Délmagyarország, 2004. november (94. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-13 / 265. szám

12 SZIESZTA-REJTVÉNY 2004. november 13., szombat JASSZER ARAFAT HALÁLA ÚJ KORSZAKOT NYITHAT A KÖZEL-KELETEN Egy Nobel-békedíjas gerillavezér Palesztina már csak Jasszer Arafat nélkül lehet független ország. Ez volt a nagy alma a kacskaringós életutat bejárt, geriüavezérböl nemzetközileg elfogadott és bsztett államférfivá lett, az utóbbi években viszont már leírt politikusnak. Valóra válását azonban nem érhette meg. Csütörtökön bekövetkezett halála teljesen új helyzetet teremthet az izraeli-palesztin, illetve a szélesebb közel-keleti politikai viszonyokban is. Egyik kezében olajággal, a másikban puskával jelent meg az ENSZ közgyűlésén, 1974-ben Jasszer Arafat, szabadságot követelve a palesztin népnek. A béke és az erőszak e kettőssége jellemezte a két nappal ezelőtt, 75 éves korában meghalt politikus pályafutását. Évtizedekig irányította az önálló állam megteremtéséért küzdő palesztin nép harcát. Vezetési stílusában nem sokban különbözött arab diktátortársaitól. Mindvégig elutasította, hogy hatalmát másokkal megossza, vagy felelősségét átruházza, ami egészségét és népszerűségét egyaránt erősen rontotta. Hatalma olyannyira személyes jellegű volt, hogy az összes többi palesztin vezető az ő árnyékában dolgozott. Legendák és a valóság Arafat nemcsak egyszerűen népének vezére volt, de annak jelképe is. Több legenda is övezte a személyét, már élete korai szakaszáról, így születési helyéről is eltérő adatok láttak napvilágot. Noha a hiteles nyilvántartások szerint az egyiptomi Kairóban született 1929-ben (eredetileg Abdel Rauf Arafat al-Kudva al-Huszeini néven), ó Jeruzsálem arab negyedét vallotta szülőhelyéül. Apja köztiszteletben álló textilkereskedő volt, anyai ágon pedig Fatimáig, Mohamed próféta lányáig vezette vissza családfáját. Tizenhét éves korában csatlakozott a zsidó állam megteremtése ellen ROLA MONDTAK Kofl Annán ENSZ-főtitkár: „a palesztin nép nemzeti törekvéseit jelképezi". Jacques Chirac francia elnök: „Bátor és meggyőződéses ember távozik, aki a palesztinok nemzeti jogaik elismeréséért negyven éven át folytatott harcát személyesítette meg." Számi Abu Zuhri, a Hamász mozgalom képviselője: „Harcunk ikonja és nagy palesztin jelkép." Colin Powell amerikai külügyminiszter: „A térség és a világ történelmének jelentós alakja." Bili Clinton volt amerikai elnök részvétét fejezte ki „Arafat családjának, PFSZ-beli kollégáinak és a palesztin népnek, amely siratja egy ember halálát, aki oly hosszú időn át megtestesítette reményeiket és törekvéseiket". Joschka Fischer német külügyminiszter: „Vele egy korszak véget ért." Arafat nem osztotta meg másokkal a hatalmát FOTO: MTI harcoló palesztin csoportokhoz. Fegyvereket csempészett Egyiptomból Palesztinába a zsidók és a britek elleni küzdelemhez. Részt vett az arabok és zsidók közötti 1947-1948-as harcokban, majd az Izrael létrehozását követő 1948-as háborúban. Az izraeli győzelem után a tízgyermekes Arafat család is a palesztin menekültek sorsára jutott, és a Gázai övezetben talált ideiglenes otthonra. Arafat a kairói műegyetemen építészmérnöki diplomát szerzett, majd katonatiszti akadémiát végzett, és az egyiptomi hadsereg hadnagyaként részt vett az 1956-os második arab-izraeli