Délmagyarország, 2004. november (94. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-06 / 259. szám

14 SZIESZTA 2004. november 6., szombat MÓRAVÁROSI VENDÉGLŐBÚCSÚ sarokgarnitúra ehbék* (zetésseMenNYEREMÉNY • 1. díj: 1 db 1NDESIT tűzhely ÓRIÁSI ÉV VÉGI NYEREMÉNYJÁTÉK ELŐFIZETŐINKNEK! 3 hónapon keresztül több mint ISO NYEREMÉNY 2 SOO 000 Ft értékben! 2. sorsolás november 23. MEGLEPETÉS NAGYMAMÁKNAK, NAGYPAPÁKNAK 41 nyeremény 500 000 Ft értékben Önnek nincs más dolga, mint havonta kitölteni és beküldeni az aktuális nyereményszelvényt. Címünk: DÉLMAGYARORSZÁG # J Kiadó , i • Szeged, Stefánia 10. ,rdeíMs A borítékra írja rá: NYEREMÉNYLAVINA Visszaküldési határidő: 2004. november 22. • 17-41. díj: 25 db MEDICOR digitális vérnyomásmérő A 2-16. díj 15 db PHILIPS digitális konyhai mérleg információ: 06/80-821-821 6eneraciokonat MUiUCMltORSZáG PUVIUV Cíw- Teleíonssgssi§mig FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT A Móravárosiban megfordultak híres, pofonosztó vagányok, s persze belvárosi tisztes urak is, akik csak egy sörre bújtak itt el a világ elől. Nem volt könnyű dolguk, ugyanis a világ népei a kilencvenes években éppen itt, eme külvárosi kisvendéglőben adtak találkát egymásnak. A Cserepes sori piac megnyitásával volt, aki lengyelül könyörögte ki magának az utolsó kört, de feleselt itt ukrán orosszal, román üzbéggel, szerb a Székelyföldről érkezettel, amikor egy-egy jó vásár után itták meg az áldomást. Változó igények No, efféle dínomdánomra a jövő héttől már nem kerülhet sor, ugyanis a Móravárosi bezár. Szeged ismét egy patinás vendéglőjétől búcsúzik, mint ahogy megtette, amikor a Búzára, a Bárkára, a Tiszavirágra, a Nejlonra, a Felsővárosira került lakat. - Négy éve vettem át a Móravárosi vendéglő üzemeltetését, de be kellett látnom, ezen a környéken ma már nincs igény ilyen jellegű kisvendéglőre magyarázta a zárás okait Puskás László. A sok éve vendéglátással foglalkozó szakember elmondta: eleinte kínált ő finom falatokat is, ám kiderült, az ételből annyi sem fogy, hogy a szakács bérét ki tudja fizetni. Aztán egyre inkább elmaradoztak a vendégek, amire Puskás László szerint leginkább az adhat magyarázatot, hogy az egykor a Móravárosiban poharazó környékbeliek teljesen elszegényedtek, s már az igencsak mérsékelt áron mért italt sem tudják kifizetni. - Aki meg gazdagabb, s Móravároson az elmúlt években épített társasházakban lakik, már nem a Móravárosi vendéglő hangulatára vágyik. Ők a belvárosba mennek, már ha mennek, egy italra, vagy vacsorára. A kockás abrosz mellett elbeszélgető középosztály meg úgy látszik, teljesen eltűnt erről a környékről - sajnálkozott Puskás László. Azt sem titkolta, hogy az elmúlt fél év már csak tengődés volt. így aztán úgy döntött az épület gazdájával, hogy a legendás vendéglő helyén egy bútorbolt nyílik. Aki pedig nem akar kanapét, netán sarokgarnitúrát a lakásába, az beállhat a nosztalgiázok hosszú sorába, és elsirathat egy újabb „szegedikumot". És beülhet egy puccosabb étterembe, hogy barátaival megvitassa, vajon mi is az oka annak, hogy így kimúltak az oly közkedvelt törzshelyek a Tisza partjáról. Nem tagadom, több, vendéglátásban profinak számító véleményét is kikértem már ez ügyben, így aztán most csokorba köthetek néhány választ. Volt, akinek indokai megegyeztek a Móravárosit vezető Puskás László