Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-02 / 281. szám
CSÜTÖRTÖK, 2004. DECEMBER 2. 13 Nesze semmi, fogd meg jól! Szlovák állampolgár vagyok. EU-s tartózkodási engedéllyel. Idén augusztusban született meg első gyermekünk, akit magyar állampolgárként anyakönyveztettünk. Mint utólag kiderült, ez súlyos hiba volt részünkről. Miért? Mert gyest, szüléspénzt Magyarországon nem kaphatok, mivel nem vagyok állampolgár. Logikusnak tűnt, hogy Szlovákiában érvényesítsem jogaimat. De hogyan is adnának bármit egy magyar gyermek anyjának? Szlovákia álláspontja a következő: csak abban az esetben kapok juttatást, ha a gyermek szlovák állampolgár. (Tehát ha állandó lakhelyemen élnék, gyermekem semmilyen ellátásra, támogatásra nem lenne jogosult.) A hivatalban arra kértek, adjam vissza magyar útlevelét és kérjem a szlovák állampolgárságot. Magyarország álláspontja: csak magyar állampolgárok, vagy letelepedési engedéllyel rendelkezők igényelhetik ezeket a támogatásokat. (2 év múlva igényelhetném.) Hogyan lehet, hogy az egyik államban az anya, a másikban a gyermek állampolgárságától teszik függővé? Vajon megoldaná ezeket a problémákat is a kettős állampolgárság? Most arra a kis mosolygós lényre gondolok, aki kíváncsian figyeli szülei minden rezdülését, és nem érti, nem értheti, hogy ő miért kevesebb korabeli társainál, és az anyu miért szomorú, ha nem tudja teljesíteni kéréseit. Bár még pici és nem kérdez, remélem tudok majd ezekről a dolgokról mesélni neki sérelem nélkül. És talán nem is a pénz, hanem az fáj, hogy hontalan, hazátlan árvának érzem magam, akinek talán valahol a két államot kettészelő senki földjén van a helye. Sem itt, sem ott. Csak sajnos ez által gyermekemet büntetik. Hogy miért? Nem tudom... VIKORNÉ BELOVEC ANETT, DESZK Egy kis számtan A másodikos számtankönyvben állhatna ez a szöveges feladat: „Ha 100 ezer ember (50%-a álláskereső) munkanélküli ellátása 3 milliárd forintba kerül, mennyibe kerül 800 ezer (50%-a álláskereső) ember munkanélküli ellátása? A helyes válasz vélhetően 8x3 milliárd=24 milliárd forint. Az MSZP ezen a példán roszszul teljesített. „A felelős döntés" füzet utolsó lapján 192,0 milliárd forint megoldás olvasható, ami ennél pontosan nyolcszor több. Úgy is mondhatnánk, hogy 168 milliárd forint nem létező kiadás szerepel a végösszegben... Persze a végösszeg kiinduló feltétele 800 ezer áttelepülő. „Józan paraszti ésszel" is érezhetően tízszer-százszor több, mint a realitás. De hogy még a végöszszeget meghatározó legnagyobb tételt külön is manipulálják, a táblázat közepében jól eldugva, szinte nevetséges. Az MSZP-székházban ezzel kapcsolatos észrevételemet nem hallgatták meg, nem válaszolták meg. Pedig kár, megkérdeztem volna azt is, pontosan mire gondolnak a „másodrendű állampolgárság" kapcsán, vagy milyen tartalommal töltenék meg a „nemzetpolgárságot". SZABÓ GYULA, SZEGED Félbemaradt építkezések és a Közel 20 éve Szeged szégyenfoltja ez a terület Fotó: Karnok Csaba Tekintettel arra, hogy levelemben Szeged város fejlesztésével és építési problémáival szeretnék foglalkozni, kijelentem, hogy nem vagyok építési szakértő, sőt nagyon távol áll e szakma az én képzettségemhez, ezért a netáni rossz meglátásomat kérem korrigálni. Nem vagyok szegedi születésű, csupán 52 éve élek Szegeden. E fél évszázad alatt azonban olyan ismereteket szereztem, ami arra kényszerít, hogy e levelem megírjam. Emlékszem azokra az időkre, amikor Tarján városrészben megkezdődött a lakóházak építése, az akkori technológiával, vagyis az előregyártott elemekből való gyors építéssel. Akkor erre nagy szükség volt, hiszen ezreknek biztosított ilyen módon komfortos lakásokat. Ma inkább kritizálják a technológiát és inkább az egyedi építkezéseké a jövő. Ennek is megvannak a maga buktatói. Ilyennek indult a Mikszáth Kálmán utca, Tábor utca, Püspök utca által határolt terület, ezelőtt 20 évvel és azóta is áll: szégyenfoltjaként a városnak. Húsz év alatt még nem sikerült lakhatóvá tenni a tervezett lakásokat. Ki a felelős és miért? A Szent Ferenc utcában a rendszerváltás előtt eljutottak a földszinti garázsokig, de azóta egy téglával nem emelkedett az épület. Miért? Hasonló félbemaradt építkezéseket találni a Szentháromság utcában, a Hattyas soron és még másfelé is. Az a hivatal, amely kiadta az építési engedélyeket, nem jogosult arra, hogy felelősségre vonja az építtetőket? Egy ellenpéldát is szeretnék közölni. A Szabadság téren tavasszal kezdtek hozzá egy többlakásos ház építéséhez és most novemberben át is adták. így is lehet dolgozni! Én a Daru utcában lakom, ahol öt éve csatornáztak. Most, amikor naponta esik az eső, az utcában áll a víz, mert a csatorna nem fogadja be, úgy van megtervezve, illetve építve. A talaj pedig nem tudja elnyelni. Szomszédom volt a kerületi képviselő fogadónapján és közölte az esetet. Azt a választ kapta, hogy nincs rá pénz! A Tisza Lajos krt. felújítása időszerű volt, és gratulálok a tervezőjének és kivitelezőinek. Azonban a Tisza Lajos krt.-i építés nem tudja eltüntetni a Mikszáth Kálmán utcai húsz évet. Lakásom szennyvizét pedig köteles vagyok a meglévő emésztő helyett az utcai csatornába vezettetni. Kifogásom nincs! Azonban ha a csatorna nem képes befogadni a csapadék vizét, akkor a szennyvizet hogyan fogja elvezetni? Az út burkolatáról nem is érdemes említést tenni, mert lehet, hogy a tanyavilág különb. SEBŐK MIKLÓS ROKKANTNYUGDÍJAS, SZEGED Galambgumi - nagyvárosi probléma Sok ember legszívesebben megszabadulna tőlük Fotó: Miskolczi Róbert Kettős igen, vagy inkább nem ? Mit tegyek? Kapkodom a fejem, durva a közbeszéd. Mikor lesz már ennek vége!? A Magyarok Világszövetsége bizonyára úgy gondolja, hogy helyesen járt el akkor, amikor hatalmas lendülettel elkezdte gyűjteni a nép körében az aláírásokat egy olyan ügyben, amelynek megoldása az ugyanezen nép által választott képviselők feladata lenne, lett volna az elmúlt 14 évben, és a rendes havi járandóságuk keretein belül, nem pedig plusz 4 milliárd forint elpazarlásával. Azért kellett a népszavazás, hogy a kampányolást ne kelljen abbahagyni, nehogy véletlenül békés körülmények között végezhesse a kormány a munkáját és esetleg az eredmények kerüljenek a közbeszéd középpontjába. Teljes erőbedobással folyik az ellenzék aknamunkája, csak a vak nem látja, hogy mire megy ki a játék. Álszent módon használják ki a külhoni magyarok kiszolgáltatottságát saját céljuk elérésére, amely nem más, minthogy minél hamarabb magukhoz ragadhassák a hatalmat. Azért szükséges a két igen, mert akkor a parlamentben kötelező napirendre venni a témákat, záros határidőn belül törvényeket kell alkotni. Viszont ha ez nem sikerül, akkor a köztársasági elnök elrendelheti az előrehozott választást. (így tudom, korábban beszéltek erről.) Tehát mi is az érdeke az ellenzéknek, ha gyors sikert akar elérni? A kettős igen a népszavazásban, majd pedig az eredményes parlamenti munka megakadályozása. Az első feltétel létrejöttét a nép lelkiismeretének gyúrásávaí reméli elérni, már szinte gusztustalan módon, nem válogatva az eszközökben. Az eredményes parlamenti munka megakadályozása pedig profi módon szokott nekik sikerülni. Ebben az esetben különös figyelemmel lesznek erre, és persze olyként, hogy mi, a kis hülye nép azt lássuk ismét csak, hogy nem rajtuk múlik. A Magyarok Világszövetsége és a Munkáspárt tehát csapdát állított a népnek, amelybe december 5-én, mint az oktondi állatok szoktak, sokan belegyalogolunk. Ha igennel szavazunk, az előrehozott választás veszélye fenyeget, ha nemmel, nemzetáruló megbélyegzéssel számolhatunk. Vigyázat! Aki távol marad, arra ugyancsak ez utóbbi vonatkozik. Lehet, hogy a népszavazás nem is olyan demokratikus intézmény? Gratulálok a kezdeményezőknek. Hajrá, Magyarok! PÓPITY ANIKÓ, SZEGED Védekezzünk a szén-monoxid ellen! A fűtésszezon beköszöntével egyre többet lehet hallani a sajtóorgánumokban a szén-monoxid által bekövetkezett sajnálatos balesetekről, halálesetekről. A szén-monoxid (CO) éghető anyagok (például fa, gáz stb.) tökéletlen égése során keletkezhet. Színtelen, szagtalan, mérgező, belégzése során a vér oxigénszállító kapacitását lecsökkenti, a hemoglobin megkötésével. így gátolja az agy vérellátását, ami belső fulladáshoz, eszméletvesztéshez vezethet. A kis mennyiség tartós belégzése éppoly veszélyes, mint a nagy mennyiség belégzése rövid idő alatt. A belélegzett mennyiségtől függően különböző tünetek jelentkezhetnek: enyhe fejfájás, émelygés, hányinger; lüktető fejfájás, álmosság, elmezavar, erős szívverés; eszméletvesztés, görcs, légszomj, halál. Veszélyes mennyiségű szén-monoxid-forrás lehet például a rosszul kialakított égéstermék-elvezető rendszer, az elszívó ventillátor visszaszívja a nyílt égésterű készülékből az égésterméket, a zárt garázsban járó motorú benzin- vagy dízelüzemű jármű. A lakásban, házban felszerelendő CO-érzékelő elhelyezésének nagy jelentősége van. Ajánlott a felszerelés a hálószobákban, többszintes háznál szintenként legalább egy-egy érzékelő. Az érzékelőt a padlótól, ajtótól, ablaktól, CO-forrástól legalább 1,5 méterre kell szerelni. Nem szerelhető olyan helyre, ahol nincs szabad légáramlás, bútor, függöny mellé, mögé. A légkondicionáló berendezéstől pedig lehetőleg távolabb legyen. A 240 CO-érzékelő figyeli a CO-szintet és figyelmeztet, ha veszélyes mértéket ér el (70 ppm-es szintnél). Beállítást nem igényel, csak ellenőrizni kell a működőképességét. Az eszköz 2,5 percenként öntesztet hajt végre. Az idő múlásával folyamatosan állítja az érzékenységét, így mindig a legjobb teljesítményt nyújtja. A TEST/HUSH gombbal tesztelhető az érzékelő működése, illetve nyugtázható a riasztásjelzés. Saját beépített 85 dB-es hangjelzővel rendelkezik, mely jól megkülönböztethető más berendezések jelzésétől. Riasztás esetén 4 sípolás és 5 másodperces szünet ciklikusan ismétlődik. Ezzel egy időben a beépített relé is meghúz, lehetőséget biztosítva bármilyen behatolásjelző, tűzjelző központhoz való illesztéshez. Az érzékelő 12 VDC tápfeszültségről üzemel, ezt biztosíthatja a központ, de az bármilyen szünetmentes tápegységről is megoldható. Lényeg a szünetmentesség biztosítása, mivel, ha megszűnik a tápellátás, az érzékelő nem képes jelezni a CO veszélyt. Központba kötés esetén külön zónára, hurokra kell kötni az érzékelőt. Ha a CO-koncentráció visszaáll a normál értékre, akkor a riasztásjelzés automatikusan megszűnik. Szakszerű telepítés és felhasználás esetén az érzékelő évekig működhet, szinte karbantartás nélkül. Szükség esetén, vagy havonta száraz, illetve enyhén nedves ruhával el kell távolítani a port és az egyéb szennyeződéseket. Ezt a tisztítást az érzékelő szétszedése nélkül meg lehet oldani. A szétszedés és a lefestés az érzékelő tönkremeneteléhez vezethet. A gyártó 4 évig garantálja az érzékelő működését. A CO-mérő jelzést ad, ha a mért CO-veszélyes szintet ér el. Ekkor a következőket kell tenni: a TEST/HUSH gomb segítségével némítani kell az érzékelőt, szellőztetni kell, és el kell hagyni a helyiséget. Hívja a tűzoltóságot és ne térjen vissza a szakemberek nélkül a lakásba. Ha a riasztás 24 órán belül ismét megtörténik, feltétlenül hívjon szakembert, aki megállapítja, hogy valóban CO-jelenlétről, vagy az érzékelő meghibásodásáról van szó. Vizsgáltassa meg a lakásban található fűtőberendezéseket és tüzelőberendezéseket. Győződjön meg róla, hogy a garázsban nem üzemelt-e gépjármű. HENN ZOLTÁN, SZEGED A városok betondzsungelében a kutyapiszok mellett az ember jelentős problémája a galambok pottyantott ürüléke. A civilizált városi lakos számára a galambok felesleges (haszontalan, értéktelen) élőlényeknek tűnhetnek, hiszen közvetlen hasznot nem hoznak. Egyesek szerint a galamb maga a repülő patkány, nemcsak félni, de védeni is kellene magunkat tőlük. A házigalambot Közép-Ázsiában a szirti galambból és a koronás galambból kezdték háziasítani időszámításunk előtt 5000 évvel. A folyamatban szerepet játszott, hogy a pusztai ember szent és áldozati állatnak tartotta a galambot. A nevelt egyedek később váltak haszonállattá, azaz húsgalambként és postagalambnak is használták szárnyas barátainkat. A nyolcvanas években kedvelt eledele volt a lakosságnak a galambhúsleves vagy a galambpaprikás. Mára a városok területén élő galambok nagy része koordinálatlanul él, szaporodik, és okoz valós vagy vélt károkat. A parkok területein az állatbarátok kedvelt időtöltése, hogy kenyérmorzsát szórnak a csipegető állatoknak. Legtöbben viszont csak akkor kerülünk kontaktusba a szárnyasokkal, amikor a járdán kerülgetjük az ürülékkupacokat vagy ablaktakarításba kezdünk. A városi galamb megtanult az emberrel együtt élni. A területen természetes ellensége a csókán és a macskán kívül nemigen akad. Alkalmazkodott a zajos, koszos városhoz. Ellenáll a szmognak, nem zavarja a zaj, a piszkos tócsák vizét issza, eléldegél a házak tetőtéri repedéseiben is. A legellenállóbb példányok jó eséllyel örökítik meg génjeiket a túléléshez. Ürülékükkel bepiszkolják az épületek homlokzatait, a szobrokat, a gépkocsikat, de betegségeket is terjeszthetnek. Orrjáratukban, tüdejükben vérszívó atkák élősködnek, egyes példányaik pedig az influenzára hasonlító papagájkórral fertőzhetik meg az embereket. Az ablakok párkányain hátrahagyott ürülékük és tollaik allergiát válthatnak ki. A házak padlásain elpusztult egyedek is gondot okozhatnak. Egyes városokban már annyira elszaporodtak, hogy ablakot sem lehet nyitni tőlük, nem lehet szellőztetni. Sok ember legszívesebben megszabadulna tőlük. A többség azonban teljesen érdektelen vagy együtt tud élni a galambok okozta állapottal. Az érvek-ellenérvek ismeretében nem mondhatjuk, hogy a galambot el kellene tüntetni a városokból, hiszen az ember nem uralhatja teljes mértékben az épített környezeti életteret. Fontos azonban, hogy kialakítsunk egy közegészségügyi értelemben elfogadható normát. A minőségibb szabályozásra (a galambokkal való egészséges együttélés kialakítására) az ember tehet lépéseket. Megoldást jelenthet, hogy ha nem etetjük a galambokat rendszeresen (vagy megszüntetjük a táplálékforrást), elszoknak házaink, ablakaink térségéből. Az épületek homlokzatai, az ablakok peremei hálós vagy elektromos módszerekkel védhetők a galambok (és piszkuk) ellen. SERES ZOLTÁN, ORPHEUS ÁLLATVÉDŐ EGYESÜLET