Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-28 / 302. szám

KEDD. 2004. DECEMBER 28. «AKTUÁLIS» 3 A kereskedelemben nem áll meg az élet, csak kissé lelassul Fotó: Kamok Csaba KARÁCSONYIG TARTOTT AZ ÉV Már karácsonyra teljesítette az idei évi tervét a Villeroy & Boch Magyaror­szág Rt. A vásárhelyi gyár ezért a szeretet ünnepe előtt leállt, s most folyik a szokásos éves karbantartás - tudtuk meg Sebesi Bálint ügyvezető igaz­gatótól. A jövő év elejéig tartó karbantartás idejére a gyár nyolcszázhar­minc dolgozójának döntő többsége szabadságra ment, az üzemben jelenleg körülbelül negyvenen dolgoznak. Nincs termelés a két ünnep között a Gumiművek Phoenix Hungária Kft. makói gyáregyegységében sem - tudtuk meg a cég információs munkatár­sától. A város egyik legnagyobb munkaadójának számító üzemben az al­kalmazottak döntő többsége szabadságát tölti. év utolsó napjáig számítanak az ügyfelekre. A tömegközlekedésben a sza­badnapi menetrend érvényes ezen a héten, de egyes vonalakra rásegítő járatokat küld a Tisza Volán. December 31-én is a szombati menetrend él, 18 óra után azonban leállnak a buszok. Az ezt követő járatok indításáról szórólapokon tájékoztatják az utasokat. • Mit sem érezni a két ünnep kö­zötti lazításból a szegedi önkor­mányzat okmányirodáján, ahol ­mint ahogy azt Kiss Zsuzsanna irodavezető-helyettes elmondta. ­a rendes nyitva tartással fogadják az ügyfeleket. Tegnap a forgalom is az átlagos hétköznapinak felelt meg. Az APEH Csongrád Megyei Igazgatóságának szegedi ügyfél­szolgálatára kevesebben tértek bc ugyan hétfőn, de a heti nyitva tar­táson nem változtatnak. Szil­veszterkor az okmányirodán 11 óráig adnak sorszámot, az adóha­tóság 12-ig tart nyitva. ek. A gyárak állnak, az emberek ügyeket intéznek Egy hétig csak félgőzzel Szent János idei emléknapján az ország több templomában, köztük a szegedi dómban is életre keltették a régi hagyo­mányt, amely szerint megáldják az újbort. A termelők borral teli palackjait tegnap a szentmise végén megszentelte a liturgiát végző pap. A szegedi fogadalmi templom szószéke előtt fölállított asztalon sorakozó borospalackokat a hét­fő esti hatórás szentmise végén áldotta meg a liturgiát végző Kondé Lajos plébános. Ezzel, amint az ország sok más templo­mában, a dómban is újjászüle­tett a Szent János-naphoz kötődő régi ünnep, amelyet először a XVIII. századi Németországban kapcsoltak a szentmiséhez. Kondé Lajos elmondta, hogy a borszentelés az utolsó vacsora eseményére utalva kötődik János evangélistához, így a rítus az élet továbbadását jelképezi. A megál­dott borból régen a házasuló menyasszony és vőlegény is ivott, s jókívánságot jelentett másnak is, akit megkínáltak ve­le. Más hagyomány szerint a bor­termelők visszaöntötték a meg­szentelt palack tartalmát a hor­dókba, így biztosítva a sikeres esztendőt. A plébános hozzátette még, hogy a bor megáldása az egyházmegye bortermelőinek megbecsülését is kifejezi. A szentmise után a Roosevelt té­ri halászcsárda pincéjében tartott borkóstolással fejeződött be az idei bor Szent János-napi ünnepe. NY. P. Verespataki bánya Benyújtotta a tervezett cián­technológiás verespataki arany­kitermelés környezetvédelmi kérelmét a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) kana­dai-román cég. MUNKATÁRSUNKTÓL A tervezett verespataki arany­kitermelés megkezdéséhez a kanadai-román cég környezet­védelmi engedély iránti kérel­met nyújtott be romániai hír­források szerint. Az RMGC ál­tal beadott dokumentumokat már meg is küldték a román környezetvédelmi és vízgazdál­kodási minisztériumnak. Mint ismeretes, a vállalkozás 450 millió dollárt kíván beruházni a térségben található gazdag arany- és ezüstkincs 17 évre tervezett kitermelésébe, és re­rúéli, hogy a munka 2007-ben beindulhat. A ciántechnológiás