érveivel. Más azt magyarázta, a XXI. századi rohanós világban már nincs idő arra, hogy a világ történéseit munka után, órákon át, söröskorsókkal díszített asztal körül vitassa meg a férfinép. Ugyanis a rengeteg csábító cuccot - legyen szó kocsiról, trendi bőrszerkóról, vagy éppen egy márkásabb sportcipőről, digitális kameráról - bizony ki kell termelni a családnak. Olyan mondatokat is feljegyezhettem, amelyek az igények megváltozásával magyarázták meg, miért is hunyt el oly sok vendéglő Szegeden. Mert, mint mondta beszélgetőtársam: az unióba begyalogolva csak formálódnak az igényeink is. Garázskocsmák Na, ez az, amit Szeged külső körzeteiben annyira nem venni észre. A Búza, a Nejlon, vagy éppen a Móravárosi sem dicsekedhetett azzal, hogy minden vendége francia illemtanártól leste el a kocsmakultúrát, s az úri közönség csak és kizárólag szalontánccal töltötte az idejét. Ám az elmúlt egy évtizedben megnyílt új helyek nagy része kifejezetten arról árulkodik, szó sincs itt uniós igényekről. Az tény, hogy kifejezetten elegáns éttermekkel is gazdagodott Szeged, ám a garázskocsmák, s ki tudja, még milyen zugivoldák között találni olyat, ahova danvizsgás karatemester is csak unicumtól fölhevülve merne belépni. Ha pedig veszi magának a bátorságot, hát vehet hozzá olyan nejlonbort is, amitől szájpadlásig ugrik a gyomorsav. Az ilyen minisöröző-borozókat persze olcsóbb fenntartani, kevesebb a bérleti díj, a személyzet bérére sem kell egy sarokház árát áldozni. Hogy aztán a garázskocsmás mennyire uniókompatibilis, majd elválik egyszer. No, de ez már egy másik történet, ami aligha férhet bele egy múltidéző, vendéglőbúcsúztatóba. Mint ahogy a túl nagy adagokban mért szomorúság sem. Ezért inkább záró soraimban arról az úrról írnék, aki a Móravárosi vendéglő bezárásának hírét hallva átszellemült arccal, fülig érő mosollyal sóhajtotta: pedig micsoda töltött káposztát lehetett ott egykoron kapni. Erről jut eszembe, vajon a töltött káposztát fitneszarcú, menedzseres világunkban mikor írjuk fel a múlt emlékei rovatba? BÁTYI ZOLTÁN 9 SZEMKÖZT Paprikabotrány: Szerdán esténként látható a szegedi Városi Televízió és a Délmagyarország közös tévéműsora, a Szemközt. Az e heti adásban Kovács Ferenc megyei tiszti főorvost faggatta Balog József és Szabó C. Szilárd a paprikabotrányról. MUNKATÁRSUNKTÓL - A számtalan kis paprikafeldolgozó mellett mintegy harminc nagy gyártót tartanak számon jelenleg Magyarországon. E cégek Csongrád megyében koncentráltabban vannak jelen - mondta Kovács Ferenc. A megyei tiszti főorvos a legfrissebb történésekre reagálva közölte, a szóregi Rubin Kft. maga kérte a vizsgálatot, amely során kiderült, hogy paprikájuk szenynyezett. Arra a kérdésre, miért csak október végén vették le a paprikát az üzletek polcairól, amikor már augusztusban találtak aflatoxinnal mérgezett paprikát, az ÁNTSZ Csongrád megyei vezetője azt válaszolta: nyáron csak az állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági hivatal kapott jelzéseket. Hangsúlyozta: amikor az ÁNTSZ tudomására jutott a probléma, azonnal megtette a szükséges intézkedéseket. Kovács szerint helyesen döntöttek, amikor egyik napról a másikra bevonták az összes paprikát. Nem volt más lehetőségünk - mondta, hozzátéve, hogy a szigorú lépést népegészségügyi követelmények indokolták. Ne felejtsük el hívta fel a figyelmet -, hogy olyan méreganyaggal állunk szemben, melynek hosszú távú, egészségre káros hatásait még nem ismerjük igazán. Elhangzott: ma már uniós alapelv a gyártói felelősség. Kovács elmondta, paprikaügyben a gyártók minőségbiztosítási rendszere nem volt alkalmas arra, hogy kiszűrje a problémákat. Emiatt alakult ki a jelenlegi helyzet. Arra a kérdésre, elképzelhetőnek tartja-e, hogy a szakhatóságok valamelyikét is felelősségre vonják az ügyben, nem tudott válaszolni a megyei tiszti főorvos. Ugyanakkor azt elismerte, hogy a társhatóságok együttműködésében is voltak zavarok. Kovács szerint: egyértelmű és jó volt az ügyben az ÁNTSZ kommunikációja. Május elseje óta megváltoztak a „játékszabályok" - mondta -, hiszen azelőtt minden, az országba behozott élelmiszernek meg kellett szerezni az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet minősítését. Ez hazánk EU-csatlakozása óta a gyártók felelőssége. Kovács Ferenc tudomása szerint az Európai Unióban még nem volt példa az emberre is veszélyes gombaméreg-fertőzésre. Már ezen a hétvégén lakat kerül a Móravárosi vendéglő ajtajára. Helyén hamarosan bútorbolt nyílik, így aztán a Búza, a Bárka, a Felsővárosi, a Nejlon, a Tiszavirág, s ki tudja még hány kisvendéglő után ez a Petőfi Sándor sugárúti sörintézmény is bekerül a nosztalgiarovatba. Egy sört kérek, a csapat tagjai pedig természetesen a vendégeim - kiabálta egy szurkolástól berekedt úr (akkor nekem még bácsi), s mire hangja körbeszaladhatott volna a termen, már zuhogott is a csapból a keserű nedű. Talán jóféle Kőbányai habzott a korsókban, de inkább mégis Kinizsi, hiszen a Móraváros sikerére ittak akkor a tisztelt vendégek. Zsibongásuk alig fért el a falak között. A késsel is vágható füstben jószerével az arcokat sem láttam, de arra ennyi év után is jól emlékszem, hogy amikor apámtól már a második bambit könyörögtem ki, igencsak csillogó szemmel harsogta a törzsközönség: nem lehet a Kinizsivel, nem lehet a Kinizsivel kikukoricázni. Ama Kinizsi persze nem volt egy világverő gárda, de a móravárosiak szemében szeretnivalóbb csapatot még nem hordott a hátán a föld. Vagyis kijárt nekik az ünneplés minden rangadó után (s vajh, mely derbi nem volt rangadó a A jövő héttől már egyetlen venáég sem térhet be iáe hatvanas években?), amelynek helyszíne nem is lehetett más, mint a Móravárosi vendéglő. Vásári áldomás Hogy ez a sörnyelő központ pontosan mely napon is tárta szélesre kapuit a nagyközönség előtt, aligha lehetne ma már kideríteni. Az öregebb móravárosi polgárok szerint a múlt század húszas éveiben már csapolták itt a sört, konyháján rotyogott a pörkölt, s vélhetően már akkor is akadt olyan aszszony, aki urát hiába várva, a Móravárosi vendéglőt okolta minden rosszért. Azt nem mondhatnám, hogy az idő múlásával a Móravárosi hatalmas karriert futott volna be. Diplomáciai találkozók után egyszer sem terelték ide ebédre a politikusokat, mint ahogy neves filmsztárok sem osztogattak autogramot a pult sarkánál. Ám ezt a környékben élők aligha hiányolták. Egyszerű munkásemberek, sportbarátok nyitották itt a vendéglősre az ajtót, de azért megtalálták az egyetemi vizsga rossz jegyei miatt búslakodó diákok is, akik valamelyik félreeső asztalnál oly szívfájdalmasan tudták elátkozni a professzort, meg azt a napot is, amikor elballagtak a felvételire.