Délmagyarország, 2004. november (94. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-10 / 262. szám

1 SZERDA, 2004. NOVEMBER 10. • MEGYEI TÜKÖR« 7 A férj rálőtt feleségére, majd maga ellen fordította a fegyvert Féltékenységi dráma egy baksi házban A baksi Márton család kisebbik lánya, Dóri a tragédia helyszínén Fotó: Schmidt Andrea Féltékenységi dráma zajlott le tegnap a kora reggeli órákban Bakson. Egy középkorú férfi, miután feleségével ketten maradtak a házukban, előbb egy házilag készített fegyverrel rálőtt házastársára, majd e puska csövét maga ellen fordította. Baks - olvasható a falu szélén, a helységnévtáblán. Szeged felől érkezve, balra benzinkút, utána egy névtelen kocsma. Megállunk a kocsma előtt. A fiatal felszolgálólány éppen a kályhánál áll, a mellette lévő asztalnál egy középkorú férfi, „Józsi", egy teli pohár nagyfröccsel néz farkasszemet, odébb, a másik asztalnál két srác ül. Amint meghallják, mi járatban vagyok, azonnal bólogatnak. Együtt, egyszerre mondják, hogy Baks felbolydult. A kocsmában mindent tudnak Reggel óta Bakson mindenhol, mindenki arról beszél, hogy szörnyű tragédia történt az egyébként nagyon csendes kis faluban, Mártonéknál. A negyven év körüli Józsi, bár ismeri, nem akar beszélni, ahogy ő mondja, Márton Zoliról, nem akar a tévében sem szerepelni, pedig a másik kettő noszogatja: „Te ismered, hisz majd egykorúak vagytok." Józsi annyit elárul, hogy a férfi jó traktoros, majd útbaigazít, elmagyarázza, menjünk az iskoláig, onnan, a negyedik srég utcánál forduljunk be jobbra, az a Kassai utca, a közepén laknak Márton Zoltánék, mindenki ismeri őket, kis segítséggel könnyedén megtaláljuk a házat. Az ikertestvér megérezte a tragédiát Öt perccel később már Mártonék háza előtt fékezek, amit útközben egy rendőrautó, benne három rendőr is segít megtalálni. Egy bordó dzsekis, 45-50 éves férfi lép ki az épületből, Márton András, Márton Zoltán ikertestvére. - Megéreztem, hogy valami történt a testvéremmel, hisz ikertestvérem - kezdi a férfi. - így volt ez évekkel ezelőtt is, amikor balesetet szenvedett. Ma hajnalban, egészen pontosan megmondom én magának, háromnegyed hat előtt öt perccel a közeli boltban leszakadt és fejemre esett a csillár. Tudtam, hogy valami történt, vagy történni fog a családban. Márton András a fejére esett csillártól nem sérült meg, hazament, testvérétől alig ötven méterre lakik élettársával, majd amikor hét óra előtt néhány perccel kilépett az utcára, látta, hogy rendőrautók és mentőautó áll a testvéréékkel átellenben lakó Sebők Józsefék háza előtt. - Egy rendőr fegyverrel a kezében azonban nem onnan, hanem Zoliéktól lépett ki. Közelebb mentem, testvéremet és sógornőmet éppen akkor tették be a mentőautóba. Mind a ketten véresek voltak - folytatja nyugodtan, mondhatni érzelemmentesen a férfi. A tragédia helyszínével szemben lakó szomszédok egymás után bukkannak elő a ház parányi melléképületéből. Csurár Mihály, Csurár Gábor és felesége, Csurár Gáborné, nagyobbik fiuk, Csurár Gábor kimondja, amit - mint kiderül - az egész falu tud, hogy a féltékenység vezetett idáig. Erre rábólint a beszélgetésünket hallgató Márton András is. Azt mondják, a férj nagyon féltékeny volt a feleségére, mindannyian hozzáteszik, alaptalanul. - Hajnalban, fél hatkor mentem el itthonról, akkor még semmi nem utalt arra, hogy itt mi történik egy órával később - jegyzi meg Csurár Gábor. Ölni akart a féltékeny férj Márton Zoltánék háza előtt egy fiatal lány és egy középkorú asszony áll meg a kapu előtt. Bemutatkozom, ők is, a fiatalabb Márton Dóra, Márton Zoltán lánya, az idősebb Márton Zoltánné húga, Bíró Lászlóné. - Apu féltékeny volt anyura, alaptalanul. Sajnos sokat veszekedtek - mondja Dóri, amikor megkérdezem, miért történhetett meg az, hogy édesapja fegyvert fogott édesanyjára, majd magára. Beszélgetésünk azonban itt megszakad, mert egy rendőrautó áll meg a ház előtt. A kölcsönös üdvözlés után az egyik rendőrtiszt, Mózes Csaba rendkívül udvariasan arra kér, a beszélgetést folytassuk később, néhány percre még szeretnének magukra maradni a családtagokkal. RENDORSEGI KÖZLEMÉNY „Súlyos, illetőleg súlyos-életveszélyes sérüléssel szállítottak a mentők kórházba egy középkorú házaspárt ma a hajnali órákban. Adataink szerint M. Z. baksi lakos azzal gyanúsítható, hogy családi házukban előzetes szóváltást követően egy házilag készített lőfegyverrel rálőtt feleségére, majd önmaga ellen fordította a fegyvert." Csurárék és az ikertestvér még mindig a ház előtt ácsorognak, visszatérek hozzájuk, hiszen velük is félbemaradt a beszélgetés. Amikor tőlem megtudják, hogy Márton Zoltán fegyverrel akart végezni feleségével és magával, szörnyülködnek. András nem is akarja elhinni, azonnal berohan a házba. Még egy perc sem telik el, azzal lép ki a kerítéskapun, hogy bizony, igazam lehet, mert több lövésnyomot is talált a falba fúródva. Közben Csuráréktól megtudom, hogy az asszony vérző fejjel a szomszéd házba menekült, onnan hívták a rendőrséget és a mentőket. Megint otthagyom őket, és a szomszéd épület felé veszem az irányt. A kapu zárva, szerencsére, mert három kutya ront elő, éktelen ugatással, vicsorgással állnak meg a kerítésnél. Kisvártatva a ház lakója is felbukkan, egy negyven-ötven év körüli férfi, Sebők József. Amikor megtudja, mi járatban vagyok, faképnél hagy. Kérdéseimet azzal hárítja el, hogy ő nincs jóban Mártonékkal, nem mond semmit. Már a ház bejárati ajtajának kilincsén a keze, amikor megszán, és annyit elmond, hogy az asszony hozzá futott be vérző fejjel, ők értesítették a mentőket és a rendőrséget, majd eltűnik az ajtó mögött. Golyónyomok a hálószobában és a konyhában Márton Andrást megkérdezem, miért nem hozzá menekült sógornője, hiszen ugyanolyan „messzire" lakik ő is, mint Sebő kék. A férfi a fejét csóválva válaszol: - Az asszonnyal nem voltunk valami túl jó viszonyban. Alig fejezi be a mondatot, amikor előkerülnek a rendőrök, mögöttük Dórival és Bírónéval. Feléjük lépek, kérdezem a rendőröket, mit tudnak, ők azonban arra kíváncsiak, én mit tudok. Elmondom a rendőrségi közleményt, amire bólintanak és azt mondják, maradjunk ennyiben. Beülnek rendőrség feliratú autójukba és elindulnak Szeged felé. A két nő felé fordulok, folytatni szeretném félbehagyott beszélgetésünket. - A féltékenység miatt történt. Az oktalan és alaptalan féltékenység miatt kezdi, pontosabban folytatja szinte kérdés nélkül a meglőtt asszony testvére. Dóri bólogat. Bemegyünk a házba, benézek az első ajtón a hálószobába, a földön és a menynyezeten a bűnügyi helyszínelők által használt jelzések, rajtuk számok, golyónyomok, az egyik szőnyeg csupa vér. - Soha nem gondoltam, hogy nálunk ilyen megtörténhet. Ma is korán keltem, anyu készített reggelit, apu nyugodtan ült a konyhában, kávét ivott. Hat órakor köszöntem el tőlük, a buszom félhétkor indult. Napközben rosszul éreztem magam, írtam egy esemest anyunak, hogy hazamegyek, de nem válaszolt. Később telefonált nagynéném, ő mondta el, hogy mi történt - néz hol rám, hol Bírónéra Dóri, akinek a nővére rendőrtiszt, és Budapesten dolgozik. Bíróné elmesélte, a rendőröktől tudja, hogy a konyha felé tartó testvérét a férfi fejen lőtte, a golyó súrolta az asszony koponyáját, a nő kirohant, a szomszédoktól kért segítséget. A konyhában két golyó nyomai látszanak, a mennyezetbe fúródtak, a hűtőszekrény véres. - Zoli ezután a hálószobában lefeküdt az ágyra, fejére irányította a fegyvert és meghúzta a ravaszt, a rendőrök és a mentők találtak rá - teszi hozzá az aszszony. Pszichológus és hazugságvizsgáló után show Ezután már felváltva, egymást kiegészítve mesélik az elmúlt hónapok, hetek eseményeit. Márton Zoltán egyre féltékenyebb volt, pszichológus segítségét is kérték, hiába. Decemberben felesége rávette, utazzanak Budapestre, az Igazságügyi Szakértői Intézetben aláveti magát poligráfos vizsgálatnak, a