Délmagyarország, 2004. október (94. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-09 / 237. szám

10 SZIESZTA 2004. október 9., szombat NEMZETI KINCSÜNK: A HERENDI PORCELÁN A legsikkesebb magyar portéka OK IS VETTEK Lady Diana kensingtoni palotájában tartotta a porcelánt Arnold Schwarzenegger a pikkelyes herendi nyulakra bukik Harrison Ford 50 millió forint értékben vásárolt étkészletet T % mmm Paul Newman Hollywoodban, a Sunset Boulevard-on vásárolt Céline Dion is birtokol egy nagy értékű kollekciót A Bakony vadregényes rengetegében megbújó kisváros, Herend a világon az egyik legismertebb magyar település. Azt, hogy milyen széles körben, nehéz lenne megál­lapítani, mivel ahhoz, hogy valaki meg tudjon vásárolni egy herendi étkészletet, kell bizonyos anyagi fedezet. A herendirajongók tehát a felső középosztálytól felfelé ke­resendők. Az itt készült műremekekhez hazánkban sem olcsó hozzájutni, bár nálunk még mindig kevesebbet kell fizetni a herendi porcelánért, mint külföldön. Az ománi szultán egymillió dollárt költött herendi porcelánra Emlékszem, édesanyám is nagy rajongója volt ezeknek a valóban szemet gyönyörköd­tető tárgyaknak, és lehetősé­geihez mérten gyűjtötte is azokat formától és funkciótól függetlenül. A fő az volt, he­rendi legyen. Gyerekkorom­ban eléggé bosszantott, hogy mennyire vigyázni kellett ezekre a vitrinben csillogó csecsebecsékre. Édesanyám ezzel a szenvedélyével termé­szetesen nem volt egyedül. Az összes európai uralkodóház­nak van innen származó ét­készlete, jó vásárlók az arab sejkek is. A porcelán hazá­jában, Kínában is igen nép­szerű, sanghaji herendibol­tunk az egyik legnagyobb for­galmú. Természetesen Japán sem maradhat ki, s mivel a mikádó herendi csészéből isz­sza a szakét, alattvalói is lel­kesen vásárolják. Intenzíven fejlődik az orosz piac, az „új­oroszoknál" is sikk a herendi porcelán. A másik nagy for­galmú bolt Hollyvoodban, a Sunset Boulevard-on találha­tó. A herendi porcelán élet­telen követe hazánknak, és terjeszti jó hírünket, nevün­ket. Annál is inkább, mivel ez hazánk egyik fontos protokoll­ajándéka. Kína örök titka A porcelán gyártásának tit­kát a kínaiak fedezték fel, már legalább 2-3 ezer éve, és őriz­ték fővesztés terhe mellett. A selyemkészítés fortélyát nem tudták megóvni, a selyemher­nyó gubóját sikerült kicsem­pészni, de a porcelán előál­lításának módját nem sikerült tőlük megszerezni. Európá­ban is fel kellett fedezni. Ez lohann Friederick Böttgernek sikerült 1708-ban. Hazánkban a történelmi környezet miatt a porcelángyártás csak több mint egy évszázados késéssel kezdődött meg. A herendi gyá­rat az országban másodikként 1826-ban Stingl Vince alapí­totta. Stingl folyamatosan kí­sérletezett a massza és a máz összetéte­lével, amely sok pénzt emésztett fel, és egy idő után nem tudta visszafizetni a kölcsönöket. Ekkor 1839-ben egyik hitelezője, Fischer Mór be­szállt a gyárba, és a jó üzleti érzékkel meg­áldott kereskedő felvirágoztat­ta. Az addig csak néhány em­berrel dolgozó üzemet alkal­massá tette a folyamatos ter­melésre. Kezdetben régi, már nem gyártott meisseni min­tákat másoltak, de már ekkor megkezdték az úgynevezett chinoiserie, vagyis a kínai dí­szítést utánzó, és saját ter­vezésű minták gyártását is. Az első exkluzív megrendelés Ebben az időszakban, 1842-ben kapta meg a herendi gyár az országcímer haszná­lati jogát is, valamint császári és királyi kiváltságos porce­lángyár lett. A védegyletet megalapító Kossuth Lajos is lelkes támogatója volt az eb­ben az időszakban már lu­xuscikkeket gyártó üzemnek. Az első exkluzív megrendelést Az 1867-es párizsi alkalmából Fischer Mór elnyerte a Becsü­letrend tiszti keresztjét, ugyan­akkor a király magyar nemesi címet adományozott a család­nak. Ekkor vették fel a Farkas­házy előnevet. (Farkasházy Ti­vadar a porcelángyáros leszár­mazottja.) A sikerek ellenére az 1873-as bécsi tőzsdekrachot a gyár is megsínylette, és a követ­kező évben csődöt kellett je­lenteni. Ezt ugyan '76-ban fel­oldották, és Fischer Mór fiai ol­csó tömegáru készítésével pró­bálták a forgalmat növelni. Ez nem hozta meg a kívánt ered­ményt, ezért 1884-ben eladták az államnak a gyárat, amely már akkor sem volt jó gazda, és 11 évvel később kénytelenek voltak újból bezárni. Az új korszak 1896-ban kö­szöntött Herendre, mikor is Fischer Mór unokájának, Far­kasházy Fischer Jenőnek aján­lották fel megvételre az üze­men kívüli gyárat. Farkasházy képzett keramikus volt, és visszatért a nagyapja által is szorgalmazott magas művészi színvonalhoz, ugyanakkor új herendi zsánert teremtett. kát, illetve a maiak közül Me­locco Miklós, Gerzson Pál dol­gozott Herendnek. Minden első osztályú Eközben érdemes figyelni a körülöttünk folyó munkára is. A különböző formákat ügyes kézzel alakítják. Különösen nagy pontosságot igényelnek az áttört falú darabok, amelyek elkészítése akár több munka­napba is beletelik, pláne, ha még a festést is hozzávesszük. Mint a neve is mutatja, Heren­den minden munkafázis kéz­zel történik, de a feladatok el vannak osztva, vannak koron­gosok, van, aki a már említett áttöréseket végzi, külön rózsa­készítők, illetve kosárfonók vannak, és természetesen a festők is megosztják a munkát. A porcelánt egyébként leg­alább kétszer kell kiégetni, és ez a feladat is komoly szakmai tudást igényel, mert még az sem mindegy, miként helyezik el a kemencében a tárgyakat. Persze ennek ellenére is kelet­kezik némi selejt a gyártás fo­a londoni világkiállítás hozta meg. A Crystal Palace-ban az egyik kínaizáló, lepkés-virá­gos mintájú készlet megtet­szett Viktória királynőnek, és megvásárolta a Bucking­ham-palota számára. Ezt a mintát azóta Queen Viktó­riának nevezik. Herenden szo­kássá vált, hogy a különböző kollekciókat, mintákat az első megrendelőről, illetve vásár­lóról nevezik el. A Rothschild, az Aponyi, az Esterházy név Mindezek tudatában kissé elfogultan léptem be Szuszky Tibor PR-menedzser kalauzo­lásával a magyar porcelán­gyártás eme szentélyébe, hát­ha sikerül felfednem Herend titkát. A keverőben kezdünk, ahol a Limoges-ból származó kaolint keverik földpáttal és kvarccal. - Az így készült masszát még nem kezdik felhasználni ­mondja Szuszky Tibor ha­nem hónapokig érlelik. A he­rendi üzem a világ legna­gyobb porce­lánmanufaktú­rája, mintegy 1500-an dol­goznak itt, eb­/ . r„. . , , bői 630 a festő, gyartanak. Elmeletben akar 80 millió variaciot iiietve250ako­készíthetnének, hiszen 16 ezer formájuk ™n80S, Tragy formazo. Nyolc és 5000 mintájuk van Több mint ötven országban van képviseletük, és tavaly 6,3 milliárd forintos árbevételt értek el 39 milliós adózás utáni eredménnyel. Évente körülbelül egymillió darabot aztán zott. újabb vevőket is von­Siker és tőzsdekrach A következő években Herend hírneve tovább növekedett, az újabb világkiállításokon több díjat is nyertek a porcelánok. művészt foglal­koztatunk, de a festők, elsősorban mesterfes­tők is tervezhetnek mintát. He­rendnek egyébként több mű­vész is tervezett, főként mióta 1930-ban megkezdték a figurák gyártását. Többek