Délmagyarország, 2004. október (94. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-14 / 241. szám

14 •KAPCSOLATOK" CSÜTÖRTÖK, 2004. OKTÓBER 14. Szegedi csatornaépítés és a sárdagasztás Szeged sok utcájában hasonló kép fogadja a gyalogosokat, autósokat, mint Baktóban Fotó: Schmidt Andrea Köszöntsük együtt a sakktábla hősét! Kedves szegediek! Vannak olyan fontos pillanatok, amikor érdemes a hétköznapok rohanó tempójából kilépve egy pillanatra megállni, elgondolkodni és megfogalmazni egy időtálló, szívhez szóló mondatot azok számára, akik igazán fontosak számunkra. Úgy érzem, most egy ilyen pillanathoz érkeztünk. Lékó Péter, aki oly sokat tett már eddig is városunk hírnevének öregbítéséért, most éppen a sakk világbajnokával folytat virtuóz szellemi csatát. Megérdemli ezért, hogy egy igazán személyes és szívhez szóló ajándékot kapjon kézhez - a világ egyik legjobb sakkozójaként. Azt szeretném, ha olyan emlékkel lepnénk meg Pétert, melyet valóban az egész várostól kap ajándékba: a szegediek üzeneteinek gyűjteményével. Arra szeretnénk ezért kérni mindenkit, aki szurkol a sikeréért, írjon neki egy rövid gondolatot vagy idézetet. Legyünk együtt büszkék világhírű sakkozónk sikerére! DR. BOTKA LÁSZLÓ POLGÁRMESTER, SZEGED Üzenjen Lékó Péternek! A szegediek üzeneteit viszi a világbajnoki döntő utolsó, sorsdöntő játszmájára Lékó Péternek „erősítésül" Szeged város küldöttsége. Kérünk mindenkit, akinek mondanivalója van a nagymester számára, péntek estig helyezze el írását az erre a célra kihelyezett gyűjtőládák valamelyikében, küldjön üzenetet a város internetes honlapjáról, vagy üzenjen a saját hangján, a város ingyenesen hívható zöldszámán. Gyűjtőláda a városháza (Széchenyi tér 10-12.) portáján és a Délmagyarország szerkesztősége (Stefánia 10.) aulájában található, az internetcím: www.szegedvaros.hu; a zöldszám pedig 06-80-820-032. VÉCSEY ÁGNES SAJTÓFŐNÖK, SZEGED Heti pollenjelentés Olvasom a lapban, de saját szememmel is látom, hogy valami nincs rendben a folyamatban lévő csatornaépítések körül. Kétségtelen, hogy az építkezés az eredeti ütemterv szerint halad, legalábbis az utcák útburkolatának tervszerinti tönkretétele erről tanúskodik. Az év első felében naponta Algyóre jártam és így figyelemmel kísérhettem Új-Petőfitelep szélén a csatornaépítés munkálatait, már amennyit az Algyői útról látni lehetett. Már a kezdetekkor elöntötte a területet a sár és mikor néhány hét után a gépek levonultak, az utcák teljesen járhatatlanok voltak. Szeptember 28-án ismét arra volt dolgom, és mit láttam: ugyanezt. Az utcák fuldokolnak a félméteres sárban, a munkák megindulása után lassan fél évvel. Tüdőm a hivatalos választ: a visszatöltött földnek (homoknak) tömörödnie kell, csak ezután kezdődhet az útburkolatok építése. Ez így is van, ha nem tömörítik visszatöltéskor, akkor akár 3-4 év után is süllyed a visszatöltött föld (homok). Ez saját tapasztalatom: az utcában, ahol lakom, a járdában gázvezeték épült a 80-as években, azóta háromszor raktam újra a járdalapokat. Csak egy bökkenő van: ezen a járdán néhanapján megy el egy-két ember, azok a szerencsétlenek meg nap mint nap szeretnének közlekedni. A 90-es évek közepén a helyi telefonszolgáltató cég tervezésért felelős vezetője voltam. Akkor felástuk szinte az egész várost, volt is belőle nem kis bonyodalom. Az első nap kijelöltük a nyomvonalat, második nap feltörtük az aszfaltot és az aljzatbetont, harmadik nap kiástuk az árkot és lefektettük a csöveket és megcsináltuk a nyíltárkos geodéziát, negyedik nap hozott homokkal, állandó gépi döngölés mellett vissza töltöttük az árkot majd azonnal rákerült a 10 cm beton. Ekkor már lehetett a járdán közlekedni, és még csak sáros sem lett a cipője senkinek. A beton kötése után néhány nappal pedig az aszfaltozás is megtörtént, leginkább a járda teljes szélességében. Szakaszonként a teljes munka kb. egy hetet vett igénybe. Tudom, hogy a csatornaépítés nagyságrendekkel nagyobb munka, mint a telefonhálózat-építés. De ha a viszszatöltött föld (homok) tömörödésére várnak, akkor talán nem is gondolták komolyan az utak rendbetételét. Talán már tudnak valamit, hogy a betervezett összeg messze nem fedezi az építés költségeit. Tehát úgy-ahogy megépítik a csatornát, aztán majd lesz valami. Vagy olvasom, hogy egyes utcákat a jó munka eredményeképpen már harmadszorra is fel kellett bontani. így tényleg nem marad pénz az utak rendbetételére. És akkor még nem beszéltünk a csapadékvíz-elvezető rendszerről, mert tudomásom szerint ez is része a beruházásnak. A Lövölde utcában, ahol lakom, nemrég kezdődtek a munkálatok. A füvészkert előtt kijelölték a nyomvonalat (ami szerintem a meglévő vízvezeték nyomvonala, vagy azt is cserélik?), jött egy-két gép, esténként elment egy-két gép, hoztak néhány betongyűrűt, na meg kirakták a táblákat. Ez történt egy hét alatt, de talán jobb is, mert így még lehet közlekedni. Az ígéret szerint a munkálatok karácsonyra befejeződnek. De meddig tart még ezután a sárdagasztás? Erről nem beszél senki. Félreértés ne essék, nagyon várjuk a csatornát, mert egy köbméter víz nekünk több mint 1200 Ft-ba kerül (vízdíj + szippantás), csak valahogy úgy néz ki, mintha laikus dilettánsok csinálnák az egészet. A lakosság meg dagasztja a sarat, a szemétgyűjtő gépjármű meg belefordul az árokba. Ott, ahol már közel fél éve kész a csatorna. Műszaki ellenőrök vannak egyáltalán és ki is mennek a helyszínre? A város ellenőrzi-e a munkálatokat? Vagy ők nem ott laknak, így nem is érdekes az egész? Jön az ősz, talán már itt is van. Ősszel eső szokott esni, ettől még csatornaépítés nélkül is lesz egy kis sár. Hát még csatornaépítéssel! Remélve a legjobbakat, a beruházónak és a kivitelezőnek további munkasikereket kívánva: TÖRÖK JÓZSEF, SZEGED, LÖVÖLDE UTCAI LAKOS (JÖVŐBENI SÁRDAGASZTÓ) Úgy tűnik, a parlagfű virágzása lassan valóban befejeződik. Az elmúlt héten az egyes napokon köbméterenként mindig 10 db alatti, minimális pollenmenynyiséget produkált. A bekövetkezett hűvös idő, az alkalmi esők sem serkentik erőteljesebb pollenszórásra a még utóvirágzásban maradt példányokat. A gyomnövény életében most van a „terménybetakarítás" időszaka. A virágzás, megtermékenyítés eredményeként létrejött magvak most érnek be és jutnak hamarosan a talajba, megalapozva ezzel azt, hogy jövőre és az elkövetkezendő években is gazdag legyen az utánpótlás. Most is lehet és szükséges lenne irtani a gyomokat! Az irtásnál legyünk óvatosak! Olyan helyeken, ahol nincs egységes, gyomokkal fedett terület, hanem ritkásan, csak itt-ott fordul elő parlagfű, későn kifejlődő, még virágzó példányokat akár novemberben is lehet találni. Ezeken a helyeken szénanáthások, gyerekek ne nagyon tüsténkedjenek. Ha a kevés parlagfűpollen ellenére még mindig vannak szénanáthás panaszokkal jelentkező betegek, ott jórészt a levegőben szép számmal található, a lehulló falevelek bontásában is részt vevő, mikroszkopikus gombák spórái lehetnek a „bűnösök". A gombaspórák száma ugyanis magas a levegőben. További információ honlapunkon: www.pollinfo.ini.hu DR. JUHÁSZ MIKLÓS EGYETEMI DOCENS, SZTE NÖVÉNYTANI TANSZÉK Deszki lelki megújulás 2000-ben fejeztem be ötéves római tanulmányaimat, majd két év káplánság után (Gyula, Szeged, dóm) nevezett ki püspököm a Szegedhez közeli Deszk, ill. Klárafalva-Ferencszállás plébánosává. Amikor 2002-ben idekerültem, két évszámra figyeltem fel: 1904 vagyis a templom hamarosan 100 éves lesz, ill. 1933 - ekkor volt itt az első és ez idáig utolsó ún. miszszió. A templom, noha az egyházmegye egyik „gyöngyszeme", bizony megérett egy alapos felújításra, de a lelkiek terén is van mit tennünk. így született meg a gondolat: ha még nem is sikerült elegendő pénzt összegyűjteni a renováláshoz, mindazonáltal lelki előkészületként, a 2004. október 24-i százéves jubileumi alkalomra szervezzünk egy „missziós" lelkigyakorlat-sorozatot. A következő programokra hívtuk meg az egyházközség apraját-nagyját: Szeptember 17., péntek: nyitómise (dr. Kiss Imre püspöki helynök), majd szabadtéri keresztút a faluban fáklyákkal. 18., szombat: egész napos program a kisgyermekes családok, ill. fiatalok részére, püspöki misével (Gyulay Endre megyés püspök). 19., vasárnap: a jubiláns házaspánik ünnepi miséje, külön áldással (dr. Balogh József rektor). 20., hétfő: látogatás a nyugdíjasklubban, ill. idősek miséje. 21., kedd: a szanatórium összes betegének meglátogatása, majd a szentmisében a betegek kenetének kiszolgáltatása (dr. Kardos Mihály atya). 22., szerda: a rózsafüzér társulat miséje (Kókai Pál plébános). 23., csütörtök: középiskolások miséje, taizéi énekekkel (Pálfai Zoltán egyetemi lelkész). 24., péntek: misztériumjáték, bűnbánati liturgia, szentmise hittanosok részére (P Szegheő József Sch. P). 25., szombat: együtt vettünk részt a helyi fiatalokkal a szegedi Szt. Gellért-napi egyházmegyei ifjúsági találkozón. Szeptember 26.: az egyházközség hívei külön autóbusszal, valamint személyautókkal beutaztak Szegedre, a püspöki szentmisére, egyházmegyei zarándoklatra, mely egyúttal a Szeged-Csanádi Egyházmegye jubileumi évének megnyitó eseménye is volt. Igen nagy munkát jelentett e sok lelki program megszervezése, de mindenképpen megérte: mindannyian közösen épültünk, gazdagodtunk általuk, szervezők és résztvevők egyaránt. Az októberi centenáriumi misét megelőzően ünnepeltünk templomunk búcsúját (október 10-én, Janes Zoltán kisteleki káplán atya celebrálásával), majd nagy ajándékként éltük meg, hogy október 10-17. között a Kossuth rádió Déli Krónika c. hírműsora előtt templomunk nagyharangja köszönti a hallgatókat! íme, így próbáltunk, mi deszkiek - plébános és hívek, közösen összefogva - készülni lelki téren templomunk fennállásának 100 éves évfordulójára. Csak remélhetjük, hogy fáradozásunk sok szép és maradandó gyümölcsöt fog