Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-08 / 286. szám

•MEGYEI TÜKÖR« SZERDA, 2004. DECEMBER 8. Kézfogás a miniszterelnökkel, sikeres képaukció, látogatás az állatkertben Az orrával festő Szabolcs Budapesten járt Gáspár András alakítja a családi musical címszerepét a nagyszínházban Andersen közgazdásznak tanul, játszik és vizsgázik A gyermekbénulásban szenvedő Sárközi Szabolcsot és szüleit Budapestre hívta vendégségbe Korózs Lajos. Az esélyegyenlő­ségi ügyekkel is foglalkozó po­litikai államtitkár lapunk mun­katársától hallott a 14 éves ül­lési fiúról, akinek orrával festett képeit több kiállításon is lát­hatta már a közönség. A csa­ládot mi is elkísértük a decem­ber 6-i kirándulásra. A 14 éves, egy üllési tanyán élő Sárközi Szabolcs gyermekbénu­lásban szenved. Mégis megpró­bál teljes életet élni: iskolába jár, orrával képeket fest, és gondozza miniállatkcrtjénck számos lakó­ját. A kisfiút Korózs Lajos, az If­júsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium politikai államtitkára hívta meg Budapestre. Szabolcs programja szoros volt, hiszen a fővárosban több helyen is várták. Reggel S órakor gördült be a mi­nisztériumi autó az üllési tanyára. Szabolcs édesanyja, Sárköziné Eri­ka nyitott kaput, s elmondta, éjfél óta nem tudott aludni, annyira iz­gatott. Közben Szabolcsot nővére segítette a kocsihoz. A csomagtar­tóba bekerült az összecsukható kerekes szék, és a hú rajzai. Ezeket egy minisztériumban megrende­zett vásárra csomagolták össze Sárköziék. Az édesapa, Sárközi Sándor hozta a táskát, amelyben Szabolcs uzsonnája mellé került az inzulinmérő és az adagoló, a fiú ugyanis cukorbeteg. A két és fél órás úton Szabolcs izgatottan fi­gyelte a változó tájat, s amikor Bu­dapest belvárosába érve feltűntek a hegyek, nagyon izgatott lett. - Régóta vágyik Szabikánk he­gyek közé, mert csak olyan dolgot szeret megfesteni, amit a saját szemével lát - magyarázta Erika. Első utunk az Ifjúsági, Család­ügyi, Szociális és Esélyegyenlősé­gi Minisztériumba vezetett: a nyolcadik emeleti nagyteremben karácsonyi vásárt rendeztek. Az asztalokon az ünnepre készített munkák várták a vásárlókat, a képkeretek, angyalkák, rongy­szőnyegek, gyertyák alkotói szel­Gáspár András a nagy dán mesemondó szerepében Fotó: Frank Yvette A televíziós műsorvezetőként is ismert népszerű színész, Gáspár András öt nap alatt kilencszer játssza Andersen szerepét a Szegedi Nemzeti Színházban. Szabadidejében közben szorgalmasan tanul, mert szombattól vizsgázik: jövőre szerzi meg köz­gazdász diplomáját. Naponta kétszer játsszák ezen a héten a gyerekeknek a nagyszínházban Balázs Ágnes családi musicaljét, az Andersent. A világhírű dán mesemondót a szerző férje, Gáspár András alakítja. - A színművészeti főiskolán osztálytársak voltunk Ágival, akivel már pályánk kezdetén magánvállalkozásba kezdtünk, hogy saját produkciókat hozhassunk létre. Bemutattuk többek között Weöres Sándor Psyehéjét és az Isteni show című musi­calt. Fiataloknak szeretünk játszani, mert a felnőttek szívére lerakódott a jég, bezárkóz­nak, nehezen nyitják ki a lelküket - mondja Gáspár András, aki Londonban is tanult színészetet. Ott csak néhány államilag támogatott intézmény működik, a színházak többsége magánvállalkozás, amely csak akkor képes életben maradni, ha sikeres pro­dukciókat hoz létre. - Nálunk sok a nem igazán erős művészi színvonalú produkció, ami csak azért születhet meg, mert nagy állami támogatás áll mögötte. Nincs igazi ver­senyhelyzet a hazai színházi világban, ahová nehéz új gondolatokkal, törekvésekkel be­törni. Két kollégámmal, Kállóy Molnár Péterrel és Kálid Artúrral megcsináltuk a S.Ö.R-t, amit már tíz éve játszunk, már túl vagyunk a háromszázadik előadáson is. Mel­lénk állt Puskás Tamás, a Vidám Színpad igazgatója, ezért nála megy másik produkci­ónk, a G.Ö.R.Cs., azaz a Görögök Összes Cselekedetei is. Gáspár András már gyerekkorában is imádta Andersen meséit. Mesél egy kedves tör­ténetet is erről: - A nagymamánk unokatestvéremmel együtt minden nyáron elvitt egy­szer bennünket a vidámparkba, azután pedig a könyvesbolt következett, ahol választ­hattunk magunknak egy-egy kötetet. Amikor unokanővérem meglátta a polcon az egyetlen Andersen-kötetet, gyorsan magához vette. Nagymamám azzal vigasztalt: ha újra kiadják, megveszi nekem is, de én ezt nem bírtam elviselni, és hamarosan eltűnt unokanővérem könyve. Az egész család a kötetet kereste, végül egy kukoricás zsák mö­gött elrejtve megtalálták a kamrában. Ez a lopás volt életem egyetlen - talán megbocsát­ható - bűncselekménye. Meséltem erről Áginak is, aki kitalálta ezt a musicalt. Össze­hozta benne Andersen élettörténetét a meséivel, ráadásul remek dalokat is írt hozzá. Szegeden gyerekbérletben megy a többrétegű darab, bár inkább a családoknak szól. A címszereplő örömmel látja a színpadról, hogy időnként a legkisebbeket elkísérő óvónők és a tanítónők sírnak és nevetnek a nézőtéren. Gáspár András az RTL Klubnál dolgozva úgy érezte, karrierje szempontjából hasznos lenne egy gazdasági végzettség is, ezért újra beült az iskolapadba, és jövő tavasszal szerez közgazdász diplomát. Szívesen idézi Jack Nicholson ironikus mondását: „Csak a kezdő színész keresi a lapokban a kritikát, a pro­fi már a tőzsdei jelentéseket olvassa." Időközben átigazolt az MTV-hez, ahol vetélkedőt, gyerekeknek és kamaszoknak szóló műsorokat vezetett. Most egy tízrészes riportsoro­zatot készít, amiben azt vizsgálja: a különböző társadalmi rétegeknek milyen lehetősé­geikvannak a munkavállalásra. H. ZS. Szabolcsot és édesanyját Korózs Lajos államtitkár hívta meg Budapestre, s ő is vezette végig az Országház épületében, ahol találkozott Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel is Fotó: Nyemcsok Éva lenti vagy testi fogyatékosok, il­letve nevelőotthonban élő fiata­lok. A terem túlsó sarkában egy asztalnál kapott helyet, ide rakta ki Erika és Sándor a kisfiú kepeit. Oroszlán, zsiráf, elefánt, tölgyfa tóval, színpompás papagájok várták, hogy újabb tulajdonosuk­hoz kerüljenek. Szabolcs várako­zóan ült a kerekes székben, s na­gyon megörült, amikor az első vásárló megállt az asztalnál. Eri­ka arra a kérdésre, hogy mennyi egy festmény ár, azt válaszolta: mindenki annyit adjon, ameny­nyit rászán. - Szenzációsak ezek a képek, hihetetlen, hogy a kisfiú az orrá­val festi őket - mondta Tóth Sán­dotné, aki választott is két fest­ményt. - Ezeket majd az unoká­imnak adom karácsonyra, s el­mesélem nekik, hogyan szület­tek az alkotások. Fontos, hogy ők is megtanulják: a másság szeret­hető - tette hozzá a nagymama. Délben megérkezett a vásárra Korózs Lajos államtitkár, aki ma­ga is vásárolt Szabolcs képeiből. Aztán elindultunk a Parlament­be. Az autóval körbe kerültük a Kossuth teret, Szabolcs ámulva nézte az ország házát. - Hát ez gyönyörű! - állapítot­ta meg a kisfiú az autóban. Teherlifttel jutottunk fel a dísz­lépcső-csarnokhoz, arra a szint­re, ahol a Szent Koronát őrzik. A piros szőnyegen csendben futott Szabolcs kerekes széke. Politiku­sok jöttek-mentek, közben Ko­rózs Lajos politikai államtitkár rövid idegenvezetést tartott. El­magyarázta Szabolcsnak, az or­szág házának építésekor szigorú követelmény volt, hogy minden egyes tégla a magyar királyság te­rületéről származzon. Szeren­csénk volt: a Szent Koronánál épp szemtanúi lehettünk a dísz­őrség érkezésének. Szabolcs még a köztársasági őrezred katonáit figyelte, amikor megérkezett Gyurcsány Ferenc miniszterel­nök. Kezet fogott a kisfiúval és szüleivel, bemutatkozott nekik és köszöntötte őket az Ország­házban. Elmondta Szabolcsnak, hogy most sietnie kell, ugyanis felszólal a parlamentben. Né­hány perc elteltével be is sétált az ülésterembe. Az államtitkártól azt is megtudtuk, hogy régebben két testület, az alsó- és a felsőház alkotta az országgyűlést, az alsó­házbeliek a piros szőnyeges tár­salgóban, míg a felsőház tagjai a kék szőnyegesben gyülekeztek. Ez esetben a kék szín a nemesi vérvonalra utalt. Az államtitkári idegenvezetés a Gobelin Terem­ben ért véget, s indultunk tovább a budapesti állatkertbe. - Ez olyan, mint egy álom! ­mondogatta Szabolcs az autó­ban, s már a főbejárattól néhány száz méterre felismerte: megér­keztünk. Az állatkert gyakornok zoope­dagógusa, Németh Zita fogadta Szabolcsot és szüleit a bejárat­nál. Az állatok egy részét a téli hideg miatt nem tudtuk megnéz­ni, így - Szabolcs kívánságára - a sétát a pálmaházban kezdtük. Ezután az akváriumba vezetett utunk, majd megnéztük a vízben úszkáló pingvineket. Búcsúzóul Szabolcs állateledelt kapott aján­dékba miniállatkertjének lakói számára. A nap gyorsan eltelt, s mikor indultunk haza, Szabolcs már azon törte a fejét, hogyan fogja mindezt megfesteni. NYEMCSOK ÉVA KERESET |H Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium­ban megrendezett vásáron Sza­bolcs munkái 500, illetve 1000 fo­rintos egységáron keltek el, így az üllési fiú majd 20 ezer forintot ke­resett. Azt nem döntötte el rögtön, mire költi a pénzt - családjukban az a szokás, hogy a gyerekek ma­gukra költhetik azt, amit megke­restek -, de az biztos, hogy egy újabb lakóval gazdagodik majd miniállatkertje.

Next

/
Thumbnails
Contents