Délmagyarország, 2004. október (94. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-02 / 231. szám

Szombat, 2004. október 2. SZIESZTA 11 NAGY BANDÓ ANDRÁS: NEM AKAROK MÁR ORSZÁGOT JÁRVA AUTÓZNI, TIZENHATEZER FELLÉPÉS ELÉG VOLT Mindig egy újabb kaland érdekel" Nagy Bandó András: Érettebbé váltam, a korom szerint talán bölcsebbé is FOTÓ: DM ARCHÍV Nagy Bandó András, aki két évvel ezelőtt sikeres szívműtéten esett át, azt mondja: ma talán egészségesebb, mint azelőtt volt. Ennek ellenére nem vágyik már fellépésekre. Inkább olvas, írogat, miközben sztoikus bölcsességgel mosolyog a világra. Madarak tolláról című verseskötete, melyben harmonikus gyermekkora élményeit idézi fel, novemberben kerül a könyvesboltokba. -A pacemaker beültetése óta eltelt két év alatt gondolom, sokan kérdezték meg: Hogy van? Most mi is érdeklődnénk... - Szerencsés vagyok: panaszmentesen. Igaz, sosem gondoltam, hogy ötvenhét évesen napi háromszor, milligrammra kiszámítva szedegetem a gyógyszereket. Ez a ritmuszavar korrigálásának egyetlen útfa, így tudomásul vettem. Ennek ellenére sem engedem, hogy betegnek gondoljanak. Mivel a műszer jó ritmust ad a szívemnek, elvileg egészségesebb vagyok, mint nélküle voltam. Ehhez jön a szívós énem és sportos életmódom. Futok, teniszezem és úszom, s ha jön a tél, űjra síelek néhányszor. Edzetten ellenállóbb lehetek. Apró forgácsokból álltam össze - És mi lesz a kabaréval, a föllépésekkel? - Pár éve már nem vágyom ugyanarra, amit harminc éven át műveltem. Az András könyvével a hit világába utaztam, az ízes beszéddel az ételek világába, most pedig a gyermekkorba röpültem. Engem ma, ötvenhét évesen is mindig egy újabb kaland érdekel. Kipróbálni mindazt, amiből egy csöppnyi tehetség szorult belém. Most Kierkegaard életrajzát olvasom, aki pontosan azt fogalmazta meg egyszer, amit magam is följegyeztem pár éve: „Talán létezésem balszerencséje, hogy oly sok minden érdekel; érdeklődésem tárgyai nem alárendelt viszonyban állnak egymással, egyenrangúak." Többször mondták, hogy szétforgácsolom magam, de remélem, életem bizonyítja majd, hogy én apró forgácsokból álltam össze egy erős törzzsé. Ráadásul nem akarok már országot járva autózni, időt veszíteni a vezetéssel, inkább olvasni és írni szeretnék. Tizenhatezer fellépés, másfél millió kilométer elég volt. - Változott a humora a bemutatkozása óta eltelt harminc évben? - Ahogy a világ változik, úgy alakulunk mi is, mindannyian. A huszadik századi átkosban kezdtem, s a huszonegyedik századba lépett demokráciában folytattam. Izgalmas korszak! Egykor együtt bontogattunk egy elénk húzott falat, most a leomlott fal tégláival dobáljuk egynjást. Nekem ez nem tetszik, eleget voltam kőműves, csípi a szemem a téglapor. Pláne, amikor egykori téglák hintenek port az orrom alá. Húsz-harminc éve szókimondó voltam, aztán „bátorrá vakmerőből lettem", mondhatom torzítva Ady gondolatát. Érettebbé váltam, a korom szerint talán bölcsebbé is. Anno nevettetni akartam, ma beérem a sztoikusok bölcs mosolyával. Hétkrajcáros időket élünk: akkor nevetünk véreset köpve, amikor sírnunk és jajgatnunk kellene. Daraboltam a rőzsét - Mióta érlelődik önben ez a kötet, és mióta vonzza a líra? - Több éve írok már verseket, persze nagy titokban, mert tudom, hogy a vers csak akkor válik teljesen éretté, amikor már nyomtatásban megjelent. Közben készítettem néhány gyermekeknek szóló verset is, és azok indítottak el egy koncepció felé, hogy még többet kiírjak magamból. Áprilistól augusztusig csak ezen dolgoztam, és nagyon jól éreztem benne magam. -Az új kötetben ágy idézi föl gyermekkorát, mintha az ifjüsági filmek egyik boldog kissráca lenne, aki érdeklődve fedezi föl magának a természet világát. Valóban ilyen volt ez a korszak? - Egyetlen szó sem hazug a könyvben, de beleírtam azokat az