Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-09 / 287. szám

• MEGYEI TŰKOR" CSÜTÖRTÖK, 2004. DECEMBER 9. Három nyelven beszélő bölcsész állást keres Szegeden Lehetne titkárnő, ügynök Keretes hirdetést adott fel la­punkhan egy 27 éves lány, de az újságírón kívül csak ketten hív­ták vissza eddig telefonon. Ho­lott bölcsész diplomája mellett három felsőfokú nyelvvizsgát is fel tud mutatni. A szegedi diplomás munkanél­küliségre jellemző eset azé a fia­tal lányé, aki a Délmagyarország­ban két alkalommal keretes hir­detésben próbálta meg felhívni magára a figyelmet. Ebben leírta: 27 éves, bölcsész diplomával és három felsőfokú nyelvvizsgával ­orosz, angol, olasz -, az egyik nyelvből szakfordítói oklevéllel, középfokú idegenforgalmi szak­képesítéssel, valamint felhasz­nálói szintű számítógépes isme­retekkel rendelkezik. Amikor megkerestük telefonon, kiderült, rajtunk kívül eddig csak ketten reagáltak az előkelő helyen meg­jelent hirdetésre: egy anyuka ke­resett nyelvvizsgára felkészítő ta­nárt, valamint egy vállalkozó lő­ti-futi munkára alkalmazottat. A lány azonban, akit Szolga Emesének hívnak, nem ilyen munkára gondolt. Az ifjű nőről találkozásunkkor bebizonyoso­dott: nem csak papírjai vannak a tudásáról. Emese két lábbal áll a földön, határozott, akár úgy is le­hetne fogalmazni, vezető típusú egyéniség. Helyét már külföldön is megállta, mivel két és fél évig Milánóban élt olasz férjével, ahol egy nyomdaipari cég ügyfélszol­gálati asszisztensként alkalmaz­ta, valamint tolmácsolt. Mivel párjával végérvényesen megrom­lott a kapcsolata, s munkájában sem tudott továbblépni - az ola­szok az érettségijét elfogadták, de a diplomáját nem -, 2003 ta­vaszán űgy döntött, hazajön. Szegedre, abba a városba, ame­lyiktől nem tud elszakadni. Szolga Emese szívesen tanítana egy iskolában Fotó: Miskolczi Róbert Álláskeresése szinte azóta tart, kisebb megszakításokkal, s eb­ben családja, ismeretségi köre is segíti. Nem sok sikerrel. Amikor hazajött Olaszországból, négy hónapig semmilyen diplomás munkát sem talált, legfeljebb el­adónak, titkárnőnek, asszisz­tensnek vagy ügynöknek mehe­tett volna el. Végül egy kiadó al­kalmazta irodalmi szerkesztő­ként - az állásra mellesleg har­minc jelentkező közül választot­ták ki. Mivel azonban nyelvtudá­sát a kiadónál nem tudja kama­toztatni, s fizetése is alacsony, úgy döntött, űj munkát keres. Most tehát kezdődik minden elölről... Szolga Emese örülne, ha törté­nelmet taníthatna, de űgy látja: Szegeden és környékén szinte le­hetetlen tanári állást kifogni. Aműgy bármilyen, szellemi energiáit, képességeit megmoz­gató munkát elvállalna. De jó ta­nácson kívül egyelőre mást nem kapott. A jó tanács pedig arról szólt: menjen el Budapestre. F.K. A közösségért dolgoznak a felsővárosiak Százakat mozgat a Szöfce Alig több mint egyéves műkö­dése alatt tömegeket vonzott a Szögedi Felsővárosi Civil Egye­sület (Szöfce). Lelkes szervező­inek köszönhetően sokan láto­gatják a klubfoglalkozásokat, egészségvédő előadásokat, kiál­lításokat. Egy baráti beszélgetés eredmé­nyeként született, és máris szá­zakat mozdít meg a Szögedi Fel­sővárosi Civil Egyesület (Szöfce). Ktílmánné Szabó Erzsébet és Tóth István a társaság összejöve­teleinek havonta helyet adó Sze­gcdi Ifjúsági Házban (IH| foglal­ták össze az egyesület eddigi mű­ködésének legfontosabb esemé­nyeit. Mosolyogva említették, hogy egy jó hangulatú összejövete­len, a Maros kocsmában pat­tant ki az ötlet: fogjanak össze, akik tenni szeretnének a kö­zösségért, pártoktól és politi­kától függetlenül, olyan ren­dezvényekkel és megmozdulá­sokkal, amelyek összehozzák a szűkebb és tágabb környéken élő embereket. A tavaly augusztusban, alig harminc fővel alakult egyesü­let tagjai saját pénzükön, több ezer példányban készült szóró­lapokat dobtak a felsővárosi la­kások postaládáiba, s fölhívták a lakókat, vegyenek részt ren­dezvényeiken. Bemutatkozás­képpen kiírták a Szöfce-kupa focitornát, amelyen mindjárt legalább százötvenen vettek részt. Nyugdíjas-, egészségvédő és revitalklubjuk is működik, utóbbiban ezoterikus tudomá­nyokról is beszélnek az érdek­lődőknek. Havonta kiállításo­kat rendeznek. Parlagfűirtó ak­ciót szerveztek. Idén szeptem­berben a Bertalan híd alatt tar­tották a Szöfce-napokat, ame­lyen iskolai művészeti csopor­tok, néptáncegyüttesek léptek