Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-17 / 294. szám

10 DÉLMADÁR 2004. december 17., péntek Gyerekszáj A gyerekek az iskolában az igeragozást tanulják. - Kovács, ha azt mon­dom, én ajándékozom, te ajándékozol, ő ajándéko­zik, akkor az milyen időben van? - Úgy karácsony táján! Apuka nyakába veszi kis­lányát. Amikor azonban a gyerek már jó ideje az ap­ja haját húzogatja, az rá­szól: - Kislányom, hagyd már abba, fáj, ha húzod a ha­jam. Mire a gyerek duzzogva: Jó, akkor nem keresem tovább a rágógumimat. A Délmadár heti kérdése: Mi azonos a két képen? A két-két kerék! No, és talán az, hogy az úriembereknek hiányzik egy-egy kereke Címszavak az Aser Enciklopédiából GÓGYI (sivatag): Ázsiai pusztaság, amelyben az elővigyázatlan vándor hamar eldobja az agyát. BABÉRLEVÉL: Postai díjkedvezmény. Pénz helyett néhány hüvely paszuly ellenében is kézbesítik a küldeményt. SUGALL (francia, fonetikus): Eredeti nevén Marc Chougall francia festőművész. Kritikusai szerint képei csupán sejtetik az alkotó valódi szándékát, tárgyuk azonban mindig valami más. HOZZÁNYÚL: Valamely tárgy ideszállítására vonatkozó, tap­sifüleshez intézett fölszólítás. TOBOROZ: Verbuválás közben leissza magát. Vág az esze - Hogyan udvarolsz egy fél­szemű nőnek? - Szép szemednek nincs párja... - És egy kancsalnak? - Állok szemeid kereszttü­zében... Az egyik férfi sír. Mire meg­kérdezi őt a barátja: - Miért sírsz? - Ne is mondd, a feleségem... - Mi történt vele, meghalt? - Akkor legalább tudnám, hogy hol fekszik! Avatás - Hallottad? Jövő héten meg­nyitják az új nudistastran­dot... - Kíváncsi vagyok a meg­nyitóra! - Semmi érdekes nem lesz... A polgármester elmondja az ünnepi beszédet, aztán ollóval elvágja az alsónadrágja gumi­ját. Hiúság Ünnepi készülődés Móricka büszkén újságolja a mamájának: - Anyu, öt legyet ütöttem agyon az előbb. Két hímet és három nőstényt. - És hogyan tudod ilyen pontosan megkülönböztetni őket? - Hát kettő az asztalon ült, míg három a tükrön. Ismerkedős dumák - Szia! Anyámék kizártak, aludhatok nálad? - Tudnál adni egy 20-ast? Megígértem anyukámnak, hogy felhívom, ha szerelmes leszek! - Ne szólj semmit, fel vagy szedve! - Relax, bébi, relax! Merrelax? - Szia! Bekéne Antal vagyok! De neked csak Bekéne Tóni! - Sokat gondolkoztam, és úgy döntöttem, hogy jobb lenne, ha nem lenne köztünk semmi... Se ruha, se levegő! - Ha hazakísérlek, megtartasz? - Szia! Huszonöt centi! - Ne haragudj, meg tudnád mondani, hogy írják a tele­fonszámod? - Kisasszony, ha maga bor lenne, édes lenne vagy száraz? - Vállalkozó vagyok... Ma estére bevállallak! - Milyen érzés a buli legszebb csajának lenni? - Észrevetted, milyen közel állunk egymáshoz... - Felismersz? Nem? Jó, mert utálom, ha csak a pénzemért szeretnek! - Nem vagy elfáradva? Miért? Mert tegnap egész este az álmaimban rohangáltál. - Jössz táncolni? Illesz a nyakkendőmhöz. - Életem művéhez szeretnék főszereplőt. Lennél te az? - Cic, cic! Aranyos kiscica, gyere ide! - Kebelbarát vagyok... Főleg a te kebleid barátja szeretnék lenni. - Olyan formás domborulataid vannak. Te vagy a görbék halmaza, aki egy egyenest felállít! - Te tündér! Szemeid, mint a csillagok, fogaid, mint a gyöngyök... Mikor szeretkezünk? - Szia kislány? Nagylánnyá tegyelek? - Te olyan lány vagy, akit szívesen elvinnék a mamámhoz, de sajnos nem bízhatok meg az apámban. - Tudsz egy feszítővasat adni, hogy leszedjem a lábaidról a szemem? Jelentés A közlegény jelenti a feljebb­valójának: - Jelentem, egy meleg van a szakaszban! - Ne mondja! Ki az? - Ha megcsókol, elmon­dom... Egy autós elüt egy kövér embert. - Miért nem kerülte ki? ­kérdezi tőle a rendőr. - Mert nem volt annyi ben­zin a kocsimban. Együtt Kovács úr bemegy a kedvenc utazási irodájába, és így szól a tulajhoz: - Nyaralásról lenne szó, de most valami mást szeretnék, mint eddig! - Igen? Es mire gondoltál? - Emlékszel, amikor pár éve Hawaii-t ajánlottad, és a fe­leségem terhes lett közben? - Igen. - Es azt, amikor a Bermu­dákra beszéltél rá, és a fe­leségem teherbe esett alatta? - Igen, arra is. - Na, most valami olcsóbbat ajánlj, hogy őt is magammal vihessem. Az üzletember levele Egy üzletember - a tárgya­lásait befejezve - valami kis könnyűvérű hölgyet keresett a délután kellemes eltöltésére, mielőtt hazautazott volna. Ta­lált is egy szemrevaló nőt, aki hajlandó volt a délutánt vele tölteni a hotelszobában, a megegyezett összegért, ami kerek 500 dollárra rúgott. Az etyepetye végeztével üzletem­berünk kijelentette, hogy készpénze nincs, de kiírat egy csekket a titkárnőjével, mi­helyt hazaér, és elküldi neki mint „lakásbérlési díjat". Más­nap - útban az irodája felé ­azonban úgy gondolja, hogy egy kicsit könnyelmű volt, hi­szen így utólag belegondolva az egész nem ért 500 dollárt. Ezért aztán a titkárnőjével közli, hogy írjon ki egy 250 dollárról szóló csekket, és dik­tál hozzá egy levelet: Kedves Asszonyom! A bo­rítékban talál ön egy 250 dol­lárról szóló csekket, és sze­retném közölni, hogy azért nem fizetem ki a megalkudott árat, mert én úgy gondoltam, hogy a lakás: 1. nem lesz ennyire használt állapotban, 2. lesz elég fűtés, 3. és kicsike, barátságos lesz. Viszont úgy vettem észre, hogy már nagyon sokan laktak benne, semmi fűtés nem volt, ahhoz viszont nagyon nagy volt, hogy az ember otthon érezze magát benne. A hölgy megkapván a leve­let, postafordultával küldte is vissza: Tisztelt Uram! Először is nem értem, hogyan képzeli, hogy egy ilyen gyönyörű la­kás üresen álljon akár egy napig is? A fűtésről csak any­nyit, hogy eléggé jól fűt ott minden, csak meg kellett vol­na találni a kapcsolót! Ami pedig a lakás nagyságát illeti, azt nevetségesnek tartom, hogy akinek alig van bútora, az csodálkozik, hogy kong a terem, és a tulajdonost hi­báztatja ezért! Belami hevülete Hát én ezt nem hallgatom tovább, már a szavaiktól is gyomorrontást kaptam. Maguk, legyen szó bármilyen szent ünnepről, csak a zabálásról tudnak beszélni - ugrott fel az asztaltól Belami, és olyan nagy volt a felháborodása, mint tavaly karácsony előtt. Vagyis a Zsibbadt brigádvezetőből kirohanva, alig fért ki az ajtón. A Zsibilakók persze csodálkoztak, hiszen a külváros szépfiúját egyetlen rossz szó, vagy könyökütés nem érte azon a délutánon, a beszélgetés témáját pedig az ünnep hangulata és vastag töltöttkáposzta-szag lengte körül. - Na, most ennek mi baja van? - horkantott szódás ló hangját utánozva Snájdig Pepi. Hiszen én csak annyit mondtam, hogy nem halászlé az, amihez nem készül alapié, meg aztán a haltöpörtőt Is úgy kell kisütni, hogy csicsogjon a zsírtól. Vagy nincs igazam? -Jaj, de mennyire igaza van, kedves Pepikém. Én mindehhez még csupán annyit tettem hozzá, hogy ha már szentestén halat tálalunk, hatvan rúd bejglivel, akkor arról is gondoskodni kell, hogy egy kis sült csülök is csücsüljön a hűtőben, persze jó zaftosan, mert hát előfordul, hogy valaki a somlói galuska után valami egészségesebb étellel sze­retné lenyomatni a vacsoráját. - Az meg végképp természetes, hogy karácsony másnapján sem halhatunk éhen, nem igaz? - szólt közbe Link Egon, aki reggelire mangalicából ké­szített abált szalonnát ajánlott, lilahagymával, meg egy kevéske füstölt májassal, de - mint mondta ­az se baj, ha valaki két kiló kolbásszal turbózza fel a szalonnás rántottáját, mielőtt megöntözi jó zsíros tejföllel. - Pfúj! Rántottára tejföl? Fiát magát vasvillával tanították főzni, hogy ilyen gusztustalanságot mond? - kérdezte Cink Enikő, aki mindig nagyon kényes volt krumplis tarhonyájára, de egyéb kony­haművészeti alkotásokból is kivette már részét. A tejfölös rántotta problematikáján aztán elrágódtak egy kicsit a Zsibilakók, egészen addig, amíg Smúz apu metszőfogainak maradékát a békés vita hevében Cink Enikő ki nem ütötte a hatliteres merőkanállal, amit az ünnepi alkalomból azért vett, hogy legyen mivel kimerni disznóvágáskor a kon­dérból a töpörtőt. Merthogy disznót azt csak vágni kell, ha már él falun egy darab derék rokon. - így aztán karácsony első napján sült kolbász, hurka kerülhet az asztalra, zsírtól cuppogó sült krumplival, mondjuk egy kis orjaleves után ­magyarázta Encike, s oly élvezettel cuppogtatta nyelvét, hogy erre a szólamra nevesebb zene­szerzők minimum két kantátát tudtak volna írni. De mivel nevesebb zeneszerzők az elmúlt években igencsak ritkán keresték fel a Panel Pál-lakótelep díszeként emlegetett Zsibbadt brigádvezetőt, a beszélgetés kantáták nélkül folytatódott arról, hogyan is kell a magyar embernek karácsony idején eszméletlenségig leennie magát. Szóba került persze kevéske (40 tányér) kocsonya is, ami még a panel erkélyén is elfér, meg a karácsony habja ama zabatortán, maga a töltött káposzta Is. - Csülökkel, naná! - rikkantott ekkor Snájdig Pepi, és oly átszellemült lett ábrázata, hogy többen attól tartottak, azon pillanatban megüti Guta Lojzi, a közelben tartózkodó vérnyomásmenedzser. A Zsibi vidám polgárai már éppen a tortába való krémeknél tartottak, amikor a vendéglő előtt feltűnt Belami, talpig fitneszcuccokban, és in­tegetésével jelezte: bezzeg ő szakított a káros, gyomrot, testet, keringési rendszert gyilkoló gya­korlattal, a karácsonyt igenis mozgással ünnepli. Belamiéknál vége a haspókoskodásnak, ebben az évben még a kefirt is vizezzük - kiabált be a tágra nyílt ajtón és füleken a külváros nyugalmazott szépfiúja. A Zsibiben persze egy percre eluralkodott ekkor a szégyenkezés. Ez idő alatt Snájdig Pepi még azt is felvetette, hogy valóban kéne már váltani, mert a magyaros zabakarácsony nem csupán egészség­telen, de még a pénztárcát is kifosztja. A Zsibilakók között még olyan is akadt, aki odáig vetemedett, hogy a közeli boltban megkérdezte: mégis, meny­nyibe kerül 6,4 gramm müzli, merthogy azzal kínálgatná karácsonykor 58 vendégét. Mások el­híresült fitneszguru könyvét lapozgatták, hogy ta­nácsokat lessenek ki az újfajta karácsonyra, s csak lopva mertek bekapni egy-két kiskanálnyi jog­hurtot, amikor már az éhségtől az ájulás, meg Töklámpa, a környék kóbor kutyája kerülgette őket. - Akkor karácsonyra desztillált víz, hamuba sült nejloncérnával? - nézte bánatosan Cink Enikő Plüss Etát alig egy héttel az ünnep előtt. - Csakis - sírdogált Etus, s könnyeitől meg sem látta Belamit. A külváros vénülő széplegénye pedig éppen a Zsibi előtt ballagott el. Kezében hu­szonnégy szatyrot cipelt, s örömmel hallgatta bé neje, Görcs Jolán szavait, aki elmondta: már kölcsönkérte a szomszéd kádját, merthogy a karácsonyi marhapörköltet, öt főre, csak nem főzhetik kávéskanálban. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents