Délmagyarország, 2004. november (94. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-13 / 265. szám

NAPI MELLEKLETEK Hétfő A DÉL SPORTJA, Kedd Szerda Csütörtök Péntek - o -, pci p'-.': vp-' SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. NOVEMBER 13. WWW.DELMAGYAR.HU MAGYARORSZAG LEGIDŐSEBB FÉRFIJA a dorozsmai Molnár Gergely A kiskundorozsmai Molnár Gergely Magyarországon a legidősebb férfi. Jövő hét kedden ünnepli százhetedik születésnapját. Ezt az életkort csupán két nő lépte már túl, akik 109 évesek és Budapesten laknak. Gergely bácsit elkerülte a betegségek jó része, amikor nála jár­tunk, csak szédülésre panaszkodott, ami egy kisebb őszi megfázásból maradt vissza. Nyáron a betakarított negy­ven mázsa búza alá még ő tartotta a zsákot a harmincöt fokos melegben. Jó nagyot lódítanék, ha rá­kezdenék mondogatni, száz­hét esztendő nyomja a do­rozsmai Molnár Gergő bácsi vállát. Nem a vállát, a fejét nyomja. Amikor telefonon fe­nyegettem, hogy megint men­nék, akkor mondta: szédülök. Hozzágondoltam mindjárt, a föltámadásra várók százezré­vel cseréltek volna ezért a kis kellemetlenségért, csak meg­érték volna. Valóságos csoda, hogy szíve, mája, tüdeje egészséges, és a feje tiszta. Fog, mint a borotva. Valami kis őszi megfázásból maradt vissza a szédülés, máskülön­ben kutyabaja. Csak azért jöt­tem el - talán negyedszerre vagy ötödszörre már -, hogy megmondjam, még megva­gyok én is. Mert hogy ő meg­van, az a legtermészetesebb. Napirend, csak pontosan! Hogy el ne beszéljek a lényeg mellett, az a bizonyos meg­fázásféle se vitte el az orvos­hoz. Van annak elég dolga, minek háborgatná! Sok kamil­latea, mézzel, nála ez az or­vosság. Százhét év alatt het­venhét betegséget kipróbál­hatott volna, inkább elkerülni szerette a nagyját. Reggel nyolckor kel, de csak azért ilyen későn, mert módja van benne. Addigra szétszalad a család, ő rakja rendbe a konyhát. Délre krumplit sütött olajban, hogy amikor elhúz­zák a delet, éppen meleg le­gyen, mert jön a dédunoka meg az unokavő, éhen ne ma­radjanak. Ebéd után megint rendcsinálás, aztán jöhet az újság. Most éppen csemege is érkezett, meghozták a Kincses Kalendáriumot. Azt minden­képpen át kellett néznie, amíg az is meleg. Este akkor szokott lefeküdni, ha unja már a te­levíziót. Kilenc-tíz körül. A kaszálás már elmarad, benne vagyunk az őszben, a disznók etetése is a fiatalab­bak dolga, lucernát se darál már. A nyáron a negyven má­zsa búza alá még ő tartotta a zsákot, harmincöt fokos me­legben. Másfél óra múlva jött meg a dédunoka, ő mondta, menjél be, tata, majd én fo­gom. Beszélgetés közben érkezik a tengerész unoka, feleségestül, meleg kaláccsal. Edit asszony mondja, nyáron a szegedi egyetemen a pécsi egyetem antropológusa azt mondta, amerikai tudósok kimutatták, a hosszú élet titka, ha mér­tékletesen él valaki, nem do­hányzik, nem iszik, de leg­többet segít, ha harmónia ve­szi körül. Aki magára marad, hamarabb elmegy. Gergő bácsi soha nem volt egyedül. Vissza-visszajáróként elsü­töttem már, hogy három év­századba kóstolt bele mosta­náig, és két évezredbe. Akár azt is mondhatnánk, a két vi­lágháborút is ő veszítette el, de ezt azért ne vigyük túlzás­ba. Benne volt mindegyik­ben. Jövőre lesz kilencven éve, hogy a Honvéd téren so­rakoztatták az ezredet, és irány az orosz front! El is vi­szik majd unokái a helyszín­re, hogy megmutassa, pon­tosan, hol is állott akkor. Harminc év alatti, jó fiziku­mú, nőtlen magyar bakát kértek valahová a közösök­höz, kit adtak volna a ro­hamosztagba, ha nem Mol­nár Gergelyt? A rohamkését haza is akarta hozni, mert fáintos kés volt az, de az utolsó napon valaki ellopta tőle. Hogyan is támadott a rohamosztag? Elöl voltak a rövid dobók, utánuk követ­keztek a középdobók, és leg­hátul a hosszú dobók. A kézigránátot kellett a leg­megbízhatóbbaknak ilyen porciózással eldobniuk. Utá­na jött a kézitusa. Ahhoz kel­lett a rohamkés. Kész borzalom. Erről jut eszembe, ha én lennék a hon­Molnár Gergő bácsit a szeretet tartja meg védelmi miniszter - soha nem vágytam rá! -, és a fülemet megütné a hír, hogy a leg­idősebb magyar baka készül elmenni bevonulása színhe­lyére, valami kis emlékfélét csak előkaparnék a ládafiá­ból. A második világháborúban szabad tűznél sütötték a krumplit, amikor elzúgott fö­löttük az aknagránát. Tapasz­talatból tudta, dolgoznak a földerítők, bemérték őket. El­kiáltotta magát, tűzzünk el in­nen, de gyorsan, mért a má­sodik ide talál. Kis patak med­rébe ugrott bele, így csak a combjába kapott szilánkot. Kivették, haza is akarta hozni szolgálatai emlékére, de elcse­rélte valaki a zubbonyát. A krumpli ott maradt, de szét­csapva. A tüzet találta telibe a második eresztés. Amerikai fogságba esett. Egy gimnázium udvarán lábadoz­tak. Két kapuja volt az ud­varnak, az egyiken bement két katona, tolmácsért kiabált, és FOTO: MISKOLCZI RÓBERT bejelentette, mostantól kezd­ve tekintsék magukat hadifo­golynak. És kimentek a másik kapun. Akik az ellenkező ol­dalon jutottak hasonló sorsra, egészen más divatot monda­nak. Hazáig kísérték őket az amerikaiak, 1946-ban, így el­kerülték a keleti akadémiát. Államformák és rendszerek Elkezdtük összeszámolni, hányféle volt az állam a száz­hét év alatt. Amikor megszü­letett, a császárság és a ma­gyar királyság egyszemélyes változata szerint a monarchia volt érvényben. Az első világ­háború végén eljutottunk a köztársaságig, azt váltotta a tanácsköztársaság, jött utána a király nélküli királyság, be­szegvén a második háborúval, aztán beütött a Szálasi-puccs. A háború után demokrácia kö­vetkezett, azt követte a pro­letárdiktatúra - szeretjük öregátkosnak mondani, két fölvonásban -, közbeékelő­dött '56, aztán egyszer csak ránk köszöntött a rendszer­váltás. Azóta a fia-átkosok kö­vetik egymást. Megújult a főtér Szellemi frissességére jel­lemző, amikor meghallotta, hogy megújult Dorozsma fő­tere, azt neki mindenáron lát­nia kellett. Nekivágott, csak a dédunokát szalajtották utána, nehogy baja essék. Fitymálva mondta itthon: nem is be­tonos! Fölvilágosította az uno­ka, a díszburkolat a módi. Pa­nasza is volt. Olyan nagy az átokforgalom, alig tudott át­kecmeregni a túlsó oldalra. Tízéves volt 1907-ben, amikor az első autót látta. Ahhoz ké­pest jól megsokasodtak. Jövőre a Kárász utca új kö­vezetét is meg akarják mutatni neki. Jól kibabrált a nyugdíjinté­zettel, maholnap negyven éve lesz, hogy kapja a péter­filléreket. Baj is lett belőle a nyáron. Értesítőt hagyott a postás, mert nem talált rá. Unokájának a férje ugrott be Szegedre, fölszerelkezvén személyi igazolványokkal. Megkérdezte a postáskisasz­szony: kije ő a címzettnek? Unokaveje. Kevés ahhoz, hogy átadja neki. Rohanás haza, viszi a feleségét. Hát ő kicsoda? Unoka. Kevés. Kö­zelebbi rokont hozzanak. Kö­zelebbi nincsen! Rendnek muszáj lenni. Még szerencse, hogy azért a rö­vidke nyugdíjért kivételesen nem kellett személyesen elő­állítaniuk Gergő bátyót, hogy hivatalos helyen írja alá a meghatalmazást. Az ország legidősebb em­berének mondhatom, sokáig mondanám évenként, Isten tartsa meg egészségben, jó so­káig. Csak az első százhét a nehéz. HORVÁTH DEZSŐ Megtalált u h o legjobbakat Még ©nap p^sztízsdí} és kiderül!

Next

/
Thumbnails
Contents