háborúban. Ezután Kuvaitban építészeti-műszaki vállalkozást alapított, megteremtve a későbbi el-Fatah anyagi bázisát. A szervezet, amelyet 1959-ben ifjú palesztin aktivistákkal hozott létre, 1964-ben indította el első fegyveres akcióját izraeli területen. (A világszerte ismert elnevezés - el-Fatah - a Palesztinai Felszabadítási Szervezet arab nevének visszafelé olvasott kezdőbetűiből állt össze, de ennek a szónak önálló jelentése is van: a Korán 48. szórajának a címe, s nyitást, hódítást jelent.) A munka- és hatalommániásnak tartott Arafat az el-Fatah teljhatalmú vezetője lett, 1969-ben pedig a PFSZ végrehajtó bizottságának elnökévé választották ezt a címet haláláig őrizte. Ekkor vált ismertté a világpolitikában, s tűnt fel egyre gyakrabban az újságokban és a televízióban olajzöld egyenruhában és a fejét borító kefiában. Teljes ellenőrzése alatt tartotta a hadipénztárat, és embereket fizetett le, hogy csatlakozzanak hozzá. Mindenkinél többet tett viszont azért, hogy a palesztin kérdés a világpolitika napirendjén szerepeljen. Mivel azonban az arab kormányok nem nyújtottak igazán segítséget a palesztinoknak, ezért a PFSZ emberei Arafat vezetésével fegyvert ragadtak, repülőgépeket térítettek el, és más erőszakos cselekményeket követtek el a 60-as, 70-es években. (Gerillavezér korában Arafat az Abu Ammar, az „építés atyja" álnevet használta, és a palesztinok mind a mai napig így emlegetik.) Történelmi kézfogás 1970-ben Arafat, aki időközben Jordániában rendezte be főhadiszállását, elkövette első komolyabb politikai tévedését. Hagyta, hogy emberei fegyveres harcba keveredjenek Husszein király náluk sokkal erősebb hadseregével. A palesztinokat leverték és megtizedelték, akik életben maradtak, azok a vezérrel együtt Libanonba menekültek, ahol újabb bázist építettek ki. A 70-es években Arafat gerillái belekeveredtek a libanoni polgárháborúba. Az ország déli részére összevont palesztin erők miatt Izrael 1982-ben megtámadta északi szomszédját, és elérte a PFSZ távozását. A palesztinok Jementől Tunéziáig szóródtak szét, ő maga - miután 1983 júniusában kiutasították Damaszkuszból - Tuniszba helyezte át a PFSZ székhelyét. Arafat a palesztin mozgalom „szent háborúja", az intifáda 1987-ben történt megindításával került újból előtérbe. A száműzetésben tevékenykedő palesztin parlament őt választotta az 1988. november 15-én egyoldalúan kikiáltott - és hetven ország által elismert - palesztin állam elnökévé. Arafat még az év végén nyilvánosan elismerte és békülésre hívta fel Izraelt. Hosszú tárgyalási folyamat után, 1993. szeptember 13-án történelmi esemény színhelye volt a washingtoni Fehér Ház: Arafat és Jichak Rabin izraeli miniszterelnök kezet szorított a palesztin autonómiára vonatkozó elvi nyilatkozat aláírása alkalmából. 1994-ben mindkettőjüket Nobel-békedíjjal tüntették ki Simon Peresz akkori izraeli külügyminiszterrel együtt. A Gázai övezet, Jerikó és Ciszjordánia autonómiájának megvalósulásával 1994 júliusában Arafat visszatért tunéziai száműzetéséből a palesztin területekre. Attól kezdve 1995 decemberéig a Palesztin Hatóság elnöki tisztét töltötte be, majd az 1996. január 20-án létrejött Palesztin Autonómiatanács élére állt. A közben Izraellel tovább folyó tárgyalások valószínűleg elvezettek volna a palesztin állam hivatalos megalakulásához, de 2000 júliusában Camp Davidben Arafat elutasította Ehuá Barak izraeli kormányfő és Bili Clinton amerikai elnök javaslatait. Talán ez volt a legnagyobb politikusi tévedése. Arafat álma, egy általa vezetett palesztin állam létrehozása Kelet-Jeruzsálem fővárossal, végül a 2000. szeptember 28-án kirobbant második intifáda nyomán dőlt romba. A radikális palesztin mozgalmak sűrűsödő merényletei miatt az izraeli kormány 2002-ben Arafatot ellenségnek nyilvánította, teljes elszigeteléséről döntött. Az amerikai és az izraeli vezetés által nyíltan leírt politikus gyakorlatilag házi őrizetben élt Ramalláhban, a félig lerombolt palesztin kormányzati épületben. Izrael a második intifáda szándékos kirobbantásával vádolta Arafatot, aki nem volt hajlandó harcot folytatni a Palesztin Hatóságon belüli korrupció ellen, s megosztani a kezében összpontosuló hatásköröket. Ugyanakkor sokan úgy vélték, elképzelhetetlen a megegyezés a zsidó állammal a népe körében mindvégig általános tiszteletnek örvendett palesztin elnök nélkül. Végállomás: Párizs Miközben Arafat politikai harcát vívta, magánélete sokáig nem létezett, hiszen ő a palesztin mozgalommal „jegyezte el" magát. 1992-ben feleségül vette egyik munkatársnőjét, a sorbonne-i közgazdasági diplomával rendelkező Szuha Tavilt, egy ciszjordániai keresztény polgárjogi harcos nála harminc évvel fiatalabb lányát, aki férje kedvéért áttért az iszlám hitre. 1995-ben megszületett kislányuk, Zahva. Felesége külön élt Arafattól, Párizsban. A palesztin vezető életvitelére jellemző volt még, hogy nem dohányzott, nem fogyasztott alkoholt és kávét. Az utóbbi hetekben gyomorfájdalmakra panaszkodott, és október 29-én egy Párizs melletti katonai kórházba szállították. Arra azonban nem derült fény, hogy pontosan mivel kezelték. Egy héttel később kómába esett, agyvérzést szenvedett, máj- és veseműködése leállt, és gépekkel tartották életben, november 4-e óta nem tért magához. Halálhírét csütörtökön hajnalban jelentették be. Távozásával több vezető politikus szerint megnőtt az esély a béke megteremtésére Izraellel. HEGEDŰS SZABOLCS 9 SZEMKÖZT Körvonalazódó polgári frakció Szerda esténként jelentkezik a szegedi Városi Televízió és a Délmagyarország közös műsora, a Szemközt. Ezen a héten a Magyar Demokrata Fórum szegedi szervezetének elnökét, Zakar Pétert egyebek mellett a párton belüli kizárásokról, azok szegedi hatásairól faggatta Márok Tamás szerkesztő-riporter és Oláh Zoltán újságíró. MUNKATÁRSUNKTÓL - A szegedi közgyűlésben körvonalazódik egy, a jobboldal összefogását erősítő képviselőcsoport Polgári frakció néven - jelentette ki Zakar Péter. A Magyar Demokrata Fórum szegedi szervezetének elnöke azonban ennél többet nem árult el, azt mondta, nem akarja, hogy az érintettek innen értesüljenek a részletekről. Az elnök az MDF-en belül régóta zajló válságról, kizárásokról azt mondta, a törvényességet mindenkinek be kell tartania. Határozottan visszautasította, hogy ő akár a Dávid Ibolya pártelnök köré csoportosulókkal, vagy a Lezsák Sándor vezette úgynevezett Lakitelek munkacsoporttal tartana. - Nem vagyok sem dávidista, sem lezsákista, én MDF-es vagyok - hangsúlyozta. Azt Zakar Péter elismerte, hogy pártjának legfelsőbb fórumai, az országos gyűlés és az országos választmány az elnök programjára voksolt, amire a lakitelekiek