Délmagyarország, 2004. október (94. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-29 / 253. szám

10 DÉLMADÁR 2004. október 29., péntek Címszavak az Aser Enciklopédiából PUMPA: Vadon tenyésző biciklifújtatóiról híres HIÚ: öntelt indián. dél-amerikai síkság. CSÁPOLÓ: Beteget heves karlengetés közben KÉPRÁMA: Díszítőelemként falra kent mar- ellátó személy, garin. HERNYÓ: Német ajkú rovar megszólítása. Választás Stewardess az utashoz: És ez igaz! NEM BUNÎ -Atyám'. Hiú vagyok... Ez bűn? -Nem bűn lányom, csak túlzás! A DELMADAR HETI MONDASA Azért jó a mazochistának, mert ha rossz, akkor jó. Ha meg jó, akkor rossz, tehát jó. - Uram, kér vacsorát? - Miből lehet választani? - Igen vagy nem. Találat Szőke a lottózóban: - Mi az a lottó? - El kell találni 5 számot... - És milyen messziről? - Miért önt a szőke nő vizet a számítógépébe? - Mert szörfözni akar a ne­ten. Felrobbantotta konyháját egy romániai férfi, mert felesége olyan borzalmasan főzött, hogy már nem bírta tovább. Viorel Leahu elmondása sze­rint Bruce Willis és Arnold Schwarzenegger filmjeiből merítette az ötletet: megnyi­totta a gázcsapot és bedobott egy égő gyufát. A művelet sikerrel járt, azon­ban a férfit akár három év bör­tönre is ítélhetik felesége életé­nek veszélyeztetése miatt. Gyerekes - Ugyebár a képen is lát­hatjátok, a New York-i Sza­badság-szobor egyik kezében könyvet tart, a másikban fák­lyát. Ki tudja megmondani, mit jelképez a fáklya? Tessék, Móricka! - Csak azt, hogy sötétben nem lehet olvasni. - No, édes fiam, rendesen viselkedtél az iskolában? - Hogyne! Mi mást csinál­hatna az ember, ha egész dél­előtt a sarokban kell állnia!? - Petike, addig nem állhatsz fel az asztaltól, amíg meg nem eszed, amit eléd tettem ­mondja haragosan anyuka. - Jaj, de jó, akkor holnap nem megyek iskolába! A gyerekeknek az a feladata rajzórán, hogy legelő bárá­nyokat rajzoljanak. lózsi üres lapot ad be. A tanár meg­kérdezi: - Józsika, miért üres lapot adtál be? - De tanárnő, én mindent lerajzoltam, csak a bárány el­ment, előtte meg lelegelte a füvet! A három A jó tündér azt mondja a go­nosz kismalacnak: - Teljesítem két kívánságo­dat. - Legyen három! Mindig há­rom szokott lenni!!! - Na jó, legyen három. Mi a második? Köszönet Fehívja a cég vezérigazgatója az egyik alkalmazottját. - Nos, Mr. Jones, ön már egy éve dolgozik vállalatunk­nál. A postázási részlegen kezdte, aztán röpke két hét alatt átkerült az értékesítés­re. Egy hónap múlva már te­rületi képviselő lett. Mind­össze négy hónap után kine­vezték az értékesítés vezető­jének. Most pedig, mivel ko­molyan foglalkozom a visz­szavonulás gondolatával, megkérdezném, hogy mit szólna a vezérigazgatói poszthoz? - Köszönöm! - feleli az al­kalmazott. - Köszönöm? Ez minden, amit egy ilyen hatalmas aján­latra tud mondani?! - Jó, akkor köszönöm, apa! Egy rendőr levelet ír. A társa megkérdi: - Kinek írod? - Magamnak. - És mit írsz benne? - Honnan tudjam, még nem kaptam meg... A rendőr megkérdi kollégá­ját: - Józsi, hogy lehet eze­ket a böhöm nagy repülő­gépeket csak úgy eltéríte­ni? - Te hülye, hát nem itt lent térítik el, hanem fönt, ott, ahol már