hazugságvizsgáló is bizonyítani fogja, hogy ő sose csalta meg. A férfi azonban a gépnek sem hitt, meg volt győződve arról, hogy az asszony a gépet is becsapta. Néhány hete úgy döntöttek, hogy akkor részt vesznek az RTL Klub naponta jelentkező Mónika-show-jában, ott kerestek (volna) segítséget problémájukra. A férfi azonban ezt már nem várta meg, egy házilag barkácsolt fegyverrel megpróbált véget vetni mindennek, tegnap reggel úgy döntött, előbb feleségével, majd magával végez. Amikor elköszönök Dóritól és nagynénjétől mind a kettejük szeméből könnycseppek bújnak elő. Az asszony bezárja a ház ajtaját és kapuját, biciklivel elindulnak a Kassai utcán. - Dóriék nálunk fognak lakni - szól vissza az asszony. Márton Zoltánné állapota súlyos, de nem életveszélyes, Márton Zoltán életéért még lapzártánkkor is küzdöttek az orvosok. Eszembe jut, amit néhány perccel korábban Bíróné mondott: „Nem is tudom, mi lenne Zolinak a jobb ..." OLÁH ZOLTÁN A jégtörő jég nélkül is dolgozik Téli szabadságra mentek a szegedi úszóházak Folytatás az 1. oldalról - Nem jeget tört: vízhozammérő berendezéssel kapcsolatos munkát végzett Algyőn - tudjuk meg Marosvölgyiné Gorjenác Magdolnától, a kikötőt működtető Szeviép Szerkezet- és Vízépítő Rt. eszközgazdálkodási üzemvezetőjétől. Hozzátartoznak a kikötővel kapcsolatos ügyek is, munkáját imádja, a jégtörő hajókat „Jegeskéjnek szólítja. Koncz János hajóvezető jövőre vonul nyugdíjba, négy évtizedes hajósélet után. - Bejártam hajóval a környező országokat, a németektől a Fekete-tengerig mondja; a kikötőben elcsöndesedik a Jégvirág 5. keltette hullámzás. A folyami hajós élete nem könnyű: van egy árumennyiség, amit célba kell juttatnia, olykor viszont nincs víz, melyen célba is jutna. - Sok év óta nem volt mederkotrás, könnyen zátonyra fut a vízijármű, ha túl mélyre meríti a rakomány mondja Koncz János. Ilyenkor aztán vagy megvárja a nagy vizet a hajó, vagy átpakolják az áru egy részét másik hajóra. De bárcsak ott tartanánk, hogy pakolni kellene! Nem tartunk ott, kevés a megrendelés. Nemzetközi árufuvarozásra kitűnően lehetne hasznosítani a folyót, de a délszláv háborúk nagyon „betettek" e szállítási módnak, s azóta sem igazán tud életre kelni. Elkészülte óta csak rövid ideig volt kihasználva a medencés kikötő, s azóta elsősorban hajótárolásra szolgál. - Nemcsak téli tárolásra hívja föl a figyelmet Marosvölgyiné Gorjenác Magdolna. Itt állomásoznak például a jégtörők, a Botond nevű cölöpös munkahajó, ha munkagép dolgozik rajta, daru, markoló, akkor is szilárdan megáll a mederben. Több szeviépes hajó tevékenykedik most is, például mederalakítási munkában vesznek részt Csongrádnál, Tiszaroffon, de a szekszárdi Duna-híd pillérjeinek építésében is. És ami csak a telet tölti itt? Ilyen például a Szabadság úszóház, amely szabadságolását tölti. Napfakította, csaknem fehér deszkáinak döngése ellentmondásos érzést vált ki az emberből, a nyarat társítja hozzá, a nyüzsgést, iramló vizet, holott ennél nagyobb néptelenséget, mint ami itt van, elképzelni sem lehetne, s mihamar itt a tél. A vidám színű, műanyag napozószékek felfordítva, a csónakok ugyancsak. Klivényi Károly, az úszóház műszaki vezetője elmondja: csak látszat, hogy a telelőhelyen maguktól elvannak a vízi létesítmények, munka akad velük elég, folyamatosan figyelni kell a vízállást, a havat eltakarítani. És el kell végezni mindazokat a javításokat, amelyre a szezonban nincs idő, a Szabadságon például a büfét fogják EU-kompatibilissé alakítani. Arról, hogy a jég ne veszélyeztesse az úszóházakat-hajókat, a Szeviép gondoskodik, ha kell, beindul valamelyik jégtörő. Hogyan töri a jeget? Felszalad a jégpáncélra, súlya - a nyomában a jégre felcsapó víztömeg súlyával együtt - beroppant ja, szabaddá válik a víz. Egyszer talán a kikötőt megdermesztő-elnéptelenítő, láthatatlan jég is megtörik valahol. F.CS. A pihenő hajókon mindig akad munka Fotó: Karnok Csaba