nemet mondtak. Azt sem kérdőjelezte meg, hogy a választmány többséggel határozott, amikor Balogh Lászlót és Lezsák Sándort kilépésre szólította fel a parlamenti frakcióból és az MDF-ből, de azt sejtetni engedte, hogy nem ért egyet a történtekkel. - A helyi szervezet tagjainak 97 százaléka Balogh László mellett áll - jelentette ki Zakar Péter arra a felvetésre, hogy a parlamenti frakcióból és a pártból Lezsák Sándorral együtt kizárt politikust a közelmúltban megyei elnökké választották, ami a közvélemény számára azt jelentheti, Balogh a megyeszékhelyen, az MDF-tagok körében népszerű. Zakar Péter nem titkolta, reméli, hogy a párton belüli viszálykodás a végéhez közeledik. Bízik benne, hogy a Magyar Demokrata Fórum az elkövetkezendő napokban megnyugodva, hatékonyan tudja képviselni a határon túli magyarok érdekeit, ami ebben a térségben szerinte különös jelentőséggel bír. - A kormánypártok évekkel ezelőtt alaptalanul riogatták az országot 23 millió román bejövetelével. Remélem, december 5-én a magyar választók igennel voksolnak a népszavazáson, és kettős állampolgársághoz juttatják a határon túli magyarokat - jelentette ki Zakar Péter, az MDF szegedi szervezetének elnöke. Márai bölcsességei Az egy kötetbe rendezett Füves könyv, az Ég és föld és A négy évszak című Márai-művek egész évre való gondolati élményt nyújtanak az olvasónak. A vaskos antikizáló, díszkiadású Bölcsességek januártól decemberig címmel megjelent kiadvány az író összes prózai epigrammáját tartalmazza, a kötetben eddig még közzé nem tett 30-40 írással együtt „Szeretné elmondani egy ember, hogyan kell lakni, enni, enni, aludni, betegnek lenni, és egészségesnek maradni, szeretni és unatkozni, készülni a halálra és megbékélni az élettel." Céljának meghatározásával Márai Sándor tulajdonképpen a Füves könyv summázatát is megadja egyúttal. Az ógörög sírversek mintájára, tömören fogalmazza meg tanácsait, és igazítja el az élet mindennapjaiban az olvasót. Olyan filozofikus kérdésekre keresi, illetve adja meg a választ, mint hogy mi az élet igazi értelme, vagy hogy mi az értelem hatalma. Ezek mellett pedig-jó füves könyvhöz méltóan - a reszelt alma jótékony hatásáról is ejt néhány szót. „A bánat a Tisza fölött, a sugárutak, melyeken Juhász Gyula árnyalakja bolyong, a Tisza, ez a lomhán elhasaló, szelídített fenevad..." - mutatja be az író Szegedet az Ég és föld című részben. A négy évszak című, harmadik egységben pedig minden hónapra jut számos bölcsesség. Mellettük néhány írói portrét is megrajzol: pár sorban fogalmazza meg, mit jelent számára József Attila, Krúdy, vagy Maupassant. Ezen Márai-művek műfaji szempontból valamelyest rokonok egymással. Ráadásul születésük tekintetében is hasonlóak: a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején jelentek meg, néhány év választja el őket egymástól. „Ezt a könyvet ajánlom Senecának... és Epikétosznak... és Marcus Aureliusnak..." - írja a Füves könyv elején Márai. Én pedig mindenkinek, aki egész évre való gondolati élménnyel szeretne gazdagodni. (Márai Sándor: Bölcsességek januártól decemberig, Helikon Kiadó, 560 oldal, 3990 Ft.) P. D. kttnyvDruiiiiz TÖRZS VÁSÁRLÓ« KÁRTYÁRA 7% KEDVEZMÉNY! H-6720 Szeged, Tisza l. krt. 34. www.fokuszonline.hu Telefon: <+36 62) 420 624 Fax: (+36 62) 424 789 e-mail: fokusz.szegedQtira.hu