Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-03 / 282. szám

PÉNTEK, 2004. DECEMBER 3. • MEGYEI TÜKÖR­11 Kelemen Lajosné kapta a szociális ellátásáért dijat A megyei elismerés a lelkierőnek is szól Korábban pénzügyi szakember volt, majd elvállalta egy idősotthon veze­tését, s most neki ítélték oda a Csográd Megye Szociális Ellátásáért Díjat. Ke­lemen Lajosné, a makói Maros menti Idősek Otthonának vezetője azt vallja, ez az elismerés egy csapatnak szólt. Olyan embereknek, akik nagy lelkierőt igénylő munkában találják meg a szép­séget nap mint nap. Építőmunkások dolgoztak a minap a makói Maros menti Idősek Otthonának udvarán. Miközben az újságíró előreen­gedett egy munkagépet a kapunál, az járt a fejében, hogy amikor legutóbb erre járt két éve, itt akkor is építkeztek. Kelemen Lajosné igazgatónő azt mondja, ez tény­leg így van. Úgy alakult, hogy mióta ő itt dolgozik, azóta mindig folyik valami építkezés vagy felújítás. Ez azonban ter­mészetes egy ilyen intézmény életében. - 1991 májusában kezdtem itt dolgoz­ni, akkor még a városhoz tartozott az in­tézmény - idézi fel a közelmúltat Kele­men Lajosné. - Később, ahogyan válto­zott az önkormányzatok kötelező felada­tairól szóló törvény, a működtetést a me­gyei önkormányzat vette át, míg az épü­let Makóé maradt. Először a nagy, tíz-ti­zenkét ágyas szobákat választottuk szét, majd a konyha és a mosoda következett, a mindenkor szokásos állagmegóvó munkák mellett. Most az udvart tesszük rendbe, hogy ne legyen balesetveszélyes. Később talán sor kerül az irodákra is, de hát elsősorban az itt lakók kényelme a fontos. Az igazgatónőt nagyon meglepte, hogy neki ítélték a Csongrád Megye Szociális Ellátásáért Díjat. Szinte az utolsó pilla­natban tudta meg a hírt. - Úgy érzem, ez az elismerés nem csak nekem szól: az oklevélre az én nevem van odaírva, de a díjat egy közösség kap­ta. Ez nem álszerénység, tudja, olyan munka ez, amelyben az egészségügyi el­látás mellett a törődésnek, a gondosko­dásnak ugyanolyan nagy szerepe van, és ez munkatársaimtól nem csak fölké­szültséget, de lelkierőt, és nagyon sok energiát is kíván. Hiszen azok az embe­rek, akik ide kerülnek, többnyire életük utolsó szakaszát élik le itt. Mind a száz­harmincöt férőhely kihasznált, sőt pót­ágyaink is vannak, és még nagyon sokan várnak arra, hogy bekerülhessenek. Ah­hoz, hogy minden munkatársam bírja lelkierővel, a pszichológus rendszeres se­gítsége mellett olyan munkabeosztásra van szükség, amely lehetőséget ad a hosz­szú pihenésre. Ezt sikerül megoldanunk: minimális a fluktuáció, régóta szinte vál­tozatlan a kollektíva, ami szerintem so­kat elmond róluk. Amikor 1991-ben az intézmény élére került, a munka mellett tanulnia is kel­lett, hiszen nem volt szakmabeli: koráb­ban pénzügyesként dolgozott. Munkatár­sai jóindulattal segítették, ami sokat je­lentett, ugyanakkor azt tartja, a nők nagy részének a gondoskodásra való hajlam ve­le született tulajdonság. Ez rá is jellemző: még főiskolás volt, amikor párja többször is tyúkanyónak nevezte, és ezért nem tu­dott haragudni. Kelemen Lajosné férjével él, két felnőtt gyermeke van. Édesanyjáról otthon gon­doskodik. B. A. Kelemen Lajosné azt mondja, hogy a díjat nem ő, hanem egy csapat ka p ta Fotó: Bakos András Politikai hirdetés Most nemet mondhat a szülőföld elhagyására, a nyugdíjasok érdekeinek sérelmére, az adófizetők terheinek növekedésére, a szavazatvásárlásra, az elavult kórházakra, a