között Kisfa­ludy Stróbl Zsigmond, Kovács Margit, Ligeti Miklós, Vastagh Éva álmodott porcelánplaszti­lyamán, de Herendről nem ke­rülhet ki másodosztályú áru, azokat rögtön bezúzzák, vagy ha lehet, az anyagot újból hasznosítják. Szuszky Tibor többek között abban látja a herendi sikerek titkát, hogy a manufaktúra rendkívül rugalmas. A megren­delők legextrémebb igényeit is kielégítik, ha az nem megy a hí­res herendi minőség rovására. Volt olyan japán megrendelő­jük, aki három áttört váza úgy­nevezett tükrébe a saját gyere­kei képét festette (mindez 10 millió forintba került neki). A gyárlátogatást a mintatár­ban fejezzük be. Érdemes ala­posan körülnézni, mert kiol­vasható az elmúlt 200 év tör­ténelme. Az egyik vitrinben a figurák között a többi mögé bújtatva felfedezem Lenin és Sztálin asztali mellszobrát. Nehéz elszakadni a herendi manufaktúrától, és nehéz fel­dolgozni ilyen mennyiségben azt a szépséget, amely így hir­telen rázúdul az emberre. Egy biztos, a „herendi" a művészi minőség szinonimájává vált az idők folyamán, és úgy tű­nik, még sokáig biztosít jó hír­nevet nekünk a világban. SIMON TAMÁS Száz éve született Vásárhelyi Pákozdy Ferenc Száz esztendeje, 1904. októ­ber 7-én született Vásárhelyi Pákozdy Ferenc költő, műfor­dító, könyvtáros és híres sakkjátékos, aki először írt ér­tő pozitív kritikát József Attila Külvárosi éj című versesköte­téről. Pákozdy Ferenc, akiről Németh László meglehetős írói szabadsággal mintázta meg Hallgató Sanyi nevű hő­sét, jeles Shakespeare-fordí­tásairól is ismert. Pákozdy Ferenc költő, műfor­dító sokáig meghatározó alakja volt Hódmezővásárhely kora­beli szellemi életének, majd a debreceni egyetem könyvtáro­saként dolgozott. A vásárhelyi gimnáziumban érettségizett, majd beiratkozott a szegedi or­vosi egyetemre, ám végül jogi diplomát szerzett. Korán érde­kelni kezdte az irodalom, hi­szen előbb a vásárhelyi Friss Újság, majd 1932-től a Hetivá­sár-Hétfői Újság főmunkatár­saként dolgozott. Ebben jelen­tette meg 1933 januárjában Jó­zsef Attila előző év októberé­ben napvilágot látott Külvárosi éj című kötetének kritikáját, mely az első volt a proletárver­seket tartalmazó könyvet mél­tató ismertetések között. A Vá­sárhelyi előnevet felvett Pá­kozdy Ferenc azt írta: „József Attila szavai testhez álló ruhát szabnak a fogalom sejtelmesen villódzó bársonyából." A ma­gyar irodalomtörténet tud egy másik Pákozdy Ferencről is, alá ugyanerről a kötetről 1933-ben, megrendelésre, le­sújtó kritikát közölt a Társadal­mi Szemlében. Vásárhelyi Pá­kozdy Ferencet személyes ba­rátság fűzte a költőhöz. Saját versei két kötetben jelentek meg a világháború előtt, igaz, az utóbbi csonkított változat­ban, ráadásul ezt az ügyészség gyorsan el is kobozta. Élete so­rán - bár 1944-45-ben a város főjegyzője volt - sokáig hányó­dott, hiszen hol ínségmunkás, hol munkanélküli volt. Fordí­totta Heine, Poe, Brecht, Shakespeare műveit. Zrínyi ut­cai otthonában mindig szíve­sen látta a vendégeket, kiket egy-egy sakkpartira, kiket egy kis beszélgetésre. 1952-ben Debrecenbe köl­tözött, s az egyetem könyv­tárában kapott állást. A cívis városban is hunyt el 1970-ben. Főbb művei: A Tisza sirálya és az Esthajnal című önálló kö­tetekben jelentek meg, míg a Förgetegben 1943-ban látott napvilágot. Versei és néhány róla szóló adoma nemrégiben a Tisza­menti ének című antológiá­ban, Földvári László és Kö­szegfalvy Ferenc válogatásá­ban jelentek meg újra. B. K. A. Pákozdy Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents