Délmagyarország, 2004. november (94. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-20 / 271. szám

Szombat, 2004. november 20. SZIESZTA 11 Márkez meg én A világhírű, Nobel-díjas író, Márkez előzetes bejelentés nélkül, inkognitó látogat el Budapestre. Vámos Miklós ép­pen Mákos Tiborként műkö­dik, szakácsmesteri mivoltjá­ban. Kettejük beszámolóiból a regény végére még sok min­den kiderül. „Szal aki már olvasta, nehogy elmondja nekem a végét, mer szájba vágom, ha lelövi a po­ént" - írja naplójában a 100 év magány (sic!) című regényről Mákos Tibor szakácsmester. Ezt a művet ő eddig nem is is­merte, most azonban „lszer, meg még lszer" elolvasta. Az a pasas adta neki oda a könyvet, aki azt írta, hogy Apa csak egy van neki. És az a pasas biztatta arra is, hogy ha már annyira tetszik neki, fogjon egy füzetet és írja bele, amit gondol róla. Mákos Tibor pedig csak írja, ami és ahogyan éppen eszébe jut: szótagelhagyásokkal, gyat­ra helyesírással, és van úgy, hogy másfél oldalon nem tesz a mondat végére pontot. Aztán egy téli reggelen Tibor arra ébred, hogy ott ül az ágya szélén az imádott könyv alko­tója, Márkez. Innentől kezdő­dik Vámos regényének tulaj­donképpeni - illetve, ahogy szakácsunk mondaná: tulkép­peni - története. Gábriel, va­gyis Gabó és Tibor együtt töltik mindennapjaikat. Aznap pél­dául elolvassák együtt a Nép­szabadságot, megreggeliznek, elmennek a békásmegyeri pi­acra, majd egy könyvesboltba is betérnek. Es beszélgetnek. Hét fejezetben váltják meg a vi­lágot. Szó esik köztük zenéről, nőkről, irodalomról, baboná­ról, szerencséről, hatalomról, magányról, válásról, félrelé­pésről, barátságról. Miközben Márkez életéről egyre többet tudunk meg. Elmeséli például, hogy ezerkilencszáz-ötvenhe­tes magyarországi látogatása során miként ismerkedett meg Juan Kadar főtitkárral, vagy mi­lyen a kapcsolata Fidel Castró­val, és hogyan volt a dolog Che Guevarával. Az elbeszélő sze­mély a mű során állandóan változik: hol első, hol második személyben mesél Tibor, ké­sőbb mindkettőjüket kívülről látjuk, megint később Márkez szentel egy fejezetet a magyar olvasóknak. Kicsit töri a nyel­vünket, de még így is érdemes elolvasni. (Vámos Miklós: Már­kez meg én, Ab Ovo Kiadó, 192 oldal, 2390forint.) P. D. kónyvóruház TÖRZSVÁSÁRLÓI KÁRTYÁRA 7% KEDVEZMÉNY! H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. www.fokuszonline.hu Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szeged@lira.hu 9 SZEMKÖZT Közös Szerda esténként jelentkezik a szegedi Városi Televízió és a Délmagyarország közös műso­ra, a Szemközt. Ezen a héten Bátyai Edinát, a Szegedi Sza­badtéri Játékok és Fesztivál Szervező Kht. ügyvezető igazga­tóját faggatta Márok Tamás szerkesztő-riporter és Hollósi Zsolt újságíró. MUNKATÁRSUNKTÓL Bátyai Edina az elmúlt öt év­ben szakmai tapasztalatai bir­tokában határozottan lobbi­zott a színház és a szabadtéri összevonása ellen, majd szét­választásáért. A Szegedi Sza­badtéri Játékok önállóan, át­láthatóbban működhet, visz­szanyerheti lendületét, és közhasznú társaságként tisz­tábbak lehetnek anyagi és vál­lalkozási keretei. A két intéz­mény természetesen a jövő­ben is egymásra utalva műkö­dik még, az ügyvezető igazga­tó szerint nem érdemes mes­terségesen falakat húzni közé­jük. A dorozsmai színházi rak­tárbázis közös fejlesztéséről máris egyeztetéseket kezdtek. Bátyai Edina úgy véli, az idei ünnepi évadénál 160 millióval kevesebb, azaz körülbelül 500 milliós költségvetésből is meg Dorozsmán lehet rendezni a játékokat ­kevesebb produkciót, na­gyobb előadásszámban játsz­va. Az Újszegedi Szabadtéri Színpadon olyan produkciók ­prózai előadások, zenés vígjá­tékok, kamaraoperák - is he­lyet kaphatnak majd, amelye­ket nyáron kvázi előbemuta­tóként a kőszínházzal közösen állítanak színpadra, ősztől pe­dig a nagyszínházban láthatja őket a közönség. A Dóm téren továbbra is péntekenként, szombatonként és vasárna­ponként tartanának előadáso­kat, más napokon inkább Új­szegedre várnák a közönséget. A szabadtéri arculatát a de­cember elején megválasztandó művészeti vezető határozza meg. Ami máris biztos: meg­marad a népszínházi jelleg, amit az ügyvezető igazgató sze­rint nem kell szégyellni - olyan értéket kell teremteni, ami egy­ben el is adható. Bátyai Edina azt is elmondta: terveik szerint február 1-től kezdik árulni a 2005 nyarára szóló belépőjegyeket. Aki fel tudja mutatni az eső miatt fél­bemaradt 2004. július 25-i Na­bucco-előadásra szóló jegyét, az Székhelyi József nyári ígére­tének megfelelően 50 százalé­kos kedvezményt kaphat a 2005 nyarán újra műsorra tű­zendő operaprodukcióra. JORDÁNIA NÉPSZERŰ A MAGYAR TURISTÁK KÖREBEN köszönnek az arabok » C'í Hajnali köd a sivatagban Hetente háromszáz honfitársunk fordul meg Jordániában, az Arab-félsziget gyorsan fejlődő országa számtalan lát­nivalóval büszkélkedhet. Novemberben harminc fok van a Vörös-tenger partján, Aqaba város lakói nagyon jól is­mernek már bennünket, s nem értik, a magyarok miért csinálnak mindenből ügyet. Az ország azért is különös, mert nőket elvétve lehet látni az utcán. A férfiak pedig pattogó, száraz szenvedéllyel közelítenek az idegenekhez, aminek a végeredménye szívélyes vendéglátás. A Szeged léptékű tengerparti város, Aqaba népszerű lett a magyar turisták körében. Jor­dánia egyetlen kikötőjében lo­bog az arab forradalom zászla­ja, a hatalmas jelkép a hatal­mas szélben méltóságával le­nyűgözi az idegent. A büszke­ség az arabok sajátja, az öntu­dat megnyilvánulásával talál­koztunk az újságárusnál, akitől hazai kollégáinknak szóló ajándékot vásároltunk. A helyi angol nyelvű napilap, The Jor­dán Times és az arab nyelvű A1 Rai ottjárttunkkor a George Bush második ciklusából adó­dó lehetséges konfliktusforrá­sok alakulását elemezte, s mi­kor az amerikai elnökkel kap­csolatos véleményéről faggat­tuk az eladót, szótlanul adott vissza ötven piasztert. Az Egye­sült Államok nem népszerű Jordániában, s ez érthető, bár az arab térség legbékésebb or­szága ez, melyet elkerül a ter­rorizmus. A Vörös-tenger szemközti partján lévő izraeli város szállodájában viszont a múlt héten bomba robbant, ezt Aqabában is hallották. szerint Petrában a fáraó lánya annak adta kezét, aki vizet ve­zetett a palotájába. A vízmér­nök dicsőségét hirdető Petrá­ban az arabok néhány dinárért közlekedési eszközként tevét, lovat és szamarat ajánlanak a látogatóknak, akiket magyarul szólítanak meg. Petra látnivalói között királysírok, ötezer férő­helyes ókori színház, üzletso­rok és a híres kincstár szerepel. Az idegenvezetők által aján­lott és programban szereplő helyszínek egyike a kihagyha­taüan Holt-tenger, melynek vi­ze valóban fenntart. Húsz percnél tovább nem szabad benne fürödni, iszapjától vi­szont valóban simább lesz a bőr. A sós víz partján épült öt­csillagos szállodákban elké­pesztő finomságokat tálalnak fel, melyek között a legkülönfé­lébb saláták, sütemények, te­vehús és a megkedvelt csicseri­borsó-mártás szerepel. A Jor­dániában készített ételek íz­harmóniájukban nem különö­sebben térnek el a hazai kony­F0TÓK: BÁRÁNYNÉ RIPSZÁM CINTIA háétól, bár útitársaim közül so­kan fogalmaztak úgy: a mártá­soknak homokíze van. Aqaba városban éjfélig tarta­nak nyitva az üzletek, magyar feliratokkal hívják a vásárlókat. Egy bolt kirakatában találkoz­tunk ezzel a szöveggel: rama­dánakció. A ramadánnak elvi­leg semmi köze a leértékelés­hez, a boltos megfogalmazása feltehetően az akkori időszak­nak viszont megfelel. Rama­dánkor papírforma szerint az élet élvezetes vonásaitól tar­tózkodni illik, ez még nem gá­tolta meg az aqabaiakat ab­ban, hogy a késő őszi forró éj­szakákon kávéházba járjanak, vízipipát szívjanak és a feketét törökösen fogyasszák. Az ol­dott hangulatú estéken a vá­rosban hatalmas a nyüzsgés. Jól ismernek minket A magyarok jelenléte csak né­hány éves az országban, az eu­rópaiak közül legtöbben honfi­társaink keresik fel Jordániát, hetente legkevesebb három­százan. Ezért az aqabaiak köz­vetlen benyomással és nagyfo­kú ismeretanyaggal rendelkez­nek rólunk. A csoportok utazta­tásában szerephez jutó arabok úgy látják, hogy mi mindenből ügyet csinálunk, feleslegesen. Meg kellene értenünk végre, hogy mindig minden rendben van, akkor is, ha nincs. A tenger, a végtelen víz látványa és a foly­ton fújó langyos szél pihenteti a tudatot, a nyaralás valóban ki­kapcsol. Az itthon megélt hét­A sokezer turista jelenlétének eredményeként az arabok vala­melyest megtanultak magya­rul. Köszönésképpen gyakran hangzik el a „szia", de legked­veltebb szófordulatuk a „csá­csumicsá csőtészta", néhá­nyan kiegészítik: „csokoládés palacsinta". Nagyon gyakran használják a „tuti biztos" kife­jezést, a sorban természetesen szerepel a „legyen szíves" és a „köszönöm". Kedélyes megfo­galmazásként társalgás köz­ben hallottuk azt, hogy „szeret­lek is meg nem is". Jordániá­ban az arabok egyébként an­golul igyekeznek beszélni, sza­vakat tesznek egymás mellé és ezt mondatnak nevezik. köznapi csodáinktól eltérő ta­pasztalatok egy másik világba visznek, az újdonság nagyszerű élményével ajándékozva meg. Királynő, csador nélkül A rendkívüli vérmérséklet megnyilvánulásaként értékel­hető az ammani kaland: a helyi járatú autóbusz megállt, mert rajta konfliktus alakult ki. Az arabok leszálltak, a két egymás­sal szembenálló csoport tettleg tett pontot a vita végére, ezt kö­vetően visszaszálltak a buszra. A főváros szegénynegyedének kellős közepén lakik reziden­ciájában II. Abdullah király. Fe­lesége, Rania királynő nem hord csadort. A róluk készült felvételeken egy rendkívül kel­lemes, kiegyensúlyozott nő lát­ható, aki láttatni hagyja szép ar­cát. A példamutató magatartást nagyon kevesen követik Jordá­niában, a nők szinte mind csa­dorban járnak. A muzulmán fe­leségek sanyarú sorsáról szóló értesülések minden bizonnyal igazak, hiszen a társadalmi be­rendezkedés alapján ma is töb­ben osztoznak egyetlen szere­tett férjükön. Aqaba repülőterén az érkezé­si és az indulási oldal egyelőre egy tér, a közlekedés Magyaror­szág és Jordánia között mégis a levegőben a legkézenfekvőbb. Az éjszakai repülésben a Nílus deltája felett a látvány feledhe­tetlen kép: mintha hatalmas fe­kete bársonyon elszórt arany csillagok volnának a városok. Á felszállás máshoz nem hason­lítható, csodálatos érzés, a le­szállás nem öröm - szebb vol­na fenn lenni mindig. BLAHÓ GABRIELLA Irány a sivatag. A forró égövben november­ben huszonöt-harminc fokot mutatnak a hőmérők, a nap fá­tyolosan süt, eső nem esik. Ma­gyarország mint téma félreté­ve, irány a sivatag. A végelátha­tatlan kőhegyek között dzsip­ralin vettünk részt, így jutot­tunk el a Wadi Rum nevű hely­től Jabal Rumba, ahol teljes sö­tétségben láthattuk a sivatagi égboltot, élő planetáriumban a csillagokat. Több száz kilomé­terre minden életszerű jelen­ségtől épült város: a legenda L.Já v i ^MrmMffmm 4 V * f* t ige 'I V 1 ¿ ^ * mm WÊxîfÊSÈém/MIi • 1 ' 1 ' ­A Holt-tenger sós vize valóban fenntart

Next

/
Thumbnails
Contents