álmaimat is, amilyennek szerettem volna látni a gyermekkorom. Képzeljen el egy kopottas, de tiszta ruhákban járó kisfiút, aki Deszken, tehát egy elég nagy faluban született, s élte nagyon is hétköznapi életét. Mindezt egy olyan vályogházban, melyhez a vályogot is együtt vetettük a szüleimmel. Hordtam a vizet a kútról, daraboltam a rőzsét a tüzeléshez, felsöpörtem a földes padlót, majd az útról összeszedett lótrágyából kavart lével felmostam. Eközben azonban volt kemencénk, sütöttünk kenyeret, és én magam tapostam a káposztát a dézsában. A nagyszüleimet, apókát és mamát pedig mélyen a szívembe zártam, náluk éreztem igazán boldog gyereknek magam. Életem aranykora - Mennyit őrzött meg ebből a természetes világból a mai csúcstechnológiás világunkban? - Hamvas Béla hajdanvolt „Aranykorát" nem tudom visszavarázsolni, bárhogy is szeretném, de a nekünk jutott aranykort még megmutathatom ennek a rozsdamentes acélkornak. Igyekszem megteremteni magam köré a normális világ mikrováltozatát, és ha mások is ezt teszik, egyszer talán még jöhet egy aranykor. Mondhatni, a természetben élek, az erdő és a rét belecsúszik a kertünkbe, állatvilágával, madaraival, hangulatával együtt. - Kötete ajánlásában ez olvasható: „unokáimnak és mások unokáinak". Mit szeretne náluk elérni? - Az igazi az lenne, ha egyszer ők is szép emlékeket őrizgetve mesélnének az ő apókájukról és nagymamájukról, s mindarról, amit tőlük lestek el. Ehhez nekünk is a közelükben kell lennünk. Meg kell mutatnom nekik a verseim főszereplóit, a növényeket, az állatokat, a szépséges és érintetlen természetet. Azt, ahová ezzel a kötettel is szeretném elkalauzolni az olvasókat: abból a rohanó, elvadult és idegesítő világból, amiben élni kényszerülnek. PWAKFAUfl DÓRA FARKAS CSABA HORGÁSZROVATA Növekvő halak, költségek „Megnő" a Maty-éri víztározó: október 10-től már nemcsak az úgynevezett horgász-, hanem a versenyoldal is igénybe vehető halfogásra. Ez költségnövekedést jelent a horgászok számára, de a vízkezelő, a Horgászegyesületek Csongrád Megyei Szövetsége csak így tudja az új partszakasz bérleti díját kigazdálkodni. „Láthatatlan rekordokat" terem a Maty-ér, egyre többször szólnak hírek tíz kilón felüli pontyok fogásáról, ám itt - mivel korábban a rendszeres vízleeresztések miatt a halaknak nem volt idejük túl nagyra nőni - egyelőre nem alakult ki hagyománya a rekordbejelentésnek. Vízleeresztés azonban 1997 óta nincs, a pontyok közül egyre több éri el a rekordsúlyt. - Ez eddig örömhír, az már nem, hogy a szövetség által a tavasszal, a természetes szaporodás elősegítésére kihelyezett számos 12-18 kilós anyaponty közül is többet kifogtak, elvittek; csak remélni lehet még volt Idejük leívni - mondja Láda Gáspár, a megyei szövetség elnöke. A Maty-ér füves-sekély partoldalai kitűnő fvási, ivadéknevelkedési helyet biztosítanak a pontyok, fehérhalak számára egyaránt Idén tavasszal is volt ivás, sok az ivadék. Telepítésre ettől függetlenül szükség van; a jövő héten, október 4-től 8-ig, hétfőtől péntekig - ekkor tilos horgászni 45 mázsa méretes ponty kerül a vizbe, jelentős mennyiségű fehérhal, s kétmázsányi egynyaras süllöivadék. A tilalom föloldásának napja, 9-e (szombat) környezetvédelmi nap: a horgászok rendezik a helyeket, összegyűjtik a szemetet (gyülekező reggel 7-kor, a halőrháznál, illetve a víz Bajai út felőli oldalán). E napon csak azok horgászhatnak a Maty-éren, akik részt vettek a környezetvédelmi munkákban is. Október 10-től pedig „megnő" a tározó, egyszersmind új, a horgászok költségeit növelő előírások lépnek életbe. Az úgynevezett horgászoldalt csak az éves területi engedéllyel rendelkezők vehetik igénybe, a megnyíló versenyzői oldalon - ahol betonút, kitűnő infrastruktúra fogadja az érkezőket, a horgászhelyekre a legkilátástalanabb őszi esőben is