Délmagyarország, 2004. október (94. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-22 / 248. szám

NAPI MELLEKLETEK __ . ^^^ __________ ' Hétfő A DÖ. SPORTTÁ, 0 P ""«I Kedd 1 A. ' , | Éf Szerda W^^^ Jmm—mí JBL. JkumutM JmLmrném #HL, .dL JL. Péntek SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. OKTÓBER 22. WWW.DELMAGYAR.HU 1956 SZEGEDEN Tüntetéstől i111 till Cl Ili Szeged vezető szerepet játszott az 1956-os forradalom eszmei és szervezeti előkészítésében - írja lapunk felkérésére készített történeti áttekintésében dr. Marjanucz Lász ló, a szegedi egyetem bölcsészkara új- és legújabbkori magyar történeti tanszékének vezetője. A városban kialakult spontán tüntetéseket, a szovjet hatalom jelképeinek eltávolítását szervezett demonstráció követte október 26-án. Az akkor eldördült sortűzben halt meg Schwartz Lajos, a megmozdulás egyetlen szegedi mártírja. A szabadságharcát vívó tömeg a tankokkal érkező szovjet túlerővel már nem tudta felvenni a harcot, s az idegen katonai fellépés november 6-án véget vetett a forradalomnak. A Magyarországon 1948 után kiépült sztálini típusú diktatúra - bár a szovjet vezető 1953-as halála után enyhült valamelyest a légkör - a társadalom mind kiterjedtebb rétegeit fordították nem csupán a hatalmat gyakorlók, de a rendszer egésze ellen. 1956 október közepén élénk politizálás jellemezte a fővárosi és a vidéki egyetemeket is. Szeged ebből a szempontból kiemelkedő helyet foglalt el. Felsőbb utasításra az egyetemi DISZ-bizottság október 16-ára nagygyűlést hirdetett a bölcsészkar auditórium maximumába. DlSZ-gyűlésnek indult, de azon az új diákszervezet létrehozásán fáradozó egyetemisták vették át az irányító szerepet. Többről volt szó, mint az orosz nyelv fakultatív oktatásáról, vagy a menza helyzetéről: kimondták, hogy az ifjúság elvesztette bizalmát a DISZ iránt, s szükség van egy új ifjúsági szervezet létrehozására. Ez lett a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége (MEFESZ), mely kivált a DISZ-ből, programalkotó nagygyűlését október 2Ö-án tartotta. Kudarcba fulladt az a kísérlet, hogy a hallgatók új szervezete a DISZ-en belül alakuljon meg, tehát nekik alárendelve működjön. A nagygyűlést Perbíró lózsef jogászprofesszor vezette, az elnökségben többek között Lejtényi András és Kiss Tamás foglalt helyet, jelen volt Baróti Dezső rektor, Fodor Gábor, Láng Imre, Batizfalvy János és más professzorok. Kiss Tamás ismertette a MEFESZ 20 pontos programtervezetét. Ebben leszögezték, hogy fő feladatuknak az egyetemi és főiskolai hallgatók érdekvédelmét tekintik, elismerik a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) vezető szerepét, de attól függetlenek és szabadok akarnak maradni. Céljuk, hogy olyan emberekké váljanak, akik hazájukért, a boldogabb magyar jövőért kúzdeni-harcolni készek. Szeged a forradalom eszmei és szervezeti előkészítésében vezető szerepet játszott. Ezt mutatja, hogy a MEFESZ vezetői október 20-a után delegátusként a különböző egyetemi városokba utaztak, s ennek köszönhetően másutt is egymást követték a gyűlések, melyek tematikája bővült, hangnemük radikalizálódott: A forradalom Pesten robbant ki 1956. október 23-án. A Műszaki Egyetem hallgatói ezen a napon határoztak követeléseikről és azok nyomatékosítására hirdették meg a hasonló változásokat követelő lengyelek mellett kiálló tömeggyűlést. A Jugoszláviából ekkor hazatérő kormány- és pártvezetés már e fejleményekkel szembesült. Ünneplő tömeg a Kossuth-szobornál A rádiót elfoglaló és a Sztálin-szobrot ledöntő tömegdemonstráció vezérkara és a hatalmat megtestesítő pártvezetés közötti egyetlen személy kínálkozott mindkét fél számára elfogadhatónak: Nagy Imre. Gerő Ernő, az MDP főtitkára nem értette meg a változások lényegét, 23-i rádióbeszéde a pártvezetés belügyeként kezelte a történteket és nacionalista kűtmérgezésnek értékelte azokat. Kérlelhetetlenül merev platformja világossá tette: a pártvezetés militáns. szárnya (Gerő, Marosán, Révai, Piros László) nem veszi tudomásul a „másik Magyarországot", s ezzel fölizzította a hangulatot. Mivel nem bíztak a rendőrség 'és hadsereg elkötelezettségében a szovjetektől kértek segítséget. A szovjet páncélosok éjszakai budapesti bevetésével az addigi tömegmegmozdulás Szovjet harckocsi a múzeum előtt fegyveres felkeléssé változott. Szegeden spontán tüntetések alakultak ki 23-án, melyeket senki nem szervezett. A Dóm téren gyülekező fiatalok a fővárosi eseményeket beszélték meg, 2-3000 fős csoportjuk az esti órákban