Délmagyarország, 2004. november (94. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-20 / 271. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Bili SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. NOVEMBER 20. UTAZÁS GYORSON, OSZTÁLYON ALUL ÉS INTERCITYN, OSZTÁLYON FELÜL WWW.DELMAGYAR.HU Két világ vasúton Unaloműzés a Budapestre tartó gyorsvonaton. Kilátástalan állapotok FOTÓ: KARNOK CSABA Takarítják az intercityt. Nem a vasút dolga Egy átlagos napon Szeged-Budapest és Budapest-Szeged között 26 vonat közül lehet választani. Naponta több ezren ezzel a közlekedési eszközzel jutnak el az ország egyik legnagyobb városából a fővárosba, vagy fordítva, esetleg valamelyik vasút menti településre. Ha valami miatt rosszul választanak, akkor olyan kalandok várnak rájuk, melyekről utóbb sokan szívesen lemondanának. Szürke, hideg, esőmentes dél­előtt. A „vonatom" 9.20-kor in­dul. Régen utaztam vonattal. A nagyállomáson három pénztár is nyitva, egyik előtt sincs hosz­szú sor. A Szeged-Buda­pest-Szeged menettérti jegy egy helyjeggyel 6012 forint. Az egy­koron gyönyörű épület évek óta felújításra vár, az idő pusztítása minden négyzetcentiméteren jól látható. Az állomásokon el­engedhetetlen resti zárva, a ko­rábbi három helyett csak egy „vegyesbolt" üzemel, valamint két újság- és egy könyvárus. Hideg és piaci hangulat A pesti gyors első osztályán keresek helyet magamnak. Amikor belépek a fülkébe, rán­tott hús, sült kolbász és pizza szaga csap meg. Borzalmas sza­gok. Nincs „telt ház", akad né­hány ülőhely. Még nem döntöt­tem, hova üljek, amikor egy sze­gedi egyetemi oktató lép mel­lém. Gyakori utas, tanít és vizs­gáztat Kecskeméten és Buda­pesten. Most a fővárosba tart. Ma éppen vizsgázók várják. Be­szélgetésünk szinte azonnal, mint fogalmazott, a „leheteüen utazási állapotokra" terelődik. - Nézz ki az ablakon, a kalauz beszélget, ahelyett, hogy bekap­csolná a fűtést, hogy induláskor ne jéghideg fülkék várják az uta­sokat - jegyzi meg. Hangján még akkor sem érzek indulatot, amikor szinte kérdezősködés nélkül sorolja, amiket már má­soktól is „ezerszer" hallottam: a gyors általában koszos, a fülkék vagy nagyon hidegek vagy na­gyon meleg van, az ablakok nem mozdulnak, a vécékről, mosdókról - „mire vár az ÁNTSZ?" - ne is beszéljünk - so­rolja, és nem felejti el megje­gyezni: 2766 forintért. Elmeséli, hogy egyszer az egyik kollégája, miközben megpróbálta meg­tisztítani az ülést a portól, meg­kérdezte a hozzájuk lépő kala­uzt, miért nem takarítják a vo­natot. ,A takarítás nem a vasút dolga, szerződést kötött egy céggel" - idézi a választ, majd mosolyogva teszi hozzá: a jo­gászkolléga megpróbálta elma­gyarázni a felelősség kérdését a kalauznak, de egy idő után fel­adta. Mielőtt visszaülne a helyé­re, még megjegyzi: „Az utasok és az utazási szokások jelentő­sen megváltoztak. Óriási a kü­lönbség az intercity és a gyors utasai között. Majd meglátod..." Én, másokkal, gyakran uta­zókkal ellentétben, nem látom annyira tragikusnak a helyze­tet, bár a kopott, szakadozott ülések, az összefirkált