teremni Isten nagyobb dicsőségére és a hívek lelkiüdvének szolgálatára! GRUBER LÁSZLÓ PLÉBÁNOS, DESZK Rekviem egy cicáért Fekete-fehér tarka bunda, hatalmas, kifejező szemek, gyönyörű pofi: ez volt ő, a háztömb kedvenc cicája, akit a lakók válogatott finom falatokkal kényeztettek. Bőségesen mérve, hogy a többieknek is jusson; a cirmosnak, a hófehérnek, és a többi tarkának, na és persze a kutyáknak is. Érdekes ház a miénk: az itt élők szeretik az állatokat; ki macskát fogadott be az utcáról (többen is vannak), ki kutyával, papagájjal osztja meg otthonát, de hát biztosan számos efféle lakóközösség lelhető még fel városunkban. Bár megérdemelnék, most mégsem róluk szólnék; sokkal inkább azokról, akikről egyre többet hallunk a médiában, és akiknek lelketlensége immár - ha közvetve is - engem, illetve állatszerető közösségünket érinti: ők szórakozásból sebesítik, illetve ölik meg a kóbor állatokat. Igen, a cicánkat megölték. Szemtanúk szerint két nő uszította rá kutyáját, amely átharapta a torkát. Az áldozat cica néhány nappal ezelőtt, mikor utoljára láttam, kiscicákat várt, amelyeknek sorsa így is, úgy is megpecsételődött. Mit érezhetnek azok, akik ezért felelősek? Valószínűleg nem hánykolódnak álmatlanul, hiszen ahhoz, hogy effélét megtegyen valaki, először is teljes lelkiismeretlenség szükséges. Ők is ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, mint mi?! Ha igen, kíváncsi lennék, mitől válik valaki ilyenné. Mert az ember nem születik kegyetlennek (bár lesz, aki vitába száll velem). Egyre gyakrabban elgondolkodom a homo sapiens fogalmán... Az „akció" befejezte után a nők valószínűleg megdicsérték visszatérő kutyájukat, hiszen sikeresen elpusztított egy állapota miatt lelassult, elnehezült macskát, „aki" sem erőben, sem gyorsaságban nem volt ellenfele. Sajnálatos, hogy vannak olyanok, akik mellett az ember legjobb barátja értelmetlen, természetétől idegen gyilkolásba kezd. Érthetetlen, miként lehet bántalmazni egy védtelen állatot Ezúton üzenem minden, efféle tettekre hajlamos (nem) embernek: frusztrációját, csalódásait, gyűlöletét, egyéb negatív emócióját ne a magukat megvédeni képtelen, kiszolgáltatott állatokon élje ki. Azonban gyakorló szorongóként és depressziósként tennék egy tapasztalaton alapuló észrevételt: kevés az a düh, lelki kín, amit egy állat őszinte, önzetlen ragaszkodása, szeretete ne tudna lecsillapítani. Aki nem hiszi, próbálja ki. Bevallom, tartok az állatokkal kegyetlenkedőktől. Hogy miért? Mi történik, ha egyszer a visongó, játszó gyerekek kezdik idegesíteni?! A most tíz-egynéhány éves, légpuskával kóbor jószágokat irtogató gyerekből miféle felnőtt lesz? Hogyan fog bánni embertársaival, Fotó: Gyenes Kálmán mire tanítja majd saját gyermekét? Hát jóra nem, az biztos. A lakótelepek nélkülözhetetlen része a macska, hiszen sajnálatos tény, hogy a tömbházak között előfordulnak patkányok. Azokat pedig nem árt irtani... Most pedig egy kéréssel fordulok mindenkihez: ne bántsák a kóbor állatokat, ugyanis nem tehetnek arról, hogy az utcán kell élniük. Azok is érző lények, amelyeket valaki szeret, és amelyek semmivel sem érdemelték ki azt, hogy értelmetlen és irányát tévesztett gyűlölet célpontjaként szenvedjenek, illetve pusztuljanak el. FARKAS A. ILONA, SZEGED