egészen kicsi. - Gyorshajtásért felírom ­mondja a rendőr az autós­nak. - Az még mindig jobb, mintha én írnám fel magát! - Miért, ki maga? - Sírköves. A rendőr bemegy a boltba. Az eladó szól neki: - Elnézést, uram, leltár van. - ]ó, veszek azt is. Fogas célkereszt Tejfogkrémet is árulnak már egy reklámfüzet szerint, erre még a jóisten se bírt gondolni a teremtés hat napján, de hát nem is járt termékmene­dzser-képezdébe. Három eset lehet: 1. tej alapú sűrítmény, fogkefén tar­tott tehenekből kipréselve; 2. begyűjtött tejfogakból gyártott massza, horrorfilmek kelléke; 3. a marketing belőtte ma­gának a fogváltásig kiszol­gáltatott célközönséget, mert az üzletben „a legkisebb is számít". NY. P. A rendőrkapitányt behívat­ja a tanító néni, mert Dezső­kével komoly problémák van­nak. A gyermek képességei nem túl jók. A tanárnő azon töri a fejét, hogy a komoly pa­pának hogyan mondja meg finoman a rossz híreket. - Na, milyen a fiam?! - kérdi a büszke papa. A tanárnő kissé habozik, de azért kész a válasszal: - Hát, apuka! Meg kell mon­danom őszintén, Dezsőke nem nagyon okos, de nem kicsit buta! Stressz a pálya szélén H ri V^HIH wÊmSSZt mm ; JL ­^ß/M j Bib Bk v^^ L/ 9 {f M/K1 Jh pp I j i 16%, " ^ J ­I^BB jflfii PHfY ágKA & ÉBi •HUE, iL >. , isW B A hétvégi FC Szeged-Bodajk labdarúgó-mérkőzésen mindvégig a hazai együttes kispadját filmezte az egyik kereskedelmi csatorna életmóddal, egészségüggyel foglalkozó műsorának stábja. Mint kiderült, a felvételek ahhoz az adáshoz készültek, amely a magyar futballedzőket és technikai vezetőket érő stresszhatásokkal és azok következményeivel foglalkozik SZÖVEG: B. A., FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Belami centit vág Vágják a fiúk, most már nagyon vágják. Mármint a centit - közölte mosolyogva a Zsibbadt bri­gádvezető cigifüstbe szorult népével Belami, s arcáról radioaktív hulladék helyett nagy-nagy elégedettség sugárzott. Plüss Eta ennek okát percekig nem tudta kideríteni. Mert azt tudta, hogy tél közeledtével eljő a vágások ideje is, ám úgy gondolta, ősi magyar szokás szerint ilyen tájt nem centit, hanem hízót vágnak a gazdák. No, persze ezzel az uniós csatlakozással sok minden megváltozhatott, az is lehet, hogy ez után sonka helyett centin él a magyar, de akkor őt mint a Panel Pál-lakótelep egyik legfontosabb szemé­lyiségét miért nem értesítették? Etácska agyát karcoló gondját meg is osztotta a jelenlévőkkel, mire a Zsibiben oly erővel tört ki a hahota, hogy egy közelben tartózkodó rendőrségi alkalmazott meg is állapította a csendháborítás tényállásának fennforgását mint eszközlési prob­lematikát. - Jaj, istenem! Kedves Etus, maga oly buta, hogy körömollóval irtaná a korallzátonyt - visított Ló Elek. Majd elmagyarázta, hogy a centivágás szokása a magyar hadseregben honosodott meg, sok-sok évvel ezelőtt. Ma már efféle praktikákkal nem számolják a legények, hány napjuk is van hátra a szolgálatból. Ám ezekben a napokban államilag vágják a centit, ugyanis vége a sor­katonai szolgálatnak. Ezentúl hivatásos, mond­hatni profi lesz a hadsereg, és például pán­célelhárító rakétát csak nem bíznak rá olyan