kitermelés súlyos környezeti fenyegetést jelenthet. A szegedi Gombos család a történtek ellenére sem akar hazajönni A tetőről nézték végig a szökőár óriási pusztítását Thaiföldön Eltávozáson az ország Szabad parkolóhelyek garmadája a városban, udvarias pilóták, kiskabátban bámészkodó emberek az utcákon, az időjárás frics­kája miatt a szó szoros értelmében mediterránná változott Szege­den. És üresek az üzletek, a nagyókat leszámítva. Amelyek a végső, december 24-i roham után tegnap megtépáz­va ugyan, de kinyitottak. Abban a reményben, hátha a kará­csonyra kapott pénzét valaki gyorsan el akarja költeni. Még egy-két napot várnak, aztán lehet, hogy a tulajdonosok lakatot tesznek egy időre a külsó rácsra és csak a jövő hét közepe táján próbálkoznak újra az árusítással. Még január elején is minden otthon töltött nap tiszta hasznot hozhat a kereskedőnek. Valljuk be, sok értelme tényleg nincs a vevőcsalogatásnak. Nem csupán az ország, de egész Európa a szabadságát tölti, a termelő­üzemek állnak, az iskolákban tanítási szünet. Ilyenkor a fű se nő - mondjuk, miközben tudjuk, ez azért messze nem igaz. Mert az élet megy tovább, mintha egy láthatatlan karmester irányítaná, mintha az mondaná meg, minek kell bezárnia és minek nyitva tartani. Hogy felesleges elindítani, felmelegíteni a gyártósorokat az üzemekben, ha az alkalmazottak háromnegyede szabadságot vett ki. Hogy mindezek ellenére a hivatalokat mégiscsak működ­tetni kell, mert ilyenkor is jár le személyi igazolvány, jogosítvány, műszaki, ilyenkor is állítanak ki születési, és sajnos, halotti anya­könyvi kivonatokat. Kialakult rend, kialakult szokások, normális kerékvágás: ke­nyérre, tejre szükség van, mint ahogy áramra, vízre, rendőrre az utcasarkon, és szerencsére újságra is. A hírek jönnek, lapunk megjelenik, benne a délkelet-ázsiai szökőár szomorú tudósításai­val. Ezek a híradások is bizonyítják, hogy a mondás, miszerint megállt az élet, tényleg nem igaz. Embertársaink egy része csak eltávozásra ment. Újraéled a Szent János-napi hagyomány Borszentelés a szegedi dómban A bort Kondé Lajos plébános áldotta meg Fotó: Kamok Csaba Folytatás az 1. oldalról A Szilánk csoportnál szabadsá­gát tölti a dolgozók 90 százaléka január 3-áig. Sipos Aurél marke­tingkommunikációs vezető el­árulta, működik egy ügyeleti je­lenléti rendszer, és ha „beesne" valamilyen váratlan megrende­lés, akkor annak gyártását előké­szítik. Nyitva tart viszont a la­kossági ügyfélszolgálat egészen december 31-éig, déli 12 óráig. Németh Ferenc, a lakossági ügy­félszolgálat termelési vezetője a hétfői napról elmondta: kevesen keresték fel őket, az éjszakai ha­talmas szélvihar miatt például csak néhány üvegkárt jeleztek az emberek. Nincs viszont leállás a sütő-, a hús- és a tejiparban. Nagygyörgy Eva, a Sole Hungária Rt. kom­munikációs vezetője elmondta, hogy a tejfeldolgozás sosem szü­netelhet, legfeljebb csökkentett létszámot és műszakokat enged­hetnek meg maguknak bizonyos napokon, mint például december 31-én és január l-jén. Az élelmiszerboltokban éppen az év végi ünneplés miatt szá­mítanak még egy nagy rohamra. A más profilú üzletekben azon­ban a várakozások szerint nem lesz túl sok vevő. A boltok legin­kább arra készülnek, hogy az ünnep után sokan igyekeznek majd kicserélni a valamilyen okból nem megfelelő ajándékot. A gyér forgalom ellenére leára­zások nem lesznek - a kereske­dők többsége megvárja ezzel az új esztendő első napjait. Nem áll meg az élet az energiaellátás­sal foglalkozó társaságoknál sem. A bankok pedig a várható kisebb forgalom ellenére is ki­nyitottak tegnap és egészen az is nagyon nehéz létesíteni Thai­földdel, így Gombosékkal is csak az interneten, egy csetoldalon tudtunk beszélgetni. Elmesélték, hogy hétfőn már megkezdték a takarítási munkálatokat és