falak, az VARJUK örökké párás ablakok valóban olyan érzést keltenek, mintha minden mocskos lenne. Leülök, másokat követve én sem veszem le a kabátom. Hi­deg van. Mint az utcán. Egy­perces késéssel indulunk. Mö­göttem húsz év körüli lány és fiú beszélget, velem átellen­ben két középkorú férfi a rendszerváltásról elmélkedik, odébb egy fiatal nő bájos kis­lányát fegyelmezi. Körbené­zek, szinte mindenki beszél és eszik. A kislányával utazó nő zacskóból csipeget, az említett két férfi közül az egyik ká­posztás bureket, társa szalá­mis szendvicset majszol, a mögöttem ülök beszélgetésén érződik, nekik is teli a szájuk. Mintha piacon lennénk, ha­talmas a zsivaj. Kecskemétnél lekerülnek a ruhák Alig néhány perc múlva Do­rozsmánál megállunk. Megin­dul a találgatás: mi történt, tán elütöttünk valakit? Pontosan négy percet várunk a szembe jövő IC-re. A mozdonyvezető „gázt ad". Meleget még nem. El­indulok a másodosztályú vago­nok felé, azok is koszosak, ko­pottak. Közben be-benyitok az utamba eső vécékbe. Húgyszag bűze csap meg minden ajtónyi­tásnál. A vécéket nem lehet „le­húzni", a tartályokban nincs víz. Kezet sem lehet mosni. Az utasok a másodosztályon sem „kaptak" meleget, min­denki kabátban ül, néhány em­beren sapka és sál is van. Kis­kunfélegyházánál már tudjuk, vagy inkább érezzük, hogy a ka­lauz az indulás utáni percekben nem a levegőbe beszélt, amikor azt mondta, „nemsoká lesz me­leg". Vele együtt térek vissza a fülkémbe, útközben arra a kér­désemre, panaszkodnak-e az utasok, megrántja a vállát és bólint. Mozdulata sok minden­ről árulkodik. Kecskemétig mindenki megszabadul felesle­ges ruhájától, a hideget bá­gyasztó meleg váltja fel. Ez még rosszabb. Nem kérdezem meg, hogy miért nem lehet a hőmér­sékletet szabályozni. Egymás után állunk meg a különböző állomásokon, már alig várom, hogy megérkezzünk. A Nyuga­tiba 11 perc késéssel begördülő vonat villámgyorsan kiürül. Másokkal együtt a Westend felé veszem az utam. Elvegyülök a forgatagban. Megkeresem a Libri könyvesboltot, és megve­szem az egyik legsikeresebb, az elmúlt években számos elisme­rést besöprő, a Frei-dossziéban nyilatkozó amerikai író, Julián Rubinstein Amerikában és Ma­gyarországon egy napon meg­jelenő könyvét, a szocialista or­szágok rendszerváltozás utáni vadkapitalizmusát, korrupcióit bemutató A viszkis rabló balla­dáját. Keresek egy félreeső ká­vézót és elkezdem olvasni. A három évig készült könyvet csak a vonat indulása előtt 12 perccel csukom be. Sietnem kell, ha nem akarok lemaradni a 15.20-kor induló Dankó Pista intercityről. Ez már egy másik világ Az intercityre a jegy csak a helyjegy árával, 480 forinttal ke­rül többe, mégis a gyors és az in­tercity közti különbséget... nem, még zongorázni sem lehetne. A különbség ugyanis ég és föld, menny és pokol. A fülkék mele­gek, tiszták, és a vécéajtót ki­nyitva sem hőköl hátra a bűztől az utas. Aki a dolga végeztével még arról is meggyőződhet, hogy folyik víz a tartályokból, van papírtörölköző a tartóban, és a szappan sem hiányzik. Megkeresem a 3l-es számú