emberre, aki bevonulásáig még nejloncsúzlival is hátba lőtte magát. - Szóval maga örül annak, hogy megszakad a sok évszázados hagyomány, és még seregünk se lesz? - vágott fancsali képet Bika Jenő, aki gyakorta űzte unalomba katonatörténeteivel a Zsibi összes vendégét. Jenő úr, ha már szót kapott, beszélt arról is, mennyi rengeteg hőstettet hajtott ő végre, amikor egyik gyakorlatról a másikra hurcolták. Többek között Kalocsa és Pirtó vonalában mindig leküzdötte az Olaszország irá­nyából támadó, papírból készült tankokat, meg vért is adott a seregben, amiért kapott két nap szabadságot. - Hát, ha a maga tarisznyájában ennyi halált megvető bátorság lapult, miért nem íratta át a nevét még a tanácsnál Dugovics Tituszra? ­vigyorgott Snájdig Pepi, és annyi ellenérvet so­rakoztatott fel a sorkatonai szolgálat ellen, hogy a fele el sem fér a Zsibiben. Beszélt az értelmetlenül elherdált, kettő, majd másfél évről, később ki tudja már mennyi időről, az örökös szívatásokról, a fókáról, amivel a folyosó kövét mosta, mintha ettől függött volna, hogyan állítják meg a Duna vonalánál a NATO-t. Aztán szóba hozott olyan teherautókat, amik a laktanyát elhagyva már a bevagonírozás előtt kiprüszkölték az olajat, meg összes lelküket. Vagyis - mondá Pepi - ama dicső sorkatonás hadseregünk harcértéke annyi volt csupán, hogy a sok roncsot meglátván halálra röhögje magát egy ellenséges katona. - Hát nincs magában egy cseppnyi hazafias éizés sem? - ellenkezett egy kérdéssel és két pofonnal Minek Dönci, és hősi múltat emlegetett. Pepi erre fölvetette: történelmi tanulmányai sze­rint a magyar hadsereg legutóbb 1490-ben, vagyis igazságos Mátyás királyunk idején nyert háborút, katonáinkat leginkább vágóhídra, nem pedig csatamezőre küldték, százezrek haltak meg golyó által, tízezrek fagytak meg télben, hóban. Forradalmár hőseink valóban megérdemelnek minden tiszteletet, de az ő sorsuknak aztán végképp semmi köze a sorkatonai szolgálathoz. Tehát jobb lesz itt nem emlegetni a dicső múltat, mert nagyon könnyen eljárhat az ő keze is. - Egy férfi akkor is csak úgy lesz férfi, ha letölti a katonai szolgálatát - érkezett egy ellenérv valamelyik söröskorsó mögül, így aztán a vita még eltartott egy darabig. Belami, a maga szerény eszközeivel (mármint: száj) azt bizonygatta, a XXI. század korszerű hadsereget kíván meg, jól ki­képzett, egész életüket a katonáskodásnak szánó hadfiakkal. - Vagy maguk el tudják képzelni, mi sülne ki abból, ha tényleg beütne a krach, és Bika Jenő azzal a mérhetetlen pocakjával, Link Egon a visszeres lábaival, meg Smúz apu az összes lúdtalpával és dioptriájával kezébe kapna egy gránátlövőt. Netán Snájdig Pepinek fel kéne mászni egy teherautó platójára, amikor már egy sámli látványától és kétoldali tériszonyt kap? ­kérdezte Belami. A megszólítottak nagy többsége e felvetés hal­latán persze megsértődött, de legalább csönd ült a Zsibire. Emlékek röpködtek csupán, régen el­tűnt ifjúságról. S valami csípős vegyszer csak ke­veredhetett eme emlékekbe, mert a Zsibi férfila­kóinak összes szemébe beleszökött a könny. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents