Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-07 / 285. szám

EGÉSZSÉG, ÉLETMÓD, TÁPLÁLKOZÁS MINDEN KEDDEN NAPI MELLÉKLETEK GYOGY-IR Szerda LÉGYOTT Csütörtök BIZALMASAN Péntek DÉLMADÁR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, DR. DÉZSI CSABA ANDRÁS • 2004. DECEMBER 7. WWW.DELMAGYAR.HU A zöldlámpás készülék A tündéri öregasszony - a szá­zad eleji (az előző évszázad ele­jéről való), belvárosi házból ­bár kissé hajlott háttal, de fris­sen-fiatalosan haladt az utcán, hófehér haján bársonysapkával. Sosem szűnő és sosem rosszal­ló érdeklődéssel nézte a világot, a mellette - ingatag, törékeny valója mellett - százhússzal el­süvítő-csattogó gördeszkáso­kat, a zebrán átmentében rádu­dáló, átláthatatlan ablakú ko­csit, a várost, amely folyton vál­tozott Akkor még járt dolgozni, jóval nyugdíj után, fillérekért. Telt az idő, egyre nehezebben bírt eljárni otthonról, egyre nehe­zebben tette meg a fél városnyi távolságot munkahelyétől az otthonig, egyre nehezebben tudta lenyomni a súlyos, cirádás kilincset. Egyre ritkábban s mind rövidebb időre kelt föl, aztán egész nap az ágyban maradt. A készülék akkor már ott füg­gött ágya fölött a falon - lánya szerezte be -, fehér, tenyérnyi doboz. Zöld lámpája folyamato­san világított: ha az öregasszony rosszul érzi magát, s a lakásban nincs senki, csak egy mozdulat, és a készülék máris riasztja a vá­ros másik végén a szolgálatot, melynek központjában ott a la­káskulcsmásolat. (Ez szüksé­ges: a fiatalok reggeltől estig dolgoznak, nincsenek otthon, estére érnek csak haza, egyik erről, másik arról, és ki tudja, addig mi történhet otthon.) Ám akkor is világított a lámpa, mikor otthon volt a család, hátha szól­ni sincs ideje az öregasszony­nak, hogy segítség kellene, de még meg tudná nyomni a gom­bot. A zöld lámpafény - apró, ám észrevétlen nem maradó, éberen figyelő szem - megszo­kott tartozékává lett a lakásnak, világított, világított. Telt az idő, az öregasszony egyre kevesebbet evett, egyre csöndesebb volt, és egy rutin­vizsgálat után egyszer csak jött a kórház. Lánya karjában halt meg, egy hónap múlva, ősszel. „Megvárt engem", zokogta a lánya, aki mindent megtett érte mindig, aki gondját viselte az egyre súlyosbodó, a szelíd-vi­dám öregség napsütötte-lan­kás domboldalaiból a beteg­ség kék-fekete mélytengerébe alámerülő időkben. ...A zöldlámpás készülék, melyre végül is nem volt szük­ség, még napokig világított aggódón az ágy fölött, mely­ben immár nem volt senki, a falon. Aztán jöttek a szolgálat emberei, leszerelték, elvitték ­szükség van rá máshol is. Csak ekkor lett az öregasszony nem létezése igazán végleges, a szoba Igazán üres. F.CS. BALOGH LARISSZA MŰTŐSNŐBŐL LETT TERMÉSZETGYÓGYÁSZ „Hinni kell a gyógyulásban!" Ukrajnában született, de Sze­geden él, és itt fogadja a hoz­zá forduló betegeket Balogh Larissza bioenergetikus. Bár kórházi nővérként dolgozott, kisfia betegsége és gyógyulá­sa a természetgyógyászat felé irányította: így ismerte föl ma­ga is az életenergia szerepét, és igyekezett tudását mások javára is fölhasználni. - Én nem természetgyó­gyásznak készültem, és so­káig nem is foglalkoztam ilyesmivel. Nővér voltam egy kijevi kórház intenzív osztá­lyán, és dolgoztam műtős­ként is. A lélekről nagyon ne­héz volt fogalmat alkotni ott, ahol körülöttem olyan min­dennapos volt a halál. De a kisfiam betegsége és gyógy­ulása más irányba fordította az életemet - mesélt önma­gáról Balogh Larissza, a Sze­geden élő és dolgozó bio­energetikus természetgyógy­ász. Kisfia egészségesen szü­letett, ám később gyakran fájt a füle, és egy orrpolip nevű betegség is gyötörte. Hároméves korára már ösz­szesen tíz alkalommal szúr­ták föl a fülét, emiatt elveszí­tette hallását. Az orvosok azt mondták, állapotában javu­lás nem várható, ebbe bele kell törődni. Hihetetlennek tűnt Ukrajna fővárosában akko­riban már több természet­gyógyász is működött, és La­rissza édesanyja azt tanácsol­ta lányának, vigye el valakihez a kisgyermeket. Az asszony eleinte erősen tiltakozott: - Egészségügyi dolgozó lé­temre éppen én forduljak va­lami furcsa módon gyógyító emberhez? Nem akartam tu­domásul venni, hogy nincs más választásom. L)e nagyon szerettem volna segíteni a kis­fiámon, ezért végül elvittem egy természetgyógyászhoz. Ami azután történt, egészen hihetetlennek tűnt. Ha nem én vagyok a történet fősze­replője, másnak valószínűleg el sem hiszem. Megszűnt a fulladás, a hallás teljesen hely­reállt, az arcüreg kitisztult - és mindez húsz nap alatt! De még a saját szememnek sem hittem, azzal magyaráztam az egészet, hogy biztosan a le­vegőváltozás tett jót a gye­Balogh Larissza: Természetgyógyász segített a kisfiámon reknek... - emlékezik a rész­letekre. Larissza édesanyja biztatta: tanulja meg ő is azt, amit a természetgyógyász tud. Ha csak egy kicsit is tud vele se­gíteni a kisfiún, már nem volt hiába az egész. Minden energia így kezdődött. Balogh La­rissza Kijevben szerezte első természetgyógyász oklevelét, majd - áttelepülése után ­Magyarországon a másik ket­tőt. Bioenergetikusként gyó­gyít. Hogy ez mit is jelent va­lójában? Erre egyszerű is meg nem is válaszolni. - Az már régóta általánosan elismert tény, hogy a természetben minden energia, s azt is tud­juk, hogy a természet nem dobálózik csak úgy, céltalanul és következmények nélkül az energiával. Mindennek oka és hatása van. A tudósokat már az ókorban is foglalkoztatta az úgynevezett „életenergia" kér­dése, bár ők még nem tudták mérni például az agy elekt­romos hullámait. Mégis sej­tették, hogy az életenergia fontos dolog, olyasmi, ami alapvetően meghatározza lé­tezésünket - fogalmazott a természetgyógyász. Mindezt egyfajta rezgésje­lenségként kell elképzelnünk. Ez nem is olyan nehéz, ha belegondolunk, hogy például belépünk egy szobába, és szinte azonnal megérezzük, hogy a bent lévőnek jó (vagy éppen rossz) a „kisugárzása". Aki pedig megtanulja érzékel­ni a bioenergia rezgéseit, egy idő után már azt is meg tudja mondani, hogy két lefelé for­FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT dított fél alma közül melyik­ben vannak magok, s melyik­ben nincsenek. Micsoda különbség! Mindez Larissza szerint nem misztikus tudás, csupán az emberek közti eltérő képes­ségek kérdése. Zongorázni például szinte mindenki meg­tanulhat, de micsoda különb­ség van a műkedvelő játéka, és a virtuóz művész előadása kö­zött... így az egyik ember fo­gékonyabb és alkalmasabb az életenergia érzékelésére, mint a másik. A hozzá fordulóktól először is azt kéri, kezelőorvosuk se­gítségével hozzanak pontos diagnózist betegségükről. Ugyancsak ellenőrzésre kül­di pácienseit a kezelés vé­gén: az állapotukban mutat­kozó változás így dokumen­tálható. A gyógyítás a gondolattal kezdődik, amely - mondta La­rissza - az anyag és az energia közti állapot. Amint gondol­kodásunk változik, vele ösz­szefüggésben a kívánt irány­ban módosul az a folyamat, amely meghozza a javulást. A természetgyógyász nem saját energiáját adja át a betegnek: közvetítő szerepet játszik a be­teg és a világban áramló ener­giahullámok között. így már talán érthetőbb Balogh Larisz­sza megfogalmazása, amely szerint a bioenergetika az agy­működés, a belső látás és ér­zékelés, a koncentráció és az információáramlás együttese. Nem fáj a lábam Persze ezt még így is ne­hezen tudjuk elképzelni. De az se baj, ha nem értjük, a lényeg, hogy hasson. Egy férfibeteg­nek a lába fájt, s hiába pró­báltak ki mindenféle kezelést meg gyógyszert, alig használt. Ezután vett részt Balogh La­rissza kezelésein, és állapota örvendetesen javult. Amikor visszament az orvosához, és elárulta, hogy természet­gyógyászhoz fordult, a doktor csúnyán összeszidta, és föl­indulásában még azt is oda­vágta neki, hogy akkor menjen is vissza a természetgyógy­ászához. .. Erre a férfi vidáman csak annyit válaszolt: „Mér­gelődjön csak nyugodtan, a lényeg az, hogy már nem fáj a lábam!" Hogy mindezt hisszük-e vagy sem? Tudjuk, hogy létezik „jó" és „rossz" beteg, az egyik bízik a javulásban, a másik nem. Az orvosok régóta mond­ják, hogy az a beteg, aki erősen akarja a gyógyulást, sokkal na­gyobb eséllyel kapja vissza az egészségét. Larissza is erről be­szélt. - A kozmikus törvények szerint azt kapjuk vissza, amit küldünk, azaz: hasonló hason­lót vonz, ha rosszat gondo­lunk, olyan testi folyamatok indulnak el, amelyek megbete­gítenek. Hinni kell a gyó­gyulásban. Ha belép hozzám valaki, megérzem, hogy bízik-e vagy bizalmatlan. Azt kell mondanom, hogy a gyógyulást is meg kell érdemelni. Szabad akaratunkkal dönthetünk, va­lóban törekszünk-e a javulás­ra. Segíteni csak az ilyen beteg­nek lehet - mondja búcsúzóul a természetgyógyász. NYILAS PÉTER Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! Ktlii! Okaid i «„¡»IIIWii • ktkalll «niKriMa kfctl« Km WW» tn»Ui IkiikufcM! « MRI kep»i»« kiuüinlte „aksti«. DÉLMAGYAKKSAG A DÉLMAGYARORSZÁG ÉS A DÉLVILÁG növiLto kommunikációs pártnere a T-Moöiie Rt. 2005-ös kutyaruhamodellek, alkalmi pórázok, nyakörvek, cicabútorok, hordozók, exkluzív kalitkák, rágcsálóboxok és elegáns akváriumok minden méretben FOLYAMATOS AKCIÓK!!! Szeged, Kálvária sgt. 102. (a Vadaspark megállóhelynél) Tel.: 62/494-364 • www.frakk96.hu. Nyitva: h.-p.: 8-17, szo.: 8-12 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents