Délmagyarország, 2004. október (94. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-25 / 249. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR" HÉTFŐ, 2004. OKTÓBER 25. A szegedi egyetemista interneten választott magának iskolát Los Angelesben Mónika a Santa Monica College-ben BULI A PARTON Az Egyesült Államokban szinte mindennap buliznak az egyetemisták. Noha a Los Angeles-i klubok éjjel 2-kor bezárnak, a fiatalok gyakran az 50-es évek hamburgerezőiről megformált éttermekben mulatnak tovább. De máshogy is szórakoznak, együtt néznek például meccset a sportbárokban, vagy a beachpartikon tábortüzet gyújtanak az óceán mellett. A szegedi Mondok Mónika gyermekkori vágya volt, hogy az Egyesült Államokban tanuljon. Szegeden két évig az élelmiszer-ipari főiskola vállalkozó-menedzser szakos hallgatója volt, amikor úgy döntött: valóra váltja régi álmát. Újszegedről került egy Los Angeles-i egyetemre öt évvel ezelőtt Mondok Mónika, s bár élvezi az ottani életet, rendszeresen „esetei" magyar fiatalokkal, akik élményeiről faggatják. - Az interneten kezdtem el böngészni a főiskolák listáját, olyat kerestem, ami nagy városban van, jó a híre és nem túl drága. így akadtam rá a Los Angelesben lévő Santa Monica College-ra - mesélte Mónika. A jelentkezéshez nyelvvizsga, angolra lefordított érettségi és 15 ezer dollárról szóló bankszámlakivonat kellett. Mónikának szerencséje volt, felvették, és hamar megkapta a tanulóvízumot is. A 21 éves lány 2001. augusztus elején érkezett Los Angelesbe, ahol addig még sosem járt, és senkit nem ismert. - Kétnapos tájékoztatót szerveztek, ahol próbálták elmagyarázni a világ minden tájáról érkezett diákoknak, hogyan működik az amerikai oktatási rendszer. Itt minden egyes diák megválaszthatja, hogy a felkínált közel 50 szakból melyiket választja, vagy ha nem tud dönteni, „undecided", azaz: el nem döntött szakosként jár iskolába, és általános tantárgyakat tanul. -"En - mint a legtöbb európai - business management szakot választottam - mondta Mónika. A döntésben és a tanterv összeállításában mindenkinek egy tanácsadó segít. O mondja meg azt is, milyen tantárgyakat kell felvenni. Ehhez természetesen az sem árt, ha a diák tudja, mi a célja. - Hogy mi a különbség az amerikai és a magyar felsőoktatási intézmények között? Otthon jobban tisztelik a tanárokat. Az amerikai hallgatók - talán a szabadság jegyében - esznek, isznak, ki-be járkálnak óra közben, és mindez természetes. A szegedi lány azért nem tud könnyen baráti kapcsolatokat kialakítani, mert minden előadásra másokkal jár. Ha valaki rokonszenves is, könnyen lehet, hogy messze lakik az egyetemtől, ezért óra után időben el kell indulnia haza. Néhányan napi 50 mérföldet vezetnek az iskolába. Az előző félévben megismert két magyar osztálytársával viszont még mindig tartja a kapcsolatot. Mónika számára a legcsodálatosabb maga a város, amelyről állítja, az egyik legjobb hely az Államokban. Az iskola 16 utcára van az óceánparttól, ahol a Baywatch játszódott, és sztárokban sincs hiány. - Néhány napja egy buliban Matthew Perry ült mellettem a Jóbarátokból. Ez a legtöbb ember számára természetes, nekem azonban még mindig gyorsabban ver a szívem ilyenkor. A lány nem tudja még, választott hazájában, vagy itthon szeretne-e élni. Ahogy ő fogalmaz, az a „baj", hogy szereti Amerikát. És Magyarországot is. GONDA ZSUZSANNA Lapunk munkatársát is díjazták Szentesen Megnyílt az alföldi fotószalon Kruzslicz Pál különdíjat adott át lapunk munkatársának, Schmidt Andrea fotóriporternek Fotó: Vidovics Ferenc A képek gondolatiságát díjazta a zsűri a nemzeti ünnepünk alkalmából megnyílt alföldi fotószalonban, amelyet tizedik alkalommal rendeztek meg Szentesen. Közhelynek számít, de mégis igaz, hogy az ítészeknek nehéz dolguk volt. Az Alföldi fotószalon nevű pályázatra ugyanis 87 szerzőtől 357 fénykép érkezett a szentesi művelődési és ifjúsági házba. A szombaton délután megnyílt kiállításon 41 fotós 60 alkotása került a falra, telis-tele gondolatokkal. Ezeket értékelte a felvételeket a közönség figyelmébe ajánló Horváth Dezső újságíró, lapunk munkatársa. Látnók szólt belőle, amikor régen megjövendölte: eljön az a kor, amelyben filmet se tesznek a gépbe, sötétkamrába se kell menni, csak megnyomják a gombot, és kész a fotó. Számítógépes világunkban manapság minden megvalósítható a billentyűk illegetésévcl, ám kollégánk intelme így hangzott: „Ti, fotósok, ne tegyétek!" Az automata gépek mindent elvégeznek az alkotók helyett, akiknek szinte „csak" a gondolataik megjelenítése maradt osztályrészül. Ezekből bőven van a szentesi fotószalonban, ahol „mellbe vágta a szépség" a tárlatnyitót. Neki egyébként külön öröm a fekete-fehér kép, mert annak elkészítéséhez a fejet is használták. De a robotgépek csak ontják a színes felvételeket. A falon látható munkák mindegyike betekintést enged a magyar valóságba, s az általuk kimondott igazság nyomot hagy a lelkekben. A zsűri döntése szerint a mindszenti Marton Ferenc vehette át Szirhik Imre polgármestertől az 1. helyezettnek járó díjat, 2. lett a derecskei Rékasi Attila, 3. pedig a szentesi Nagy István. A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének plakettjét nyerte el a debreceni dr. Palotás Lehel. Kruzslicz Páltól, a művelődési központ igazgatójától különdíjat vett át a bajai Ligeti László, a szolnoki Miskolczi Nóra, a budapesti Molnár Ferenc, a nagykőrösi Papp Elek és lapunk munkatársa, Schmidt Andrea fotóriporter. A fotókiállítást november 26-áig tekinthetik meg az érdeklődők. B. I. Fotókiállítás Csongrádon Bársony István emlékezete MUNKATÁRSUNKTÓL A csongrádi Bársony István szakközépiskola kollégiumában, a vadászteremben fotókiállítás nyílt a minap. A jeles vadász emlékére szülőfaluja, Sárkeresztes Bársony István Klubja kezdeményezte a kiállítást. A 40 zsűrizett természetfotó vándorkiállításként eljut azokra a településekre, melyekkel a névadó élete folyamán kapcsolatba került: Pozsonyba, Budapestre, Nagykárolyba. A jelesebb képekről naptár is készül. Az iskolai kiállításon a képekről - melyek még egy hétig megtekinthetők - Kecskés László könyvtáros, tanár mondta el gondolatait.