ülést, és beletemetkezem a könyvbe. Csend van. Még a telefonálók is halkan, szinte suttogva beszélnek, mintha nem akarnák zavarni utastár­saikat. Idejövet erre utalhatott az egyetemi oktató ismerős. Talán azért, hogy ne legyen minden tökéletes, érzem, hogy az ablak mellett húz be a A MÁV Rt. honlapja szerint Szeged és Budapest között egy átla­gos napon 26 vonat közlekedik. Ebből nyolc Intercity, négy csak másodosztályú kocsikkal jár, nyolccal pedig csak átszállással lehet eljutni az egyik végállomásról a másikra. A menetidő 2 óra 13 perctől 4 óra 46 percig terjedhet, de van vonat, amely 10 óra 4 perc alatt teszi meg az utat. Az árak 3246 és 1844 között mozog­nak, az előbbi az IC első osztály, az utóbbi a gyors másodosztály. A Szeged-Budapest - vagy fordítva - közötti távolság lehet 191, 237, sőt 245 kilométer is. Szegedről az első vonat 5.20-kor, az utolsó 19.05-kor, Budapestről 3.25-kor és 20.05-kor indul. FOTO: SCHMIDT ANDREA hideg. Nem nagyon, de kel­lemetlen. A közeledő kalauzt az előttem ülő, középkor felé tartó, hullámos, vörös hajú, szemüveges nő megállítja. - Az oldalamnál jön be a hi­deg, nem tud tenni valamit? ­kérdi. A magas, kissé kopaszo­dó fiatalember, miközben visz­szateszi ceruzáját a fekete szí­nű, Bayern München-matricás táskájába, hosszas előadásba kezd. Jól érthetően elmagya­rázza, hogy a fűtés melegedés­sel kezdődik, amikor eléri a te­tőpontot, akkor lekapcsol, ez­zel a rendszer elkezd hűlni, a mélyponton bekapcsol, akkor újra elkezdődik a melegedés, és ezt az automatikusan vezérelt rendszert ember nem tudja be­folyásolni, a hideg sáv ezzel jár. A kérdező bólogat, a végén ösz­szegez: - Akkor marad a hideg sáv? A kalauz is bólint, vigasz­talóan azt még elmondja, hogy bizony sokan szóvá teszik ezt a „kellemetlenséget", de odafent még nem találtak megoldást. A nő az udvarias „tájékoztató" után szemmel láthatóan meg­nyugodva mélyed bele az új­ságjába, engem meg csak a mozdonyvezetői?) üdvözlő hangja ébreszt a hangszóróból Kecskemét, majd egy órával később Szeged előtt. A vonatot az utasok még el sem hagyják, amikor takarítók kapaszkodnak fel a vagonok ajtajain, kezükben szemetes­zsákok, söprűk, tisztítószerek, és villámgyorsan elkezdenek takarítani. Odafordulok az egyikhez, de meggondolom magam, nem kérdezem meg, hogy a koszos, víztelen, bűzös gyorsokat is ők takarítják-e. OLÁH ZOLTÁN 06-30/30-30-443 fl mms 3delmagyar.hu Kérjük, írja meg nevét és lakhelyét! megmutatjuk mindenkinek! » Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! Kit*! Si»««! i ntqieieniskM < trtüláí ej*«tvr!»s«í-ki*if i képen léik«» aeatir (kiskwásksél«(«««*! képílstlt) taeeinUi« miksés«. DÉLWAGYARORSZÁG A DÉLMA8YAR0RSZÁG és a DÉLVILÁG OÖmÁG kommunikációs partnere a T-Mobile Rt. Vezesse a FORDot, hallgassa a GONGot! térség hangja... A RÉGI(J)Ó PARTNEREK NÁR CSONGRÁD MEGYÉBEN IS EGY HULLÁMHOSSZON. HANGOLÓDJON RÁNK ÖN IS! T- « -Mobile Partner A Duna-Tisza köze legnagyobb regionális rádiója a 87,6 MHz-en! HOMNU Hovány Szeged Kft. 6721 Szeged, Berlini Icrt. 4/9.

Next

/
Thumbnails
Contents