hálapénzre. • • A döntés az On kezében van Szavazzon vasárnap! SZAVAZZON 2X NEMMEL! a Családi pihenés és konferenciaturizmus Opusztaszer: az erdei vendégház varázsa Két évvel ezelőtt nyitotta meg erdei vendégházát Opusztasze­ren Kucsoráné Kis Angéla. A családi vállalkozásban üzemel­tetett szálláshely 20 szobával bővült. Céges rendezvények, családok és baráti társaságok számára ideális hely az erdő szé­lén álló, gyönyörű épületkomp­lexum, amelyet a kőműves csa­ládfő tervezett és épített fel. A lajosmizsei születésű üzletasz­szony, Kucsoráné Kis Angéla közgazdászdiplomát szerzett az egyetemen, majd húsz éven át li­batenyésztéssel foglalkozott. A farmon tízezrével nevelte a szár­nyasokat. Két évvel ezelőtt úgy döntött, mást csinál. Közgaz­dászismereteit jól tudta haszno­sítani a választott új területen is. Úgy látta: az évente 250 ezer vendéget fogadó Nemzeti Törté­neti Emlékpark közelében jól működhetne egy olyan színvona­las vendégház, ahol családias hangulatban, tiszta, barátságos környezetben a gyermekes szü­lők, az idősebbek, a külföldiek és a magyarok egyaránt jól érzik magukat. Akkor még öt szobával várták a vendégeket. A bővítésre csak két évet kellett várni. A be­ruházásra a területfejlesztési ta­nács 8,5 millió forint vissza nerr\ térítendő támogatást ítélt meg, de az építkezés teljes összegét üz­leti titokként kezeli a család. Egyébként már hét sikeres pályá­zat van a hátuk mögött. Az U alakú épületet három telken ala­kították ki úgy, hogy a régi ház­hoz hozzáépítettek egy új szár­nyat. A tervezést és az építkezést Angéla társa, Hegedűs István irá­nyította és végezte, a házat a ve­jével, Józseffel együtt építette, az erdei vendégház alkalmazottja pedig a társa leánya, Andrea. A főútvonaltól távol eső, erdő­vel szomszédos területre néz a szobák ablaka, az épületsor egy grillezővel-szalonnasütővel ellá­tott füves területet és egy meden­cét ölel körül. Angéla úgy tapasz­talta, a hazai és a külföldről érke­ző vendégek is szívesen veszik, ha 4-5 napos programkínálattal várják őket. A környéken az Em­lékpark kínál gazdag programot, de lehetőség van lovaglásra, va­dászatra, túrázásra a nemzeti park területén, a vendégek eltölt­hetnek egy napot a kiskunmaisai termálfürdőben, s ellátogathat­nak Szegedre is - mindezt 30 ki­lométeres körzeten belül. Az el­múlt két évben javarészt magyar vendégeket fogadott a ház, több­ségük belföldről érkezett, de akadt ausztráliai, új-zélandi és kanadai magyar vendégük, s rendszeresen járnak hozzájuk olasz vadászok. Az üzletasszony fontosnak tartja, hogy nála mindenki jól érezze magát, az is, aki vendéglő­ben akar ebédelni, és az is, aki maga főzné meg az ételt. Ezért ragaszkodtak a vendégház név­hez, és több, konyhával is ellá­tott apartman kialakításához. Az ópusztaszeri erdei vendégházba a családok éppúgy szívesen jön­nek, mint a cégek: hamarosan háromnapos uniós képzést ren­deznek náluk, egy másik cég köz­gyűlését tartja a vendégházban, szilveszterre pedig már egy 40 fős társaság jelentkezett be. A konferenciaturizmust még erősíteni kell, mondja Angéla, a marketinget nagyon gondosan tervezik meg. Szolgáltatásuk meg­található a világhálón, megkeres­ték a cégeket is, de a legjobb rek­lám a szájhagyomány: az elégedett vendég hírét viszi a háznak. NYEMCSOKÉVA Hegedűs István és Kucsoráné Kis Angéla a vendégház igényesen kialakított udvarán Fotó: Schmidt Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents