Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-16 / 293. szám

14 • KAPCSOLATOK" CSÜTÖRTÖK, 2004. DECEMBER 16. Tél, mozgás, levegő Változnak az idők, változnak az emberek, velük együtt a szokásaik is. Még csak készülődünk a télre, máris tavaszváró hangulat alakul ki gyermekek és felnőttek körében. Pedig a télnek is megvan a maga szépsége. Gyermekkoromban mi hasonlóképpen szerettük a telet is, mint minden más évszakot. Visszaemlékszem, amikor Vásárhelyen a Zsdánov térre átkeresztelt Széchenyi téren gyermekek hada vívott hógolyócsatát. Önfeledten vágódtunk hanyatt a hóban, versenyeztünk, hogy ki tud szebb Jézuskát csinálni a teste lenyomatából. Csúszkáltunk, hóembert készítettünk, feldíszítettük jó nagy sárgarépaorral, széndarab szemekkel. Akkor, kint, játék közben nem éreztük, hogy fázunk. Amikor hazaértünk a meleg lakásba, a szüleink tudták, hogy mit kell tenni. Fázó kéznek, lábnak elő volt készítve a lavór víz, abba mártogattuk a hidegtől fájó végtagjainkat. Annakellenére, hogy edzettek voltunk, időnként meg is fáztunk, nem volt ritkaság a náthától csöpögő orrú gyerek. Úgy tűnik, nemrég volt, de igaz volt. Ma már a játszótereket télen ritkábban látogatják a gyerekek, szüleik példáit követve inkább behúzódnak a meleg lakásba. Pedig ma is nagy szükség lenne a szabad levegőn való mozgásra, úgy a felnőtteknek, mint a gyerekeknek. Csak a kényelem lehet kifogás a szabad levegőn való mozgás ellen. Jó volna, ha ez az idén nem így lenne. TÓTH ANTAL, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Kerek-évforduló Tiszta szívemből ajánlom az alábbi sorokat Kerek Attila barátomnak, Szeged város lelkiismeretének és „szürke" eminenciásának. Amikor elhatároztam, hogy 60. születésnapodon írok a barátságunkról, akkor azt hittem, hogy a világ legegyszerűbb feladata lesz, hisz naponta találkozunk, néha tízszer is, beszélünk telefonon, vagy szépülő Szegedünk forgatagában találkozik szemünk pillantása, vagy egyre növekvő számú rendezvényeink előkészítésében, vagy azok lezárásában vállat a vállhoz vetve, önzetlenül dolgozunk együtt Szegedért. Miről írjak? Nem könnyű feladat. Nem könnyű megfogalmazni azt, ahogy élsz Szegedért, értünk, szegediekért, szürke eminenciásként, illó alázattal, de méltóságteljesen, városunk élő lelkiismereteként. Hogyan adhatnám át azt az érzést, amikor néhány évvel ezelőtt a legmagasabbnak ígérkező árvíz idején hajnalban menni kellett a vízhez, de Te már ott voltál. Vagy más alkalommal éjjel, a feladatok végeztével hazafelé menve 1b már szembe jöttél velem. És amikor a bombázások voltak, vagy a menekültek fogadásainak előkészítésén dolgoztunk. Emlékszel? Barátom. Mínusz húsz fok volt. Mire odaértünk, már gondoskodtál rólunk. Meleg lett. Emlékszem, barátom. És a beszélgetésekre, amelyek alapfilozófiájának Szent-Györgyi Albert humanitása adott igazi töltést - „nem fogadhatjuk el a világ felosztását jó és rossz népekre", itt, térségünkben, a közel húszéves valóság árnyékában, ezt mi itt és most tisztán látjuk, és ebben nekem mindig erőt adtál, hogy az ember, a nép mindenütt jó és békeszerető, és a hited, hogy minden nemzet túlnyomó része tisztességes emberek többségéből áll adta a hitet, hogy végigküzdjük. Majd emlékezni fognak, barátom. írjak arról, hogy minden percben ott vagy a város előtt, de soha nem kértek fel arra, hogy állj a városod elé, hogy szemedbe mondhassák azt, amit mindenki érez és tud. Tartozunk Neked, barátom. Én is. A város is. Sajnos a hétköznapok azt mutatják, a tudás, a csöndben végzett munka és a szerénység nem olyan tulajdonságok, amelyek az elismerésnek kedveznének. De azt is tudom, hogy Te nem csillogni, hanem használni akarsz. Inkább a barátságról írok! Tudod, a barátság..., a barátság az olyan, mint az Isten, van, akinek van, s benne hisz, van, akinek nincsen. Nekem van, „öreg" barátom, és ettől szebb, tartalmasabb számomra az élet. Büszke vagyok ara, hogy születésnapodon is barátként ölelhetlek. Légy boldog, élj és munkálkodj sokat értünk, Szegedért, mert így kerek a világ. TÓTH LÁSZLÓ EZREDES 60. születésnapját ünnepli a Szeged város lelkiismereteként gyakran emlegetett Kerek Attila Fotó: Miskolczi Róbert Csak sikerült bejutni az egyetemi központba A szegedi tanulmányi és információs központ ma már minden látogató előtt nyitva áll Fotó: Schmidt Andrea A lap december 1 I -i számában megkérdeztek négy embert, hogy látták-e már az új központot. Erre szeretnék visszakérdezni: mikor és hogyan láthatták volna? Ugyanis velem a következő történt. Szintén az újságból értesültem az ünnepélyes átadásról. Az azon való részvétel nem volt feltételhez kötött. Öregember vagyok, de nagyon érdekelnek az új dolgok és létesítmények, és hihetetlen, de nagyon tudok örülni és csodálom azokat. Elmentem tehát a megnyitóra, de az ajtóban közölték velem, hogy nem mehetek be (meghívó vagy igazolvány kellett volna). Az, aki velem korántsem bánt udvariasan, tanár volt, legalábbis egy másik férfi így szólította. Én a megdöbbenéstől csak álltam és nem akartam elhinni, hogy nem akarnak beengedni. Közölte velem az ajtónálló, hogy menjek arrébb, mert akadályozom a vendégek, is, merősök és diákok bemenetelét. Megalázó helyzet volt! Mégis elszántam magam, hogy bemegyek, és nem is vagyok nyuszi alkat. így amikor megláttam dr. Géezi József országgyűlési képviselőt, elésiettem és panasszal éltem. A „fogadóbizottság" nyájassá vált, s azt mondták, ha Géezi képviselő kezességet vállal értem, akkor bemehetek. Ezúton szeretnék neki köszönetet mondani a segítségért. Az ünnepélyes megnyitó alatt jól viselkedtem, nem beszélgettem, nem nevetgéltem, hisz tudtam, hogy se meghívóm, se igazolványom, csak egy öreg ember vagyok, aki feltehetően aktív korában adóforintból támogatta a mai tanár urak ingyenes képzését. ACZKOV TIMÓTNÉ, SZEGED Könyvbemutató A Szent István Egyetem Gazdasági és Társadalomtudományi Kara, valamint az Agrár- és Regionális Gazdasági Intézet rendezésében Gödöllőn, az egyetem főépületében széles körű szakmai érdeklődés mellett került megrendezésre az a programsorozat, amelynek keretében bemutatták Tárkány Szűcs Imre Gazdaélet a vásárhelyi határban című könyvét. A november 19-i rendezvény házigazdája dr. Villányi László egyetemi tanár, intézeti igazgató volt. A tősgyökeres, vásárhelyi kötődésű Tárkány Szűcs család gazdasági életének legjellemzőbb dokumentumait tartalmazó könyv bevezetőjét dr. Romány Pál professzor tartotta. Kiemelte, milyen nagy szerepe volt Magyarország élelmiszer-termelésének az elmúlt évszázadokban, a gazdaemberek munkájának a mindennapokban. A könyv, az összeállítás szerzője, Tárkány Szűcs Imre örömmel vette az egyetem felkérését, hogy munkájának eredményét mutassa be. Felszólalása után az egyetem intézetének folyosóján a család fennmaradt iratainak, okleveleinek és képeinek (1896-1951) kiállításán szívesen kalauzolta a szépszámú érdeklődőt, az egyetemi hallgatóság képviselőit. A kiállítás 2005. január 31-éig lesz látható az alma materben. A megnyitón a szakmai élet olyan jeles személyiségei is jelen voltak, akik idős koruk ellenére még ma is aktívan részt vesznek az egyetem szakmai életének formálásában. Itt volt dr. Bíró Ferenc, aki hoszszú ideig az egyetem rektora volt, dr. Németi László, dr. Lőkös László, akik az oktatás mellett a gazdaságtudományok terén értek el jelentős eredményeket. A konzultációk után dr. Molnár József egyetemi tanár, rektor fogadást rendezett a meghívottak részére, ahol részt vettek a Vásárhelyt képviselő kollégák Tárkány Szűcs Imre társaságában. Hódmezővásárhely örömmel nyugtázhatja, hogy a mezőgazdasági tudományok oktatásának fellegvárában egy olyan könyvvel mutatkozott he, amely méltán keltette fel a résztvevők érdeklődését. PÁLINKÓ MIHÁLY GÉPÉSZMÉRNÖK, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Az időskori bölcsesség felé Emlékül drága tanítómnak, Aszriev Miklósnénak: Reszkető karja belém karol, hogy a szédüléstől