Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-30 / 304. szám

CSÜTÖRTÖK, 2004. DECEMBER 30. "KAPCSOLATOK" 15 110 éve született Waltner Károly (1894-1981) Waltner Károly gyermekgyógyász professzor, a szegedi gyermekklinika igazgatója (1947-1960) nemcsak városunk, hanem az egész ország kiemelkedő orvosa 1894-ben Torontál vármegyében, Lovrinban szegény, mélyen hívő katolikus családban született. Orvostanhallgatóként vett részt az I. világháborúban, ahol román fogságba esvén a tiszti fogolytáborból, ahol az élete elviselhető volt, átkérte magát a legénységi táborba, hogy többet segíthessen. Oda, ahol 18 ezer fogolyból 12 ezren haltak meg fertőző betegségekben és mind az öt orvostanhallgató elődje odaveszett. Az ott szerzett súlyos betegség következményeit egész életében viselte. Waltner Károly nemzetközi hírű orvos volt, többek között az angolkór megelőzésével, népélelmezési kérdésekkel foglalkozott tudományosan. felentős szakmai segítséget nyújtott a Klebelsberg tervezte első szegedi gyermekklinika felépítésében, majd ennek lebombázásával annak újjáépítésében. Gyógyítómunkájáért sem pénzt, sem ajándékot, sőt még cserepes virágot sem fogadott el. Aszkétikus életvitele tette lehetővé, hogy vagyonokat érő alapítványokkal támogassa az elesetteket, árvákat, sérülteket, nélkülözőket. Keveset evett, szerényen öltözött, hogy még az így megtakarított pénzzel is a szegényeket segíthesse. Minden vagyonát szétosztotta köztük. Közúti balesetben elhunyt nagy reményű orvos fia halála miatt a biztosítótól kapott jelentős összeget az Agyagos utcai, halmozottan sérültek otthonának adta, mely lehetővé tette, hogy a legsúlyosabb betegek részére egy új pavilon épülhessen. A vészkorszakban nem volt hajlandó nyilatkozni származására vonatkozóan, azért zsidónak minősítették. Nyilas beállítottságú munkahelyi felettese szociális érzékenysége miatt azt mondotta róla: „Ez a Waltner vagy őrült, vagy kommunista." Tettekben is megnyilvánuló vallásossága és az 1956-os szabadságharcban való részvétele miatt sokan támadták és zaklatták. Az USA-ban professzori állást kínáltak fel részére, de sosem jutott eszébe, hogy hazáját elhagyja. Rendkívül szerény volt, nemcsak a dicséret, de még a köszönet is zavarba hozta. Nyugdíjasként két évtizeden keresztül időseket, elhagyatottakat látogat és támogat. Végezetül álljanak itt kortársainak visszaemlékezései: Volt betege: „A női klinikának egy földszinti terme volt a -klinika«, mert az igazi a háborús bombázások miatt romokban hevert. Itt hajolt felém szeretettel a professzor bácsi. Még gyógyszerek sem voltak, de az ő gondoskodása mindent helyettesített. Mindegyikünket keresztnevén szólított... Amikor hazamentünk, az ablakból integetett." Egy beteg édesanyja: „Sajnálom a következő nemzedéket, akik úgy lesznek orvossá, hogy nem ismerték Waltner Károlyt." Egy nővér munkatársa: „Hivatásomat ő szerettette meg velem úgy, hogy édesanya helyett kicsiny betegeink anyja lehettem." Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök. „Igaz ember, tiszta ember, Isten- és emberszerető ember, tudós ember, kötelességteljesítő ember volt... Örülök, hogy ismerhettem." Túri Sándor professzor, a szegedi gyermekklinika jelenlegi igazgatója. „Ót tekintem példaképemnek." Boda Domokos tanszéki utóda, Széchenyi-díjas gyermekgyógyász professzor, Szeged díszpolgára: „Orvostársadalmunknak nemcsak Batthyány-Strattmann Lászlója, hanem Waltner Károlya is van." Waltner Károly nemes példája az anyagi válságokkal küszködő egészségügyünk újjászületéséhez is adhat erkölcsi útmutatást. Szeged városa pedig régi adósságát törleszth'ctné, ha emlékét a Dóm téri nemzeti emlékcsarnokban szoborral örökítené meg. DR. HENCZ PÉTER, SZEGED Enyém, tied... kié * 7 A nagy forgalom terheit nehéz elviselni Fotó: Ggenes Kálmán „Mindenki a másik utcájában közlekedne..." - olvashattuk a december 21-i címlapon, az immár állandó témává vált Makkoserdő sor-Körtöltés utca lezárási mizériája kapcsán. Am a „másik utcája" szókapcsolat erősen torzító kijelentés. Ugyanis a „másik utcája" kifejezés feltételezi a birtokviszonyt, a magántulajdont. .. mégpedig a más(ik) tulajdonát... Ez hamis képzetet kelt, hiszen az utca, mint KÖZterület - KÖZös vagyon - mindenkié! Tehát az enyém, a tied, a mienk... Ezért aki a Makkoserdő soron közlekedne, az a „saját" utcáját szeretné használni... Amit a közösség elől kisajátított egy kis csoport... Ki fizette ki ezt az utcát? Kié ezen utca? Kié a közmű alatta? Kié az aszfalt rajta? Kinek a tulajdona? Mindannyiunkká! Ezért véleményem szerint a lezárás hibás döntés volt. Nem KÖZösségi, hanem szűk, kiscsoporti érdekérvényesítés! Megkockáztatom - jogtalan is. Minden lakosnak egyenlő jogokat kell(ene) biztosítani. Ám a Bartók tér lakói hiába panaszkodnak a zajterhelésük miatt. A Bartók tér nem lesz lezárva. A Makkoserdő sorról kiszorult forgalom a Csongrádi sgt. és a Rókusi krt. zajszintjét és porszennyezését növeli. Ez azonban nem ok a lezárásukra. Az itt lakóknak miért nincs annyi joguk a csendesebb, tisztább környezethez mint a Makkoserdő soron lakóknak? A Makkoserdő soron lakók a lakásvásárláskor nem pihenő övezeti lakást vettek. Nem pihenő övezetbe költöztek. Tudták, hova költöznek, ismerték az utca forgalmát... Az utcalezárás nem volt az adásvétel része... Az utca ára nem volt bekalkulálva a vételárba... Mi alapján lett hát később kialakítva ezen többséget kizáró megoldás? Ki döntött így? Képes-e beismerni, hogy hibázott? Precedens értékű és a többség érdeke lenne, ha ez végre egyszer már megtörténne! Beismerni a hibát... Hiszen döntéseket emberek hoznak, akik időnként hibázhatnak... Még vezető körökben is... Vagy nem? Egy bolond százat csinál - tartja a mondás. Egy utcalezárás még többet generál... ami a többi, le nem zárt helyeken dugókhoz vezet... Ki döntheti el, hogy kinek a környéke lesz csendes, pihenő övezet, avagy dugókkal terhes, zajos, poros terület... ? Kinek van több joga? Demokratikus jogegyenlőségben élünk. Vagy nem? KOSZTA PÉTER, SZEGED Energiafelhasználás - spóroljunk a világítással is! i Várhatnak a megtakarításukra azok, akik nem élnek a lehetőségekkel Kompakt fénycsövekkel világítani ugyanis egy lehetőség, amit sokan már ki is használnak, és pénzt takarítanak meg vele. Egy átlagos, 6 ezer órás, jó minőségű kompakt fénycső ugyanis már több mint 6 ezer forintot képes megtakarítani élettartama alatt. De persze csak akkor, ha megfelelően használjuk, és olyan helyre tesszük, ahol megéri beruházni a valamivel drágább kompakt fénycsövekre. Azokban a helyiségekben fog ugyanis látványos megtakarítást eredményezni, ahol sokat tartózkodunk - és ezért sokat világítunk. Vagyis a nappaliban, konyhában, étkezőben, gyerekszobában, előterekben és átjárókban. Nem érdemes azonban olyan helységekben elhelyezni, ahol csak rövidebb ideig tartózkodunk, - úgymint WC, kamra, pince, garázs -, hiszen itt csak lassan térülne meg, ha egyáltalán megéli azt az időt és nem megy idő előtt tönkre a sok kapcsolgatástól. Egy kompakt fénycső ugyanis érzékenyebb jószág, mint"a hagyományos izzó, belsejében nem izzószál világít, hanem a csövecskék oldalára felvitt fényporréteg, aminek a csőben lévő gázkisülések adják az energiát. Ezért van az, hogy bekapcsolás után 1-2 percet várni kell, amíg a fénycső eléri teljes világítási szintjét. Sokan tartanak a kompakt fénycsövek használatától, mert azt gondolják, hogy ugyanúgy mint elődeik, a hosszú fénycsövek, szemrontóak, mert villognak használat közben. Igaz ugyan, hogy egy kompakt fénycső gyakorlatilag egy összehajtogatott, „kompaktált" fénycső, de a régi „neoncsövek" elterjedése óta több generációs fejlesztésen ment keresztül, melynek köszönhetően ma már nem jellemző rá az emberi szem által érzékelhető vibrálás. Jó tudni azt is, hogy a kereskedelemben ma már olyan kompakt fénycsövek is kaphatók, amelyek „ujjacskáit" egy fehér bura alá rejtik, így képesek a hagyományos és gyertyaégők formáját utánozni. Ennek köszönhetően a régi csillárok, falikarok és olvasólámpák égőit is nyugodtan kicserélhetjük, amivel még nagyobb megtakarítást érhetünk el családi kasszánk számára. Érdemes tehát meggondolnunk, hogy mire költjük a pénzünket, mert a sok kicsi - mint jól tudjuk - sokra megy. SERES ZOLTÁN ENERGIAHATÉKONYSÁGI PROGRAMFELELŐS Méltó ünneplés, gyermekek körében A szegvári lakásotthon lakói nagyon örültek a számítógépnek Évről évre reménykednek a szép karácsonyban azok a gyermekek és fiatalok, akik szülő, vagy szülői háttér hiányában az állam gondoskodásában kénytelenek élni. Rájuk figyelni, róluk gondoskodni egész évben szükséges, de különösen fontossá válik ez a szeretet ünnepén. Egy számítógépes vállalkozás vezetője, a vállalkozás 10 éves fennállását azzal ünnepelte meg, hogy egy számítógépet ajándékozott a Csongrád megyei gyermekotthonok szegvári lakásotthona 16 lakójának. A számítógépet december 21-én délután a vállalkozó maga vitte ki az Oskola utcai boltból Szegvárra, ott saját kezűleg szerelte öszsze, és adta át a gyermekeknek, akik pogácsával, üdítővel várták. Az ajándékozó elmondta: örül, hogy maga adhatta át a számítógépet, így meggyőződhetett arról, hogy jó helyre került az ajándéka, és jól szolgálja a gyermekek tanulását, számítógépes ismereteinek fejlesztését. A gyermekvédelem dolgozói természetesen hálásak minden önzetlen ember nyújtotta segítségért, akik a rájuk bízott gyermekek karácsonyát szebbé, meghittebbé varázsolták. BARCSI ANTAL, A MEGYEI • GYERMEKOTTHONOK IGAZGATÓJA Találkozás az új esztendővel A ma gondjai vesznek körül. Gyermeked látogat. Ez jó érzéssel tölt el. Fűtött kicsi szobádban járkálsz ide-oda. Csörög a telefonod. Réges-régen, az idők teljében, fiatalkorodban ilyenkor mindig nagy volt benned a csönd. A várakozás. Mit hoz az új esztendő? Fogyó hold. Felkelő teb nap. Te melyik vagy? A nemrég elmúlt legutóbbi karácsonyodat együtt láttad a gyermekkori élményeiddel, a mára már feledésbe merült szokásokkal. Háttal állsz az utcára néző ablakodnak. Mintha körbeforgó tükröt tartanál az időnek. Változik minden, az ember, a táj és a szokásvilág is. Ebből mi a maradandó? Most előreszalad, majd gyermekkorod felé hátrál az idő. Zuhanó emlékeid az éjjeli édes álom tündérbokrának mélyén öltöttek dallamot. A házak és a kerítések mellett az emberek körvonalai ünbolyogtak a korai derengésben. Velük együtt te is a hajnali misére igyekeztél. Meleg ágyacskádat, finom kuckódat hagytad ott. Vánkosod még puhán álmodott tovább, de te minden hajnalban kiscsizmát húztál és elindultál. A zúzmarás fákról és a bokrokról hirtelen a szemedbe, kipirult arcodra szóródott a frissen leesett hó. Akkor négygyertyás koszorúval adventre készültél. Aztán jött a lucázás. Utána vitted házról házra a Szent Család képét. Majd a betlehemezés, a szenteste, az éjféli mise, karácsony ünnepe következett. Aprószentek napján jött az orovicsolás. Száll az idő évről évre. A makai határban az alacsony fekvésű földeken eltűntek már azok a régi nagy vadvizek Bogáraiban, Ürmösön, Jángoron, Belső-Nyomáson és Dálon is. A szegedi nagytáj több településén és Földeákon is a régiek sokszor emlegették: „Ha az első napok szerencsések, az egész év is az lesz." Szárnyast azért még mindig nem ettél, nehogy visszakaparja az elmúlt évedet. Betegségtől féltetted jószágaidat. Még szenteste az asztal alá egy szakajtóba kötözött csöves kukoricát, búzát, napraforgót és egy kéve szénát