Délmagyarország, 2004. október (94. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-29 / 253. szám

PÉNTEK, 2004. OKTÓBER 29. «KAPCSOLATOK« 17 Szántó Kovács János örökösei Archív kép a vásárhelyi kubikosokról Az agárszocialista mozgalom vezetőjének örökösei (s nem­csak leszármazottjai!), eszméi­nek továbbvivői ma is élnek Hódmezővásárhelyen. A XIX. század végének és a XX. század első felének nincstelen tömegei, s azoknak gyermekei, unokái ma is tisztelik Szántó Kovács Já­nos emlékét. Tisztelik benne azt az embert, aki kiállt városa szegényeinek felemelkedéséért, emberibb életkörülményeiért. Tisztelik benne azt az embert, aki bátran szembeszállt a kor­szak népelnyomó politikájával, amit az éppen felépült hivalko­dó városháza testesített meg az PROGRAM PONT E-mail címünk: ajanlot« delmagyar.hu SZÍNHÁZ SZEGED SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ 19 óra: Anconai szerelmesek - zenés ko­média. Nemzeti premier-bérlet. BÁBSZÍNHÁZ 14.30 óra: Sohsevolt király bánata. Tün­dérkert-bérlet. MOZI SZEGED BELVÁROSI MOZI NAGYTEREM 14 és 18.30 óra: A temetetlen halott. Színes és ff. magyar film; 16.15 és 20.45 óra: Alién vs Predalor ­A halál a ragadozó ellen. Színes, m. b. amerikai füm. BELVÁROSI MOZI FILMTÉKA 16.15 óra: Huddy. Színes norvég film; 18.30 és 20.45 óra: Bolondok Éneke. Színes magyar film. BELVÁROSI MOZI KAMARATEREM 16 és 18.15 óra: Fallal szemben. Színes német film; 20.30 óra: Álmodozók. Színes olasz-francia film. PLAZA CINEMA CITY Premier előtti vetítés - Kidobós - sok flúg disznót győz: 20 óra. Cápamese: 14, 16, 18, 20.15, 22.15 óra. Neveletlen hercegnő 2. - Eljegyzés a pa­lotában: 13.15, 15.30, 17.45, 20, 22.15 óra. Alién vs Predator - A halál a ragadozó ellen: 13.30, 15.45, 18, 20.15, 22.30 óra. Collateral - A halál záloga: 13.15, 15.30, 17.45, 20, 22.15 óra. Nők transzban: 13.30, 18.15 óra. Már megint bérgyilkos a szomszédom: 14.15, 16.15, 18.15, 20.30, 22.30 óra. Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2.: 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 óra. A tűzben edzett férfi: 17, 22.15 óra. Stepfordi feleségek: 17.45, 21.45 óra. Feketék fehéren: 15 óra. A falp: 15.45, 20.15, 22.30 óra. Terminál: 19.45 óra. Argp: 19.45 óra. Én, a robot: 14.15 óra. Garfield: 14, 16 óra. VÁSÁRHELY MOZAIK MOZI 17.45 óra: Leány gyöngy fülbevalóval. Színes angol film; 20 óra: Terminál. Színes, m. b. amerikai film. SZENTES 17.30 óra: Garfield. Színes, m. b. ameri­kai vígjáték; 20 óra: Egy makulátlan elme örök ragyo­gása. Színes amerikai romantikus vígjá­ték. MAKÓ 20 óra: Én, a robot. Színes, m. b. ameri­kai film. emberpiac nyomorultjai számá­ra. Tisztelik benne azt az em­bert, aki az agrárproletárok mozgalma élén, egyedüliként, mint Vásárhely leghíresebb sze­mélyisége a történelemkönyvek lapjaira is bekerült. Szégyell­nünk kellett volna őt, mert me­zítlábas, rongyos ruhás mun­kásként városunk főterén állt, és farkasszemet nézett a gőgös városházával? Valóban nem Szántó Kovács Jánost ábrázolja a szobor. Ké­szítése idején a szobrász egy másik vásárhelyi polgár, Lau­disz Lajos fényképét kapta meg, és róla mintázta az em­lékművet. De hiszen nem is ez a lényeg, mert ez a szobor jel­kép. Nem „szocreál", hanem realista, mély igazságot kifeje­ző, erőt, elszántságot mutató, ma is időtálló alkotás. A nép lelkiismerete! Ezért is félnek tőle, mert a hatalmon lévők fe­lelősségét is felveti. Viszonyul­ni kell hozzá. Vajon el lehet-e rejteni a lelki­ismeretünket és a felelősségün­ket csak azért, mert ezek ma már valakik számára nem szalonké­pesek? BÁNFI JULIANNA NYUGDÍJAS TANÁR, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY < <mXI 3> > 333<333 BALASTYA 19 óra: Betörő az albérlőm. Színes ame­rikai film. BORDÁNY 18 óra: Padlógáz. Színes, m. b. német film. DESZK 19 óra: Hirtelen 30. Színes amerikai film. KISZOMBOR 18 óra: Dirty Dancing 2. Színes ameri­kai film. PITVAROS 19 óra: Harry Potter és az azkabani fo­goly. Színes, m. b. amerikai film. KÖZÉLET SZEGED A közéleti kávéház rendezvénye a Bar­tók Béla Művelődési Ház dísztermében (Vörösmarty a. 3.) 18 órakor: Az irodalom szolgálatában - Vörös Lász­ló 70 éves. Vendégek: Vörös László iro­dalomtörténész és barátai. Közreműköd­nek: Dobos Kati színművész, Németh József operaénekes, Tihanyi Zsuzsa (zongorái és Tegzes Miklós (vers). Zon­gorán kísér: Maczelka Noémi zongora­művész. Házigazda: Annus József író. A szegedi csillagvizsgáló (Kertész u.) 18-tól 21-ig óráig várja az érdeklődőket. Az egyetemi füvészkert (Lövölde út 42.) 10-től 18 óráig; a Szegedi Vadaspark (Kálvária sgt.) 10-től 18 óráig várja látogatóit. ALGYÓ A faluházban (Búvár u. 5.) 15 órakor: hit- és lélekklub; 16.30 órakor: Fiesta tánciskola (Pálinkó Lujza). KONCERT SZEGED A Blueseum Étterem & Pubban (Zárda u. 7.) 21 órakor: Jive Five rock & roll-koncert. A fATE-ldubban (Tbldi u. 2.) 22 órakor: party Ludmillával és Fraserrel. Lézer: Laserdesigner. ELÁLLÍTÁS SZEGED A Szegedi Nemzeti Színház földszint­jén megnyílt: Operababák - Papp )anó jelmeztervező kiállítása. A tárlat megte­kinthető: november 19-éig. Az újszegedi Rendezvényházban (Kö­zép fasor 1-3.) megnyílt: Farkas Gyula festőművész kiállítása. Megtekinthető: október 29-éig, 10 órától 19 óráig. A Rajz-Művészettörténet Tanszék galé­riájában (Brüsszeli kit. 37.) megnyílt: A fény-fizikai jelenség, művészi motí­vum és jelkép című, a Román Képzőmű­vészek Szövetsége Temesvári Szervezeté­nek kiállítása. A tárlat megtekinthető: november 11-éig, naponta 8 órától 18 óráig. A Wagner Teaházban (Wagner udvar, Klauzál tér 7.) megnyílt: Belec Anikó festőművész kiállítása. A tárlat megtekinthető: november 5-éig, hétfőtől péntekig: 10 órától 21 óráig, pénteken és szombáton: 10 órától 22 óráig, vasárnap: 16 órától 21 óráig. A Petőfi Sándor Művelődési Házban (Szeged-Kiskundorozsma, Negyven­nyolcas u. 12.) megnyílt: Józsvai Sándorné Kislőrincz Edit festő­művész A természet csodálatos című ki­állítása. Az SZTE JGYTFK „J" épületében (Szil­iért sgt. 12.) megnyílt: Kovács Keve üvegtervező grafikusmű­vész Egy üveg története című kiállítása. A tárlat megtekinthető: október 31-éig. A Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában (Vörösmarty u. 3.) meg­nyílt: Székelyhidi Attila gyulai festőművész ki­állítása. Megtekinthető: október 29-éig, munkanapokon 10-tól 18 óráig. A várban (Stefánia sétány) megnyílt: a Hagyományos malmok a Dél-Alföldön című kiállítás. A tárlat megtekinthető: november 28-áig, naponta 10 órától 17 óráig. Hétfő szünnap. A Kass Galériában (Vár u. 7.) meg­nyílt: Miroslav Cipar grafikusművész Mene­külés a keretből című kiállítása. A tárla­ta október 31-éig tekinthető meg, hétfő szünnap. A Somogyi-könyvtárban (Dóm tér 1-3.) a következő kiállítások nyíltak: földszint: Francia testvérmegyénk, Finistére; az 1. emeleten: Dávid Júlia üvegművész kiállítása. Lát­ható: december 31-éig, nyitva tartási időben. A Somogyi-könyvtár északvárosi fiók­könyvtárában (Gáspár Z. u. 6.) meg­nyílt: Utazás a világ körül - fotókiállítás. Lát­ható: október 29-éig. SZENTES Péter Pál Pince (Petőfi u. 9.) megnyílt: Sinoros-Szabó György képzőművész ki­állítása. Megtekinthető: november 1 -ig, hétfő szünnap. A galéria I. emeletén (Kossuth tér 5.) megnyílt: 26 temesvári képzőművész kiállítása. A tárlat október 30-áig, keddtől péntekig 10 órától 13 óráig és 15 órától 18 óráig, valamint szombatonként 9 órától 13 óráig tekinthető meg. MAKÓ A József Attila Múzeumban (Megyehá­zi u. 4.) megnyílt: A háborúk hírnökei. Az elsó és második világháború magyar haditudósítói. A tár­lat megtekinthető: október végéig. Egy szép könyv ürügyén ­avagy tanulhatunk Soprontól Egykori kedves tanítványom, az Illyés Gyulától bátorítva költővé vált Sarkady Sándor, a soproni óvónőképző főiskola immár (szintén) nyugdíjas tanára küldte el minap egyik új könyvét. Az Aranykönyv 2000 a „leghűsége­sebb város" több mint száz leg­nagyobb fiának állít emléket egyetlen - a város nemcsak jó­módú, de gavallérnak is mond­ható cégei által szponzorált ­bársonyfedél alatt. Mindnyájan egy-egy, egyszer másfél nagy­arasznyi oldalt kaptak itt (a szembeni másikon ezt németül is) a két S. S. - apa és helytörté­nész fia mint író és szerkesztő avatott tollából. A 13. században élt István bíró nyitja a leles Nagyok sorát, és a szegedi bölcsészhallgatóként alig 23 éve elhunyt Herbszt Zoltán költő zárja. Közöttük sorjáznak a soproni gimnazistából világhír­névre emelkedett tudósok (Kitai­bel Pál, Gombocz Zoltán, Man­ninger Rezső és sokan mások), ismert írók (Gyóni Géza, Pap Károly, Somogyváry Gyula stb.) A helyben maradtak között is or­szágosan cseng az apa és fia Stor­nók, Csatkai Endre neve, de ter­mészetszerűen szerepel itt a leg­híresebb „földi", Esterházy Mik­lós, a 9 évesen már a Tűztorony tövében koncertező Liszt, a líce­um talán legnagyobb növendéke, Berzsenyi, a városhoz annyi szál­lal kötődő Széchenyi és a katona­életről iszonyú emlékeket meg­örökítő Petőfi is. Rászolgált a megbecsülése jelére a folyó­irat-alapító rendőrkapitány, a he lyi életet saját filmjein megörökí­tő moziigazgató, de még a hely­történészként tisztelt kaszi­nó-ruhatáros is. Mindegyikről tömör, ténygaz­dag, ám olvasmányos, az emberi vonásokat is felvillantó portrét lelünk itt. A reprezentatív kötet vala­mennyi szereplője minőségi színvonalú arcképen látható, a több mint három tucatnyi rek­lámoldal a város szinte összes legszebb épületét, természeti pontját is bemutatja. Jogos a kérdés: Szeged vajon mikor ad az idelátogatóknak a külcsínt már európai nívón be­mutató albumok után ilyen mél­tó, a belső, szellemi értékeit is­mertető ajándékot? FENYVESI ISTVÁN Deákos fordítóverseny A Deák Ferenc Gimnázium idén október 7-én, nyolcadik alka­lommal rendezte meg az immár hagyományos megyei fordítóver­senyt, amelyen Csongrád megye 13 középiskolájának 76 diákja vett részt. Iskolánként legfeljebb három diák indulhatott angol, német, francia vagy olasz nyelv­ből. A fordítandó versenyszöve­gek újságcikkek voltak, amelyek az athéni olimpiai játékok témá­jával foglalkoztak. A 2004. évi Deák Megyei For­dítóverseny győztesei, angol nyelv, I. helyezett: Kaszás Judit, Deák Ferenc Gimnázium, Sze­ged; II. helyezett: Sallai Boglárka, Tömörkény István Gimnázium, Szeged; III. helyezett: Lukács Eszter, Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium, Szeged. Német nyelv, I. helyezett: Sza­lontai Nikolett, Tömörkény Ist­ván Gimnázium, Szeged; II. he­lyezett: Haraszti Róbert, Deák Fe­renc Gimnázium, Szeged; III. he­lyezett: Halasy Katalin, Horváth Mihály Gimnázium, Szentes. Francia nyelv, I. helyezett: Bab­csányi Izabella, Deák Ferenc Gimnázium, Szeged; II. helyezett: Domonkos Ta­más, Bethlen Gábor Református Gimnázium, Hódmezővásár­hely; III. helyezett: Kuncz Máté, Deák Ferenc Gimnázium, Sze­ged. Olasz nyelv, I. helyezett: Ta­kács Gábor, Ságvári Endre Gya­korló Gimnázium, Szeged; II. helyezett: Dobi János, Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium, Szeged; III. helyezett: Mayer Zsanett, Deák Ferenc Gimnázi­um, Szeged. JAKUCS MÁRIA NYELVI IGAZGATÓHELYETTES „Az ostort fel kellett volna emelnem' Kedves kis barátnőm! Amikor utoljára beszélget­tünk, szóba került, milyen volt az élet fiatal korom­ban, ennek kapcsán kértél, beszéljek arról, hogyan él­tem meg az 56-os népfelkelést. Igen, tudatosan neve­zem így az akkor történteket, mert valóban felkelt a magyar nép, fegyvert fogott és megmutatta erejét az elnyomóinak! Én sajnos, mint fiatal parasztasszony, nem sokat tehettem, nem vettem részt sem a felke­lésben, sem annak előkészítésében. így inkább arról beszélek, mi vezetett ahhoz, hogy ez a forradalom ki­törjön. Amikor a szovjetek megszállták hazánkat, 10 éves voltam. De ma is pontosan emlékszem a háború borzalmaira. Hogy mit tettek velünk a ránk törő szovjet katonánk, ma sem tudok róla könnyek nélkül beszélni, csak azt mondhatom, teljesen kifosztva, megalázva, testileg-lelkileg összetörve maradtunk ! De hát közismerten kitartó, konok nép a magyar. Túlélte az évszázadokon át rátörő ellenséges hadak támadásait, a tatárdúlástól a török uralmon át a Habsburg uralom megtorlásait a 48-as szabadság­harc leverése után. Kiheverte az első világháború bor­zalmait, átvészelte Trianon igazságtalan ítéletét, és megfogyva, ám de törve nem, mindig talpra állt. így történt ez akkor is, amikor a szovjet elfoglalta hazán­kat. A magyar nép volt az, amelyik a Rákosi korszak zsarnoksága ellenére romjaiból újjáépítette az orszá­got. Nagyon nehéz évek voltak azok, hiszen nem csak az újjáépítés terhe nyomott bennünket, de fizet­ni kellett az úgynevezett jóvátételt a szovjeteknek. Dolgoztunk éjt nappá téve, nélkülöztünk, sokszor bi­zony éheztünk! Az ötvenes években napokig nem volt kenyér az asztalon. Biztosan hallottál róla, ez volt az a padlássöprögetős világ. De azok a városi, iga­zi magyar munkások, bányászok, hivatalnokok, akik nem lettek kommunisták, nem tolták az elnyomók szekerét, szintén éhbérért dolgoztak. Közben a haza árulói fényűzésben éltek. Kevés olyan pártonkívüli fi­atal tudott egyetemen vagy főiskolán tanulni, aki te­hetséges volt. Csak az boldogult, aki sokszor meggyő­ződése ellenére a felemelkedés, a siker reményében belépett a pártba. A pedagógusok zöme is ehhez a módszerhez folyamodott. De szerencsére sokan vol­tunk, akik nem álltunk be a sorba, inkább vállaltuk a nélkülözést, a megaláztatást. Persze, a lelkünk mé­lyén lázadoztunk, volt, aki nyíltan szembehelyezke­dett az elnyomó hatalommal, de ezek az emberek ha­marosan a börtönben vagy az internáló táborban ta­lálták magukat. Ezt, gondolom, te is tudod, kedves kis barátnőm, hiszen a te családodban is voltak áldo­zatok! Ezek a tarthatatlan körülmények váltották ki, hogy szinte az egész ország összefogjon, és az utcára vonulva követelje az oroszok kivonulását és az ország függetlenségét. Nem mentegetni akarom magam, amiért én sajnos nem vettem részt a felkelésben, hi­szen 22 éves parasztasszony voltam, két pici gyer­mekkel és a férjemmel egy határmenti tanyán éltem. Csak egy kis fülhallgatós rádión hallgattunk a híre­ket, ami hol szólt, hol nem, attól függően, volt-e pén­zünk elemet venni. Ha vásárolni mentünk a faluba, akkor vettünk egy újságot, de abban is csak Rákosi di­csőségéről esett szó, mert arról, mennyi kárt tesznek a népi demokráciának a „kulákok", meg az iparosok, akik szabotálják a munkát. Most megírom neked, kedves kis barátnőm, hogyan éltem meg az 56-os for­radalmat. 1956. október 22-én reggel a férjem cukor­répát vitt Mezőhegyesre a cukorgyárba. Hazafelé tart­va vett egy újságot, azt hiszem, Hétfői Hírlap volt a címe. Abból olvastunk arról, hogy a fővárosi ifjúság megmozdulást szervez, a vasút sztrájkot hirdet. Este próbáltuk hallgatni a rádiót, de szinte semmit nem értettünk a zavaró adók miatt. Másnap délután átjött a tanyaszomszédunk, mondta a férjemnek, este fák­lyás felvonulást terveznek a faluban, mert kitört az országban a forradalom. Hívott, menjünk mi is. Mondtam a páromnak, menjen, de azt válaszolta, nem hagy egyedül a két picivel, meg hát úgy beszélték meg édesapámmal, hogy vetni megyünk. Még aznap délután átmentünk a szüleimhez. Édesapám azt mondta: „Gyerekeim, ne menjetek, amíg a ruszki az országban van, semmi esélyünk nincs, az pedig itt nem hagyja a terített asztalt! Kevesen vagyunk ah­hoz, hogy győzni tudjunk, külső segítséget meg nincs kitől várni!" Mi megfogadtuk a tanácsát, és másnap reggel, a gyerekeket édesanyámra hagyva elindultunk a földünkre, a falu túlsó végére. Tíz óra lehetett, ami­kor a községházánál összegyűlt tömeg megállított minket. Én rögtön leugrottam a kocsiról úgy ahogy voltam, gumicsizmásán, elnyűtt ruhában, kezemben a lóhajtő ostorral, s befurakodtam az egybegyűltek közé. Az erkélyen épp egy régi osztálytársam szavalta Petőfi versét. „Él a magyarok istene!", hangzott csen­gő hangja az őszi napsütésben. Meghatottan, boldo­gan tapsoltam a vers végén. Végre, mégis győzni fog a forradalom, nem lesz igaza apámnak, gondoltam és örömkönnyek hulltak a szememből. A tapsvihar kö­zepette körülnéztem, baráti arcokat keresve. Akkor láttam, hogy azok az emberek állnak ott és tapsolnak a legjobban, akik eddig Rákosinak verték a tenyerü­ket, közöttük az a tanítóm is, aki egykor osztályide­gennek, kulákcsemetének hívott. Az első gondola­tom az volt, szétverek köztük az ostorommal, meg­kérdezve, mit keresnek ott? Aztán eszembe jutott édesapám intő szava. A családomra gondolva, talán gyáván, megfordultam, felültem a szekérre és elin­dultam vetni. Estig sírva mentem a vetőgép után, úgy éreztem, ez a felkelés nem lehet az enyém, nem győz­het az a nép, aki megtűri maga mellett az árulókat! Később, amikor már megtudtam, hogy hány em­ber adta az életét ebben a felkelésben, hány fiatal került akasztófára a megtorlás éveiben, sokszor el­öntött a szégyen, úgy éreztem, legalább az ostort fel kellett volna emelnem! Hát ennyit tudtam írni azokról az időkről, kedves kis barátnőm! így történt, semmit nem hallgattam el. Próbálj engem megérteni, és gondolj arra, az a forra­dalom még ma sem győzött, most is köztünk élnek a Rákosinak tapsolók, és bár megfordították a köpe­nyüket, sokat nem változtak! Én már megfáradt öreg­asszonyként csak annyit tudtam tenni, hogy őszintén leírtam élményeimet. Most rajtatok, fiatalokon a fele­lősség. Remélem, bátrabbak vagytok nálam! NÉMETINÉ K. ERZSÉBET, CSANÁDPALOTA

Next

/
Thumbnails
Contents