a károk helyrehozatalát. - Érdekes, hogy az embereken nem látni elkeseredést - mond­ták. Nagyon sok helyi meghalt, házak dőltek romba, ők mégis másokon, a turistákon segíte­nek, ételt és vizet osztogatnak ingyen. Vasárnap reggel 8 órakor ki­sebb földrengés volt érezhető Thaiföld déli partjainál. Erre éb­redtek Gombosék. - Mozogtak a falak a szállodában, és az alvó ember úgy nézett ki, mintha hin­tázott volna az ágyon - mesélte az asszony, aki ugyan felébresz­tette a családot, de nem tulajdo­nított nagy jelentőséget a történ­teknek. A szökőár első hulláma két órával később, minden előjel nélkül érkezett, amikor ráadásul a család már nem volt együtt. - Csak azt vettük észre, hogy a partról szaladnak az emberek, sar­kukban a vízzel, és kiabálnak, hogy „water, water" - idézte fel Gombosné a történteket. - A kis­lányommal együtt a tűzlépcsőre mentünk, hogy onnan majd az ut­cára szaladunk, de akkor meglát­tuk a vizet, és inkább a tetőre me­nekültünk. Őszintén szólva akkor nem is figyeltem arra, mennyire ijedt meg a gyerek, csak mentet­tem az életét. Mivel a szálloda közvetlenül a parton van, az első sorból figyelhettük az eseménye­ket. Fára kapaszkodó, tetőre fel­mászó embereket, az árhullám­mal sodródó autókat és embereket láttunk. És közben olyan halálfé­lelmünk volt, mint még soha. Tibor ugyanebben az időben éppen egy edzőteremben volt. Hallotta, hogy az emberek kia­bálva, jajveszékelve futnak az ut­cán. Kiszaladt, hogy megnézze, mi történik, majd gondolkodás nélkül megindult az árral szem­ben oda, ahol családja volt. Au­tók és kerítések tetején kiabálva kereste szeretteit. Végül a nyakig érő vízben kiabált fel nekik a te­tőre. A feljáratot ekkor már eltor­laszolták a törmelékek és a törött autók. Az első hullámot követően Gombosék sehol sem jutottak információhoz. így nem tudták, meddig tart e nem mindennapi természeti csapás. Úgy saccol­ták, 3-4 óra hosszáig tartott az egész. A legnagyobb hullám öt­méteres volt, amely a szállodát kétméter magasságig lerombol­ta. Az útlevelük, pénzük és bank­kártyájuk valahol egy széfben van, az asszony hivatalos okmá­nyai azonban a bérelt motor tu­lajdonosánál maradtak, akit el­mosott a víz. - De élünk, és ez most a legfontosabb - mondták. A környéken jelenleg nincs áramszolgáltatás és ivóvíz, a par­ti szállodák nagy része pedig romba dőlt. A turisták menekül­nek, minden járat zsúfolásig megtelt. Gombosék azonban maradnak. Úgy tervezik, keres­nek egy másik szállodát és csak februárban jönnek haza. - Csak a járványoktól tartunk, más veszélyt nem látunk - ma­gyarázták szokatlan döntésüket. - Ilyen katasztrófa bárhol meg­történhet. Az itteniek pedig vég­telenül barátságosak, és minden­ben segítenek, amiben csak tud­nak. TÍ MÁR KRISZTA FEKETE KLÁRA Egy szegedi család közvetlen közelről, egy thaiföldi tengerparti szállodából nézte végig, amint a földrengést követő szökőár romba dönt mindent. Az ő életük is csak egy hajszálon múlt, hiszen az egyik legveszélyesebb helyen voltak, amikor az ötméteres hullámok kicsaptak a partra. Kellemes téli nyaralásnak indult, ám rémálommá változott a sze­gedi Gombos család vakációja Thaiföldön. Gombos Tibor fele­ségével és ötéves kislányával de­cember elsején indult el Phuket szigetére, Phaton Beachre. Alig egy hónappal később azonban nemhogy a pihenésre nem tud­tak gondolni, de az életükért kel­lett küzdeniük. Negyven éve nem volt akkora földrengés, mint amekkora vasárnap Szu­mátrát megrázta. Az ezt követő szökőár tíz országot is érintett, a halottak száma lapzártánkkor már 24 ezerre volt tehető. Thai­földnek a déli partját érték az öt­méteres hullámok, amelyek ép­pen ott csaptak ki, ahol a szegedi család nyaralt. Telefonkapcsolatot még most Utcakép, combközépig érő vízzel Fotó: Gombos család

Next

/
Thumbnails
Contents