tettél. Erőben, vigaszban részesültél. Január első vasárnapján reggel a templomba vízszentelésre mentél. A szenteste délutánján megáldott takarmányból csak a vízkereszt utáni napokon lakmározhattak először az állatok. Kicsi vesszőkosárban hitvesednek, gyermekednek rejtegettél almát. Az aszalt szilvát is hozzá raktad még ezekre a napokra. A félretett csemegét aztán jóízűen megettétek. A jószággal együtt oltalma alá estetek az égnek és szívből tudtatok örülni e méltó kései ebédnek. Most a jószág éppen aprókat visít és a másik oldalára fordul. Bízhatsz ezért. Egészséges és szapora lesz mind. Önfeledt létük dicsér téged. Jó gazda vagy. Körülnézel. Valami zörög, zizeg. A friss aranysárga szalma alom kuszálódik az állatok lábai alatt. Gyermekként, fehér ingbe öltözve jártad jó pajtásaiddal a házakat. Boldogasszony havában egyike voltál a három királynak. Gáspár, Menyhért, Boldizsár nevét visszhangozza a füled. A késő modernkor örvényeiben a fogaid között vitted át a túlpartra azt, amid volt. A január hatodika utáni éjjelen nagyokat fagy. Huszonkettedikén: „Hogyha szépen fénylik Vince, megtelik a pince." Huszonötödikén, Pál napján az időjárás fordul meg. Ekkor a jó idő bő termést ígér, a ködök pedig pusztulást jeleznek emberre, állatra. Mondták régen. Ragaszkodó szeretettel hordozod magadban ezeket a szavakat egy életen át. A régiek az égiekkel együtt éltetnek téged. Ott jó lenni, ahol a szó, az értelem és a szív együtt ragyog. Erős szálakkal kötődsz a közjóért adományozó Nagy András János gazdaembernek a vásárhelyi kúttal kapcsolatos igaz történetéhez. Negyedik osztályos elenú iskolai olvasókönyved tárta föl számodra az ő nemes cselekedetét először és ezt te már akkor a szívedbe zártad. A vásárhelyi városrészek laposainak ősi nádli getei máig élő nyomokat hagytak. Kenyérszegéskor, a mai kézmozdulatodban mindig ott van a régi ház emléke. Nézted a felhőkés az évszakok vonulását, a kék eget. Nyáron szénában aludtál a padláson. Szeptemberben, amikor a fecskefürtös villanydróton már végleg készült menni a nyár, mire gondoltál? A jelen nyújtózik el? Búcsúzott az öreg tanya. Még a kopáncsi zsombék is lassan clszenderült. Szeged, Vásárhely, Tótkomlós és Makó téres nagy négyszögében vihart jósló felhők úsztak el. A Tisza és a Maros találkozása felől erős szélzúgás támadt és félórán keresztül Maroslelétől Földeákig ömlött az eső. Majd később aztán láttad, égővörös gyulladásban állt az égalja. Távolról, vihar előtt Királyhegyes, Kövegy, Csanádpalota, Csikópuszta, Pitvaros, Ambrózfalva, Nagyér és a szomszédos Viharsarok irányából, mintha riadt kiáltozás hallatszott volna. A rohanó szél, a villám lás, az eső szaga, az égzengés hangja még most is itt van veled. A vihar utáni csöndben az erdőt, mezőt, a száradó földet és a fénylő eget engedted szabadon feléd áramolni. Aztán teltek-múltak a hónapok. Most nemsokára találkozol az új esztendővel. A verejtékezést követő tisztult könnyűséghez hasonló friss érzés hirtelen egy kérdést nyit föl benned. Önmagaddal a te idődben hogyan állsz? A romemlékcknél veled törődik az idő. A csomorkányi romtemplom falai között áramló állandóságot érzed. Az ősökre visszamutató idő helye ez. Ide mindig visszatérnél. Az ágaskodó fabnaradványok között ráhagyatkozol magadra. Az eredendő tapasztalat puha fészkét találod meg. A hó alatt kizöldülő emlékjelek a búzaszemekből élednek újjá. Majd ismét eltörlődnek. Ha jól belegondolsz, rólunk van szó. A pillanat töredékében tovalibbenő teljesség ismét megérint. Forróság járja át lényedet. Minden így múlik el? Gondolkodás közben, a most keletkező szavaiddal egy kitaposatlan ösvényre lépsz. Itt, az eleven jelen ritmusában találkozunk. Ugye, milyen jó? Vár rád az új esztendő! BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON, FÖLDEÁK