Délmagyarország, 2004. november (94. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-27 / 277. szám

14 SZIESZTA 2004. november 27., szombat Advent - a várakozás idei e András napja zárja a vigassá­gokat, és elérkezik az ad­vent, a karácsonyi készülő­dés időszaka. Régmúltban gyökerező hagyományaiban, szokásaiban a pogány ünnep­lő rítusok és egyházi liturgi­ák élnek, felmutatva az égi­ekkel való kommunikálás sa­játos formáit, a földiek élet­szabályozó rendszerének ele­meit. András napjának éjjelén ré­gen meghúzták a harango­kat, hogy jelezzék, megkez­dődik a karácsonyra való lel­ki felkészülés, elérkezett ad­vent ideje. Az András napjá­hoz legközelebb eső vasár­nap és december 25-e kö­zötti négyhetes „szent időt", a Jézus születésére várako­zást, a reménykedést ad­ventnek nevezve (adven­tus=megérkezés) az 5-6. századból eredeztetik. Jézus negyvennapos pusztai böj­tölésének emlékezetét a Gergely pápa-féle naptárre­form által négy hétre rövi­dítve, adventben a kereszté­nyek régen szigorúan böjtöl­tek, hajnalonként „angyali misére", „aranyos misére" jártak. Lelki felkészülésre, befelé fordulásra késztetve eleinket a nagyszombati zsi­nat 1611-ben advent első vasárnapjától vízkeresztig a zajos mulatozásokat, de még az esküvőket is megtil­totta. Advent első vasárnapjára a 19. században jött divatba a koszorúkészítés, kevesen tudták azonban, hogy ezen goldolatuk ősidőkben gyö­kerezik, a varázskörben. Va­laha a kör, a koszorú az örökkévalóság jelképe volt és a varázserőé, amivel a „szent koszorúkkal" minden ártó, gonosz szellem elől meg lehetett védeni a hajlé­kot. Az ősi, téli napéj-egyen­lőségi ünnepek örökzöld­ágas, fagyöngyös, magyalos varázskoszorúinak pogány hiedelmeit, hagyományait feltehetően nem ismerte, nem kutatta Johann Hein­rich Wichern lelkész, aki 1838-ban a hamburgi gyer­mekház nagytermében ko­csikereket erősített a meny­nyezetre, s minden ünnep előtti napon a szentmisén egy-egy szál gyertyát gyúj­tott meg azon, megteremtve az adventi koszorú, a gyer­tyagyújtás hagyományát. A fakarikát később díszíteni kezdték, majd 1860-ban Ber­lin-Tegelben fonott fenyőko­szorúval helyettesítették, a huszonnégy gyertya helyére négy került, a négy adventi vasárnap jelképeként - hogy aztán e formájában az ad­venti koszorú elterjedjen a karácsonyváráshoz kapcso­lódva szerte Európában a családok otthonaiban is. Uralkodó színeivel, amiből a zöld a termésé, a piros az életé, az arany és a sárga pe­dig a fényé. A fűzfavesszőből fonott, örökzölddel, vörös és aranyszalagokkal díszített koszorúk később az ünnep­várás, a vendégszeretet jel­képeként megjelentek az aj­tókra, ablakokra aksztva is. Ahogyan a varázskörök ősi hiedelemköre, éppúgy a go­nosz, a rontás elhárításának más réges-régi praktikái is to­vább éltek az adventi szokás­világban a keresztényeknél. Sokfelé az advent kezdetét a gyerekek jókívánságos kántá­lása jelentette, s hozzá tartozik a betlehemezés, a regölés, a Luca-napi kotyolás is. Az egészség-, a termékenység- és szerencsevarázslás, a rontás­elhárítás számos szokása po­gány alapmotívumé, a mági­kus-kultikus célzatokhoz a néphitben és a szokásokban azonban társultak a keresz­tény elemek, az egyházi pa­rancsolatok. A szegedi tájon élő emberek például advent­ben visszakérték a kölcsönben lévő tárgyaikat, hogy mások meg ne babonázhassák azo­kat, a rontást megelőzendő nem adtak ki semmit a há­zukból (kivéve a jótékony étel­adományokat). Csendben, be­felé fordulva, bűnbánóan, lé­lekben igyekeztek készülődni a karácsonyra, az imák, a haj­nali misére járás mellett azzal is, hogy kiengesztelődjenek egymás iránt. Az ajándékozás­ban pedig nem a külsőségekre törekedtek, hanem a szívbeli meglepetésekre, a személyes­ségre. Az advent sokak szá­mára jelentette régen azt is, hogy ez időben saját kezűleg készítették el a szeretteiknek szánt ajándékot. SZABÓ MAGDOLNA Interneten a holokauszt áldozatainak nevei JERUZSÁLEM (MTI) Hétfőtől működik hivatalosan a jeruzsálemi Jad Vasem intézet által vasárnap bemutatott honlap, amely jelenleg a holokauszt mintegy 3 millió zsidó áldozatának nevét és életrajzi adatait tartalmazza. A maga nemében eddig egyedülálló webhely a vészkorszak során elpusztított zsidókkal kapcsolatos adatok utápi öt évtizedes kutató munka eredményeit ötvözi egybe. A lista, amely minden korábbinál teljesebb és részletesebb, angol és héber nyelven egyaránt elérhető. „A Jad Vasem magára vállalta, hogy felkutassa a zsidó ál­dozatok neveit, és megőrizze emléküket. Ez a zsidó nép erkölcsi kötelessége, az áldozatok iránti végső tiszteletadás" - hangzik a honlap első oldalán olvasható üzenet. - A tíz évvel ezelőtt megkezdett gyűjtőmunkában az intézet mintegy 1500 munkatársa vett részt. Az adatok internetre vitele egy éve kezdődött - mondta az intézet szóvivője. - Az adat­gyűjtést tovább folytatjuk, sőt mostantól napi 11 órás mun­kaidőben dolgozunk, hiszen az idő sürget. Célunk az, hogy a holokauszt összes áldozatának, tehát legalább hatmillió zsi­dónak a neve és legalapvetőbb adatai - születési helye, családi állapota, leánykori neve és halálának helyszíne - felkerüljön a honlapra - tette hozzá a Jad Vasem munkatársa. A honlap az interneten a http://www.yadvashem.org címen érhető el. Cinegék az etetőn Lengyelországban gyűrűzött függőcinegék is madarászhálóba kerültek nálunk - s váltak a gyűrűk adatainak rögzítése után ismét szabaddá - a közelmúltban. Akkor még javában tartott az enyhe időszak, de a madarászok sejtették: északon már csi­korgó idő van, mely nemsokára hozzánk is elérkezhet. El is érkezett. Nem csak a szó soros értelmében vett vándormadarak viselkedését befolyásolja az Időjárás - mondja a függőcinege-eset kap­csán a Magyar Madártani és Természet­védelmi Egyesület (MME) megyei csoport­jának titkára, Lovászi Péter. Az állandónak nevezett madarak között Is vannak kóborlók. Ősszel a különféle cinkék - a legtöbbjük széncinege - hirtelen itt Is, ott Is látha­tóvá-hallhatóvá lesznek városokban, falvak­ban, laza csapatokban járják be a környéket, kertek, parkok fáinak kérge alatt, falre­pedésekben télire elhúzódott rovarok, pókok után kutatva. Feltűnő jelenlétük sokszor csak néhány napig tart, de madáretető „üzembe helyezésével" és folyamatos táplálékkal való ellátással helyhez lehet őket kötni. A ma­dáretetők időjárásjelző szerepet is betöl­tenek: ha a szokásoshoz képest sokkal több madár jelenik meg az etetőn - például öt-hat cinke helyett tíz-húsz bontogatja a nap­raforgómagokat, tornászik a kikötözött fél dión, csipkedi az ágra fölfüggesztett, só­zatlan, füstöletlen szalonnát -, rövidesen zordra fordul az idő. A verebek ugyancsak jó időjárás-előrejelzők: ha a délután előre­haladtával az alvófára érkező, éjszakázó csapatok megnövekednek, hideg idő várható - vagy az van máris. Feltűnő, hangos csi­ripelésük, tócsában fürdőzésük azonban, akár tél közepén is, időjárás-javulást jelez. Az ősztől tavaszig a Kárpát-medencében tartózkodó vetésivarjú-csapatok gyakran a hidegfronttal együtt - azaz előtte haladva ­jönnek északról-északkeletről. Érthető: a hó betakarja a talajt, elrejti a táplálékot, de a hó nélküli, csikorgó hideg is nagy energia­fölhasználást igényel, s inkább délebbre, azaz-hozzánk húzódnak a madarak. A népi megfigyelés - a nagy havazást sokezres varjúcsapatok jelzik - általában helytálló. Szemgyönyörködtető, akrobatikus nászrepü­lésük - csak úgy siklóznak-forognak a nap­sütötte, szeles levegőégben - viszont idő­leges vagy végleges enyhülést jelezhet. F. CS. Politikai hirdetes Ha fontos Önnek családja boldogulása, az ország jóléte F m • • • //• es a nemzet jovoje... December 5-én hozzon felelős döntést! 2x NEM

Next

/
Thumbnails
Contents