el ne esseil, legyen egy kis kapaszkodó. Milyen kis dolog, s számára mégis szinte mindent jelent. A templom néhány lépcsőjének „megmászása" előtt megállunk - ahogy szoktuk hogy erót gyűjtsön. A fiáért tartott misére megyünk, aki gyermekként hagyta itt az életet. A vasárnapok vidámsága minden ellentmondást magába rejt ezen a megemlékezésen. A szertartáson felhangzó gyermeke nevét meghallva, próbálok finoman, észrevétlen ránézni, érzem, most min mehet keresztül ott legbelül a szíve, lelke mélyén. Láthatatlan nyugtalansággal kis retiküljéhez nyúl, közelebb húzza maga mellé, ez az övé, hozzátartozik. A legszemélyesebb dolgaival, amely elég egy hosszú útra. Szívembe olyan furcsa lelkifájdalom tör, amelyet még sohasem éreztem. Megrémít ez az érzés, s rádöbbenek, az 50. életévembe léptem, éz már a „születésnapi ajándék". Egy iszonyú szívfájdalommal járó együttérzés, út az időskori bölcsesség felé. Kifele jövet immár egy kis megnyugvással haladunk és már könnyebb a térdbe hasító lépegetés is a lépcsőkön. S. GRANDPIERRE CECÍLIA, SZEGED Díjazott szegedi egyetemisták A Szegedi Tudományegyetem Kulturális Irodája által kiírt előadói versenyek és alkotói pályázatok díjazottjai: Az Egyetemi Zenei Verseny Komolyzenei kategóriájának helyezettjei: I. Gál Szilvia fuvolista (BTK IV német), II. Gábor Tamás orgonista (BTK III. magyar), III. Király-König Péter Zeneiskola Fafúvós Kvartett (Gyimóthy Zoltán TTKII. programterv, mat., Marjanuez Lilla BTK I. magyar-angol, Kókai Eszter, Besze Anna), III. Varga Gabriella (BTK I. angol-inf. könyvtáros), Lengyel Csilla (TTK I. biológia-környezettan) hegedű-duó. Különdíj: Szélpál Szilveszter (TTK II. informatikus-fizikus). A jazz, musical kategória díjazottjai: I. Misty Dawn zenekar (Horváth Péter TTK III. programozó, Salamon Eszter BTK V—III. kommunikáció-amerikanisztika, Boros Péter TTK III. programozó, Bárkányi Balázs), II. Nemes Ágnes (BTK IV kommunikáció-magyar), III. Ragány Mihály (ÁJTKI. jogász). A népzenei kategória díjazottjai: I. Csámborgók Haskó János (TTK I. biológus), Jankov Gyöngyvér (TTK I. fizikus), II. Sírülő együttes (Ivánovics Tünde, Bedc Ádám BTK V magyar-IV régészet, Rjuzicska Tünde JGYTFK I. művelődésszervezés rajz, Kovács Zoltán), A szavalóverseny helyezettjei: I. Bondár Katinka (BTK IV kommunikáció, II. pedagógia), II. Ragány Mihály (ÁJTK I. jogász), III. Varga Ágnes (BTK V szociológia). Jutalomban részesült Bálint Barbara (BTK II. francia-kommunikáció). A gyermekverspályázat díjazottjai: I. Tátrai Katalin (SZÉF IV vállalkozó-menedzser mémök|, II. Túri Tímea (BTK II. kommunikáció-magyar), II. Endrődi Péter (GTKI. közgazdász-gazdái kodásiszak). TAJTI GABRIELLA, A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM KULTURÁLIS IRODÁJÁNAK VEZETŐJE Játszótéri szemét Falu végén lakom. Lakásom mellett van egy szépen füvesített, gondozott játszótér. Van ott futballpálya, mászóka, lánchinta, mérleghinta, homokozó a kicsiknek. A nyári szünetben najxmta 20-30 iskolás és óvodás gyermeknek adott lehetőséget mozgásra. Ebből adódóan nagyon sok uzsonnászaeskó, papír, műanyag flakon szóródott széjjel. Három-négy fiú szemeteszsákot helyezett ki, majd belegyújtötték a szemetet, ami két zsákot töltött meg. Öröm volt nézni szorgalmukat, sehol nem lehetett szemetet látni. Minden héten szerdán jár a kukásautó, de a szemetet nem vitte el. Egyik szerdán a zsákoknál megállítottam az autót és kértem a sofőrt, legyenek szívesek elvinni, és be akartam dobni az autóba. Nem volt hajlandó, mivel nem kukában volt a szemét. Hiába mondtam, hogy ez önkormányzati terület. Mit érezhettek a gyerekek a hiábavaló munkáért? Merthogy közben jött a viharos szél és mindent szétszórt. Nem tudom, milyen szabály tiltja, hogy közterületről esetenként egy-egy zsák szemetet elvigyenek. Talán csak emberség kérdése. Most itt a tél, kevesen járnak játszani, reméljük, tavaszra rendezik a szemételhordás kérdését az illetékesek. VASS BÁLINT, PITVAROS