sármentesen el lehet jutni - viszont napijeggyel is lehet horgászni. Az 1500 forintos jegyet a helyszínen lehet beszerezni; az állami jegy, a tagsági lap megléte kötelező. Területi engedéllyel rendelkezők napi 700 forintos pótjeggyel vehetik igénybe az új partszakaszt - ismerteti a változásokat az ügyvezető elnök. Hozzátéve: a horgászok elől eddig elzárt versenyoldal üzemeltetőjének a szövetség bérleti dijat fizet, így tudja a költségeket kigazdálkodni. I^SZE Ml KÖZ T II A sztrájk a l egvégső A Tóra kora MTI Korszerű laboratóriumi technika segítségével sikerült bizonyítani, hogy egy jeruzsálemi temetőkamrából előkerült két ezüst amulett, amelyre ószövetségi szövegeket véstek, az időszámítás előtti 6. századból való, tehát a Tóra már a babiloni fogság előtt létezett. A két lelet elemzését izraeli és amerikai tudósok végezték el. A két ezüst amulett keletkezési ideje szerintük tárgyi bizonyítéka annak, hogy Mózes öt könyve, amelyből az érmekre vésett rituális imaszöveg származik, már a babiloniak által i. e. 587-ben lerombolt első jeruzsálemi templom idején is megvolt. A tudományos szenzációról a nagy példányszámú Háárec izraeli napilap adott hírt. A Tóra létrejöttének idejéről több elmélet van forgalomban. A tudósok többsége szerint Mózes öt könyve kompiláció, négy különböző forrás összeötvözésével nyerte el most ismert formáját a babiloni fogság után épített második jeruzsálemi templom idején. Ezt a Salamon király templomaként ismert építményt 70-ben rombolták le a rómaiak. A tudósok egy kisebbsége eddig is úgy vélte, hogy a Tóra, az Ószövetség első öt könyve már a babiloni fogság előtt elnyerte végső formáját. Az új eredmény az ó álláspontjukat erősíti meg. Minden héten szerdán látható a szegedi Városi Televízió és a Délmagyarország közös tévéműsora, a Szemközt, amelyben a meghívott stúdióvendéget egy tévériporter és egy újságíró kérdezi aktuális témákról. Az e heti adásban Golhovics Gábort, a Pick Szeged Rt szakszervezeti tanácsának elnökét Márok Tamás és Fekete Klára faggatta a küszöbön álló elbocsátásokról, a szakszervezet és a vezetés tárgyalásairól. MUNKATÁRSUNKTÓL Bár Golhovics Gábor, a Pick Szeged Rt. szakszervezeti tanácsának elnöke diplomatikusan fogalmazott az élő adásban, mondataiból kiolvasható volt: amennyiben nem sikerül érvényesíteni a dolgozók érdekeit, a legvégső eszköztói, a sztrájktól sem riadnak vissza. Kijelentését az a közlemény is alátámasztotta, amelyet éppen szerdán délután adott ki a Húsipari Dolgozók Szakszervezete Budapesten. Ebben szó szerint az állt: „a szakszervezeti vezetés számára nem marad más lehetőség, mint fontolóra venni a törvényekben biztosított érdekérvényesítési eszközök, nyomásgyakorlási lehetőségek alkalmazását". Arra a kérdésre, vajon közös táborba lehet-e terelni azokat a dolgozói csoportokat, amelyek érdekei az elbocsátások miatt nem egyeznek (hiszen aki maradhat, az örül és nem szeretné összerügni a patkót a munkáltatójával), a szakszervezeti vezető optimistán válaszolt. Szerinte a közös érdekekért mindenki egyszerre mozdulna. Golhovics Gábor a Picknél kialakult helyzetért a pénzügyi befektetőt tette felelősség, hiszen annak csak egy érdeke lehet: a minél nagyobb profit elérése. Úgy vélte, amennyiben sikerült volna a bábolnai próbálkozással a termelők kezére juttatni a céget, akkor nem hagyták volna abba a sertésvágást, nem állt volna elő az a helyzet, hogy - igaz, az átcsoportosításoknak köszönhetően most már nem 450-nek, de - 250 dolgozónak mennie kell. A szakszervezeti vezető szavaiból az is kiderült, nem bízik benne, hogy az utcára kerülők hosszú távon megtalálhatnák a számításaikat a szentesi Hungeritnél (mint emlékezetes, a cég száz embernek ajánlott fel munkát azonnali belépéssel), hiszen a húsipar általános válsága a baromfisokat sem fogja kímélni.