indult el a Széchenyi térre. A menet első sorában vonult Baróti Dezső egyetemi rektor is, hozzájuk orvosegyetemisták csatalakoztak a Klauzál téren. A Kossuth-szobornál rögtönzött ünnepség kezdődött a Himnusszal és Nemzeti dallal. Az utcai tüntetés kiterjedt a város különböző pontjaira: ünnepelt a tömeg a Nemzeti Színháznál, átvonult a Kossuth Lajos sugárútra, majd visszatért a Klauzál térre, ahol éjfél körül föloszlott. Hajnalban arra ébredt a város, hogy Romániából érkező szovjet harckocsioszlopok dübörögnek az utcán Pest felé. Ennek hatására az egyetemi vezetés óvatosságra intette az ifjúságot, míg a megyébe visszatérő Németh Károly első titkár a fegyveres elfojtása mellett szólt. Nem önálló, hanem a Központi Vezetőséggel egyeztetett döntése volt ez. Baróti Dezső rektor a kiszivárgott hírekre határozott tiltakozással válaszolt, mert mindenáron el akarta kerülni a vérontást. Sajtócenzúra és kijárási tilalom Október 24-én a tüntetők szegedi gyárakat kerestek fel, csatlakozásra szólítva fel a munkásokat. A kendergyárnál a munkásokat „zaklató" diákok és az oszlatásukra kiküldött ávós alakulat között súlyos összecsapásokra került sor, melynek során véresre vertek több fiatalt, sőt az egyetemi diákotthonban a hallA Takaréktár utcában leadott sortűzben halálos lövést kapott Schwartz Lajos koporsója FOTÓK: MÓRA FERENC MÚZEUM TÖRTÉNETI FOTÓTÁR gatókat védelmező Perbíró professzort is ütíegelték. Bár a hata-' lom meg akarta mutatni erejét, sem az egyetemi vezetést, sem a lakosságot nem tudták megfélemlíteni. Baróti Dezső a szegedi pártbizottság éjszakai ülésén ítélte el az államvédelmis brutalitást, a diákok pedig 25-én is folytatták a tüntetést. Ezen a napon jelentős változás történt Szeged igazgatásában: miután a tanács és végrehajtó bizottsága megbénult, az MDP vezetői a katonai közigazgatás bevezetése mellett döntöttek. Szeged formálisan katonai uralom alá jutott, elrendelték a sajtócenzúrát, fenntartották az éjszakai kijárási tilalmat, a város élére az ávónak engedelmeskedő Halász Gyula főhadnagy került. De ez sem akadályozhatta meg a Klauzál téri délutáni tüntetést, amelyen Kaló Flórián elszavalta a Nemzeti dalt. Ezekben a napokban országos és helyi viszonylatban a hatalomért folyt a harc. Sokpólusú, különböző jellegű és eltérő szervezettségű csoportosulások cselekvéseinek kusza láncolatából álltak össze a forradalmi napok eseményei. A népfelkelés fegyveres csoportosulásai Pesten bármifajta összehangolás nélkül a vidékről bevezető országutak stratégiai jelentőségű pontjaira települtek. A bomlófélben levő pártvezetés erejéből semmilyen konstruktív alternatíva megfogalmazására nem tellett, csak arra, hogy újabb véres összeütközést provokáljon. Ilyen volt a Parlament előtt demonstráló tömegbe lövetés október 25-én. Hiába váltották le ezután Gerőt és lépett helyébe Kádár, a felkelők szemében mindez nem változtatott azon, hogy az ávó egységei vérengző közellenségnek tekintendők, mely mögött a pártvezetés konfrontációs szárnya húzódik. Ezt a meggyőződést erősítették a más vidéki városokban, így Szegeden is eldördült sortüzek. Sortűz dördült Eddig a tömegek „kilengése" városunkban is a kommunista jelképek eltávolítására, az épületek és szobrok „csillagtalanítására" irányult. Leszerelték a városháza faláról a szovjet csapatoknak emléket állító táblát, a bírósági épületről a vörös csillagot. Október 26-án azonban az egész város mozgásba lendült. Eredetileg a „törvényesen megválasztott vb tagjai" hívtak össze 26-ára nagygyűlést, de erre a programra rászerveztek a forradalmi erők is. Céljuk jelentős erődemonstráció volt, hogy a hatalomról szóló tárgyalásokon kedvezőbb pozícióba kerüljenek. Utólag ügy látszik, a nagygyűlés szervezése mögött álló MDP-funkcionáriusok, a magukra talált tanácsi vezetők mintha ösztönözni akarták volna az embereket, hogy menjenek el a Széchenyi térre. Készült rá az egész város, ám reggel a katonaság lezárta a teret, s bejelentették a gyűlés betiltását. Akik ezt elrendelték, jól tudták, hogy az ifjúság hevülete figyelmen kívül hagyja a tiltást. A nagy számban összeverődött lakosság és fiatalság valóban a Széchenyi térre tartott. A 30-40 ezres menet élén Baróti Dezső haladt, aki megpróbálta lebeszélni az egyetemistákat a részvételről. De az a terve sem sikerült, hogy a tömeget a Hungária Szállótól az Arany János utcán át az Ady tér felé vezesse. Már lehetetíen volt őket eltéríteni, s a Takaréktár utcán át a Széchenyi térre tartottak. FOLYTATÁS A 26. OLDALON