeznek a makói tenyésztők a hét végén. A rendezvényre a magyarok mellett har­mincnyolc német, nyolc osztrák és ugyan­ennyi szerb kiállító érkezik. A rendezvényt a hét végén az Aradi utcai Baustudium Szakképző és Átképző Kft. terü­letén, azaz az egykori tanműhelyben tartják meg. A több mint félszáz külföldi kiállító és a velük együtt érkező látogatók jelenléte a te­nyésztők legrangosabb hazai eseményévé emeli a fórumot. A látogatókat egyébként szombaton 9-16 óráig, vasárnap pedig reggel 8-tól délig várják a szervezők. - Kétévente rendezünk nemzetközi találko­zót hazánkban, legutóbb 2000-ben láttuk vendégül külföldi barátainkat Makón. Emel­lett persze mi, tenyésztők is járunk külföldi rendezvényekre, és mondhatjuk: sem ma­gyarként, sem makóiként nem kell szégyen­keznünk, hiszen galambjaink sajátos formá­ját és szépségét rendre díjakkal jutalmazzák ­fogalmazott Matuszka István, a Makói Ga­lambtenyésztő Egyesület elnöke. A makóiak pénteken harmincnyolc német, nyolc osztrák és ugyanennyi szerb vendégre számítanak. Hazánkban Makó mellett Békéscsabán ne­vezhető a „legerősebbnek" a hazai galambá­szok közössége, a Maros-parti városban kö­zel negyvenen foglalkoznak az őshonos ma­darak tenyésztésével. Nemcsak kellemes időtöltésnek, de hasz­nos, a város számára profitot hozó tevékeny­ségnek tartja a galambászatot az állatok te­nyésztésével foglalkozó Sirokmán Zoltánná. Portájukon számos fajta mellett makói ma­gasszálló keringőt is nevelnek. - Szerintem nem kis dolog, hogy a szabad­idős elfoglaltságunkkal külföldi turistákat ho­zunk a városba. Úgy tapasztaljuk, kevés a ha­sonló, külföldiek érdeklődését is felkeltő ren­dezvény, amire nagy szüksége van váro­sunknak, térségünknek - mondta a tenyésztő. I. SZ. Megváltozott munkaképességgel, hasznosan A bizalmas iratoktól a műanyagokig terjed a skála Az egész megyéből gyűjti a hulladékot a szeged-kiskundorozs­mai cég Fotó: Miskolczi Róbert A hulladékmennyiség - papír, műanyag-végtelen, a hulladék­gyűjtést, az újrafelhasználásra való előkészítést, és az újrahasz­nosítókhoz való eljuttatást vég­ző cég kapacitása viszont véges. Az ötven megváltozott munka­képességű embert foglalkoztató dorozsmai Euró Rehab 2004 Bt. támogatókat keres. - Várható, hogy következő évek­ben akár a jelenleginek a két-há­romszorosára növekszik ország­szerte, s a dél-alföldi régióban a műanyag- és papírhulladék mennyisége. A gyártó cégek ugyanis, állítsanak elő bármit, egyre inkább csak a csomagolás mikéntjében tudnak versenyezni egymással. Munka nélkül tehát egészen biztosan nem mara­dunk. Épp ellenkezőleg: ha to­vábbra is csak a jelenlegi kapaci­tásunkkal működhetünk, nem tudjuk a lehetőségeket kellően ki­használni - mondja Kátai Ferenc, az Euró Rehab 2004 Rehabilitáci­ós Szolgáltató és Kereskedelmi Bt. környezetvédelmi szakértője. A cég papír-, illetve műanyag­hulladék (főleg fólia) begyűjtésé­vel, újrahasznosításra való előké­szítésével, a hulladék hivatalos újrahasznosítóhoz való szállítá­sával foglalkozik. A hivatalok­ban, intézményekben keletkező bizalmas iratok megsemmisítése is tevékenységi körébe tartozik, a megyei önkormányzatnál, a rendőrségnél, nyugdíjfolyósító­nál, vállalkozásoknál létrejövő, aktualitásukat vesztett iratok ide érkeznek. Iratmegsemmisítő gép pár milliméter vékony szalagok­ká vágja a papírokat, s ilyen for­mában jutnak az újrafeldolgozó­hoz, a papírgyárakhoz. Nagyáru­házaktól kartonpapír érkezik, ugyancsak nagy tételben, a mű­anyagfólia-hulladékot növényter­mesztők „termelik". Papírból évente mintegy két-háromszáz tonnát, fóliából ötszáz tonnát gyűjt be a cég, a megyéből, és a dél-alföldi régió más területeiről is. Ötvenkét munkavállalót fog­lalkoztat jelenleg a vállalkozás, s két ember kivételével mindegyi­kük megváltozott munkaképes­ségű. - Egy munkatársunk száz­százalékos rokkant volt. Neki is sikerült feladatot találnunk, pa­pírt válogatott - mondja Komáro­mi László ügyvezető. Minél na­gyobb fokban módosult valaki­nek a munkavégző-képessége, annál inkább rászorul arra, hogy - bármily csekély mértékben ­foglalkoztassák, így továbbra is a társadalom hasznos tagjának érezheti magát. Am a nagyobb mértékben meg­változott munkaképességűek már nem biztos, hogy ki tudják termelni azt az összeget, ameny­nyibe foglalkoztatásuk kerül. Bár a cég az előírások szerinti norma­tív támogatásban részesül alkal­mazásukért, nemigen tud fejlőd­ni. Pályázatokon csak február l-jétől indulhat az Euró Rehab, akkor tölti be fönnállásának első évét. Minden támogatást öröm­mel fogad, s együttműködne más, környezeti problémák megoldá­sán dolgozó, illetve megváltozott munkaképességű embereket fog­lalkoztatóvállalkozásokkal is. - Ha csak egyetlen targoncát be tudnánk záros határidőn belül szerezni, már az is segítség lenne - hívja föl a figyelmet az ügyveze­tő. A szállítójárműparkot éppúgy bővíteni kellene, mint a beérke­zett hulladék tárolására szolgáló területet. A bővítést nehezíti, hogy Szegeden nagyon drágák a bérleti díjak. A jelenleginél több hulladékot nemigen tud tárolni a cég a dorozsmai telephelyen. Ho­lott a hulladékmennyiség - saj­nos - végtelen. ECS.

Next

/
Thumbnails
Contents