föl, a krisnások ingyen ebédet osztottak, focitorna zajlott, a második estét pedig utcabál zárta. Nevükhöz fűződik az IH-ban tartott Mikulás-ünnep­ség, amelyen a Szegedi Nemze­ti Színház művészei szórakoz­tatták a gyerekeket. Ma már nyolcvannál is több Szöfce-tag dolgozik a közössé­gért. Hogy mi hajtja őket? Kál­mánná Szabó Erzsébet és Tóth István szerint a belső, lelki igény: jót tenni - másoknak. NY. P. Mozgáskorlátozottéin, fedél nélkül Munkát keres a szegedi hajléktalan férfi Két hete lett hajléktalan a négy éve rokkant Ocskó Ferenc. Munkahelyi balesetet szenve­dett - aknába esett -, azóta man­kóval, illetve háromkerekű mo­toros járművel jár. Nem italozik - különben nem vehetne a rok­kantkocsival részt a városi forga­lomban -, munkát keres, hogy albérletet találjon, s ne kelljen fedél nélkül töltenie a telet. - Jöjjön vissza húsz perc műlva, elmegyek tankolni a benzinkútra - mondja a hatvanévesnek kiné­ző, negyvenhét éves ember a Ká­rász utcán. Gázt ad, és eltűnik a háromkerekű rokkantkocsival a Kálvária sugárúti, kékesen lengő füst miatt csupán homályosnak tűnő, végeláthatatlan autóára­datban. - Frissen lettem hajléktalan, két hete, kétezerben rokkantam meg. Állványoztam építkezésen, kőművesként, s beleestem egy aknába. Egy évig voltam kórház­ban. Kivették a csípőmet, azzal pótolták a lábamat, mert szerves anyagok jutottak bele, mikor föl­szakadt, és elfertőződött - beszé­li. Azóta kevesebb, mint 24 ezer forintnyi rokkantnyugdíjból él. A háromkerekű rokkantkocsit ­„három van belőle a megyében" -, melyen mankók számára is ki­képeztek férőhelyet, leánya, Mó­nika szerezte be neki, annak ide­jén. - Volt olyan rendes, hogy megvette - folytatja. Hol élt a kö­zelmúltig? Albérletben, míg a tu­lajdonos föl nem mondott, előtte pedig a feleségével, lányával s unokájával. - Nem maradhat­tam ott, a feleségemnek már új kapcsolata van - mondja. Közben jönnek-mennek az emberek a Kárász utcán, höm­pölyög a tömeg, néha egy-egy pénzdarab csillan Ocskó Fe­renc kérőén kitartott tenyeré­ben. Ezer, kétezer forint ha összejön egy nap, az már jó. Adakozóbbak-e az emberek ilyenkor, az ünnepek közeled­tével? Talán igen - tapasztalja -, de hány nap ez összesen? Alig néhány. És mi van az év további, háromszázhat­van-akárhány napjával?... Az viszont már megtörtént, hogy egyszer, miközben benn járt a boltban, mankókkal, felborí­tották valakik rokkantkocsi­ját. - A boltosok nagyon rendesek. Akárhányszor volt, hogy kihoz­tak nekem ennivalót - mondja. ­Meg akik templomba járnak, ők is sokszor adakoznak, kijőve a miséről. Van, aki kaját visz, s ha nem vagyok ott, lerakja a temp­lomban. A templomőröket is is­merem, ismer errefelé engem mindenki. Miután átfagyoskod­tam az éjszakát az árkádok alatt, vagy valahol, jövök ide, a Dugo­nics téri vásárba, a parázshoz. Lát-e kiutat jelenlegi helyzeté­ből? - Sokat segítene, ha munká­hoz jutnék. Egy ismerősöm nemrég megígérte, szerez egy építkezésen éjjeliőrködést, de űgy néz ki, nem lesz belőle sem­mi. Ha munkához jutna, albérle­tet is könnyebben tudna talál­ni. És nem kellene szabad ég alatt töltenie a telet. Ha nem talál munkát... Ki tudja, nem éri-e haleset a legelső, olvadás utáni, síkos napon, mikor jég­pályává változik a város, Ocskó Ferencet a kíméletlen forga­lomban, miközben átvirrasz­totta-fagyoskodta az éjszakát, az árkádok alatt? ECS. JQSOLVA A GYEREKEKERT Kártyából jósol a rokkantnyugdí­jas, rossz egészségi állapotú, ro­ma Mohácsi Nagy Jánosné, hogy fenn tudja tartani sok gyermekét, unokáját. A Kárász utcán keresi azokat az embereket, akik kíván­csiak jövőjiikre. Vagy, ha nem is kíváncsiak, szeretnének segíteni rajta. „Mamától tanultam a jóslás tudományát, százéves volt. Átlátok az embereken" - mondja. Önkor­mányzati lakásban él, azonban úgy tudja, föl akarják bontani a szerződését, „mert rosszak a gye­rekek". „De hát mikor legyen rossz egy gyerek, ha nem gyerek­korában?" - jajdul föl. A kártya hallgat. Munka nélkül lassan telnek a hajléktalanok napjai a Kárász utcán Fotó: Frank Yvette Szegeden a Pannon GSM ügyfelei már mobilon keresztül is megvásárolhatják parkolészelvényü­ket, amit egy újabb SMS elküldésével meg is hosszabbithatnak. Nem kell mást tenniük, mint el­küldeni gépkocsijuk rendszámát és a kívánt jegy típusát. SMS parkolójegy PANNON GSM Ai élvonal.

Next

/
Thumbnails
Contents